Ni-ki és Yeeun futva menekültek a veszélyes helyzetből, és hamarosan egy elhagyatottnak tűnő házhoz értek. Ni-ki belökte Yeeunt a házba, majd bezárta az ajtót.
-Mi folyik itt?!- kérdezte Yeeun zihálva.
-Ez a dimenzió veszélyes, és az itt lévő emberek sem jobbak. - válaszolta Ni-ki, aki még mindig a zárakon dolgozot. -Dimenzió? - kérdezte Yeeun zavartan.
-Igen, egy másik világ, ami párhuzamosan létezik azzal,  amit ismersz" - mondta Ni-ki, majd a lány felé fordult.

Az elhagyatott házban volt még három fiú, akik mindegyike furcsán nézett Yeeunra.
- Sziasztok YuChae vagyok.- mutatkozott be a lány, majd meghajolt. A többi fiú nem értette.
-Mit csinálsz kérdezte az egyik.
-Meghajoltam, ez afféle udvariasság.-monta Yeeun. A többiek még mindig nem értették.
-Jólvan hagyjuk ezt.-mondta Ni-ki,majd az egyik fiú felé sétált.

-Ő itt Sunghoon.-mutatta be Ni-ki a  fiút. Sunghoon magas, sportos fiú volt, aki szemtelen mosolyal az arcán nyújtotta a kezét Yeeun felé.
-Az ő képesége a jövőbe látás, és a csapat heckere.-mondta Ni-Ki.
-Ez nem olyan jó, mint hiszed.-válaszolta a fiú.

A következő fiú, akit bemutatott Ni-ki,
Heeseung volt. Heeseung vékony és magas, az arcán szinte semmilyen kifejezés nem volt látható.

-Heeseung az, akinek a testébe mások gondolatai hatolnak be.- mondta Ni-ki. -Tudja, mi jár az emberek fejében, még mielőtt kimondanának bármit is. Ez elég hasznos a harcban.

Végül Ni-ki mutatta be Jungwont, aki a csapat vezére volt.
Jungwon még tinédzser volt, de magabiztos és határozott.

-Jungwon képes az időt megfordítani.- mondta Ni-ki.
-Ezért ő a mi legjobb harcosunk. Tudja, hogy mikor kell megfordítani az időt, hogy megmeneküljünk.

Az összeomlott, sötét világban, amelyben Ni-ki élt, mindig csak a halál és a pusztulás volt jelen. A bűnözők és a gazemberek uralták a területet, és a többségükre ráférne egy jó pár év börtön. Az emberek itt már megszokták az állandó félelmet és szenvedést, de Ni-ki és barátai nem adták fel. Mindig is tudták, hogy itt van valami, amiért küzdeni kell.

Ni-kiék nagyon összetartó csapatot alkottak. Mindannyian hasonló sorsot éltek meg, és csak egymásra tudtak támaszkodni az életben.

-Álj össze zavarodtam.-mondta Yeeun.
-Szóval ez itt egy párhuzamos dimenzió?
-kérdezte.
-Igen.-mondta Jungwon, majd folytatta.
-A játék ami miatt ide kerültél egy portál ebbe a világba. De ez a dimenzió nem egy játék, hanem egy valódi világ, ahol a dolgok sokkal veszélyesebbek, mint azt te hiszed.
Yeeun nem tudta mihez kezdjen a hirtelen sok információval így inkább csendben maradt.

-Nem kell félj, megvédünk.-mondta Jungwon egy mosoly kíséretében, majd megölelte a lányt. Yeeun erre csak egy bizonytalan "köszönömöt" mondott.

༞༞༞༞༞

-Én mentem.-mondta Heeseung, és már távozott is.
-Hova megy?-Kérdezte Yeeun kíváncsian.
-Tudod, Heeseung szeret magányos farkasként akciózni.-mondta Ni-ki.
-Nem nagyon szeret csapatban dolgozni.-szólt közbe Sunghoon.
-De bármikor, ha segítség kell számíthatunk rá.-folytatta Jungwon.
-Értem.-válaszolta a lány. Majd ki nézet az ablakon ahol Heeseung távolodó alakját látta.

-Ne aggódj miatta nem lesz semmi baja.-mondta Jungwon.
-Én nem is aggódók, csak szimplán érdekelt hová megy.-mondta Yeeun egy vállvonás kíséretében.

-Ki kér kaját?-kérdezte Ni-ki, téma terelés érdekében.
-Én.-mondta egyszerre Sunghoon és Jungwon.
-Te kérsz?.-kérdezte Ni-ki Yeeuntól.
-Igen, köszönöm.-mondta.

Még Ni-ki hozta a kaját Yeeun és Sunghoon beszélgetek.
-Miért mosolyogtál rám olyan furán amikor Ni-ki bemutatót?-kérdezte Yeeun.
Sunghoon egy fél oldalas mosolyt húzott a szájára.
-Látomásom volt.-mondta a fiú.
-És mi volt, ha szabad megkérdeznem.
Sunghoon a lány felé hajolt, majd bele súgótt valamit a fülébe.
"Majd meglátod" mondta és meg csókolta a lány arcát.Majd felállt, és elment.
Yeeun nem értette mire célzott Sunghoon így inkább hagyta az egészet.