S U T T O N

Az emberek mindig is emlékekből táplálkoznak.Jó emlékekből.De vannak olyanok is akiknek az emlék kevésbé marad meg,vagy csak kevésbé akarja,hogy az egy emlék legyen.Én próbáltam mindent a magam módján megélni.Ez nem mindig sikerült.Miután megcsókoltam a szenátor száját másra se tudtam gondolni csak rá.Ez egy jel volt.Egy kibaszott jel.Nem álltam erre készen.Egy hazug politikus markában lenni...
Egy hete külföldön van.Angliában.Tárgyalásokon vesz részt és a kampányban.Nekem meg pont ilyenkor van vizsga időszakom.Nagyszerű.Nem arra akarok persze kilyukadni,hogy Preston Blaren kívűl nincs más elfoglaltságom.Egy igazi kis otthon ülő vagy.Szóval Preston Blaren kívűl nincs sok teendőm.
Tanulok,eszek,alszok,filmet nézek.Meg a szenátorról álmodok.
-Ugye köztünk vagy?-kérdezte Lex.
-Persze.-néztem a kis társaságra.Suli után úgy döntöttünk,hogy beülünk egy teázóba.Már október vége van.Egyre csípősebb az idő.Én forró csokit kértem.
-Akkor jó.Azt beszéltük,hogy elmehetnénk közösen Long-Islandre.Olyan szép ilyenkor.Benne vagy Sutton?
-Persze.-mosolyodtam el.
-Mikor?
-A hétvégén?
-Szerintem az egy jó ötlet.Menjünk.-bólogattam.
-Na és milyen a szenátornak dolgozni?-kérdezte az egyik fiú akit amúgy nem ismerek.Lex épp válaszolni akart helyettem de megelőztem.
-Nagyszerű.Mi a helyzet a sráccal aki tetszik neked?-néztem Lexre.
-Beszélgetünk.
-Az remek.-bólogattam.A telefonomra pillantottam ami jelezte,hogy üzenetem jött.

Mi a helyzet New yorkban?

Ő az.A szívem azonnal hevesebben kezdett dobogni és elmosolyodtam.

A szokásos.Anglia?

Klassz,mint mindig.Nem írsz nekem.

Te se nekem.

Két hónapja ismerlek.

Igen?

Írtam le neki.Csak gyere haza.Csak had öleljelek át.Miket beszélsz???

Hiányzom kicsi politikus?

Hiányzik egy hazug politikus.Talán.Hétvégén Long-Islandre megyek pár ismerőssel.

Lex megbökött de nem figyeltem rá.Preston véleménye érdekelt.

Érezd jól magad.Szép hely.Tetszeni fog.

Behunytam a szemem majd kinyitottam azt.Mondd,hogy ne menjek.Mondd,hogy haza jössz...Miért jönne haza hozzád Sutton????Miket gondolsz?

Felhívhatlak?

Azonnal.

