ᴍɪɴꜱᴜɴ

Reszketve szorongatom az éjjeli lámpámat, hogy bármelyik pillanatban az ajtó felé hajíthassam. Csend honol a házban, egyetlen apró neszezést sem hallok és ettől csak jobban rettegni kezdek. Aztán valami erőből neki csapódik az ajtómnak. Tenyeremet a számra szorítom, nehogy egyetlen nyikkanást is kiadjak. A könnyeim megint gyűlnek és nagyot nyelek, hogy vissza fogjam őket.

- Ne kelljen betörnöm az ajtódat, Minsun, mert nem lesz másik helyette - hallom Minho ideges hangját. Már megint ivott és talán be is van lőve. Ilyenkor a legijesztőbb, hiába ismerem már ezt az oldalát. Erre sosem tudtam felkészülni. - Te akartad - mondja halkan, de épp annyira hangosan, hogy meghallom.

Nem fogok sírni. Bármi történjék is ma éjjel, könnyek nélkül fogom elviselni. Nem hagyhatom, hogy az egyetlen dolgot, ami még elválaszthat tőle, tönkretegye. Felállok, az ajtóhoz sietek és hátam mögé rejtve a lámpát, kitárom. Ami fogad, az szokatlan, ugyanis Minho nincs egyedül.

- S-Sungho - felismerem a srácot a bátyám mellett. Ő volt az, aki egyszer óvadékot tett le érte, mikor bevitték a rendőrségre. Engem behívtak, de mivel nem volt pénzem és nem fértem hozzá Minho bankszámlájához, kénytelen voltam szólni neki.

- Rég láttalak, drága Minsun. Gyönyörű vagy, mint mindig - hangjától elszégyellem magam, mert most is csak egy póló takar el előle. Tekintetét végig vezeti a lábaimon, melleimnél megállapodik és felcsillannak a szemei. - Akkor, Minho? Áll az alku?

- Milyen alku? - kérdezem szinte suttogva, de mindketten csak némán merednek rám. Mikor hátrébb lépnék egyet, Minho elkapja a karom és nem enged mozdulni. Kiesik a lámpa a kezemből, aminek hangjára a bátyám felvont szemöldökkel félre pillant.

- Vicces vagy - a pupillái tágak, alkoholtól bűzlő lehelete csapja meg az orrom. - Essetek túl rajta hamar - fordul Sungho felé, ettől elakad a lélegzetem.

- Micsoda? Minho, ne...!

Mielőtt befejezhetném a mondatot, Sungho a nyakamnál fogva ragad meg és kénytelen vagyok hátrébb lépni, hogy ne erővel kelljen megmozdítania, mert akkor csak még erősebben szorítaná a nyakam. Az ajtóm becsukódik, Sungho a térdeimre kényszerít és ekkor már tisztán látom a sorsom. Próbálok a szemébe nézni, felmérni, mennyire van józan állapotban, de mikor mindenfajta érzelem nélkül néz vissza rám, megkapom a választ a kérdésemre. Teljesen magánál van és tudja, mit készül éppen tenni.

Ahogy én is tudom. Továbbá azt is, hogy semmi értelme nem lenne, ha küzdenék ellene. Ők ketten vannak. Még ha Minho most nincs is a szobában. Semmi esélyem velük szemben.

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Az interjú szerencsére gördülékenyen megy. A kérdéseket általában Namjoon válaszolja meg helyettünk, de persze külön-külön is intéznek hozzánk jó párat. Nem maradhattak el a Van most kiszemelt a láthatáron?, Jeongguk, hogy viseled a szakítás utáni időszakot?, Sikerült valamennyire túltenned magad rajta?, Mennyi ihletet adott ez az új dalaitokhoz? kérdések, csakhogy egyikre sem adtam valami egyenes választ. Korai lett volna, ha tudomást szereznek a felmelegített kapcsolatomról.

Egy adag sült csirke és rizs társaságában huppanok le az íróasztalomhoz, rutinszerűen nyitom meg a böngészőt és lépek be a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx fiókomba. Fél nyolc van, ami azt jelenti, Minsun talán még alszik. Azt mondta, nem valami jó alvó éjszakánként. Rémálmok gyötörhetik? Engem is szoktak, bár egy olyan éjszaka után a következőnél mintha kiütöttek volna, úgy alszom, mint a bunda.

