... hogy megvédjék a becsületedet a gimiben

❣

mert esküszöm, hogy át kell nézni a rég befejezett könyveim piszkozatait, mert ezt is ott találtam és fogalmam sem volt róla 〒▽〒

❣ ❣ ❣

『 Iwaizumi Haijime | Suna Rintarou | Miya Atsumu | Miya Osamu 』

『  Iwaizumi Haijime 』

  Mindenki tisztában van azzal mennyire is gyorsan felkapja párod a vizet, ám Oikawa-n kívül senkit sem szokott megütni. Sőt még a legjobb barátjának se húzott be egy akkorát, hogy összeessen és a gyengélkedőn kössön ki, pedig a kapitány előszeretettel piszkálja.

  Ezért is taglóz le a hír, mikor egy barátod elmeséli, hogy Iwaizumi csúnya verekedésbe keveredett. Szerencsétlenségedre nincs esélyed rögtön felkeresni őt, mivel órád akkor kezdődik, neki pedig az igazgatóba kell mennie. Így az egész angol órát átaggódva, ceruzát kopogtatva, ülöd végig, hogy utána kapkodva keresd fel őt.

  - Mégis mi történt, Iwa? - Düh és szorongással teli hangon kéred szinte számon őt, viszont tagadhatatlan, hogy szívedről egy hatalmas kő esett le, meglátva, egy karcolás sincs rajta. Bosszúsan fújja ki a levegőt, a diákok kíváncsi, pletykára éhes tekintettel figyelnek benneteket, amely nem picit idegesíti.

  - Ne foglalkozz vele!

  - De foglalkozok vele, mert soha sem emelnél kezet senkire sem! - Kissé hisztérikusan reagálsz, még több figyelmet vonva magatokra. Ezt rögtön megérzed, és megelőzve a még nagyobb közönséget, kézen ragadod barátodat, hogy négyszemközt beszéljetek. - Elárulod most már, hogy mégis mi történt?

  - Nem rád tartozik!

  - Iwaizumi. - Kimért hangon szólsz rá, mire mérgesen fújtat egyet.

  - Azt mondta, hogy egy ribanc vagy és Oikawa-val találkozgatsz a hátam mögött! És hiába szóltam, nem hagyta abba! Rohadtul felcseszett annak a gyökérnek a hülyeségei!

  - Micsoda? - Elsőnek a sértés döbbent le, aztán pedig az, hogy barátod azért verekedett, hogy nem csak a te, hanem legjobb barátjának is a jó hírét megőrizze. - Oh, szívem... - Mellkasodat forró melegség önti el, minden harag és aggódás tova tűnik, miképp közelebb lépsz hozzá. - Nem tudom mit mondjak... - Karolod át, nyakába fúrva arcodat, mélyen beszívva a levegőt. - Köszönöm.

  Lassan eltűnik testéből a feszültség, fáradtan kulcsolja karjait derekad köré. Válladra hajtja a fejét, kimerülten felsóhajt. Melegséged elűzi minden idegességét, nyűgét, haragját, helyette biztosítod róla, hogy minden rendben lesz, itt vagy mellette, és hálás vagy, amiért kiállt melletted.

『 Suna Rintarou 』

  Halk zene tölti ki szobád csendjét, forró csokit kortyolgatsz, miközben az irodalom beadandódon dolgozol. Telefonodra pillantasz, este tíz óra múlt, agyad pedig nem képes tovább működni, így egy laza mozdulattal becsukod a könyveidet, és félre tolod a tanulnivalódat. Már keresnél egy sorozatot, hogy elaludj rá, mikor ablakodon kopogást hallasz.

  Az első ilyen esetnél annyira megijedtél, hogy mozdulni sem mertél és a lámpát szorongatva nézted meg, mégis mi okozza a zajt. Majdnem agyon ütötted barátodat, amit a mai napig még mindig emleget. Ezért sem rémülsz meg a váratlan kopogásra, csupán akkor hűl meg benned a vér, amikor meglátod Rintarou-t felrepedt ajakkal, lehorzsolt arccal és felszakadt szemöldökkel.

