- Mért nem mondtad, hogy ilyen jó vagy? - fordult felém Yuri.

- Nem kérdezted. - kuncogtam.

- Sonia. - lépet mellém Viktor. - most találkoztam Nat-al azt mondta újra kezdted a korizást ez igaz?

- Igaz. - mosolyogtam.

- Hogy hogy most? - észrevehetetlenűl Yurira pillantottam.

- Volt, aki motiváljon.

- Csak nem még mindig a régi rajongásod hatása alatt vagy? - pillantott Yurira mondata végén.

- Nem...legalább is remélem. - suttogtam a végét szerencsémre nem halloták mivel valaki nagy hévvel és zajjal rontott be az ajtón. Mikor meg láttam ki az azt hittem ott hejbe összeesek.

- Yuri m-menyünk. - bámultam még mindig az ajtón bejövő személyt.

- Rendben. - elindult az ajtó felé meg fogtam a felsőjét.

- Várj ne arra. - ki mentünk a hátsó kijáraton. Mikor ki értünk át öleltem Yurit és sírni kezdtem el tolt magától, hogy a szemembe nézzen.

- Mi a baj? - simított végig az arcomon nem mondtam semmit csak meg ráztam a fejem. Most ő ölelt meg hagyta, hogy kisírjam magam a vállán.

- Ugye nem hagysz egyedül. - szipogtam és bele fúrtam a fejem a mellkasába.

- Soha. - kezdte el simogatni a hajam.

- Át mehetek hozzád még nem akarok haza menni. - néztem fel rá.

- Persze. - meg töröltem a szemem és elindultunk.