A Jelenleg aktív listát nézegetem, közben eszembe jut, milyen ironikus fordulatot vett a regisztrációm. Még én mondtam Minsun-nak, hogy nem rendeltetésszerűen használja az oldalt, erre alig telt el egy hét, de én csak cseverészni járok fel. Megtehetnék többet is, két orgazmus esténként felettébb pihentető alvást eredményez. Én már csak tudom. Ma viszont nincs kedvem hozzá. Ez mondjuk nem kicsit lep meg és meg kell kérdőjeleznem, vajon tettek-e valamit a csirkére, amitől így érzem.

Kopognak az ajtómon, ez eszembe is juttatja, hogy nem zártam be. Gyorsan tálcára teszem az oldalt és kíváncsian fordulok meg.

Ilyen nincs!

- Meglepetés! - mosolyog rám Sunhee, kezében ismét egy szatyrot tart a magasba. - Hoztam hotteok-ot, remélem még nem ettél ma desszertet.

Fogcsikorgatva erőltetek magamra egy mosolyt és egy kattintással bezárom a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-et. Nem küldhetem el csak úgy, egyből megkapnám a sajnáltató arckifejezését és ahhoz nem lenne idegrendszerem jelenleg. Feltűnik, hogy Sunhee nagyon hamar elég heves reakciókat képes kiváltani belőlem, negatív értelemben. Ha nem lenne az, aki, már elküldtem volna jó messze, amiért csak úgy hívatlanul beállít. De hát mi szívmelengetőbb egy kapcsolatban a váratlan meglepetéseknél?

Két hotteok, három nagyobb csókcsata és négy együtt töltött óra után Sunhee elköszön és mielőtt kimenne a szobámból, még egyszer megismétli, hogy nagyon várja a hétvégét. Le kellene kísérnem, nem? Úgy illene. Mire rávehetném magam, Sunhee eltűnik a folyosón és becsukja maga mögött az ajtót. Oda rohanok, kulcsra zárom, nehogy újabb váratlan vendég toppanjon be hozzám.

Újra bejelentkezek, lehetőségként pedig rögtön Minsun-t dobja fel az oldal. Rákattintok, elkap a méreg. Várólistára kerültem. Ketten vannak előttem. Mi a fene van ezzel a lánnyal?

Fél órát kell várnom rá, míg végre sorra kerülök. Úgy teszek, ahogy a múltkor. Megigazítom a laptopot, hogy csak nyaktól lefelé legyek a kamerában, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szám, amikor megpillantom őt a képernyőn.

A következő pillanatban elhagynak a szavak, csak arra vagyok képes, hogy a testén lévő zúzódásokat figyeljem. Pozíciókat vált, hol melleit, hol a fenekét látom és két ujját beakasztva elkezdi letolni a bugyiját is.

- Minsun! - kiáltok fel, mielőtt megtehetné. Összerándul, azonnal a háta mögé nyúl és egy takarót csavar maga köré. Mozdulatlanul áll, arcát a tenyerébe rejtve ül le az ágyára. Nem néz rám, nekem pedig remegni kezd a kezem attól, amit így még élesebben látok.

Nyakának bőrét piros foltok tarkítják, és nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjek, azok ujj nyomok. Két opció merül fel bennem: lefeküdt valakivel és az illető igencsak durván szereti a szexet, vagy pedig fojtogatták. De még ha nem is fojtogatástól keletkeztek oda azok a nyomok, akkor sem olyannak tűnnek, mint amik fájdalom nélkül keletkeznének. Letaglózva dőlök hátra a széken, mert megmozdul és a képernyőjének fénye jobban rávetül a testére. Új zúzódásai vannak a karjain, ahogy az oldalán és a mellein is voltak, amiket még az előbb láthattam.

- Nem kell mondanod semmit - hangomtól összébb húzza magát, egész testére ráhúzza a takarót és arcát is abba rejti. - Mély levegő, Minsun - akadozva lélegzik, amitől csak még inkább rosszul érzem magam. - Be és ki. Csináld a hangomra! Be - látom, ahogy mozognak a vállai. - és ki - elernyed, még mindig a takaróval akadályozza, hogy láthassam. - Be - ismétlem újra. - és ki.

Ekkor hallom meg a zokogását. Hangját elnyomja a takaró, előre görnyed és csak hangosan sír. Hosszú percekig, fáradhatatlanul, mintha sok évnyi elfojtott érzelem törne nála a felszínre. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy kimerült, bármit tettek is vele, az testileg és lelkileg is leszívta.

