JIMIN
2018/ 10/ 20
» egy hónappal ezelőtt «

Az európai koncert utolsó napja volt. Mindannyian szinte extázisban éltük át a koncert utáni partin a perceket, az arénák tömve voltak és egyszerűen az érzés, hogy idáig eljutottunk szinte szárnyakat adott.

Akármennyire is tombolt bennünk az adrenalin, igazából egyikünk se tervezett sokáig maradni, sőt épp menni készültünk, hisz ma volt a napja, hogy Eunjoo és én végre pár szót válthattunk, sőt a fiúkkal egy kis ünnepi stream-et terveztünk, amikor az alelnök és a lánya félrehívott.

A lány, maximum tizennyolc éves lehetett, apró, fekete ruhában volt, haja festett pirosan omlott a vállára. Nem volt csúnya, de természetesen Eunjoo közelébe se ért.

- Pezsgőt? - nem kívántam, de mivel az alelnök maga nyújtotta át, kelletlenül belekortyoltam. - Gratulálok a fellépéshez. Ő itt a lányom, Hyeon. A legnagyobb rajongója.

Egészen furcsa hangsúllyal beszélt, főleg ahogy megnyomta a legnagyobb szót.

Hyeon előre lépett és udvariasan fejet hajtott, majd, mint aki nem ismeri a személyes tér fogalmát karon ragadott.

- Oppa - nyafogta a lány. A lehelete erős alkoholtól bűzlött, fogalmam sincsen, hogy ihatott ennyit, főleg az apja társaságában. - Ma van a szülinapom.

- Isten éltessen - biccentettem udvariasan, majd megpróbáltam óvatosan lefejteni magamról a karját, de sikertelenül, ahogy egyre szorosabban préselte hozzám a testét.

- Mennyit kér egy éjszakáért a lányommal? - vágott közbe az apja és közelebb lépett hozzám.

- Tessék? Semennyit! Eszemben sincsen... ne haragudjon, én visszatérek a szállodába.

- És ha annyit mondok Kim Eunjoo? - Hyeon az ujjai köré csavarta vörös tincseit. A gyomrom hirtelen a torkomba ugrott, és csak egy rekedt krákogásra tellett tőlem.

- Mi közöd hozzá?

- Oh, nekem semmi. De van egy nagyon jó barátnőm, Jaeul. Szóval tudok egyet, s mást - a lány egy félmosolyra húzta a száját. - Nem lenne sajnálatos, ha esetleg idő előtt befejeződne a karrierje... egy baleset miatt? - Hyeon eddig a kezében tartott egy koktélpálcát, amit most egy kézzel darabokra tört és a lábaim elé szórta. - Gondolkodj. Oppa. Ma már kétszer visszautasítottak. Nem vagyok jókedvemben - az utolsó mondatot szinte suttogta, majd mintha mi se történt volna az apjához fordult. - Menjünk, papi.

Ahogy az a lány nézett, maga volt a gonoszság és az elkényeztettség tökéletes mintapéldánya. Lesütött róla, hogy mindent megkapott az életben, bármi is legyen az. Nagyon rossz érzésem volt vele kapcsolatban, de egyelőre próbáltam félretenni az aggodalmaimat és annak ellenére, hogy rettenetesen szédültem, hívattam a sofőrünket, hogy vigyen haza a szállodába, mert minél előbb beszélni akartam Eunjoo-val. Az igazság az volt, hogy rettenetesen hiányzott, jobban, mint amennyire vártam, ezért próbáltam kerülni őt, mert tudtam, ha kapcsolatba lépek vele csak még jobban kínozna a távolság, ami köztünk van. Eddig fogalmam se volt róla, hogy lehet ennyire szeretni valakit, hogy még egy pár hónap is szinte fizikai fájdalmat okoz, de egyben egy kicsit boldog is voltam, hogy végül egymás mellett döntöttünk.

Alig húsz perc múlva a szállodai szobámban ültem a telefonom képernyőjét bámulva. Egy kicsit homályosan láttam, de mindezt a fáradtságnak tettem be.

Végül nem sikerült túl sokat Eunjoo-val beszélnem, mert Mika és Jungkook önállosították magukat és elfoglalták a terepet, pedig ha jól tudtam, ők minden este órákig képesek voltak egymással beszélni. Jungkook még egy V live stream-et is nyitott csak Mika kedvéért, ahol úgy tett mintha mellette aludna.

- Szeretlek, Eunjoo - mondtam végül búcsúzóul, egyre rosszabbul éreztem magamat, gyorsan forgott körülöttem a világ, mintha rengeteget ittam volna. De ekkor történt a legrosszabb. Kopogtattak az ajtómon.

- Bejöhetek végre...Oppa? - ez a lány hang. Hyeon.

- Én is sze... - kezdte Eunjoo mosolyogva, de egyszerűen csak kinyomtam a beszélgetést. Jungkook az ajtóhoz sietett.

- Szólok az őröknek, nem lehetsz itt - szólt a lányra. Még soha nem láttam ilyen dühösnek, általában egy félénk srác volt, főleg lányok körül, de most szinte olyan arcot vágott, mint aki meg akarja folytani Hyeon-t.

