⩿Honami Gen⪀

-Nem írnak semmit sem?-Összeráncoltam a szemöldökömet, ahogy az információ nélküli képernyőt vizslattam Reigen társaságában, aki mellettem ült, az ágyamon.-Nem igaz, hogy nem derítettek ki erről semmit...

-Ez nekem gyanús.-A férfi feszülten kifújt egy nagyobb adag levegőt, amit némán figyelemmel kísértem.-Ha csak egy egyszerű jel lenne, akkor...

-Akkor nem is lenne rajtam.-Motyogtam. Bólintott.

-Ebben az esetben nincs más választásunk, a B tervet kell elővennünk.

-B terv...?

Elővette a zsebéből a telefonját, majd egy fél percnyi nyomkodás után a füléhez emelte, amibe szinte rögtön bele is szólt.-Yo, Koyama. Tudunk találkozni?-Kisebb szünet, a vonal másik feléről egy semleges féfihang szólt bele, amit én alig hallhattam.-Most.-Újabb szünet.-Fontos, nagyon fontos...-Elkezdte masszírozzni az orrnyergét. Rám pillantott, és a tekintete mintha csak szavakkal mondta el nekem, hogy minden rendben lesz, megnyugtatott.-Rendben, fél óra múlva akkor ott.-Letette.

-Kivel beszéltél?

-Egy barátommal. Mob is ismeri, még a múltban segített nekünk, miután összekeveredett Mobbal.-Elnyíltak az ajkaim meglepettségemben, és aggódó tekintettel néztem Aratakára.-Nyugodj meg, semmi komoly nem lett belőle...-Miért érzem úgy, hogy részben hazudik?-Most viszont menjünk, nagy a valószínűsége, hogy ő tudni fogja mi van a kezeden.

Bólintottam.

─────────────────

-Koyama!-Reigen egy köpenyes emberke felé intett, aki amikor meghallotta a nevét, felénk fordult. Összeráncoltam a szemöldökömet, és a mellettem sétáló főnökömre pillantottam. Remélem tudja, hogy mit csinál...-Kösz, hogy eljöttél. Kell a segítséged.

-Aye, először is, ki ez a csinos nő az oldaladon?-Vigyorogva felém fordult, mire nekem akaratlanul is ehúzódott a szám. Mitagadás, nem szimpatikus számomra ez a fickó...Ám mielőtt még bemutatkozhattam volna, Reigen bevágott elém.

-A  neve Honami Gen, és nekem dolgozik. Médium.

-Hmm...Azt meg tudtam állapítani. Erős az aurád, Kicsi.-Kissé közelebb hajolt hozzám.

Reigen megköszörülte a torkát, így Koyama tekintete már ráesett. Megforgatta a szemeit, majd újból kiegyenesedett.-Szóval?

-Gent megtámadták pár héttel ezelőtt, és azóta rajta van a csuklóján egy...Jel. Reméltük, te tudsz ebben segíteni.-Csak bólintottam, nem tudva mit kellene most még ezek után mondanom.

Az előttem levő kissé elhúzta a száját, mintha már előre tudná, hogy mit fogunk mutatni számára.

-Mutasd, kis hölgy.-Nézett felém. Kissé hezitálva bár, de felmutattam neki a jobb csuklómat, ám olyan reakciót kaptunk, mikor meglátta, amire azért nem számítottunk. Vagyis, legalábbis én nem.

Mintha a vér szó szerint kifutott volna belőle, olyan sápadttá változott az arca.

-Oi, Koyama?...-Reigen szemöldöke is kissé az égnek meredt.

-E-ez...-Morogni kezdett. Körbepillantott, mintha csak azt ellenőrizné, hogy valaki hallgatózik-e.-Gyertek velem, itt nem biztonságos erről beszélnünk.-Intett, mi pedig csendben követtük. Kissé félve Reigenre pillantottam, aki mellettem sétált, s mintha csak megérezte volna, hogy én őt nézem, azonnal rám kapta a tekintetét.

-Minden rendben lesz.-Suttogta közelebb araszolva hozzám. Megéreztem kellemes illatát, melytől akaratlanul is, a feszült szituációtól függetlenül el tudtam mosolyogni, mégha csak halványan is.

Az újonnan megismert férfi kinyitotta számunkra az ajtót, mely a falból nyílt ki, majd egy kisebb szünet után ő is követett minket, gondosan bezárva maga után az ajtót. Ez kicsit megugrasztott engem, de Reigen higgadtsága rám is átragadt rögtön, mikor rá néztem, újból. Leültünk egy kanapéra, Koyama pedig velünk szemben helyezkedett el.