-Mindjárt jövök.-vettem fel gyorsan a kabátomat és kiléptem a hideg New yorki estébe.Hívást indítottam és vártam.
Hamar felvette.
-Szia!-hallottam meg mosolygós hangját.
-Szia...-vigyorodtam el és beszívtam az alsó ajkam.-Hogy vagy?
-Nagyon jól.Hiányzott Anglia.Ahol az emberek kedvesebbek és jobbak.Te hogy vagy Sutt?
-Megvagyok.-bólogattam.-Mikor jössz vissza?-dőltem a falnak.
-A következő héten.-bólintottam.
-Azután leszek húsz.
-Öregszel.
-Kösz Mr.Blare.-kuncogtam fel.Ő is így cselekedett.Fizikai fájdalom vagy.
-Milyen az egyetem?A vizsgák?
-Jók.-bólogattam és éreztem ahogy bekönnyezik a szemem.Mi van velem?
-Fáradt a hangod.Pihenned kéne.Sokat tanultál?
-Mhm.-szipogtam.
-Bell...baj van?
-Nem.-nyeltem nagyot.Hiányzól.
-Rám számíthatsz...nekem mindent elmondhatsz.
-Tudom.-töröltem meg a szemem.Csak érzem,hogy az idei szülinapomat is egyedül töltöm.Csak tudom,hogy a karácsonyt a kollégiumban fogom ünnepelni egy gyertyát meggyújtva.Éreztem ahogy kitörni készen sírni kezdek.
-Bántott valaki?
-Nem csak hiányzik Mr.Blare.-sóhajtottam és bevallottam neki.-Olyan hülye vagyok.Ne is figyeljen rám!
-Nekem is hiányzól.Hé!Ne sírj kérlek.Menj haza jó?Feküdj le pihenni.Felhívsz és estig beszélünk.Ígérem.
-Jólvan.-töröltem meg a szemem.-Csak egyedül vagyok.-szipogtam.
-Tudom Bell.
-Hívlak ha hazaértem.
-Várom.
-Oké.Akkor szia.
-Szia.-A vonalat bontottam.Bementem és a táskámért nyúltam.
-Jól vagy?-nézett engem Lex.
-Csak elfáradtam.
-Haza kísérjelek?
-Hagyd csak.Nektek jó szórakozást.-mosolyodtam el.A forró csokimat ittam miközben haza sétáltam.Az első az volt,hogy átöltöztem és az ágyba másztam.Prestont kezdtem hívni.Felvette.Hajnalokig beszéltünk.Mindenről.Részletesen elmesélte a napjait ahogy én is.
Innen nincs kiút.Egyre mélyebben benne vagyok.
-Tudod te hogy vártalak?-Ölelt át az autó előtt.Szorosan öleltem őt.A hétvégén beteg lettem.Ezért volt az a nagy érzelmi hullám.Legyengültem a sok hajtás miatt.Preston ma jött haza.
-Én is vártalak.-öleltem szorosan.Nem érdekelt senki véleménye sem.Ölelni akartam őt.
-Jobban vagy?
-Sokkal.-toltam el,hogy a szemébe nézhessek.
-Gyönyörű vagy.-nyomott csókot az arcomra.
-Köszönöm.
-Vettem neked ebédet és mivel a hétvégét a négy fal között töltötted Sutt.Ezért ma elviszlek valahova.
-Hova viszel?
-Meglátod.-nyitotta ki az ajtót.Beültem.Ő is beszállt.Sushit nyomott a kezembe.Elmosolyodtam.
-A kedvencem.
-Tudom.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Egyél szépen.Meg kell erősödnöd.-bólogattam.Enni kezdtem és nézni az elsuhanó tájat.Fogalmam sincs merre visz de nem különösebben érdekel.Élvezem amíg lehet a társaságát.Ennyi nekem is jár.Evés után egy óriási elfáradtam érzés tört rám.Közel ült hozzám.Felnéztem az arcára ami engem vizslatott.A szemem lassan lecsukódott miközben rádőltem.A következő pillanatban már ébredeztem.Elaludtam?
-Elaludtam?-motyogtam miközben Prestonra néztem.Bólogatni kezdett és aggodalmas tekintettel nézett engem.
-El Sutton.-tette a homlokomra a kezét.-Szerintem lázas is vagy.
-Mi?
-Igen.Semmi baj.Vissza fordultunk.Mindjárt nálam vagyunk.-Nagy szemekkel néztem rá.
-Mi?
-Valakinek vigyáznia kell rád.-bólogatni kezdtem.A szenátor otthonához gyorsan odaért az autó.Segített nekem bemenni majd bent a kanapéra ültetett.Alig vettem észre,hogy egy lázmérővel a kezében tér vissza amit a számba tesz.-Nem lesz baj.-bólogatni kezdtem.Mellém ült és a hátamat dörzsölte.Percek múlva kivette a lázmérőt.Meglepődött.Nagyon.
-Harmincnyolc...négy...ez nagyon nem jó kislány.-hozott ide lázcsillapítót amit be kellett vennem.Kaptam tőle egy pólót amit a szobájában átvettem.Az ágyba bújtam és vártam,hogy bejöjjön.
-Jól vagy?-tea volt a kezében.Bólogattam.Lerakta az éjjeli szekrényre.-A szüleid hol élnek?
-Nagyon messze.Európában.-bólintott.
-Lezuhanyzok.Kérlek ígyál.Aztán te is lezuhanyzól.Egy kis hideg víz nem ártana neked.Lefogsz tudni egyedül?
-Húsz leszek.
-Cuki kis politikus én is tudom,hogy mennyi leszel.Csak szeretném tudni,hogy megtudsz állni a lábadon.Ha nem...lefürdetlek ruhában.Nem érdekel.Csak az,hogy jól légy.-Felálltam és elé topogtam.Vette a célzást.Előre engedett és megengedte a langyos vizet.Nem zavartatta magát.Ruhában lépett be velem a zuhany alá.Átölelt miközben a testem egyre csak lehűlt.Szorosan öleltem a derekát és azt kívántam,hogy mindennap ilyen szorosan öleljen engem.Percekig álltunk ott.Sokkal jobban éreztem magam.Úgy éreztem a testem megtelik erővel.Mintha ő nyelné el a gyengeségeim.Felnéztem az arcára és csak bámultam őt.
Ott álltam és szorosan öleltem az én szemét politikusomat.

Sziasztok remélem ez a rész is tetszett.Ha igen akkor mindenképpem jelezd.Szép hétvégét!🥰💓💓💓