S U T T O N

Tényleg létezünk vagy csak álmodjuk a létezésünk?
Mindig ugyanaz marad a lelkünk?Vagy ahogy változunk egy új költözik a helyére?Talán a fáradtság vezetett idáig.A gondolataim már nem voltak tiszták.Miután lement a lázam elaludtam.De vissza keltem.Hajnali három van.Preston mellettem aludt.A teste felém fordulva ahogy az arca is.Az egyik keze a feje alatt volt a másik pedig a karomat fogta közre.Mintha nyugtatná a tudat,hogy itt vagyok.De ez butaság.A szemem nehezen tartottam nyitva.Talán én is elalszom mindjárt.Lassan én is felé fordultam.Gondoskodik rólam.Senki sem gondoskodott még rólam.Ő azóta oda figyel rám amióta betettem a lábam az irodájába.Vajon mit gondolhat rólam?Azt,hogy van egy szűk lukad.Kussolj el.Nem ezt gondolja rólam...ha ez így lenne akkor nem vigyázna rám.Nem érdekelné ennyire,hogy beteg vagyok.De vigyázik rám.Addig bújtam amíg a karjai közt nem találtam magam.
-Preston?-súgtam.
-Baj van?-kezdte a hátamat dörzsölni.
-Nem.
-Aludj.-takart be jobban és szorosan magához húzott.Bólogatni kezdtem és öleltem miközben lassan elaludtam.Álmomba egy dal szólt.Nocturne.
Mikor reggel felébredtem az első amire néztem az az óra volt.Tíz van.Basszus.
-Jó reggelt.-az ajtóhoz kaptam a fejem.Preston lépett be.Egy tálca volt a kezében.-Hogy aludtál Sutton?
-Jó reggelt.-ásítottam és felültem.-Jól aludtam.-bólogattam.A tálcát az ölembe tette.Meglepődtem nagyon.Csinált nekem reggelit.Palacsintát nutellával.Gyümölcsöt is tett mellé.-Köszönöm.-néztem rá.Miért csinálja ezt?
-Ugyan.-nyomott puszit a homlokomra.Egy nagyon hosszú puszit.Ellenőrzi,hogy lázas vagy-e.Elhúzódott és megsimogatta a fejem.-Egyél.Erőre kell kapnod és valamiért azt sejtem,hogy nem eszel rendesen.
-Mi?
-Igen.Sutton levagy gyengülve.Ezt a hülye is látja.Mennyit eszel te egy nap?Mikor az irodában vagyunk négy órákat akkor sem látlak enni.Megtudod mondani nekem,hogy mennyit eszel?-kérdezte.Most mit faggat?
-Ne faggason.-motyogtam.Sóhajtott.
-Remek.Visszatértünk Mr.Blarehez.Jó én most hagylak enni de ezt a beszélgetést nem fejeztük be.-állt fel és kiment.Sóhajtottam.Egyedül ettem.Fél óra múlva se jött be.Felkeltem és kimentem.A kanapén ült és papírokat olvasott.
-Köszönöm.-súgtam.Felnézett rám.
-Nem vagy zabos kislány?-kelt fel és kivette a kezemből.Megráztam a fejem.Lerakta az asztalra és lehúzott a kanapéra maga mellé.-Sutt....csak segíteni akarok.
-Nem eszem rendesen.Sokszor elfelejtem.-Hazudj tovább.Remek.Kussolj el...-De igyekezni fogok.
-Rendben.-simított végig az arcomon.-Jobban vagy?-ült közelebb.A keze az arcomon maradt.Bólintottam.
-Lemaradok az órákról.
-Szóltam az igazgatónak.Azt is,hogy velem bepótolod.
-Mi?
-Igen.Elkértem az anyagokat.Mindent bepótolsz ahogy jobban leszel.Ne aggódj.Vigyázok rád.-csak néztem a férfire aki komolyan megtestesíti mindazt amit egy férfiben szeretni lehet.
Két napot töltöttem nála.Folyamatosan etetett mint valami kis állatot.De nem bántam,hogy a gondomat viseli.Egyenesen jólesett.Csütörtökön újult erővel mentem vissza tanulni.Tényleg figyeltem az étkezésemre,mert nem kell orvosnak sem lennem ahhoz,hogy tudjam az nem volt egészséges.Három irodalom és két történelem után kiigyekeztem a teremből.Persze előtte volt még marketing órám is...ezt a napot.A tanárom megállított.
-Igen?-néztem rá.
-Jobban van Miss.Bell?
-Persze.Minden rendben.-bólogattam.
-Remek.Feltűnt,hogy nagyon sokat van a szenátorral.A magán életben is?