- Én bárhol lehetek - nevetett a lány és végigsimított a fiú arcán, mire az elkapta a csuklóját.

- Tudd hol a helyed. Az emberek nem játékszerek, főleg nem pénzért.

- Majd meglátjuk - nevette el magát a lány majd mintha teljesen természetes lenne besétált a szobába és ledobta magát az ágyamra. Jungkook elképedve nézett rám. Tiltakozni akartam, de egy hang se jött ki a torkomon, egyre gyengébb voltam és közel álltam ahhoz, hogy összeessek.

- Hyung, csalódtam benned - motyoga a fiú és behúzta maga után az ajtót.

Hyeon elvigyorodott.

- Csak nem szédülsz, Oppa? - lassan felém sétált és nehézkesen felhúzott a székről. Még ellenkezni se tudtam. - Hallottad, hogy sose fogadj el italt idegenektől?

- Mi? - nyögtem, ahogy a lány az ágyra lökött és felém térdelt. El akartam lökni őt, de mintha minden végtagom megbénult volna, képtelen voltam rá.

- Remélem ízlett a pezsgő - suttogta a fülembe és végighúzta a mutatóujját a mellkasomon. - Azt hiszem, kedvellek. Igen. Eldöntöttem. Az enyém leszel és nemcsak ma éjjel.

Ezután elsötétült minden. Az utolsó gondolatom Eunjoo volt és a mosolya, ahogy csalódottan próbálja kimondani mennyire, szeret.

Azt, hogy mi történt pontosan a mai napig nem tudom, de az alapján, hogy a lány meztelenül feküdt mellettem reggel és rajtam se volt egy szál ruha se, volt némi sejtésem.

A fürdőkád szélén ülve meredtem magam elé és átkoztam a pillanatot, amikor megálltam az alelnök miatt. Ha a tükörbe néztem, hányingerem volt saját magamtól. Gyűlöltem magamat.

Soha nem fogom megbocsájtani ezt magamnak.

Eunjoo.

Azt hiszem, képtelen leszek újra a szemébe nézni.

EUNJOO

Egy hete, hogy a fiúk hazatértek és akármennyire próbálkoztam Jiminnel beszélni, a fiú mindig csak félrenézett és csak motyogott, hogy most nagyon elfoglalt, majd később. Miután ezt közel hatszor eljátszotta, egyszerűen feladtam, de fogalmam sincs mit tettem rosszul.

Mika minden éjjel könnyes szemmel meredt rám, majd egy hosszú ölelés után vonult csak elaludni. Ez volt a legújabb rutinja, amit nem bántam, kivéve azt, hogy állandóan vörösek voltak a szemei reggelente.

Aztán eltelt egy újabb hét.

Majd még egy.

Iszonyúan fájt, de kezdtem azt érezni, hogy talán Jiminnek elege lett belőlem, esetleg más lányt is megismert és gyáva bevallani. Nem bántam volna, igazából, csak azt szerettem volna, hogy boldog legyen, akárki is az.

Rendben, ez egy hazugság, rettenetesen bántam volna, valószínűleg képtelen lettem volna beletörődni.

Minden energiámat a táncba és a gyakorlásba fojtottam, mivel a debütálásunk időpontja vészesen közeledett, így visszatértem a régi önmagamhoz és gyakran négyig gyakoroltam a tánctermekben, amit Mika nagyon rossz szemmel nézett, de végül beletörődött.

Pont egy ilyen nap volt, amikor végül is sikerült hibátlanul eltáncolni a szólómat a debütáló dalunkban, amikor egy halk tapsot hallottam az ajtóból. Levegő után kapkodva néztem a tükörbe, mégis ki az, aki olyan bolond, hogy éjjel is fent van?

- Oh, Hoseok - mosolyodtam el és megtámaszkodtam a térdemen. Ő volt az első, akivel beszélhettem amióta a fiúk visszatértek, persze Yoongit leszámítva, aki a dalok próbafelvételeinél mind ott volt, és csak állandóan Jaeul hangszínét kritizálta - mindannyiunk legnagyobb örömére.

- Hogy vagy, Eunjoo? Rég láttalak - a fiú odapasszolta a vizes palackomat és a falnak vetve a hátát lecsúszott a földre.

- Voltam jobban is - vontam vállat. - De hé, a munka nem áll meg.

- Mi a baj? - kérdezte, de jól tudtam, hogy tisztában van mindennel. Nyílván az én számból akarta hallani.

- Nem érdekes. Nem tudom mi történt Jiminnel. Talán valami rosszat tettem? - kínosan elnevettem magamat és lehuppantam Hoseok mellé a földre.

- Te? Rosszat? Soha.

Ismét csak vállat vontam. Igazán aranyos volt tőle, de próbáltam megtartani a pár lépés távolságot tőle, miután nem is olyan rég, még azt mondta, hogy többet érez irántam, mint puszta barátság.

- Eunjoo - Hoseok hosszan kifújta a levegőt. - Nem akarom, hogy magadat hibáztasd. Itt most Jimin az, akire haragudnod kellene.

