A lakásba felérve Bomi egyből lerúgta lábairól a cipőt és szobája felé vette az irányt. Sétálás közbe végig Sehunnal beszélt. A fiatalabb fiú csak követte a helyiségbe, hogy aztán ledobja magát a lány ágyára és elterüljön rajta. Bomi válla fölött nézett barátjára.

- Remélem tudod, hogy nagyon hálás vagyok azért, amit értem teszel és hogy itt vagy mellettem. 

- Ha azt várod, hogy sírjak, el kell hogy szomorítsalak, mert egyetlen könnycseppet sem fogsz tőlem látni. - mosolygott a fiú Bomira. Ha Sehun őszinte akar magával lenni, akkor be kell hogy vallja borzalmasan örül annak, hogy barátnője épségben visszatért a tegnapi találkáról, de az, ahogy az este folyamán látta két részre szakította a szívét. Az ahogy Bomi az autó mellett rogy térdre, ahogy Chanyeol jelenlétéért könyörög, ahogy lassan hullanak a könnyei csak fájdították szívét. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire borzalmas látvány volt számára a lány gyengesége. Sosem gondolta volna, hogy Junmyeonékon kívül fog még bárkit is találni aki ennyire fontos személlyé növi ki magát az életében. Egyszerre örült és utálta a helyzetet. Bármennyire is szerette meg Bomit tudta, hogy nem lesz egyszerű a lány barátjának lenni. Ezt már akkor biztosra vette, amikor először látta Mr. Kim halála után. 

- Nem várok semmi ilyesmit, csak szerettem volna, hogy tudd mennyire sokat jelent ez az egész nekem. Senki másra nem tudok úgy támaszkodni, mint rád. - még egy pillantást vetett Sehun felé, majd friss ruhadarabokat vett ki a szekrényből és a fürdőszoba felé vette az irányt. A fiatal srác bár felült az ágyon egy pillanatra mégis elgondolkodott azon, hogy mennyire lenne tolakodás tőle, ha követné Junmyeon húgát a fürdőig. 

- Most arra vársz, hogy megállítsalak? - kérdezte Bomi visszanézve az ajtóból. A fiú egy pillanatra azt hitte, hogy a lány olvas a gondolataiban. Arcára mosoly ült ki, ahogy látta Sehun orcáját egyre pirosodni. Bőre hihetetlen gyorsasággal tudott pírba borulni. Ilyenkor nyoma sem volt annak a fiúnak, aki fegyverekkel hadonászva képes legyűrni megannyi alvilági tagot. 

- Nem lenne kínos? 

- Addig amíg nem mozdulsz rám minden rendben van. - Sehun értetlen arcának köszönhetően Bomi jóízű nevetésben tört ki. Sosem látta még ennyire zavartnak a fiút és bármit megtett volna azért, hogy sűrűbben lássa barátjának ezt az oldalát. Végül Sehun is elnevette magát és boldogan követte Bomit a fürdőszobába. Amíg Junmyeon húga a forró vízsugár alatt tisztította bőrét, addig Sehun a földön ült, hátát a falnak támasztva, ujjaival térdén dobolt és úgy beszélgettek. Elmefuttatásukat egy hangos kopogás zavarta meg. Pár másodperc elteltével ismerős hang ütötte meg füleiket. 

- Bomi? - Jongdae hangja zavart volt. - És... Sehun? 

- Tessék? - kérdezett vissza a fiatal fiú a kelleténél kicsit hangosabban.

- Mi a francot műveltek ti ketten odabent? - kérdezte az idősebb férfi. Amikor nem jött azonnal válasz a tőle szokásos magas hangon kezdett el kiabálni. - Oh Sehun! Adok neked kettő másodpercet, hogy ki gyere onnan különben szétrúgom a hátsófeled! Hogy jutott eszedbe egyáltalán bemenni valakihez, aki zuhanyzik?  

Sehun szemét forgatva állt fel a padlóról, hogy Bomihoz fordulva ujjaiból pisztolyt formálva csináljon úgy, mint aki agyon lövi magát, ezzel jelezve, hogy néha nagyon unja barátját. A kilincset lenyomva aztán óvatosan kislisszolt a fürdőszobából hogy Jongdaeval nézzen farkasszemet. 

- Neked teljesen elment az eszed? Mégis mit képzelsz magadról? - válaszra sem méltatva barátját kezeit zsebre vágta és úgy indult meg a nappaliba, hogy főzzön egy adag kávét magának, Bominak és vendégüknek. 

