madison

ha lehetne egy kötetlen kívánságom egyszer az életben, akkor az az lenne, hogy vegyenek körbe szeretettel teli emberek, és ne bántson senki. se lelkileg, se testileg.

néha az emberek azt hiszik, hogy egyszerű dolog sztárnak lenni. mindenki mindent alánkrak, ha csettintek akkor azt kapom amit akarok. valószínűleg, ha más kiadóba kerültem volna, akkor a valódi énem is már egy beképzelt ribanc lenne, mint amit elvárnak, hogy mutassak a média fele. oh, de ez szerencsére nem így lett.

- drágaságos, édes kicsi elkényeztetett madison beer. - állt meg előttem a hotel szobában pete. két oldalamon állt a kettő fejes egy-egy biztonsági őre, akik nem kicsik voltak, és előttem sétált pete, miközben az orrából még mindig ömlő vért próbálta elállítani. szerintem el is van törve. - úgy érzem és látom, hogy elfelejtetted, hogy mégis mi van a kezünkben, nem de? tudod, a média egy hatalmas birodalmunk, ha én két szót elküldök valamelyik cégnek üzenetben, úgy szétszednek darabokra, hogy megállni nem fogsz tudni a lábadon, kiscsillag. - hajolt hozzám közelebb. - már egyszer megadtuk a lehetőséget, hogy megtanuld, a tetteidnek következményei vannak. úgy látszik nem volt elég. - indult meg az ajtó felé, mire ilyedten pillantottam magam mellé. az a két barom lefogott két oldalról, és nem valami kellemes volt. - fiúk, intézzétek el. tanulja meg egy életre azt, hogy hogyan kell viselkedni. - majd kiment a szobából. nekem pedig innentől már csak a mérhetetlen fájdalommal teli ütés sorozatok maradtak. őszintén, már nem érdekelt egyáltalán.

|||

zokogásom hangja töltötte be a fürdőszoba terét. mérhetetlen fájdalom. csak ezt éreztem mást nem.

a kihült vizzel teli kádban ruhástul, szétkenődőtt sminkkel, fulladozva zokogtam.

- madison! - hallottam az erőteljes kopogást a fürdő ajtaján, mire megállt bennem a levegő is és lefagytam - nem léphetsz ma fel! lemondtam a koncertet! szedd össze magadat kurva gyorsan! holnap délután indulunk a reptérre! mi most elmegyünk. - mondta pete, majd kiment a szobámból. reszketve felsóhajtottam, majd hátra hajtottam a fejemet a kád szélére. szemeimet lehunytam és megpróbáltam magamat összeszedni, mivel valahogy fel kéne állnom, de semmi energiám nincsen hozzá.

egy jó pár percbe beletelt mire elhatároztam magamat, és a kád két oldalán megtámaszkodva megpróbáltam magamat felnyomni, de nem sikerült, és visszaestem a vízbe.

hirtelen ajtónyitódást hallottam kintről. mindenem összerezzent a hangra. nem tudtam elképzelni sem, hogy ki lehet az. pete ugrott be, mivel csak neki van kártyája a szobámhoz, de ők már elmentek.

nagyon reménykedtem abban, hogy ne egy rajongó legyen az, aki éppen betört a szobámba, mert abból hatalmas botrány lenne, ha így találnának meg.

reszketve azon imádkoztam, hogy nehogy ennél nagyobb baj legyen mikor valaki kopogott a fürdő ajtaján.

- madison. itt vagy? shawn vagyok.. - suttogta halkan de pont elég érthetően ahhoz, hogy megértsem.

mi a retkes fenét keres itt?

- i-itt vagyo-ok. s-segíts.- nyögtem ki valahogy az utolsó szót, mire azonnal nyílt az ajtó, s shawn magas alakját fedeztem fel.

- jézusom, veled meg mi történt? - sietett hozzám majd letérdelt mellém. - basszameg, előbb kellett volna jönnöm. - túrt bele idegesen a hajába, majd ismét rám meresztette szemeit. - ki tudsz szállni egyedül? - kérdezte aggodalommal a hangjában.

- ne-em, nincs erőm. p-próbált-tam már, d-de nem men-nt. - ráztam meg kicsit a fejemet. hirtelen nyúlt be mellém, hogy meg tudjon fogni és ki tudjon emelni a vízből, de ahogy a hideg találkozott a meleg bőrével, felszisszent.

- ah madison ez kurva hideg - káromkodott, ami iszonyatosan szexin állt neki. - szerencséd van, ha nem szedtél össze egy tüdő gyulladást. bár ezt ezek után kétlem. - emelt ki könnyű szerrel.

vacogva bújtam oda testéhez, ami az enyémhez képest forrónak számított. bevitt a szobába, ahol pedig levette rólam a vizes pólómat és nadrágomat, hogy ne fázzak továbbra is, csakhogy arról megfeledkeztem, hogy jelen pillanatban az egész testemet zöld és lila foltok borítják.

- madison. - kezdte nyugodtan - ezeket ki tette veled? a menedzsered? - nézte végig a testem mindegy egyes részét. az oldalamon egy nagyobb folton végighúzta az ujját, mire felszisszentem.

- shawn... kérlek..

- nem, tudni akarom. - jelentette ki. szemeibe nézve láttam, hogy tényleg érdekli, és aggódik. miattam.

- nem ő volt az. hanem a biztonságiak. őket nem ismerem, mert mindig mások vigyáznak rám. - ráztam meg kicsit fejemet. - de shawn, figyelj. nem maradhatsz itt, el kell menned. nézz rám, kérlek. - kértem suttogva, mivel egy ideje már a kezeit szuggerálta. - nem lehetsz itt, velem. ha megtudják, akkor nekem végem. - néztem szemeibe. - és nem tudok mit csinálni ezzel. a kezükben van egy titkom, ami.. ami ha világra kerül, akkor én.. szóval meg van kötve a kezem. zsarol az egész kiadó. és nincs senkim se akihez tudnék fordulni, vagy tanácsot tudnék kérni. um, igazából azt sem tudom, hogy ezt miért mondtam el neked. még mielőtt megkérdeznéd, már próbáltam a rendőrséget is, de... csak rosszabb lett.

- csak pár órája ismerlek, de már most jobban megvédenélek mindenkitől és mindentől, mint saját magamat.

|||

sziasztok életeim💞

itt is lenne a következő rész, remélem elnyerte a tetszéseteket. ha igen, mindenképpen jelezzétek nekem vote vagy komment formájában!🖤

további szép hetet nektek💛

ily💘, Vivien xx
2018'10'11