Kedden Jimin edzeni is velem tartott -pedig nem szereti-, csak hogy ne kelljen otthon lennie. Reggel próbáltam beszélni Harival, de őszintén szólva csak addig jutottam, hogy 'Jó reggelt!', ugyanis ő utána fogta magát és kiment a konyhából. Szememet forgatva ittam meg a kávémat, majd haladtam inkább kifelé, természetesen Jiminnel együtt.

-Na jól van löttyedt faszúak, és Lisa!-Ült hozzánk ebéd szünetben Tzuyu, majd szét nézett a kis társaságunkon.-Hétvégén elmegyünk bulizni!

-Nem!-Kiáltottunk fel szinte kórusban, mire a szőke hajú lány szemet forgatott, s sóhajtva vetette hátra fejét, de aztán azonnal vissza is pillantott ránk.

-A múltkor is balul sült el.-Motyogta Jimin, míg mindenki Lisára vezette tekintetét, aki fülét farkát behúzva pillantott el rólunk, hogy még véletlenül se találja magát szembe velünk.

-Jó, de ez most más lesz. Légyszi!-Húzta el az utolsó szót a lány könyörögve, míg én megadóan sóhajtottam egy nagyot.

-Még megbeszéljük!-S ezzel lezártnak is tekintettem a témát.

Nap közben mindenki csinálta a kis dolgát, végül aztán suli után mentünk a dolgunkra. Persze a szőke nyafogva lépkedett mellettem, de úgy volt vele, hogy inkább velem tart, mintsem otthon legyen azzal a vérszomjas nővel. Legalábbis ahogy Ő mondaná.

-Jungkook!-Lépett mellém Hana -ugyanis időközben eszembe jutott a pszichológus lány neve-, s átölelve mosolyodott el, míg én követtem példáját.-Hogy s mint?

-Mm, mondjuk úgy, hogy minden rendben van..Fogjuk rá!-Húztam el számat.-Hana, Ő itt Jimin!-Mutattam a súlyzó mellett ülő szőkére, aki hamar felpattant onnan, s meghajolt, valamint be is mutatkozott.

-Jól sejtem, hogy te vagy ennek a nyuszi fiúnak a barátja, ugye?-Mosolyodott el halványan, míg Ő válaszul bólintott egy nagyot.-Hana vagyok, pszichológia szakos.

-Akkor biztosan a doktori gimiből jársz ide, ami pár utcával arrébb van, igaz?-A lány vigyorogva bólogatott válaszul, majd minden elismerését adta, hogy tudta merre van az iskola. Meg hogy egyáltalán sejtette melyikbe járhat. Persze én csak lestem magam elé, valamint kissé hülyének is éreztem magam, hisz' én az első találkozásnál letámadtam őt, miszerint ebben az iskolában nincs is pszichológiai szak, vagy mire is jár ő pontosan.

-Az edző teremből ismerem Jungkookot, bár van egy olyan sejtésem, hogy nem hallottál még rólam, ugye?-Mosolyodott el halványan, míg Jimin vörös orcákkal vallotta be neki, hogy sajnos valóban nem hallott még a lányról ezidáig.-Mondjuk úgy, hogy én vagyok a személyes pszichológusa.-Nevette el magát.-Tanácstalan volt veled kapcsolatban, úgyhogy néha segítettem neki. Sose láttam senkit annyira idegesnek lenni és bánatosnak egyszerre, mint őt.-Rázta fejét egy hihetetlen mosollyal, míg Jimin érdeklődve pillantott felém. Azonnal talpig vörösödtem, s inkább el is fordítottam a fejem, hogy ne lássa zavarom.

-Nem is tudtam róla, hogy ennyire bántotta a dolog. Nekem adta a nagy fiút, és felszedett egy kamu barátnőt.-Jegyezte meg szemtelenkedve, míg Hana nevetni kezdett.

-Hihetetlenül makacs. Egyébként témától függetlenül jól érzem, hogy most téged is nyomaszt valami?-Váltott komolyabb stílusra, avagy hangvételre, míg mi össze nézve sóhajtottunk egy nagyot, végül Jimin rá pillantva bólintott egyet.

-A nevelő anyám.-Masszírozta meg orrnyergét, végül mindketten a földre ültek, s míg én elkezdtem lábazni, addig Jimin mindent elmesélt töviről a hegyére.

-Értem a problémát.-Hümmögött a végén, majd hátra támaszkodott szokásához híven, s végül rám nézett.-Szerintem Jungkooknak nem lenne érdemes beszélnie a nevelő anyáddal, hiszen hiába tenné meg ezt a lépést felé, ő akkor sem törődne bele, hogy a mostoha fia meleg. Bár nem értem, hogy mégis mi köze van hozzá, de ez a tényező most lényegtelen.-Rázta fejét.

-És akkor mit csináljunk?-Döntötte oldalra fejét a Szöszke tanácstalanul.

-Tulajdonképpen az anyukát legfőképp az zavarja, hogy őt idézzem, ez "Ellent mond a természetnek..", úgyhogy azt hiszem semmit. A felfogásán semmi sem fog változtatni. Egyedül annyit tudok tanácsolni, hogy engedjétek el a fületek mellett a megjegyzéseit, valamint ne öntsetek olajat a tűzre!

