-Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim?-Állt meg mellettem a múltkori lány, akinek őszintén szólva már nem emlékezetem a nevére, de azt tudtam, hogy pszichológusnak tanul. Legalábbis reméltem, hogy emlékezetem nem csal, s ennyire nem is rossz.

Kedd lévén szokás szerint edzettem munka előtt, s éppen lábaztam, mikor is az ismerős hang megütötte füleim. Nyilván azonnal oda pillantottam, s fel is ismertem őt, ám a nevét tényleg nem tudtam volna megmondani. Annyira ideges voltam mikor beszéltem vele, hogy ezt nem raktározta el az agyam. Valamint nem is tartottam fontosnak, nem igazán szokott itt lenni, csak nagyot ritkán. Ekkor láttam második alkalommal.

-Kissé mintha jobban néznél ki, mint a legutóbbi alkalommal. Szeretnél beszélni?-Foglalt helyet a földön mellettem, míg én vállat rántottam. Miért ne? Valójában a múltkor is sokat segített. Bár ha még hallgattam is volna rá, mondjuk úgy azonnal, akkor lehet, hogy többre mentem volna vele.

-Sikerült megszereznem őt.-Mondtam ki nagy nehezen, ugyanis közben én folyamatosan dolgoztam, s így a századik kitolásnál azért már éreztem, hogy kezdd fájni a dolog.

-Ááá, gratulálok!-Tapsikolt párat mosolyogva, majd kezén megtámaszkodva dőlt hátra.-És milyen érzés?

-Fantasztikus!-Vágtam rá kérdés nélkül, s még egy apró mosoly is arcomra szökött válasz adás közben.-Úgy érzem, hogy megtaláltam végre a másik felem, Ő teljesen kiegészít engem.

-De valami aggaszt.-Jelentette ki könnyű szerrel, s döntötte oldalra fejét választ várva. És mí' meglepő..Nem lőtt félre. Tulajdonképpen több dolog is aggasztott, így azt sem tudtam, hogy mégis melyikkel kezdjem először.

-Sok minden.-Sóhajtottam nagyot, közben folyamatosan dolgoztam a combjaimért, ezért nem tudtam szünet nélkül beszélni vele, avagy folyton őt nézni kommunikáció közben.-Kissé félek, hogy valamit elcseszek és elvesztem őt. Például, hogy nem bírom kimutatni mit érzek iránta.

-Ha igazán szereted őt, akkor hidd el, hogy ő azt észre fogja venni! Ráadásul emiatt felesleges aggódnod, ugyanis a szerelmed közelében önkéntelenül cselekszel. Szinte fel sem fogod mit teszel, de már megtörténik. Vidd el sokat randizni, ha nem bízol magadban!-Javasolta, én pedig bólintottam párat, hogy értettem és mindenképpen megfogadom.-Tovább?

-Aggaszt egy kissé, hogy mi lesz velünk a jövőben. Mármint végleg együtt maradunk, össze fogunk házasodni, lesznek gyerekeink és közös lakásunk is?-Soroltam fel a jövőre vonatkozó terveim, amit ő kíváncsian hallgatott végig.-Vagy valahol befuccsol minden?-Aggodalmaskodtam azonnal, amit ő mosolyogva hallgatott.

-Nos, szerintem ha rajtad múlna, te végleg vele maradnál tekintve, hogy amiket felsoroltál szerintem nem most pattantak ki a fejedből.-Kuncogott.-Ez tőle is függ és a viselkedésétől is, valamint attól, hogy mégis milyen mélyen, vagy komolyan éreztek szerelmet egymás iránt. Ha őszinte és valódi, akkor hidd el, hogy vele fogod le élni az egész életed! Különben is kérdéses, hogy mit tartogat számotokra a jövő. Neked a jelenre kell koncentrálnod és arra, hogy boldoggá tedd őt, valamint magad mellett tarsd, ha ez minden vágyad!

-Igazad lehet.-Hajtottam le fejemet, közben ajkaimat rágcsálva gondolkodtam el ismét.

-Van még valami, ugye?-Puhatalózott óvatosan, míg én vonakodva ugyan, de bólintottam egyet.

-Nem igazán tudok róla semmit. Mármint a családi hátterét tekintve, még csak a szüleit sem ismerem. Isten tudja hol vannak. Az a szegény fiú egyedül él, egy hatalmas lakásban.-Nevettem fel hihetetlenül, végül abbahagytam a lábaimon való munkálkodást, s leültem vele szembe.

-Mesélt róluk bármikor is?-Ráncolta szemöldökét kíváncsian, míg én egy pillanatra el kellett, hogy gondolkodjak, de aztán eszembe jutott, hogy egyszer esett az édesanyjáról említés.

-Beszélt nekem az anyjáról, de múlt időben. Teljesen olyan volt, mintha egy más nőről beszélt volna, mint aki a képen pózolt.

-Hogy érted ezt?

-Ahogy beszélt az édesanyjáról nem tudtam volna elképzelni, hogy ugyan arról a nőről beszél, mint aki a képen is szerepelt. Olyan volt mintha valaki mást írt volna körbe.-Próbáltam magyarázni neki a dolgokat, míg ő ajkait rágcsálva bólintott párat, s töprengett el egy pillanatra.

