Preston Blare

-Sutton,Sophie!Nézzetek apára!-nevettem fel és figyeltem ahogy a két nő akit szeretek vigyorogva pózolnak.Hangosan felnevettek.Sutt megpörgette Sophiet aki hangosan kacagott.Ezt is lefotóztam.Minden pillanatot megakartam örökíteni.A nap sütött és a tenger csak úgy csapkodta a lábaimat.A lányok már félig vizes ruhában táncikáltak a part szélén.Ma van Sophie tizedik születésnapja.Bizony.Eltelt tíz év mióta azt a pici angyalkát elhoztuk aki annyira ragaszkodott a feleségemhez,hogy mikor otthon a baba ágyba tettük este hangosan felsírt.Suttonon aludt.Suttonnal és velem csinált mindent.Egy percre se raktuk le.Annyira szüksége volt a szeretetünkre,hogy mikor távol voltunk tőle sírdogált.Az a pici angyalka a mi kislányunk akit nem is szerethetnénk jobban.Sutton modorát örökölte az biztos.De a megfontoltságát tőlem vette a kisasszony.Oldalra néztem.Anyu mosolyogva tette le az ételeket az asztalra.Vettem egy házat még két éve Hamptonsban.Azóta szinte mindig itt vagyunk.Ajándék volt a feleségemnek a házassági évordulonkra.Az ő szülei nevetgéltek.Austin valami hülye viccet mesélt miközben átölelte Lex derekát.Lex olyan terhes már,hogy úgy fest oldalról,mint egy nagy golyó.
-Éhes vagyok!!-szaladt ide Sophie.Felnevettem és átöleltem.Sutton is ide sétált.
-Ahogy én is.-mosolygott és a gömbölyű hasára simította a hasát.Igen.Suttont sikerült teherbe ejtenem.Valami módon megtörtént.
-Akkor együnk kincseim.-mosolyogtam.Sophie megfogta Sutton kezét és óvatosan húzta magával.Utánuk mentem mint egy igazi apa tigris.A nyolcadik hónapban vagyunk.Marhára vigyázok Suttonra.Kihúztam a széket neki és figyeltem az arcát.Az én gyönyörű szerelmem.Anyukám már szedett ételt.Sutton épp felvágta a sajtot Sophienak.
Többet senki sem bánthatja a családom.White sem.Hogy vele mi történt?Meghalt.A bőrtönben a rabok megtudták mit tett.Egy páran nem szerették azt aki terhes nőre lő majd lelöki egy lépcsőn,hogy a magzat meghaljon.Nos halálra verték.Nem sajnáltam.Nem volt semmi érzelmem a dolog iránt.Egykor nagyon kiálltam érte...csak egy kisfiú volt,de aztán felnőtt lett és egy szörnyeteggé változott.De amit tett a feleségemmel az megbocsáthatatlan.
-Annyira csendbe vagy szerelmem.-fogta meg a kezemet Sutton.Elmosolyodtam.
-Nem.Csak boldog szerelmem.
-Akkor jó.Az ikrek is hasamban.-kacagott fel.Igen.Az ikrek.Hát nem sors szerű?Elvesztettünk két babát tíz éve.Most pedig Sutton terhes két babával.
-Annyira várom már,hogy átöleljem őket.-ölelte meg Sophie Sutton hasát.
-A kis tesóid is kicsim.Majd segítesz anyának?
-Igeen!-tapsikolt.-Majd segítek pelenkázni.Meg etetni is.-mosolygott.Elmosolyodtam ahogy Sutton is.Úgy döntöttünk,hogy nem mondjuk el Sophienak,hogy örökbe fogadtuk.Egyszerűen nem láttuk értelmét a dolognak.Hiszen boldog és mi is.Nem érdekel minket,hogy nem mi vagyunk a biológiai szülei.Mi neveltük fel.Mi voltunk vele ott ahol lennünk kellett.Semmi értelme ezekkel traktálni.Ez nem számít.Csak az számít,hogy egy olyan családban van ahol tényleg szeretik.
-Mama szerinted kislány lesz vagy kisfiú?-kérdezte az anyukámat.
-Oh hát képzeld Sophie szerintem egy kislány lesz és egy kisfiú.-mosolygott rá.
-Huu!Jó sokan leszünk.-nevetett fel aranyosan.Sutton rám pillantott és csókot nyomott a számra.
-Nagyon szeretlek.
-Én is kincsem.-simítottam meg a barna fürtjeit.Vállig érő barna haját csak úgy fújta a szél.Evés után Sophie a napágyban feküdt a Sutt anyukájával és hallgatta a mesét.Én Suttont kézen ragadva húztam magam után a feleségemet akit nagyon szeretek.A homokba ültem és óvatosan az ölembe húztam.A selyem ruha tökéletesen kiadta a gyönyörű alakját és a pocakot amiben a picikéink vannak.
-Szerelmem.-súgtam a fülébe.-Te csodálatos nő.Csodálatos anya.-öleltem.
-Preston elsírom magam mindjárt.-nézett rám.Megcsókoltam.A nyelvem lassan a szájába hatolt.Közben feszes hasát simogattam.A babák persze csak úgy pattogtak Suttonban.Picit eltoltam és elmosolyodtam.
-Este te is így fogsz pattogni rajtam.
-Preston!-nevetett fel.
-Tudom,hogy imádod ha huncutkodok veled.
-Igen imádom!-csókolta meg a kezemet.-Annyira boldog vagyok Preston.
-Én is kincsem.Nagyon.Boldoggá teszel.
-Sophie is boldog.A délelőtti tortázásnál láttad,hogy meghatódott?Olyan édes volt és az ajándék,hogy elviszel minket Disneylandbe...nagyon boldog!-mosolyodott el.-Nagyon szeret minket ugye?
-Imád minket Sutton.Ő a mi kislányunk.Csodás anyja vagy.Ennél jobb anyát senki sem kaphatott volna szerelmem.
-Jobb apát sem.Apa taxi vagy mindennap.-mosolygott.Felkuncogtam.-És egy férfi aki tíz éve elnök és szörnyen jól vezeti az országot.-elmosolyodtam.
-Mikor is lesz vége a szülési szabijának Mrs.Blare?Mr.Blare várja vissza az irodába.-felnevetett.Olyan hangosan ahogyan csak tudott.Én életem.Megcsókoltam és szorosan tartottam magamhoz.
-Preston örökké szeretni foglak.
-Én is Sutton!Egészségben,betegségben.
-Gazdagságban,szegénységben.-simított végig az arcomon.
-Anyaa!!!Apaa!!-Sophie felénk szaladt és ahogy megpillantott minket elmosolyodott.A nap már lemenő félben volt.Sophie mellénk hevert.Átkaroltam.Sutton a haját simogatta.A göndör fürtjeit.Kék szemekkel pillantott ránk.-Már hiányoztatok.
-Nekünk is te picim.-mosolygott Sutt.
-Szeretlek titeket.
-Mi is szeretünk téged.-mondtuk egyszerre Suttonnal.Elmosolyodtunk és mosolyogva néztük a naplementét.

Vége

Sziasztok!Hát ide is elérkeztünk!Remélem tetszett nektek ez a kis történet.Ha igen mindenképpen oszd meg a barátaiddal is,hogy ők is elolvashassák Sutton és Preston történetét.
Köszönöm az olvasóimnak a csillagokat és azt is,hogy ezt a könyvet is lelkesen olvasták.

Hamarosan érkezik egy újabb történet tőlem!Addig is sok sok puszi nektek!😊🩷🩷🩷🩷🩷🩷🩷