ezt már valószínűleg olvastátok tőlem, mivel már egyszer megosztottam veletek, viszont levettem azt a könyvet （￣︶￣）↗ és mivel itt úgyis az összes HQ-s írásomat osztom meg, kirakom ismét

❣ ❣ ❣

  Kenma és Kuroo mindig is közel álltak egymáshoz, nyitott könyvek egymás számára. A legkisebb hangulatváltozást észreveszik, félszavakból megértik a másikat, mégsem látják azt, ami az orruk előtt van és azt, amelyet mindenki másnak már egyértelmű.

  Szokásukhoz híven, suli után Kozume szobájába pihennek. A szőke hajú srác videojátékozik, igyekszik legyőzni a boss-t, akivel már negyedik napja szenved, míg barátja az ágyon feküdve mangát olvas. Egy órája játszik, és azóta folyamatosan veszít, pont ugyan úgy, ahogy a mostani alkalommal is. Frusztrált sóhajjal dönti tarkóját az ágynak, miközben félre rakja a konzolt. Teljesen elment a kedve a játéktól.

  Kuroo rápillant, mielőtt becsukná a könyvet és megtámasztaná arcát tenyerén. Apró mosoly húzódik száján, keze akaratlanul is megindul Kenma feje felé és ujjaival fekete-szőke hajtincseibe túr. Finoman masszírozza a fejbőrét, amellyel fokozatosan leemeli vállairól a játok okozta stresszt. Kozume lassan felé fordítja a fejét, macskaszerű szemeik találkoznak.

  Egymás lelkébe látva figyelik a másikat, igyekeznek megfejteni vajon min agyal a másik vagy mit érezhet. Bőrük ég, ahol érintkeznek, szívük hevesebben ver, miközben még többre vágynak. Kenma pedig félre téve minden szégyenlősségét, Tetsurou kezébe fúrja arcát akár egy kis cica.

  Kuroo lélegzete elakad egy pillanatra, nyelvére harap, ahogy figyeli barátját. Vesz egy mély levegőt, amivel elég bátorságot gyűjt, hogy közel hajoljon és egy puszit nyomjon a homlokára.

  Ahogy ajkai Kenma bőréhez érnek, Kozume ledermed és aranysárga szemeit ráemeli. Megijeszti barátját, ám ahogy élénk pír kúszik arcába, úgy lassul le Tetsurou heves szívverése és önti el mellkasát a melegség. Pimasz mosolyra húzza a száját, amellyel még inkább zavarba hozza gyerekkori barátját.

  A feladó elfordítja a fejét, miközben Kuroo közelebb araszol hozzá az ágyon. Hosszú ujjaival továbbra is masszírozza a fiú tarkóját. Apró puszit nyom halántékára, majd még egyet arcára, amellyel fokozatosan hozza egyre jobban zavarba Kenma-t.

  - Hagyd abba... - Motyogja elvörösödve, aztán elfordítja a fejét így tökéletes esélyt nyújt arra, hogy szabad utat kapjon Tetsurou a nyakához. És ő ezt ki is használja.

  Gyengéd, apró puszikkal halad lefele Kenma nyakán, másik oldalról tartva nehogy elmeneküljön előle. A feladó ajkát harapva fojtja vissza sóhajait, miközben izegve-mozogva igyekszik elfutni a középső védőtől.

  Kuroo viszont észreveszi minden kicsiny próbálkozását és a következő pillanatban felhúzza a földről az ágyra. Maga alá teremti a fiút, kezeivel feje mellett támaszkodik meg, míg lassan ráfekszik, hogy orruk szinte összeér. Tekintete cikázik Kozume szeme és ajka között, egyértelmű jelét adva, hogy mit is szeretne tenni.

  - Megálljak? - Rekedten szólal meg, lehelete csiklandozza a feladó bőrét, akinek az arcának a színe egyre inkább hasonlít a jól megérett piros almáéhoz.

  - Azt csinálsz, amit akarsz... - Motyogja az orra alatt Kenma, ahogy oldalra pillant. A védő csupán elmosolyodik rajta, mivel ez egyértelmű nemet jelent és ő is ugyan annyira élvezi ezt, mint a védő. Csupán képtelen bevallani, viszont ezzel nincsen semmi baj, hiszen ettől szereti őt annyira.

  Aranyos... - Homlokon csókolja, mielőtt állkapcsát is megpuszilná. Arcáról levakarhatatlan a mosoly, ahogy egyre inkább kényezteti barátját. Testük közé egyedül a ruha áll, a levegő forró, a szobát megtöltik Kenma halk elfojtott nyögései és sóhajai.

  Tetsurou eltávolodik Kenma-tól egy kicsit, mielőtt tenyerét nyakára helyezné és megcirógatná a bőrét. A feladó összekuszálódott hajjal, kimelegedett arccal néz rá, igyekszik korlátjain belül maradni, azonban Kuroo szemtelenül készteti arra, hogy átlépje.

  Baszki... - Halkan felkuncog Tetsurou, mielőtt ajkait Kozume ajkaira helyezné. A csók alig tart tovább néhány másodpercnél, félénk és érzésekkel teli. Elválva Kenma elvörösödve tekint fel gyerekkori barátjára, szíve őrült tempóban ver, már-már attól tart, hogy meghallja a fiú. Kuroo leszáll róla, mellé fekszik és fél karral átöleli a derekát. Néhány perc kell, mire felfogják mit is tettek.

  És amikor ez megtörténik, Kenma elfordulva Tetsurou-tól tenyerébe temeti arcát és összegömbölyödik akár egy kis macska. A középső védős félszemmel figyeli, aztán felé fordul, átöleli másik karjával és mellkasára húzza. Látja, hogy Kozume fülei élénk piros árnyalatban pompázik, pont, mint az övéi, azonban nem tudja megfékezni a nyelvét.

  - Hé, Kenma...

  - Mi az?

  - Aranyos vagy, amikor így elpirulsz. - Vigyorog el hülyén, miközben karjai között Kenma még inkább összehúzza magát.

  - Fogd be...