-Nem lehet, hogy így is van?-Döntötte oldalra fejét ötletelve, míg én értetlenül pislogtam párat.-Lehet, hogy történt valami tragikus a múltjában, ami az édesanyjához köthető. Nem?

Talán igaza volt. Nem mondott hülyeséget, s gyanakodtam már én is effélére, de nem mertem volna biztosra mondani, hogy minden úgy is van, ahogy én azt gondoltam. Számomra ez csak egy elmélet volt, egy bugyuta, kósza gondolat, de így, hogy egy pszichológusnak tanuló is ezt feltételezi..Talán valóban lehet egy minimális valóság alapja a dolognak.

-Szerinted beszélnem kéne erről vele?

-Tulajdonképpen azt mondanám, hogy nem, mert ha készen áll rá, akkor magától is elmondja a dolgokat. De ha már beszélt neked az édesanyjáról, ha csak burkoltan is, akkor valószínűleg érdemes lenne kezdeményezned egy efféle beszélgetést vele, igen.-Bólintott egyet válaszul.-Lehet, hogy csak egy kis löket kell neki, hogy bele tudjon vágni a közepébe.-Rántott vállat.

-Igazad lehet!-Hajtottam fejemet hátra.-Köszönöm!-Néztem rá hálásan amiért megint segített nekem, míg ő csak legyintve megjegyezte, hogy egyáltalán nem nagy dolog, szívesen tette.

Műszak után Jimin értem jött, ugyanis nem volt dolga. Elvileg Lisának közbe jött valami, úgyhogy felszabadult az estéje. Tökéletes alkalom lesz arra, hogy beszélni tudjak vele a családi hátterét illetően. Izgultam miatta, ez nem is kérdés, szinte már remegett a kezem bele. De nem szerettem volna meghátrálni. Valóban érdekelt, hogy mégis mi lehet vele, s az anyjával. Egyáltalán hol vannak a szülei és miért él egyedül?

A házvezető nő volt nálunk nap közben, úgyhogy friss étel várt ránk otthon és hatalmas tisztaság. Szerencsére a lepedővel most nem akadt gondunk, direkt odafigyeltem erre a legutóbbi incidens végett. Égett a pofám miatta rendesen, s biztos voltam benne, hogy másodjára nem hinné el, hogy bent ettem a joghurtot. Kissé már gyanús lett volna még neki is.

-Milyen napod volt?-Érdeklődött Jimin vacsora közben, én pedig nagy levegőt véve döntöttem el, hogy ezt az alkalmat választom arra, hogy felhozzam a témát neki. Ha beszél akkor beszél, ha nem hát nem. Egy próbát mindenképpen megér, nem?

-Egészen mozgalmas volt, bár egy két dolog szöget ütött a fejembe.-Nevettem fel kellemetlenül, hisz' azért mégiscsak izgultam, hogy milyen reakciója lesz.

-Például?-Mosolygott édesen, s őszinte kíváncsiság csillant fel mogyoró barna szemeiben. Nem szerettem volna a kedvét elvenni, s igazán rosszul éreztem magam miatta, de ki tudja? Talán mélyen legbelül pont arra vágyott, hogy valakinek ki tudja beszélni a traumáját. Talán csak az kellett neki, hogy valaki meghallgassa őt. Ez a személy pedig szerettem volna én lenni, azt akartam, hogy tudja; számíthat rám és mindenben itt vagyok mellette. Én nem fogom elítélni, a családja felett sem fogok ítélkezni, s támogatni fogom őt, akármit is felel majd.

-A képeken az a nő..Nem az édesanyád, igaz?-Kérdeztem rá óvatosan, míg keze kissé megremegett a levegőben, s nagyot nyelve leeresztette azt. Mosolya pillanatok alatt hervadt le pufók kis arcáról, s torkát köszörülve rázta meg fejét bizonytalanul.

-Nem..-Suttogta a terítőt fixírozva, én pedig azonnal keze után nyúltam, s jeleztem neki, hogy üljön át mellém, hátha úgy könnyebben megnyíl.-Ő apám új felesége.-Arcomra őszinte döbbenet ült ki, bár valahol mélyen számíthattam volna rá. A kérdés már csak az volt, hogy akkor hova lett az édesanyja?

2022.07.14.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Ne felejtsétek el, hogy már csak 2 rész és a megszavazott Hetero könyv publikálásra kerül!!
Valamint az Őszintén -azaz ez a könyvem-, végeztével azonnal felkerül egy új Jikook is.💗

Apropó heteroszexuális és shippes könyvek. Ha valakit érdekelne egy Taehyung ff, akkor nagyon tudom ajánlani nektek _Meadow_ friss könyvét, aki valami elképesztően gyönyörűen fogalmaz és ír. Lessetek bele mindenképpen! ;)
Emellett pedig BrownLiia oldalán jelenleg is fut egy Namjin könyv, valamint van egy már befejezett Jikook könyve is. <3 De akit érdekel egy kis Yoonkook, arra is van felhozatal az oldalán ;) mindketten eszméletlen szuperül írnak és megérdemelnének egy kis figyelmet. Köszönöm, ha rájuk lestek💜💜 higgyétek el; nem bánjátok meg egyiket sem! ;)