ismét egy régi szösszenettel állok elő, és ahogy elnézem ez is lesz az utolsó

+18-as, nyilvános szex

❣ ❣ ❣

   Szeretek könyvtárba járni, különösen akkor, mikor zuhog kint az eső és bent kellemes meleg van. Mindig azon kapom magam, hogy a polcok között bóklászok, míg nem találok egy számomra érdekes könyvet, amelynek neki kezdhetek olvasni a legközelebbi fotelba vagy akár a földön. Miután Keiji-vel járni kezdtünk, rendszeresen elkísér ide.

   Viszont vannak olyan alkalmak, amikor a könyvekről teljesen megfeledkezünk. Akárcsak ez alkalommal.

   A megszokottnál több ember van ma a könyvtárba, feltehetőleg a rossz időjárás miatt. Akaashi-val a mai nappal is itt kötöttünk, ám mikor azt hittem, hogy néhány ártatlan csóknál többet nem fog adni, ismét azon veszem észre magamat, hogy a könyves polcnak vagyok szorítva.

   Keiji egyik karjával a fejem fölött támaszkodik, míg másikkal csípőmet fogja, hogy fenekemet egyre keményebb tagjának dörzsölje. Nedves csókokkal hinti be a vállamat és a nyakamat, miközben mély, bársonyos hangján beszél hozzám.

   – Sajnálom, szerelmem, de nem tudom visszafogni magamat. - Duruzsolja fülembe, kacér ujjai pedig blúzom alá siklanak, hogy játékos kört írjanak le a hasamon. - Annyira aranyosan nézel ki a pulóveremben, akaratlanul is arra gondolok, hogy mi mindent megtehetnék veled. Akár itt is...

   – K-Keiji... - Suttogom, amely sokkal inkább hasonlít a nyögéshez és amellyel még inkább azt érem el, hogy merev legyen a tagja. – N-Ne itt csináljuk... - Motyogom, ahogy erőt gyűjtök, hogy szavakba öntsem a félelememet. – Megláthatnak a többiek...

   – Mhm... - Barátom egy utolsó csókot nyom a nyakamra, mielőtt ellépne tőlem, hogy megragadja a csuklómat és magával vigyen a könyvtár egy kietlenebb részére. Pár percbe telik csupán, hogy újra a polcnak szorítson, ám ez alkalommal sokkal hevesebben csókol. – Most már szabad? - Kérdezi vágytól teljesen elködösült tekintettel, küzdve azzal nehogy olyat tegyen, amelyet nem akarnék.

   Elmosolyodok aranyosságán, hogy még mindig maga elé helyez, mielőtt bólintok egyet félénken. Pár könyves polccal arrébb néhány diák szorgalmassan bújja a könyveket, készülnek a vizsgákra, és hiába olyan hangos az eső, ahogy mossa az ablakokat, meg-megrázva a várost a mennydörgés, akaratlanul is kiszökik egy nyögés ajkaimon, mikor megérzem Keiji érintését a mellemen. Csak még jobban felizgulok.

   – Halkan, T/N! Akármennyire is szeretem a hangodat, nagy bajba kerülnék, ha ránk bukkannának. - Figyelmeztet a szemembe nézve, mire csupán átkarolom a nyakát, hogy újabb csókba invitáljam. Ujjaival ügyetlenül igyekszik kigombolni az ingemet, mielőtt néhány erősebb szívás foltot ejtene a mellkasomon és kiszabadítaná melleimet a melltartóból és nedves csókokat hagyna rajta.

   Felnyögök az izgató pusziktól, beletúrok Keiji hajába, mielőtt kezem nadrágjára siklana. Míg ő melleim játszadozása mellett azon ügyködik, hogy megkeresse az óvszert, ami valamelyik zsebében lapul, én igyekszem kicsatolni övét, nadrágját és kiszabadítani férfiasságát a boxere fogságából.

   – Imádlak, szerelem. - Lihegi fülembe, mielőtt fogával feltépné az óvszer és türelmetlenül felhúzná tagjára. Homlokunk összekoccan, mikor egyik lábamat felemeli és félre tolja bugyimat. Ujjait végig járatja nőiességemet, az oly' régóta vágyakozó érintésre pedig egy hosszabb nyögés szalad ki ajkaimon. – Ennyire nedves vagy már? Ugyan úgy vágytál rám, mint én rád, igaz? - Kérdezi, ahogy rám pillant és férfiasságát bejáratomhoz igazítja. Választ sem várva, egyetlen hosszú, ám lassú mozdulattal belém hatol.

   Fokozatosan tölt ki, az érzés pedig forrósággal tölti el egész testemet, nyögésre ösztönöz, amelyet azzal igyekszek elfojtani, hogy nyakába fúrom arcomat. Mikor tövig bennem van, megfogja arcomat, puszit nyom homlokomra, mielőtt megcsókolna és gyors tempóban mozgatni nem kezdi a csípőjét. Az élvezet végig járja az összes porcikámat, görcsösen kapaszkodok Akaashi-ba, nyögéseinket próbáljuk elfojtani csókokkal.

   – Kei... Én... - Hablatyolva szavakba akarom önteni gondolataimat, ám félre söpri mindegyik lökésével, mégis megérti mit szeretnék. Újra megcsókol, csípőjét még hevesebb tempóban mozgatja már, ha ez egyáltalán kivitelezhető. Egyik tenyere felsiklik a mellkasomra, masszírozni kezdi mellemet, amely plusz gyönyört ad és amelytől szűkebb leszek körülötte. Másik tenyere fenekemre siklik, erősen markolva, lökései pedig egyre hevesebbek, ám laposabbak lesznek.

   Egyik alkalommal eltalálja G-pontomat, ezzel az élvezet legfelső lépcsőjére jutatatva. A gyönyör végig mossa az egész testemet, miközben Akaashi többször is eltalálja ugyan azt a pontot, mielőtt ő is elélvezne. Mozgása lelassul, ahogy mindkettőnk apránként visszatér a földre.

   Nedves, szenvedélyes csókokkal vállunk el, ami után fejét vállamra hajtja. Kihúzódik belőlem, komótosan megigazítja bugyimat, mielőtt leengedné a lábamat és saját magát is elrendezné. Szorosan átöleli a derekamat, percekig így tart, amíg mindketten rendezzünk a lélegzetünket.

   – Köszönöm, szerelem. - Csókol meg ismét gyengéden, mire belemosolygok a csókba.

   – Minden rendben van itt? - Hallunk meg egy ismeretlen, félénk hangot Akaashi háta mögül, mire mindketten teljesen leblokkolunk. Elkerekedett szemekkel nézünk egymásra, hiszen mellkasom még mindig fedetlen.

   – Igen, miért? - Szólal meg barátom az idegen felé fordulva, teljesen eltakarva, így elég időt nyer, hogy összehúzzam magamon a pulcsiját.

   – Zajokat hallottam.

   – Levertem néhány könyvet. - Füllenti Keiji szemrebbenés nélkül, mire az elsős diák elpirult arccal bólint egyet bizonytalanul, mielőtt elmenne.

   – Hallott minket...