Sehun távozása után Bomi gondolatai egyből Junsura terelődtek. Ahogy a forró víz bazsarózsa illatú tusfürdőjével keveredve végig folyt testén fájdalmat és égető érzést érzett oldalán. A férfi körmeinek lenyomatai elviselhetetlenül fájtak, arról nem is beszélve, hogy csúnya véraláfutás lepte el bőrét a sebek körül. Ahogy végignézett testén rá kellett jönnie, hogy az élete tényleg fenekestül felfordult. Egy torz változatát látta maga előtt, olyan érzés volt, mintha egy teljesen más emberen nézne végig, akivel ugyanazon az arcon osztoznak. Szeretett volna elfutni, elbújni minden baj elől, de tudta, hogy bármerre is menne Junsu mindenhol megtalálná. A férfi iránta érzett megszállottsága az őrület tetőfokára hágott és Bomi tudta, hogy tényleg nincs visszaút innentől kezdve. A sebek, amik testét díszítették kézzelfogható bizonyítékok voltak. Vagy Ő, vagy Junsu, de egyikük a harc végén biztosan meg fog halni, és Bomi csak remélte, hogy nem Ő fogja elbukni a küzdelmet. 

Még pár percig állt a forró víz alatt, majd végül úgy döntött, hogy ideje abbahagyni testének kínzását és visszatérni a többiekhez, mielőtt még azt gondolják, hogy baj van. Elég volt egyszer rátörni az ajtót, nem szeretne újra részese lenni az élménynek. Egy laza mozdulattal elzárta a zuhanyrózsát, majd a kabinból kilépve lekapott az akasztóról egy fekete törülközőt. Csak magára tekerte az anyagot, haját óvatosan megtörölte és lófarokba kötötte, majd kilépett a fürdőszobából. Beszélgetés foszlányok csapták meg fülét a nappali irányából, így Bomi elindult a folyosón, hogy aztán Jongdaevel nézzen farkasszemet. A fiú pár másodpercig néma csöndben ült, majd rosszalló tekintettel felállt a kanapéról, hogy a konyhába siessen egy újabb bögre kávéért. 

- Megkérhetnélek arra, hogy vegyél fel valamit? - kérdezte Jongdae anélkül, hogy Bomira nézett volna. Sehun a háttérben tenyere mögé rejtette kuncogását miközben másik kezén felmutatta hüvelykujját, ezzel jelezve, hogy tetszik ahogy barátnője próbálja kiakasztani legjobb barátját. Bomi csak bólintott és visszasietett a fürdőbe ruháiért. 

Chanyeol a konyhában próbált meg rendet rakni, amikor lakásának ajtaja ismerős csipogással kinyílt. 

- Bomi? - kérdezte érdeklődő hangon, ugyanis azt hitte, hogy a lány itt felejtett valamit. Alig két perce távozott és meglepte, hogy amikor megfordult nem Junmyeon húga, hanem Baekhyun állt előtte egy nagy szatyorral a kezében. 

- Akkor jól láttam az előbb, hogy...? - Baekhyun bal szemöldökét felvonva mutatott az ajtó felé szabad kezével. Szemei a pultra siklottak, ahol két kávés bögre és két tányér hevert, rajtuk némi ételmaradékkal. - Csak nem... Park Chanyeol! Te mégis mi a fészkes fenét művelsz a hátam mögött? - Baekhyun döbbenten huppant le az egyik székre miközben furcsa hangot adott ki ajkain keresztül. Olyan volt, mintha köhögött és nevetett volna egyszerre. 

- Komolyan magyarázkodással kell kezdenem a reggelt? Nem tehetnél csak úgy, mintha semmit sem láttál volna? - kérdezte a colos miközben jobb kezével megvakarta tarkóját. Miután megfordult a pultról felemelte bögréjét és a maradik egy-két csepp kávét is kiitta belőle, hogy aztán újra tölthesse fekete folyadékkal. 

- Nem kell, csak jó lenne. Szeretek mindenről tudni ami veled történik. Na meg persze muszáj tudnom mindent, ami Bomival történik. - vállait megvonva emelte fel tenyerét, hogy aztán ujjaival jelezze Ő is kér egy csészével. Chanyeol egy szó nélkül töltött a fekete koffein bombából és egy laza mozdulattal átcsúsztatta a pulton Baekhyunnak. A fiú bólintott és bögréjét fixírozta. - Nem úgy volt, hogy megkérted ne menjen a közeledbe? 

- Tudod hogy állok a terveimmel manapság. Az összes mehet a kukába. - Chanyeol nagyot sóhajtott és a nappaliba vette az irányt, ahol aztán lehuppant a kanapéra. 

- Szeretnél róla beszélni? - kérdezte Baekhyun miközben követte barátja példáját. A colos egy pillanatra elgondolkodott, majd barátjára emelte tekintetét. 

-Bomi... 

