Minden nap, a kapuban állt Iwaizumi, hogy barátját megvárja. Még akkor is, mikor már este hat múlt pár perce. Gondolom edzés miatt voltak ilyen sokáig a suliban. Én és Yuki a rajz szakkör miatt maradtunk tovább, mint a többiek.

Iwával mindig csak biccentettünk vagy intettünk egymásnak. Ez most sem történt másképp. Sosem szóltunk a másikhoz, még az osztály teremben sem. Viszont Oikawa és Yuki késnek.

-Mi tarthat ennyi ideig ennek a baromnak? -Morgolódott az orra alatt a sötét barna hajú.

-Biztos az egyik fangirljével van dolga. -Mondtam, miközben zsebemből elő vettem a telefonomat. Bekapcsoltam, majd feloldodtam. Yuki írt, hogy ő később érkezik. Nyugodtan mennyek haza.

-Legalább nem fog lógni a nyakamon. Néha eléggé idegesítő tud lenni, mikor úgy nyavalyog mint egy 5 éves. -Magyarázta el Iwa, amire egy hümmögéssel válaszoltam.

-Nos. Akkor én haza megyek. -Éppen indultam volna.

-Várj. Merre mész? -Fejemet Iwa felé fordítva, mutattam az otthonom irányába, az egyik kezemmel.  -Én is arra megyek. -Bolíntottam, és mindketten elindultunk abba az irányba. Kellemes csend állt be közénk. A madarak csicseregtek, s a szellő játszott a fák leveleivel. Néha a kis gyerekek kacagását lehetett hallani a távolból, akik kint játszottak az udvaron.

-Gyönyörű időnk van. -Halkan szóltam, ezzel is meg szakítva a kellemes csendet.

-Igen. -Értett velem egyet, a mellettem lévő.

Megállt. Így én is meg álltam.

-Én erre megyek tovább. -Bólintottam. El indult a számára meg felelő irányba, és én is így tettem.

Haza érve azt csináltam, amit mindig. Rendbe tettem magam, és utána elmeséltem anyámnak a napom.

Másnap

Mint minden iskolai napon, korán keltem. Rendbe szedtem magam, majd le mentem. Meg kerestem a kertész ollót, és azzal a kezemben mentem ki az udvarra. (Irói megjegyzés: Nem tudom hogy hívják pontosan😅) Le vágtam néhány virágot, amiből egy kis csokrot alkottam. Vissza bementem, pontosabban anyámhoz mentem ki cseréltem a régi virág csokrot az újra. A vázába friss vizet tettem. Mikor ezzel meg voltam, fel vettem a cipőm és a kabátom, és el indultam a suliba.

Út közben Yuki csatlakozott, így már ketten mentünk a suliba. Kis apróságokról beszélgettünk.

Oda érve a pokol kapujához – mondjuk nekem nincs bajom az iskolával – Iwát és Oikawát láttuk meg.

-Reggelt. -Köszöntem a két srácnak monoton hangon.

-Jó reggelt. -Köszönt Yuki is, csak ő kicsit energia dúsabban, és vidámabban.

-Reggelt. -Szinte egy emberként köszöntek vissza.

Mindannyian át vettük a cipőnket, és a saját osztályunkba mentünk. Az osztály teremben le ültem a helyemre, és néhány jegyzetet elő vettem, amiket át néztem. Ugyan is dolgozatot fogunk írni fizikából.

Körülbelül 5 perc múlva, be is jött a tanár. Elmagyarázta a feladatokat, – úgy mint ha mem tudnánk olvasni – majd ki osztotta, és kezdetét vette a dolgozat írás.

***

Kb 15 perce írhattam a dolgozatot – amivel majdnem kész voltam – mikor egy papír galacsinra lettem figyelmes, ami a padomon landolt.

Körülnéztem, mikor megpillantottam egy mosolygós Yuki-chant.

Megcsóváltam a fejem, és ki nyitottam a kis galacsint.

Suli után nincs kedved elmenni valahova? Mondjuk egy kávézóba?

Yukina

Kissé elgondolkoztam, hogy mit írjak. Ma terveztem foglalkozni a virágokkal, és a kertet is rendbe szeretném tenni.

Sajnálom. De nem megy. Otthon rendbe szererném tenni a kertet.

[Név]

Vissza dobtam neki a papír galacsint. Megvártam míg, ki nyitja és elolvassa. Rám nézett, és mosolyogva bólintott.

Ezek után tovább írtam a dolgozatom.

***

A dolgozat végeztével megkönnyebülve dőltem hátra a a székemben. Rá néztem az órámra. 5 perc és kicsengetnek.

Lassan felálltam, és ki vittem a tanárnak a dolgozatom. Szemem sarkából láttam, hogy Iwa és Oikawa nagyon görcsölnek az egyik feladaton.

