Blue Ronanre bökött, akinek kaján mosoly játszott az orra alatt.
– Ő tudja. Csak nem mondja meg. Látom rajta.
– Nagy szart – felelte Ronan.
Rövid csönd támadt. Tény, hogy Ronantől nem voltak szokatlanok az epés megjegyzések. De a fiú már nagyon régóta nem förmedt rá ilyen erélyesen Blue-ra. A lány berzenkedve hőkölt hátra.
Gansey szólalt meg elsőnek.
– Ronan – mondta kimérten –, soha többé ne merj így beszélni Jane-nel!
Adam és Blue döbbenten meredt Gansey-re, aki a szalvétájára szegezte a tekintetét. Nem a hanghordozását furcsállották, hanem azt, hogy nem néz senkire.
– Nem kell megvédened – mondta Blue, akinek furcsa melegség öntötte el az arcát. – Nem tűröm – ez már Ronannek szólt – hogy így beszélj velem! Főleg amikor igazam van.

57. oldal