Preston Blare

Fél órája beszéltünk mindenféle dologról ami az országra vonatkozik.Mindig megakarják támadni azokat a dolgokat amiket én jónak látok.Ilyenkor elmondják ez mennyire rossz ötlet.Suttonról is volt véleménye az egyik tagnak.De leszartam.Sutton az asszonykám akit imádok és akit minden percben kívánok.
-Nem fogja megmásítani a véleményem.-magyaráztam.
-Maga az eddigi legmakacsabb elnök.
-Ebben igaza van.-álltam fel.Az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt.Sutton zenét hallgatott és már levette a púlóverét így felfedve,hogy milyen szépségek fedik a selyem bőrét.Elmosolyodtam és oda sétáltam.Levettem a fejhallgatót róla és befelé húztam.
-Várj Preston visszaveszem a pulcsimat!
-Minek?Meleg van.-húztam be a szobába a lányt aki így méginkább egy tini lányra hajaz.Hiszen az is.Csak egy huszonegy éves fiatal lány egy negyvenes pasival.A férfi persze meglepődött de nem törődtem vele.
-Khm akkor nem lesz más véleményen?
-Nem.Sosem leszek.-ültem a székembe.Sutton engem bámult az őzike szemeivel.
-Rendben.Akkor a viszontlátásra.-a férfi gyorsan elhagyta a szobát.Suttont az ölembe húztam és néztem az arcát.
-Elegem van ebből.-súgtam.
-Jobb lesz.-döntötte a homlokát az enyémnek.
-Remélem.-súgtam.Elmosolyodtam azon ahogy felsóhajtott miközben végig húztam a kezem a bőrén.A ruhája alját kezdtem feltornázni.-Szexi ez az új ruha.
-Rendeltem.Nagyon tetszik.Féltem,hogy kicsi lesz.
-Nagyon dögös vagy.-csókoltam a nyakába és a ruhát a derekáig húztam.Meg sem lepődtem,hogy a nadrágomat kezdte kigombolni egy csábos mosollyal az arcán.
-Mmm te is az vagy bébi.
-Mrs.Blare elvisz egy körre?
-Kettőre is.-csókolt meg.Segítettem a nadrágom további lehúzásában miközben ő megszabadult a cuki kék bugyijától.Reggel óta erre a pillanatra vártam.Suttonra.Közel húztam miközben rásegítettem a mozdulataira.Imádok teljesen benne lenni.Örökre is így tudnék maradni vele.
-Mr.Blare!-a titkárom olyan lendülettel jött be amilyen lendülettel fordult ki az ajtón.
-Még szerencse,hogy tud kopogni.-súgtam Suttonnak aki megijedt.-Semmi baj.
-Ez bolond.-nevetett fel.
-Az.-emeltem fel a nőt akit szeretek és az asztalra tettem.
-Átveszed az irányítást?
-Elfáradtál.-nyomtam csókokat a nyakába.
-Aw az én férjem ilyen figyelmes és tudja az energia kapacitásom!-helyezte a nyakamba a kezeit.
-Mindig figyelek rád.-csókoltam meg és folytattam a szeretkezést életem értelmével.
Ezután ebédelni vittem és néztem ahogy a rózsaszín haját hátra söpri és csak úgy falja a tésztát.
-Imádom ahogy eszel.
-Mindent imádsz amit csinálok.-súgta egy pajkos vigyorral az arcán.
-A legnagyobb rajongód vagyok bébi.-mosolyogtam.
-Én is neked apuci.-kacsintott.
-Szólíts mégegyszer így és esküszöm itt foglak a magamévá tenni.
-Mások előtt?
-Igen.-nevettem fel.-Szeretlek édes egyetlen kincsem.-fogtam meg a kezét.
-Én is téged édesem.-nyomott csókot a kezemre.-Emlékszel,hogy azt mondtad,hogy ha elnök leszel akkor az asszonyod leszek?Tényleg betartottad.
-Mindet betartom.-csókoltam meg.