- Bomi? - kérdezte Baekhyun. Tényleg igazán kíváncsi volt, hogy mégis mi folyik most kettejük között, bár ha őszinte akar lenni, akkor van egy sejtése. 

- Na jó, kerek perec ki fogom mondani. - felelte határozottan Chanyeol, de aztán újra csendben maradt.

- Hahó, akkor tedd azt!

- Bomi az elmúlt két éjszakát itt töltötte... 

Baekhyun szemei először kikerekedtek, majd hirtelen váltott át tekintete kíváncsivá. 

- Bomi és Te...? - kérdezte egész estével Chanyeol felé fordulva. Magas barátja egy pillanatra nem értette a kérdést, de miután Baekhyun szemöldöke megrándult a colosnak leesett, hogy mire céloz. 

- Oh nem! Dehogyis! - a korty kávét majdnem félrenyelte. Köhögni kezdett a válaszadás közben. - Még csak eszembe sem jutott. - Baekhyun elismerően hümmögött egyet, ezzel jelezve, hogy büszke barátjára.

Bomi Sehun és Jongdae közé ült, majd az idősebb fiúra emelte tekintetét. 

- Örülök, hogy ma Te vigyázol rám, akartam már veled beszélni. - megengedett magának egy mosolyt, mire Jongdae felhúzta szemöldökét. Volt egy olyan megérzése, hogy a lány megint valami olyat akar kérni, amiért Junmyeon mind a kettejük fejét leszedheti. Testével félig Bomi felé fordult, ezzel jelezve, hogy figyel rá. Sehun nem tudta, hogy mit akarhat a lány a barátjától, de kíváncsian hegyezte füleit, miközben próbált úgy tenni, mint aki mással sincs elfoglalva, csak a kávéjával. 

- Pontosan milyen munkára kért meg Junmyeon? - Bomi nem zavartatta magát, de Jongdae kicsit kellemetlenül érezte magát a kérdéstől. Sosem gondolt arra, hogy a lány megtudja a titkukat. A tervük egész eddig az volt, hogy csendben, feltűnés nélkül elintézik Junsut miközben a lányt is védelmezik, így jelenleg frusztrálva érezte magát a tény miatt, hogy Bomi tud róluk és a "munkájukról". 

- Egy ideig helyszínelő voltam, úgyhogy mondhatjuk úgy is, hogy most én vagyok a felelős a takarításért. De miért érdekel? - bögréjéből kiitta a maradék kávét, majd a dohányzóasztalra helyezte. 

Még mielőtt Bomi válaszolhatott volna a kérdésre, a fiúk telefonja egyszerre kezdett el jelezni. Először Jongdae nyúlt készüléke után, majd Sehun is elővette zsebéből mobilját. Kijelzőjükön egy Junmyeontól kapott üzenet villogott. 

"Sehun vigyázzon Bomira, a többiek legyenek az irodámban fél óra múlva. Sehunnie, neked majd később elmondunk mindent!"

Jongdae miután elolvasta az üzenetet felállt a kanapéról és egy bólintással elköszönve kisétált a lakásból. Amint hallható volt az ajtó zárjának kattanása a fiatal fiú Bomihoz fordult.

- Mégis mi a francért kérdezted meg? 

- Tudnom kellett, hogy kihez kell fordulni, ha nyomokat akarok eltüntetni. Pont erről akartam ma veled beszélni Sehun-ah! Ideje részletesebben megbeszélni a dolgokat. - Bomi furcsa tekintettel meredt maga elé. Sehun csak nézte a lány gyönyörű arcát és azon gondolkodott, hogy vajon mi járhat a fejében. Még mindig rejtély volt a fiú számára Bomi és másra sem vágyott, csak hogy még jobban megismerje és felfedje előtte a titkait. Azt akarta, hogy Bomi egy nyitott könyv legyen számára, ezzel segítve barátságukat és tervüket. 

Még mielőtt Bomi folytatni tudta volna mondandóját, szobájának rejtekében felcsendült az eldobható mobil hangja. A két barát összenézett. Sehun szinte azonnal megindult a vendégszoba felé, hogy a Baekhyuntól és Minseoktól tanult dolgokat alkalmazza annak érdekében, hogy le tudja hallgatni a készüléket. Bomi gyors léptekkel követte barátját, hogy szobájába lépve felvegye a telefont és átsétáljon Sehunhoz. 

Junsu neve villogott a kijelzőn kitartóan. A lány fogadta a hívást. 

- Jagi! - szólt bele az ismerős hang mézes-mázasan. 

- Junsu... Miért hívtál? - kérdezte Bomi miközben próbált beleadni mindent abba, hogy hangja ne az undortól legyen ázott. 

- Szeretnék ma este veled vacsorázni és megbeszélni a terveinket!