Preston Blare

Washington után haza fele vettem az irányt.A rendőrök keresik Whiteot.Megszőkött az a rohadék.Tudom mi kell neki...Suttont akarja bántani.Szinte biztos vagyok ebben.
-Jól vagy?-pillantott rám Austin.Percek óta szúr mellkasom.
-Fáj a mellkasom.
-Mitől?
-Nem tudom.-vettem elő a telefomom és Suttont kezdtem hívni.-Rossz előérzetem van.-nem vette fel.
-Nyugi.Otthon van és pihen.Lehet alszik.
-Mindig felveszi.
-Preston a terhes nejedről beszélsz aki minden percben álmos.Csak alszik.
-Austin...én...nagyon féltem őket.Mi van,ha betört a házba és...
-Nem!A házat védig Preston.Rajtunk kívűl nem mehet be senki oda.Ne aggódj.-bólogatni kezdtem.
-Alig várom,hogy vele legyek.Velük!
-Milyen érzés,hogy hamarosan megszületik a pici Sutton vagy a pici Preston?-kuncogott fel mire én is.
-Furcsa basszus.Nem igazán akartam.De mikor elmondta elsírtam magam az örömtől.
-Akkor csak Suttonal akartad.Ennyit erről.-Austin telefonja csörögni kezdett.Azonnal elmosolyodott.Lex az.Austin és Lex nagyon kedvelik egymást.
-Szia Lex mesélj!-vette fel a férfi.Hallgatott egy darabig és teljesen elkomorodott.Én az egyre csak fájó pontra szorítottam a kezem.-Oh istenem!Megyünk.Mit csinálnak most?
-Mi az?-kérdeztem.A telefont kihangosította.
-Próbálják újra éleszteni!-sírt fel keservesen.
-Lex!Kit?Mi a baj?Hol vagy?-vettem el a telefont.
-Istenem Preston én annyira sajnálom!-sírt fel jobban.
-Lexa!Mi a fasz folyik ott?-kérdeztem kétségbeesve.
-Su...Suttont...próbálják újra éleszteni!-hirtelen megállt a szívem és újra dobogni kezdett.
-Hol vagytok most??!!-a könnyeim már patakban folytak le az arcomon.
-Egy mentő autóba rakják!
-Már oda tartunk.-mondta Austin aki közben a sofőrrel beszélt.
-P-Preston...a baba...a baba nem él.-mondta a lány.Behunytam a szemem majd újra kinyitottam.
-Csak mentsék meg a feleségemet!Mondd meg nekik,hogy mentsék meg a feleségem!-a vonalat bontottuk.A kezeimbe rejtettem az arcom.
-Ott leszünk azonnal uram!-szólt hátra a sofőr.Olyan gyorsan ment,hogy mindenki ránk dudált.Meghalt a gyermekünk....de a Sutton nem halhat meg...ha ő meghal....hát akkor én abba belehalok.
Két perc volt míg odaértünk.Kiszálltam az autóból és a mentőhöz rohantam.Kicsit meglepődtek az emberek.
-Elnők úr?-az egyik mentős nagy szemekkel nézett rám.
-A feleségem van az autóba!Sutton Blare.
-Igen.-nyitotta ki.Azonnal beszálltam.Lex ott sírt.A mentősök pedig megint megpróbálták újra éleszteni.
-Kérem!Kérem hozzák vissza!-sírtam fel és néztem ahogy csinálják.Hirtelen megemelkedett a mellkasa.
-Van pulzus.-magyarázta az egyik a másiknak.Megfogtam Sutton kezét ami hideg volt.
-Az életem odaadnám érted csak éld túl!-magyaráztam.Az autó elindult.Én Sutton kezét fogtam,hogy érezze itt vagyok.Csupa vér volt a teste....fájdalmakm voltak.Nagyon erősen fájt a mellkasom.A hideg kezét massziroztam,hogy a vérkeringése vissza térjen.
A kórházban összetörten ültem Lex mellett.
-White rálőtt és lelökte.-bólogatni kezdtem.-Ahogy megjöttek a zsaruk lelőtték Whiteot.
-Nagyon jól tették.Remélem meghalt.
-Nem.
-Akkor megfog.Kivégeztetem a bőrtönben.-a lány bólogatni kezdett.
Austin egy nyomozóval jött felénk.
-Austin!-lex azonnal a karjaiba vetette magát.