Hazafele már egymás derekát öleltük és lassan sétáltunk.Persze távolról követtek minket de ez csak a védelmünkre szolgál.Nem akarom,hogy Suttonnak baja essen.Nem tudom,hogy mi tévő legyek.Nem akarok elnök lenni.Túl sok a macera.
-Min gondolkodsz?-érdeklődött az én szép feleségem.
-Néha azon,hogy lemondanék.Nem nekem való ez...
-Mi?Preston ezért dolgoztál annyit.Szerelmem mi a baj?-fordított magával szembe.-Mondd el kérlek.
-Nekem ez túl sok és nem érzem magam rátermettnek.
-Ez badarság.Te vagy a legrátermettebb férfi,nagybetűvel férfi aki erre a posztra hívatott.Nagyon jó elnök vagy.Az emberek szeretnek téged,mert őszinte vagy.Segítettél rajtuk ahogy a bevándorlókon is.Soroljam még,hogy mennyire nagyszerű elnök vagy?-mosolyodott el.Elmosolyodtam és megsimogattam a haját.-Az a faszi aki járt nálunk mondott neked valamit vagy mi?
-Az egyik igen.Csak furcsálják a kapcsolatunkat.De engem ez nem érdekel.Szeretlek.
-Ne is érdekeljen.Ezek csak hülyék.Szeretlek.-ölelt szorosan magához.
-Ha te veszélybe kerülsz lemondok Sutton.-csak bólintott és nagyon szorosan ölelt.Haza vittem őt és azonnal az ajkainak estem.Nem akartam semmi mást csak érezni őt.Minden porcikáját.
A tökéletes esténk után arra keltem korán reggel,hogy Sutton nincs mellettem.Kiigyekeztem a konyhába ahol egy bögre tea mellett ücsörgött.
-Hát veled meg mi a helyzet szívem?
-Semmi csak nem éreztem jól magam.
-Mi a baj?-siettem oda hozzá és leültem mellé.
-Nem tudom.Émelyegtem.
-De jól vagy szerelmem?-simogattam a hátát.Fáradt kis szemeit rám emelte és bólintott.-Édes kincsem.-öleltem át.-Anyukámék várnak minket.Van kedved?
-Uuu igen.-derült fel az arca.
-Akkor készüljünk pocok.Jó?
-Uhum.-mosolyodott el.Elkezdett felöltözni ahogy én is.
Ezután autóba szálltunk és az anyámékhoz mentünk.Ahogy beléptünk mindenki átölelte Suttont.Most van pót karácsonyozás és ők még azt sem tudják,hogy Sutton már a feleségem.
-Hát ez a nő egyre szebb.-mosolygott az anyukám ahogy leültetett minket.
-Jajj ugyan.-kuncogott a feleségem.A melleire néztem.Olyan feszes és duzzadt,hogy kedvem támadna bekapni....
-De komolyan!Teljesen kivagy virulva!Te is Preston.-mosolygott az anyám.Sutton felnevetett és végig simított az arcomon.
-Szóval mi egybe keltünk.
-Tudom.-kuncogott az anyukám.-Azonnal észre vettem.-legyintett.-Szóval szóltam is nekik.-a többiek bólogattak.
-De mi ennek örülünk.-mosolygott a nénikém.
-Midenki!Gratulálunk,nagyon!-törölte meg az anyám a szemét és szorosan magához ölelte Suttont.
-Köszönjük.Nagyon boldogok vagyunk Prestonnal.-mosolygott Sutt.
-Ez a legjobb dolog amit hallottam.-mosolyodott el az anyukám.
-Köszönjük anyu.-karoltam át Suttont.
-Nos egyetek!-csapta össze a kezét az anyám.Enni kezdtünk és beszélgetni.
Mindenki mesélt mindenféléről.Én folyamatosan Suttont néztem aki tündökölt.
Más valamiért.Mindig gyönyörű.De most máshogy....az én egyetlen szerelmem,égi csillagom.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett,ha igen akkor mindenképp jelezd!Sok sok puszi!!🥰🥰💓💓