-Ez a jel...-Nyelt egyet, s mintha kissé remegni kezdett volna. De mitől?-Ez, még egy, a Karomnál is nagyobb bűnszövetkezek tagjainak a jele.

Karom?

-A nevük Állkapocs. Még nálunk is sokkal több, erős médiumokkal rendelkeznek. Lehet belőlük vagy félmillió, de fogalmam sincsen, hogy hogyan lehet ennyi a rendelkezésük alatt. Parancsszóra, egy szemrebbenés nélkül nyírnak ki mindenkit, aki az utukban áll a céljuk megvalósításához. Viszont a médiumaik nem mesterségesek...Vagyis pszihikus erőkkel született embereket tudnak a parancsuk alá vonni. Nem tudom, hogy mindegyik emberükön van-e ilyen jel, de azt igen, hogyha ez rajtad van, Honami-san, akkor valamiért a feltörő tervük része lettél.

Reigen ökölbe szorította a kezeit, melyek az ölében helyezkedtek el, az én ajkaim pedig elnyíltak egymástól.

Egy bűnszövetkezet, erős médiumokkal? S a tervük része lettem?

Folyamat Gen felrobbanásáig: 80%

-Azt hittem, hogy nem lesz több ilyenben részünk Toichiro után...-Morogta a mellettem ülő férfi, mire aggódó tekintettel fordultam felé.-Ennyi minden, amit tudsz?

Bólintott.-Jobb lesz, ha vigyáztok. Honami-san, akármi is lesz, próbálj ellenállni nekik. Bármi is szükséges ehhez, mert már az aurádból meg tudom állapítani, hogy az erőd Kageyama-kun szintén van. Ha ti ketten a birtukukba juttok, akkor nekünk befellegzett...Bármi is legyen a céljuk.

Élesen beszívtam a levegőt, éreztem, hogy a mellkasom ólom súlyúvá válik, a hirtelen rám aggatott súlytól, melyet immár cipelnem kell magammal.

-Mob...Figyelmeztetünk kell őt is!

-Honnan tudjuk, hogyha ellenszegülnek, akkor nem fogják megölni őket?-Vonta kérdőre Koyama-t Reigen, aki erre nem igazán tudott választ adni. Megrázta a fejét.-Ahh...Mindegy. Már sokkal többet segítettél, köszönjük, Koyama.-Hálásan bólintott, s felállt.-Ha netán...Kitörne valami...-Motyogta. Összeszorult a szívem.-Mellettünk álltok még mindig?

A még mindig ülő férfi bólintott egyet.-Természetesen, Reigen.

Kétes érzésekkel léptünk ki az ajtó mögül, hogy újból a város utcáin találjuk magunkat, ám ezúttal csak ketten voltunk Reigennel, aki szinte remegett mellettem.

-Reigen?-Most én léptem közelebb hozzá, s próbáltam a lehető legmagabiztosabb, ugyanakkor legmenyugtatóbb hangot hallatni magamból.-Hé...-Mindkét keze a zsebébe volt bújtatva, mire oda pillantottam. Kissé remegő kezemet az ő egyikéhez csúsztattam, majd lassan kiszedtem a sajátját, és összekulcsoltam az ujjainkat. Meglepett volt a tekintete, s mintha egy kis pírt is láttatni engedett volna az arca, ahogy elkezdte feltérképezni az arcomat.-Minden rendben lesz.-Suttogtam.-Ahogy azt te is mondtad.

-Akkor még nem tudtam, mivel állunk szemben, Gen.-Fájdalmas mosolyra kúsztak az ajkai.

-Ha tényleg arról van szó, amit ott bent is elmondott...-Kissé erősebben megszorítottam az ujjaimat, amiket az övéivel kulcsoltam össze.-Én még akkor is tudom, hogy minden rendben lesz.-Magabiztosabban hangozhattam, mint azt gondoltam, és ez meg is tette a hatását. Reigen újból rám nézett, és halványan elmosolyodott.

-Hogy tudsz ilyenkor is pozitív maradni...?

-Hé, itt vagy mellettem, és nekem ehhez elég ennyi.-A szavak szinte kiszöktek az ajkaim közül, mielőtt még gondolkodhattam volna. Olyan vörössé vált az arcom, mint egy paradicsom, amit egyik kezemmel próbáltam takarni. Reigen halkan kuncogott, majd ezúttal ő volt az, aki megszorította az ujjait, kézfogásunkban.