⩿Honami Gen⪀

Reigen...

-Gen!-Hallom meg Gen hangját, majd két erős kezet érzek meg a derekamnál.-Ő...Ő...

-Hai.-Bólintok.-Ő az apánk. Az Állkapocs vezére.

A levegő teljesen megfagy körülöttünk. Gin nem mer megszólalni, érzem, mennyire remeg, miközben szorosan fog engem közre.

-Ti menjetek.-Hallom meg ezúttal Reigen hangját, miközben beáll elénk.-Ezt elintézem, Gen.

Olyan komolysággal beszél, hogy egyszerűen csak tudom; bíznom kell benne. Az a tekintet, amivel rám néz a válla felett, egyértelműen ezt sugallja felém.

Mi a terved, Reigen?

-Meddig szórakoztok még?

-Én is itt maradok.-Jelentem ki a lehető legnagyobb magabiztossággal. Bár tudom, hogy valamit kitalálna, és teljességgel meg is bízok benne, mégsem fogom itt hagyni magára, mikor ő is olyan sokszor ott volt velem a bajban. És most is eljött értem...

Reigen meglepődötten néz rám.

-Nem hagylak itt.-Motyogom úgy, hogy csak ő hallja, amit egy halvány mosollyal reagál le.

-Mob, ti menjetek ki innen.-Néz ekkor a tőlünk távolabb levőkre, akik hezitálva bár, de engedelmeskednek a férfinak. Ginre pillantok, aki összeszűkített szemekkel mered ránk.

-Te is menj.-Bólintok felé.

-Nem foglak egyedül hagyni.-Morogja, és már venné elő a pisztolyát, de én a kezére tapadok.

-Nem vagyok egyedü-

Apánk ekkor egy újabb támadást visz véghez, ezúttal azonban egy sokkal nagyobbat, mely több felől támad ránk. Megfogom Gint, majd egy védő falat helyezve köré kitessékelem, a többiek után, ezalatt pedig Reigen körénk emelt egy pajzsot.

Nem is rossz, egy ál-médiumhoz képest.-Mosolyodok el halványan.

-Nem tudom, te ki vagy, fiú...-Jött közelebb apám-De ha így feltartod a tervemet, nem lesz belőled más, csak egy halott, aki a lábaim előtt fog feküdni.-Kieresztett magából egy még nagyobb erőt, ezzel szinte folytogatóvá változtatva az auráját. Reigen védelmezően elém helyezte egyik kezét, hiába volt körülöttünk felvéve egy igen erős fal.

Egyikünk sem szólt egy szót sem. Leengedte a védelmet, mire Reigen egy pillanatig a háta mögé nézett, azaz rám, és halványan elmosolyodott. Kérdőn felvontam egyik szemöldökömet, mire elkezdett rohanni a férfi felé, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.

M-MÉGIS MIRE KÉSZÜL?!

Sikeresen kikerülte a támadásokat, amiket őszintén, nem tudom hogyan sikerült neki, de teljesen megbabonázott ez az új oldala.

Mióta van egy ilyen oldala is?

Teljesen lesokkolódtam, de attól, amit ezután művelt, méginkább. Mikor elég közel ért hozzá, a lehető leggyorsabb mozdulatával megfogta apám fejét, majd egy óriásit rúgott a gyomrába,

EEEH??

Apám szájából kisebb vér ömlött ki, de felemelte a kezét. Kapcsoltam, és egy védő burkot helyeztem Reigen köré, akinek így nem esett bántódása. Még egyet rúgott az idősebbikbe, aki így még több vért vesztett a száján keresztült.

Mielőtt még egy támadással próbálkozhatott volna, lekötöttem a kezeit, mivel úgy láttam, csak azokkal tud támadni. Egy vastag burkot helyeztem mindkét kezére, ezalatt pedig Reigen lefektette, és összekötötte a lábait, azokkal a kötelekkel amikkel nemrég még én voltam megkötözve.

Azonban ekkor, mindenfelől éles tàrgyak kezdtek keletkezni, a fal rétegeből. Leginkább késekre hasonlítottak, amelyek mikor felénk kezdtek menni, a túlságosan nagy sebességük miatt sikeresen célt értek, legalábbis részben. A jobb szemem alatt keletkezett egy mély seb, de Reigennek a bal karjába szúródott az egyik. Elkerekedtem a szemeim.

-REIGEN!

-Ittee...-Morgolódott. Nem tudta megmozdítani a karját.

Amilyen gyorsan csak tudtam, oda léptem hozzá, próbálva kikerülni az össze-vissza repkedő késeket, majd egy burkot helyeztem magunk köré.

Azt hiszem, ez elég erős...

-Jól vagy??-Néztem kétségbeesetten a férfira, de csak egy halvány mosolyt kaptam válaszul.-Reigen, ez komoly!

-Tudom.-Motyogta.-De most nem ez a legfontosabb.

-Huh??

A burkom ezernyi darabra tört, a kések túl erősen csapódtak hozzá, illetve túl gyakran ahhoz, hogy tartani tudjam a védelmet.

───────────────────────

A folyamat Gen felrobbanásáig: 100!!

Hirtelen úgy éreztem, minden erőm aktiválódik, amely csak bennem volt, és tárolódott a testemben az utóbbi évek alatt. A hajam égnek emelkedett, és az aurám energiája, s hatása megsokszorozódott. Reigen szemei kissé elkerkedtek, míg apám csak nyúgosan elmosolyodott.

-Szóval mégis használod...Anyád halála után...

Megremegtem. Ahogy rá néztem, hirtelen mintha csak egy filmvászonná változtak volna a gondolataim, lepergett előttem anya halála. Újból...Ahogy könnyeivel küszködve néz a szemembe, ahogy suttog valamit Ginnek, ahogy észreveszem, mit tettem vele...

-Egyébként, ha már idáig egy hatalmas hazugságban éltél, mostmár elmondom az igazat.-Motyogta. Elkerekedtem a szemeim.

Milyen hazugság?

-Csupán azért teszem, mert a lányom vagy. Anyád nem miattad halt meg.