  - Mi történt veled? - Kérdezed aggódó, ugyanakkor semmiféle kifogást nem törő hangon, miután barátod bemászott az ablakon.

  - Semmi fontos, ne foglalkozz vele. - Legyint le, ledobva kabátját, hogy a következő percben ölelésedbe vonjon és puszit nyomjon nyakadra. - Látni akartalak... - Duruzsolja füledbe mély, bársony hangján, amelytől bármikor elveszíted a fejedet, beadod a derekadat neki, viszont most túlságosan is ideges vagy, hogy hatással legyen rád.

  - Dehogynem foglalkozok vele! Mégis mit csináltál? - Tolod el mellkasától fogva, rákényszerítve arra, hogy eltávolodjon tőled. Lebiggyeszti alsó ajkát, nagyon nem tetszik neki, hogy nem engeded, hogy hozzád bújjon. - Ne próbáld el titkolni előlem, azután, hogy beállítottál hozzám így!

  Róka szerű szemeivel figyel téged, nem tudsz semmit sem kiolvasni belőle, viszont azt érzed, hogy bármi is nyomja a szívét, nem szeretne róla beszélni. Beletörődően felsóhajtasz, ahogy homlokodat a vállának döntöd. Megszorítod kezét, finoman jelezve, hogy sajnálod a kirohanásodat. Erre ő csak egy gyengéd csókot lehet halántékodra.

  - Gyere, legalább hagyj lássam el a sebeidet. - Vezeted a székedhez, hogy leültesd, azután kimész a fertőtlenítőért, a vattáért és néhány sebtapaszért. Csendben tűri miképp lekezeled sebeit, csupán akkor szisszen fel, mikor a szemöldökéhez és ajkához érsz. Sebtapaszt ragasztva sérüléseire, nyomsz egy puszit a homlokára, amelytől halvány pír kúszik fel a nyakától egészen a füléig. - Bújjunk össze. Álmos vagyok - fogod meg a kezét, miután kidobtad az elhasznált vattakorongokat.

  - Hm. - Bólint beleegyezően. Az ágyba bedőlve, karjait köréd fonja hátulról és szorosan magához, esélyt sem hagyva, hogy megmozdulj. Percek telnek el így, az álmosság már rád is telepszik, miképp barátod különféle mintákat rajzol ujjbegyeivel karodra. - A srác, akivel kavartál még előttem - töri meg a csendet rekedt hangján -, azt állította, hogy könyörögtél neki, hogy lefeküdjön veled.

  - Mi? - Ráncba fut a szemöldököd, mert tisztán emlékszel, hogy három randira mentél el vele, és egyiken se találtátok meg a közös hangot, arról nem beszélve, hogy nehezen vette mikor közölted vele, hogy nem akarsz vele többet találkozni.

  - És csupán azért nem jöttetek össze, mert ő párkapcsolatot akar, te meg csak szexet szerettél volna. Meg hogy borzalmas vagy az ágyba. - Meséli tovább és lassan fel is megy benned a pumpa. - Szóval behúztam neki egyet.

  - Emiatt van összeverve az arcod?

  - Hé, nem láttad ő, hogy néz ki. - Háborodik fel, amin felnevetsz. - Meg mi ez az 'emiatt'? Ne beszéljen faszságokat senki a barátnőmről előttem. Meg a hátam mögött se, tch.

 『 Miya Atsumu 』

  Zajra ébredsz fel az éjszaka közepén, amely az ablakodtól jön. Szemöldök ráncolva ülsz fel az ágyadba, mielőtt az álmosságot kidörzsölnéd a szemedből és odasétálnál, megnézni mi adja a nesz forrását. Ekkor látod meg barátodat, aki ügyetlen módon igyekszik bemászni hozzád. A sötétség miatt nem látod sebesült arcát, csupán azután, hogy besegítetted és felkapcsoltad a lámpát az éjjeliszekrényeden.