-Jól vagy Lex?
-Igen.
-Akkor jó.
-Elnök úr elfogtuk Mr.Whiteot.-motyogta a zsaru.Bólintottam.Az orvos kijött.
-Mr.Blare
-Itt vagyok.-álltam fel és oda mentem.
-A felesége rendben lesz.A baba nem élte túl...és nem hiszem,hogy lehet újra...gyermekük.Sajnálom de meg kellett műteni a feleségét.Megcsászároztuk.-bólogatni kezdtem.-Hamarosan felfog ébredni.
-Elmondom majd én neki.Azt hiszem tőlem jobban fogadná.-az orvos bólintott.-Mi volt a neme a babának?
-Egy kisfiú és egy kis lány.Ikrek voltak.-nagyon meglepődtem.-Nagyon sajnálom a veszteségüket.
-Köszönöm....bemehetek hozzá?
-Igen.
-Miért nem lehet majd újra gyermekünk?-érdeklődtem.
-Sutton...Sutton méhe megsérült a baleset következtében.A babákkal együtt...az egyiket törött csonttal vettük ki.-a szívem hevesen dobogott....a kisbabám.. lesokkoltam.-Nagyon sajnálom Elnök úr...de a felesége élni fog.-bólintottam.
-Köszönöm,hogy megmentette.-indultam meg a szobába.Austinék is követtek.Sutton már pislákolt.Gyenge volt.Olyan gyenge amilyennek sosem láttam.Oda siettem és leültem,hogy vele szembe legyek.
-Szerelmem.-fogtam a kezét.Egy könnycsepp máris legördült az arcomról.
-Bocsáss meg.-súgta rekedt hangján.-Nem kellett volna kimennem a házból.
-Sutton....édes...nem egy rab vagy.Ki mehettél.Nem a te hibád édesem.
-Csak...Sophienak akartam baba ruhát venni.-súgta.Sophie...Azóta így hívja a babát mióta a tükörben szerinte lányosan kerekedik a hasa.Néha Sophie a baba ezáltal.A kezét a hasára simította.-Annyira kába vagyok Preston.
-Tudom.-néztem oldalra,hogy lenyeljem a könnyeimet majd vissza rá.
-Ne sírj.Minden rendben lesz.A baba jól van?Mikor leestem a lépcsőn védtem a hasam.Nagyon.-a kezeire néztem.Tele volt kék foltokkal.-Milyen lenne elmesélni neki,hogy...anya leesett egy lépcsőn.Szegény azt hinné nem vigyáztunk rá.Preston...jól van Sophie?Mozognia kéne....vagy lehet csak alszik és túl stresszes vagyok.-Austinra néztem és Lexre.Austin bólintott.
-Kicsim....meg kellett császározni téged.
-Mi?Akkor hozzák ide a babámat!Azonnal látni akarom őt!Kislány?Kisfiú?-vágott a szavamba és izgatottan mosolygott de közben a szemében az anyai aggódalom tükröződött.
-Kincsem...a babák...mert ikrek...nem élték túl.-egy nagy levegőt vett amit szaggatottan fújt ki.Szorosan fogta a kezem.
-Látnom kell őket.Hozzák ide őket!-motyogta.Elszánt arcot vágott.A nő aki bátrabb mindenkinél.-Lehet még gyermekünk?-kérdezte.
-Sutton....a méhed nagyon megsérült....az orvos...meg akart menteni nekem.Soha nem lehet gyermekünk.-nyeltem le a gombócot a torkomban.Sutton sírni kezdett.
-Édes!-öleltem a karját miközben keservesen sírt.
-Örökbe is fogadhattok.-lépett a másik oldalra Austin és Lex.Austin megfogta Sutton kezét.-Egy kis babát vagy egy nagyobbat.A férjed bármit elintéz.
-Most azonnal hozok neked egy babát Sutton Blare.-súgtam.
-De ő nem az enyém!-csattant fel a nejem és igaza van....kurva igaza.-Nekem Preston babája kell!Nekem a férjem babája kell!-sírt egyre jobban.
-Kérlek menjetek ki.-néztem Austinra és Lexre.-Beszélnem kell vele.Kettesben.-bólintottak és kimentek.

Ígértem a dupla részt és már itt is van!Remélem tetszett ez is nektek!Sok sok puszi!🩷🩷🩷❤🩷🩷🩷🩷