- Minden rendben lesz - suttogom, a fejét rázza. - De igen, Minsun. Minden rendben lesz.

°°°

Combjáig ér a sötétkék póló, amit magára vett. Lehajtott fejjel, némán ül a kamera előtt és a pólójának szegélyét piszkálja. Nem szólalok meg, hagyom, hogy a saját tempójában nyerje vissza az önuralmát maga fölött.

- Ne kérdezz róla, kérlek! – mondja, és ma először belenéz a kamerába.

- Nem fogok, de szeretnék.

- Megmutatod az arcod? Láthatlak? – olyan könyörgő hangot üt meg, hogy egyből elkap a bűntudat, amiért nem tehetek eleget a kérésének.

- Sajnálom, de nem szabad.

- Miért? Talán van egy sebhelyed és szégyelled? Nekem is van sok, mégse...

- Igen, láttam őket – vágok közbe a kelleténél élesebben, amitől Minsun újra elfordítja az arcát. Ebben a helyzetben tényleg az a legfontosabb neki, hogy láthasson? Nem kellene inkább orvoshoz mennie a sérülései miatt? Valami azt súgja, nem tenné.

Elnézve őt, érzem a késztetést, hogy ellent mondjak a korábban megtett ígéretemnek és felfedjem magam előtte. De aztán arra gondolok, mindenféle hátsó szándék nélkül, hogy ezzel talán rá bírhatnám a beszédre. Megmutathatnám neki, hogy tényleg elkezdtem bízni benne és akkor neki is könnyebben menne.

- Nincs kedved kérdezz-feleleket játszani? – kérdezem, lassan újra a kamerába néz. Az arckifejezéséből ítélve nem egészen tűnik lelkesnek a játék szó hallatán. – Kicsit módosíthatnánk a szabályokon, hogy ne legyen olyan egyszerű nyerni. Mielőtt neki kezdenénk, te megszabod a jutalmadat, mielőtt, vagy miután eléred a tíz megválaszolt kérdést, és én is kérek valamit cserébe, ha én érem el. Nem verseny ez, itt nincs vesztes.

Elgondolkodik, alsó ajkába harap közben. Jézusom, most tényleg nem szabadna, hogy elkalandozzanak a gondolataim!

- Jól értem? Kérdezel tőlem tízet, és ha mind a tíz kérdésedre megadom a választ, kérhetek tőled valamit?

- Pontosan.

- Ha pedig te válaszolsz az én kérdéseimre, tíz után te kérhetsz tőlem, amit akarsz?

- Nem kell semmi olyanra gondolnod. Nincs bennem rossz szándék, nem akarlak kihasználni - szögezem le egyből. Megint ajkába harapva merül el a gondolataiban, mérlegeli a felajánlásom. 

- Rendben van. Játszhatunk. 

- Hogy mit kérsz majd, azt eldöntheted a végén is, de ha tudod, akkor már most is megmond...

- Látni szeretném az arcodat - vágja rá egyből. Muszáj elmosolyodnom, mert rendkívül aranyosnak találom. 

- Oké, ha válaszolsz mind a tíz kérdésemre őszintén, akkor megmutatom magam. 

Halvány mosolyra húzódik a szája, bólint. Megkérdezi, én kitaláltam-e már, hogy mit szeretnék tőle, de nemet mondok. Ezzel egyelőre várok, hiszen nem tudom előre, hogyan fog reagálni a kérdéseimre. 

- Mikor kezdjük? - kérdezi kissé lelkesen, ám még így is látom rajta a fáradtságot. Fél tizenegy lesz nemsokára, ezért úgy döntök, ma nem játszunk sokat. 

- Kezdhetjük most is, de csak két-két kérdéssel - arca felragyog. Nem annyira, amivel elfeledteti velem a ma látottakat, viszont ahhoz eléggé, hogy kicsit megnyugodjak. Most gondtalanabbnak tűnik. - Hölgyeké az elsőbbség. 

°°°

Mindenféle szenteltvizet ígértem és ne haragudjatok, amiért még egy icipicit nem lesz rá szükségetek. Szeretném először, ha ti is megismernétek Minsun-t, és a történetben megformált Jungkook-ot is. :) De nyilván már kitaláltátok, hogy ez a bizonyos "hétvégi lazulás" és "ott alszok a barátnőmnél" nem lesz olyan könnyű menet. ;) 

ui: igen, ilyen sűrűn lesznek részek, mert minek várjak velük?