Elindultam a helyemre, de tanár felszólított. -Yukina. Elvinnéd ezt a stóc dolgozatot a tanáriba? -Mosolyogott kedvesen. Én csak bolíntottam. Meg fogtam a papírokat és ki indultam az osztályból.

Iwaizumi, ekkor állt fel és hozta ki a dolgozatát. Mielőtt vissza ment volna a helyére, felém fordult. A dolgozatok egy felét át vette, és szó nélkül elindult vele. Én csak csendben követtem.

A tanárihoz érve, ki nyitotta lábbal az ajtót és előre engedett. Milyen udvarias valaki.

Le tettem a megfelő asztalra a papírokat, és kifújtam magam.

-[Név] -Felé fordítottam a fejem.

-Igen? -Néztem rá érdeklődve.

Le tette a papírokat, és egyik kezét tarkójára helyezte, míg a másik keze a csípőjén volt. Nem csak udvarias... De nagyon jól is néz ki... Várj.. Mi van? Mikre nem gondolok. Biztos az agyamra ment a sok magány lét. Alig láthatóan megráztam a fejem.

-Mond csak... Tudnál engem, és Oikawát korreptálni? -Határozott volt.

-Majd még átgondolom. Most inkább menjünk vissza a terembe. -Rá érősen, kezdtem el vissza sétálni, az osztályba. Mögöttem Iwa jött zsebre dugodt kezekkel. Vajon honnét jöhetett neki ez a korrepeléses dolog? Tudtommal ők is kitünő tanulók. Na jó. Oikawa tényleg hülye 1-2 tannyaghoz, de nincs sok rossz jegye. De Iwa? Iwa majdnem kitünő. De csak majdnem.

Már az osztályteremhez értem, mikor a csengő félbe szakította a gondolat menetem.

Be mentem a terembe, mire Yukina elém szaladt, és megállt velem szembe. Kissé lepetten néztem rá.

-[Né~v] -Rá néztem, és felvontam az egyik szemöldököm, ezzel jelezve, hogy mondja el mit szeretne. -Át mehetek hozzád? -Nézett rám kutya szemekkel.

-Miért szeretnél át jönni? -Vissza mentem a padomhoz, és felültem az asztal tetejére.

-Mert miért ne? Kapcsolodjunk ki egy kicsit. Akár csajos estét is tarhatnánk. -Szemei úgy csillogtak mint egy kis 5 évesé, aki cukorkát kapna. Ha igent mondanék, akkor anyámra is fény derülhet... Amit egyenlőre, még nem szeretnék elmondani neki. Majd megoldom. Még nem volt 1 barátom sem, és... Jól esik ez a törődés is. Még akkor is ha csak 2 napja ismerem.

-Rendben. Benne vagyok. -Yukina örömében táncikolni kezdett. Egy apró halvány mosoly is az arcomra kúszott, közben éreztem magamon valaki tekintetét. De nem foglalkoztam vele.

Yuki még 3 perc múlva sem fejezte be az öröm táncát. -Yuki. Most már elég lesz. -Még mindig nem fejezte be. Le szálltam a padról, és egy nagyon gyenge, de mégis határozott tockost adtam neki. A tarkójához kapott, majd rám nézett. -Elég lesz a táncikálásból.

-Hai anyu~ -Meg forgattam a szemeimet, és kényelmesen – már amennyire kényelmes egy iskolai szék – elhelyezkedtem. Barátnőm is így tett. A mellettem lévő ablakon kezdtem el ki bámulni.

Már csak 3 óra és szabad vagyok.

***

A csengő alighogy megszólalt, a diákok máris elkezdték össze pakolni a cuccaikat. Én is így tettem.

Yukinával az oldalamon mentem a szekrényemhez. Át vettem a cipőmet, mikor valaki meg kocogtatta hátulról a vállam. Megfordultam, s egy Iwával találtam szembe magam.

-Át gondoltad a dolgokat? -Egy pillanatig azt sem tudtam, hogy mire gondol mikor eszembe jutott a délelőtti beszélgetésünk.

-Igen át gondoltam. -Feleltem határozottan, miközben szemeibe néztem kifejezéstelenül. -Holnaptól én korrepetállak titeket. -A kezébe nyomtam egy kis cetlit, amin a telefon számom volt. Iwa egy bólintással jelezte, hogy rendben van a dolog.

Hátat fordítottam neki, és Yuki után mentem aki a kapuban várt már engem.

-Na~? Miről beszéltetek? -Elég furcsán nézhettem rá, mivel elnevette magát. -De most komolyan. Miről volt szó?

-Semmi különösről. Csak megkért, hogy korrepetáljam őt és a haverját Oikawát. -Magyaráztam el neki röviden és tömören.

Kár is volt. Mivel egész úton ezzel cukkolt engem, amit szemforgatásokkal és egy-egy apró mosollyal díjaztam. Néha vissza is szóltam.