-Mi?Ez meg milyen kérdés?-néztem őt.Miért faggat engem ilyennel?Valaki megkérte,hogy kérdezze ezt?Az a faszkalap White....
-Csupán egy egyszerű kérdés.-kikerültem és kifelé mentem de megállított.-Válaszoljon,ha magához beszélek!-csattant fel.
-Ehhez magának semmi köze és eresszen el!-próbáltam kitépni a karomat a kezei közül de a férfi erősebbnek bizonyult.
-Mondja el!Baszik a szenátorral?Csak azt ne mondja,hogy nem baszta még meg!-meglepődve néztem rá.
-Ki a franc kérdez ilyet a diákjától??!!Valaki lefizette magát?
-Nem is kevés pénzzel!Most mondd el szépen Miss.Bell!-fröcsögte.
-Eresszen el!-löktem meg.Elengedett én pedig hátra estem a lendülettől.A fejemet bevágtam de azonnal felpattantam és kisiettem a teremből.
-Nem végeztünk!Hallod!-kiabált utánam.Megijedtem mikor észre vettem,hogy még mindig követ.
Az egyetem udvarán addig futottam és néztem hátra míg egy kemény mellkasnak nem ütköztem.Felnéztem az arcra és megnyugodtam.
-Oh istenem!-öleltem azonnal át.
-Hé!Mi a baj?
-Preston menjünk azonnal.-engedtem el és a karjától fogva húztam magam után.Ahogy beszálltunk az autóba megnyugodtam.Hátra dőltem és nagy levegőket vettem.
-Sutton!
-Elmesélem.-kapkodtam levegőért.Simogatni kezdte az egyik combom.A tarkómhoz nyúltam ami fájt.Elvettem a kezemet mikor megéreztem,hogy valami nedveshez értem.Vér.
-Mi a franc történt Sutton?-kérdezte Preston idegesen.-Stanley kérlek az orvosomhoz vigyél minket.
-Igenis uram.
-Te pedig mesélj.-hogy meséljem el,hogy egy férfi felfogadott engem,hogy téged tönkre tegyen és most másokat lefizet,hogy ártsanak nekem?Éreztem ahogy megtelik a könnycsatornám.-Hé édesem!-ölelt magához.Oh Preston ha tudnád...
-A tanárom azzal faggatott engem,hogy mi közünk van egymáshoz.Azt kérdezte,hogy megbasztál-e...Én kirántottam a kezei közül a karomat és elestem.-töröltem meg a szemem.
-Mi?Rohadék.Mit képzel magáról?
-Mindegy.Átmegyek a másik töri tanárhoz.
-Elintézem neked.Ezt hagyd rám.-súgta ingerülten.
-Kérlek ne szólj erről.Kérlek.-néztem az arcára.Bólogatni kezdett.
Az orvos után az irodában voltunk és tanult velem.Mr.White kétségtelenül hazudott nekem.Most pedig nem hagy békén.A rohadék!
-Feszült vagy.-súgta Preston.Mögém lépett és a vállamat kezdte masszírozni.-Mi a baj?-hajolt a fülemhez.Megráztam a fejem.-Vigyázok rád.Nem eshet bajod.-bólintottam.-Csak nyugodj meg.
-Megnyugszom.Haza mehetnék?
-Haza viszlek.-bólintottam.
Miután a szenátor kitett a kollégium előtt elindultam az ajtóhoz.Egy kéz azonban utánam nyúlt.Megfordultam.
-Maga mi a szart keres itt?-csattantam fel Mr.Whitera.
-Megkaptad az üzenetet?
-Meg!De maga egy hazug féreg!Kiszállok!Preston egy jó ember.
-Hogy mi?-nyomott hirtelen a falnak.-Nem szállsz ki te kis kurva!Vagy elmondom neki,hogy egy hazug ribanc vagy aki olyan csoró,hogy csak kiakarja használni a szenátort!Ezt akarod?Tedd szét neki a lábad,érted?
-Nem!Nem mondd el semmit vagy kitálalok!-Hirtelen a nyakamra szorította a kezét és kiröhögött.
-Nem fogsz,mert beleszerettél.Kiszállni sem fogsz.De ő még mindig csak megjátsza magát.Bízz bennem.
-Nem!-vettem le a kezeit a nyakamról.
-Bajban leszel,ha kiszállsz ribanc.
-Nem akarom bajba sodorni őt.
-Akkor elmesélem újra.Csak egy darab zokni vagy....semmi több...
-Takarodjon.-löktem el és azonnal bementem az épületbe...

Szép estét!Remélem ez a rész is tetszett.Dupla részekkel kedveskedem nektek ugyanis holnap este felkerül a folytatás.
💓💓💓💓💓💓