Érdeklődve felvontam a szemöldökömet.

- Igazán? Úgy hangzik, mint aki tudja miért is kerül engem pontosan.

Hoseok bólintott, és végigsimított a hajamon.

- Igen, de nem az én dolgom elmondani neked - felelte halkan. - Képzeld, el mennyi előnyt faraghatnék a helyzetből, de nem teszem. Mindketten fontosak vagytok nekem. De tudd, ha szükséged van rám, akkor bármikor meghallgatlak.

A keze egy pillanatig megállt az arcomon, aztán mintha észbe kapott volna elmosolyodott és finoman megcsipkedte, mintha csak játszana velem.

- Ami azt illeti, a táncban is segíthetek - tette hozzá.

- Miért szerinted béna voltam? - pislogtam és mérgesen csücsörítettem hozzá.

- Egy kicsit több élet a mozdulataidba és lemosol mindenkit a színpadról - Hoseok felállt és a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen. - Holnaptól szívesen korrepetállak.

- Köszi. Kedves tőled.

- Ugyan, nekem semmiség, piszok könnyű a koreográfiád, legközelebb én találom ki, belehalsz.

- Köszönöm, Oppa - hajtottam fejet egy kicsit gúnyosan, mire Hobi elnevette magát.

- Elkísérlek a szobádig - a fejével a folyosó másik irányába intett.

- Nem lesz belőle bajod?

- Ilyenkor? Mindenki alszik.

Csendesen sétáltunk egymás mellett, egy kicsit furcsán is éreztem magamat, kettesben vele, főleg a sok minden után, amiket mondott, furcsa volt, hogy ennyire lazán tudja kezelni a helyzetet. Bár az is lehet, hogy már nem érez irántam semmit, az lett volna a legjobb.

Már az ajtónk előtt álltunk, amikor Mika tompa hangját hallottam kiszűrődni.

- Igen...Oppa, nem tudok aludni, én ezt nem bírom... - mondta a lány szinte sírva, jól hallottam, hogy belerúg valamibe, majd halkan felvisít. - A hűtő volt...mindegy...nem bírom elviselni, hogy mindennap szomorú, el kell neki mondanom, hogy Jimin megcs...

Hoseok messzebb rántott és a fülemre tapasztotta a kezeit.

- Eunjoo.

De elkésett vele, ösztönösen tudtam mibe kezdett Mika. Egy kósza könnycsepp pergett végig az arcomon, ahogy elképzeltem a szerelmemet egy másik lány karjaiban. Hát persze, bűntudata van, ezért nem néz rám. Kezdtem homályosan látni a könnyeimtől. Hoseok a két tenyere közé fogta az arcomat és az ujjaival törölgette a bőrömet, de egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a sírást.

- Ne tedd ezt, senki nem érdemli meg, hogy miatta sírj - mondta a fiú és szorosan magához ölelt. - De most az egyszer, nem engedlek el, amíg el nem fogynak a könnyeid.

Egyszerűen jól esett az, hogy valaki erősen tart különben összeestem volna és darabokra török, mint egy porcelán baba. Hoseok pólójába kapaszkodtam és a mellkasába fúrtam az arcomat, a lelkem egy darabja akkor elveszett, ha ő nincs ott, talán képtelen lettem volna újra talpra állni.

JIMIN

Egy hónapja nem beszéltem vele.

De persze örökké rajta tartottam a szememet. Egy hét volt a debütálásukig, valójában várni akartam, amíg fellépnek és utána a bocsánatáért esedezni, de úgy éreztem addig megfulladok, már aludni se voltam képes.

Hajnalban kilopakodtam a közös lakásból, és a lányok hálója felé vettem az irányt. A terv az volt, hogy egy üzenettel kihívom őt a közeli parkba épp, mint múltkor, egy pár sör és csak mi ketten.

Tökéletes volt.

Amíg meg nem láttam őt Hoseok karjaiban.

És azt, hogy a fiú az állánál fogva felemeli és gyengéden megcsókolja.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Azt hiszem sejtem ki(k) lesznek a kedvenc karakteritek a második részben. c:

És talán azt is, hogy Jaeul miért engedhet meg magának annyi mindent, büntetés és egyéb következmények nélkül.

Nos, és erre számítottatok? 🤔✨

Hoseok ugyan azt mondta, hogy nem használja ki a helyzetet, de vajon őszinte volt és megtette vagy csak Jimin lát már rémeket?

Remélem, nagyon kedvelitek Hyeon-t és Jaeul-t mert bizony nem ez volt az első alkalom, hogy felkavarták mindenki békés életét.

Ha nagyon ügyes vagyok, még egy fejezettel érkezem karácsony előtt, de egy Mika és Jungkook extra fejezettel már mindenképp készülök, bár rövid lesz, de aranyos. Vagy inkább szeretnétek másokról olvasni egy kis extrát? c; Ha igen, akkor csak írjátok le a párost vagy a szereplőt és igyekszem eleget tenni az igényeknek.

Addig is kitartást a karácsonyi lázhoz és az utolsó sulis napokhoz. 💜