  - Istenkém, 'Tsumu mégis mi történt veled? - Kérdezed aggódóan, kezedbe véve arcát, hogy finoman megcirógasd a bőrét. - Kivel verekedtél össze?

  - Emlékszel arra a pali, aki az egyik nap rád mászott? Na, most már nincsen elől foga, szóval nem bír többet már rád vigyorogni. - Feleli hencegve és bazsalyogva, ám rögtön felszisszen, mivel a szája széle megsérült. Fapofával nézel barátodra, nem vagy meglepve, mert valahogy kinézted belőle, hogy valami ilyesmi miatt fog összeverekedni valakivel, de azért mégis elképedsz miatta.

  - Komolyan ezért veretted össze magad?

  - Nem lettem összeverve! Ha látnád azt a seggfejet, nem aggódnál ennyire! Sokkal szarabbul néz ki, mint én! - Tiltakozik felháborodottan, mire rögtön csitítani kezdted. - És ha hallottad volna miket mondott rád, akkor megértenéd!

  - Mert mit mondott?

  - Nem akarom elismételni... - Válaszolta durcásan, ahogy fejét mellkasodba fúrja és közelebb húz magához. Mosolyogva túrsz bele a hajába, ismét megmutatta neked mennyire is szeret téged és ettől hihetetlenül boldog vagy.

  - Gyere, ellátom a sebedet, utána pedig összebújhatunk és megnézhetünk valamit. - Puszilod homlokon, mire szorosabban fonja karjait derekad körül.

  - Együnk is valamit...

『 Miya Osamu 』

  Kopogás vagy csengetés nélkül sétálsz be barátod házába, hiszen már annyi időt töltöttél itt, hogy második otthonodnak tekintetted. Plusz anyukája is megmondta, nem szabad vendégként viselkednek, ezért gondolkozás nélkül sétálsz a konyhába, ahol arra számítasz, hogy barátod a vacsorát készíteni, viszont senkit sem találsz ott. A fiúk biztos itthon vannak, hiszen nincsen edzés és még Suna-val is le lett beszélve, hogy filmezni fogtok négyen.

  Szemöldök ráncolva rakod le a cuccaidat és indulsz el Osamu szobája felé, ahonnét a három fiú hangját kihallod.

  - T/N-chan mérges lesz, ha meglát így téged. - Atsumu szólalt meg.

  - Fogd be. - Morog barátod.

  - Még onigiri-t sem készítettél neki, le fogja harapni a fejed. - Ez alkalommal Rintarou hangját hallod meg, elnyomva Osamu jajgatását.

  Gondolkozás nyitsz be a szobába, érkezésedre mindhárman megszeppenve pislognak - nem számítottak rád. Te pedig arra, hogy barátod felsőtestét zúzódások fedik, arcán pedig több helyen is horzsolás fedi. Összeráncolt szemöldökkel nézel 'Samu szemébe, a fiúk pedig mintha megérzik, hogy ideje kettesben hagyni benneteket.

  - Mi történt? - Szólalsz meg, miután Atsumu becsukta maga mögött az ajtót és odasétáltál hozzá. Felveszi a pólóját, elfojtva a kikívánkozó nyögést, ám a szenvedés kiül az arcára, mire görcsbe rándul a hasad. - Gyerünk, mondd el mi történt! - Nyaggatod tovább, miközben a kezedbe veszed az egyik vattát és kitisztítod a sebeket.

  - Jól vagyok, nem kell miattam aggódnod, édes. - Fogja meg a kezedet, hogy az ölébe ültessen és megsimogatja a karodat. - Csak egy seggfej felidegesített.

  - És ezért verekedtél?

  - Rosszul lettem attól, ahogyan rólad beszélt és szánalmas lett volna, ha szó nélkül hagyom a dolgot.

  - Legközelebb inkább járassátok le őket a neten Suna-kunnal, csak ne sérülj meg nekem többször. - Puszilod homlokon, mielőtt mellkasodra húznád fejét, szíved pedig őrült módon ver a boldogságtól.