Lementünk a napaliba Yuri leült a kanapéra én meg ki mentem anyához a konyhába.

- Olyan édesek vagytok együtt. - mosolygot.
- Mondtam már, hogy nem fogunk összejönni. - forgattam meg a szemem.
- Akkor is nekem lesz igazam. - vigyorgot.
- ANYA. - kiviharzotam a konyhából leültem Yuri mellé. Anya néha annyira gyerekes. Még hogy neki lesz igaza. Esélytelen, hogy összejöjjek Yurival.
- Minden rendben? - hajolt közelebb hozzám Yuri.
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Unatkozok. - dőltem hátra.
- Nézünk valamit? - bökött a Tv felé.
- Aha. Válasz valamit. Én addig hozok rágcsát. - bementem a konyhába anya meg épp ki jött.

*Yuri szemszögéből*

Ez a lány annyira más, mint a többi. Ha vele vagyok jól érzem magam mellette boldog vagyok. Bele szeretem ez már biztos. Bejött a helységbe az anya és leült mellém.
- Kérdezhetek valamit? - felé fordultam.
- Persze. - bólintottam. Vajom mit akarhat tőlem?
- Szereted Soniat? - kérdezte.
- É-én...i-igen szeretem. - dadogtam.
- Ő is szeret téged. Nem mondja, de látom rajta. Sokkal vidámabb és élettel telibb, mint régen. - mondta mosolyogva.
- Mond el neki mit érzel. - a mondata végére Sonia visszajött.
- Yuri úgy anya nem mondott semmi hülyeséget. - kapkodta a szemét rajtunk.
- Nem. - válaszoltam egyből.

*Sonia szemszögéből*

- Sok sikert Yuri. Csak ügyesen. - kacsintott rá anya és elment.
- Ti meg miről beszéltetek? - hajoltam közelebb hozzá.
- Semmiről. - rázta a fejét. El volt pirulva olyan édes ilyenkor.
- Piros cica. - kuncogtam. Elindítottunk egy filmet egész jó volt. De Yurit nem nagyon kötötte le mert engem nézet végig.

...

- Na ez jó volt. - csaptam össze a kezem mikor vége volt a filmnek.
- Sonia, beszélhetnénk? - felé fordultam nagyon feszengett meg is lepődtem rajta.
- Persze. Hallgatlak. Mond. - mosolyogtam és a teljes figyelmem neki szenteltem.
- É-én.... - kezdte.