-Vagyis?-Nyökögtem ki nagy nehezen az intenzív lábazás közepette, de ennél többet nem tudtam.

-Ne szóljatok hozzá, ne beszéljétek hozzá, még csak rá se nézzétek! Kizárólag akkor szóljatok hozzá, ha ő beszélni kezd veletek, avagy hozzátok! Viszont tanácsolnám, hogy hogyha úgy alakul a helyzet, akkor álljatok ki magatokért és semmiképpen se hagyjátok, hogy befolyással legyen rátok! Egyébként egy jó pont, hogy az apuka veletek van, legalább ennyi előnyötök van.-Mosolyodott el bátorítóan, majd karórájára pillantott.-Lassan ideje lenne mennem, úgyhogy én elköszönnék.

-Hana! Lesz hétvégén egy buli.-Néztem rá reményteljesen, míg ő mosolyogva biccentett egyet.

-Tudom az instagramod. Rád írok.-Azzal magunkra is hagyott.

Fontosnak tartottam, hogy Hana hétvégén velünk tartson, ugyanis már számtalanszor segített nekem, s ezt most Jiminnel is megtette, valamint részben ismét velem is. Hálás voltam a lánynak, s számtalanszor meg akartam már köszönni neki azt a sok segítséget, de soha nem találtam meg az interneten. Gondolom valami álneve lehet, vagy nem is tudom. De úgy látszik, hogy ő tudta mi az elérhetőségem, szóval nem aggódtam emiatt. Biztos voltam benne, hogy még aznap felveszi velem a kapcsolatot.

Edzés után munkába indultunk, ahol Jimin tanulással töltötte el az időt, végül hazafelé vettük az irányt. A szülők kint ültek a nappaliban, s ahogy megindultunk a konyha felé, az édesapa követett is minket.

-Milyen napotok volt fiúk?-Töltött magának egy pohár vizet, közben leült a konyha asztalhoz.

-Fárasztó.-Válaszoltuk egyszerre.

-Hétvégén lenne egy buli.-Szólalt meg Jimin, majd nézett reményteljesen az apjára.-Általában nem szoktuk megkérdezni, mert nincs kitől, de..-Akarta folytatni, ám apja felemelve kezét közbe szólt.

-Menjetek nyugodtan. Nem fogok semmit sem elérni azzal, ha most kezdelek nevelni téged.-Rántott vállat.

-Én azért megpróbálnám.-Jelent meg keresztbe font karokkal Hari, mire mindenki meglepetten nézett rá.-Hová mennétek? Nem a vizsgákra kéne készülni, táncolni meg ilyenek?-Hadonászott ide-oda, én pedig horkantva megjegyeztem, hogy igazából rohadtul semmi köze nincsen hozzá.

-Mindennap tanulunk, be van osztva erre az időnk. Haza érve pedig természetesen a szakunkra is készülünk, de egyébként meg Jungkook mindennap dolgozik, neki is jár a pihenés.-Erőltett magára nyugodtságot a Szöszke, ám a nőt nem igazán hatotta meg a mondanivalója.

-Attól még nyakatokon a vizsga, és fontos, hogy felkészüljetek rájuk. Legalábbis te, Jimin! Különben meg nem akarsz le tenni erről a tánc dologról, léphetnél apád nyomdokaiba is?!-Jegyezte meg flegmán, míg az említett mély levegőt véve nézett rá, s vette fel vele a szemkontaktust.

-Egyrészt..Semmi közöd ahhoz, hogy mégis milyen szakot választottam. Nem fogok róla le tenni, nem fogom feladni, főleg nem miattad. Anyám végett csinálom és azért, mert szeretem. És te ebbe nem szólhatsz bele! Másrészt pedig, nem akarok apám helyébe lenni. Nem vonz a vezér igazgató poszt, vagy tudja tököm micsoda.-Forgatta meg csillogó szemeit, míg a nő száját húzva fogta meg Jimin állát, hogy erőszakosan megforgassa a fejét picit.

-Pedig erős a gyanúm rá, hogy a tánc miatt lettél langyi.-Pillantott rám.

-Eddig is az volt.-Vettem le kezét Jiminről, majd simítottam a szőke arcára.-Csak mivel beléd egy cseppnyi anyaság sem szorult, így nem vetted észre. Törődj a magad dolgával, Hari! Minket sem érdekel a nyomorult kis életed.-Jegyeztem meg, majd Jimin apja előtt meghajolva kívántam jó éjszakát, s léptem le Jiminnel együtt. Igaza volt Hananak. Ezzel a nővel beszéljen a halál normálisan. A kölcsönös tisztelet fontos, hiába ő az idősebb. S ha ő nem tisztel engem, akkor nekem miért kéne?

2022.07.27.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

P A R K H A N A

Őt nem terveztem eredetileg bele tenni, mint aktív szereplő, de úgy döntöttem végül, hogy mivel már eléggé "sokszor" megfordult a könyv során mint fontos szereplő, így legalább egy kis elképzelésetek legyen róla 🥰