Egy hét telt el azóta, hogy Jimin és én egy kapcsolatba kezdtünk bele, s vasárnap lévén úgy döntöttem, hogy lassan ideje lenne egy randira vinnem. A fizetésem már régen megkaptam, nagynénieknek is vissza fizettem a zsebpénzem egy részét. Most Jimin következik. Úgy is ideje volt már, hisz' Ő már annyi mindent fizetett nekem, s annyi mindent tett értem, hogy lassan számlálni sem lehetett.

–Jó reggelt!–Suttogtam fülébe halkan, miközben pólója alatt derekát cirógattam, másik kezemmel pedig haját túrtam, hogy biztosan felébredjen.–Baby..!–Duruzsoltam tovább, míg ő nyammogva húzta össze magát, s bújt teljesen a meleget adó takaró alá. Kuncogva sepertem ki csukott szemei elől a haját -hisz' én is még a takaró alatt voltam-, majd arrébb mászva felé kerekedtem. Apró pillangó puszikkal kezdtem behinteni hibátlan arca minden részét, amit egy idő után ő kuncogva tűrt, de próbált elfordulni a csikis érzés miatt. Végül úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább, hanem álla alá nyúlva értem el, hogy rám nézzen, majd ajkaimat övéihez illesztettem, s lassan mozgatni kezdtem azokat. Kacsóit szokásához híven arcom két oldalára helyezte, s hüvelykujjával cirógatni kezdte almácskáim, közben a csókunkba mosolygott, ami végett én is így cselekedtem.

–Mm, megtudnám szokni.–Nyalt végig ajkain, míg én nyakába csókolva simítottam végig kecses derekán.

–Öltözz valami utcai, de kényelmes cuccba! Elviszlek valahova.–Néztem mogyoró barna szemeibe, ő pedig mosolyra húzta húsos ajkait.

–Reggel..–Hallgatott el egy pillanatra, majd dugta ki a fejét a takaró alól, hogy megtudja nézni mennyi az idő.–Kilenc óra van.–Bújt vissza hozzám, amit én vigyorogva néztem.–Ugye nem edzeni akarsz vinni?–Vont kérdőre egyik szemöldökét felhúzva, míg belőlem egy jóízű nevetés szakadt fel.

–Dehogy!–Ráztam fejemet csillogó szemekkel nézve Őt, majd mosolyogva füléhez hajoltam, hogy bele tudjak suttogni.–Elviszlek randizni.–Nyomtam puszit tetsrésze mögé, míg apró teste kissé megrázkódott alattam ennek hatására.–Siess!–Csókoltam nyakára, majd derekán végig simítva bújtam ki a paplan alól, s indultam meg a fürdőbe, hogy én is eltudjak készülni.

Egy fekete, kissé passzosabb nadrágot húztam magamra, ahhoz pedig egy fehér selyem inget választottam, amit úgy ahogy betűrtem, viszont kissé kijjebb húztam, hogy "buggyos" hatást keltsen rajtam, ezt pedig egy övvel dobtam fel.

Már fogaimat mostam, mikor is a fekete hajú belépett a fürdőbe, ezzel egyidejűleg a szívem leállította hirtelen, hisz' láttam őt a tükörből. Egy fekete vászon nadrág fedte hosszú lábait -mert magasságához képest a lábai hosszúak voltak-, s egy pamut szerű, barna, kissé hosszított ujjú ing szerűséget párosított mellé. Haját egyszerűen megfésülte, majd párszor beletúrt, s végül úgy hagyta.

Mellém állva ő is fogát kezdte mosni, míg én egyik kezem derekára fontam, s kissé közelebb vontam őt magamhoz, hisz' nem bírtam ki, hogy bármennyi távolság is legyen köztünk. Természetesen őt sem zavarta, sőt.

–Most levettél a lábamról, de úgy igazán.–Fontam karjaim vékony csípője köré dolgunk végeztével, míg ő nagy mosollyal fonta övéit nyakam köré.

–Csak most?–Pimaszkodott.

–Minden egyes nap.–Hajoltam le hozzá, hogy egy forró csókba hívjam őt, közben kezeim fenekére csúsztattam, s kissé megmarkoltam. Egy apró sóhaj csúszott ki ajkai közül, én pedig úgy döntöttem, hogy visszább veszek, hisz' ha ilyen hangokat hallatt, nem garantálom, hogy bármikor is elindulunk. Maximum az ágyba.

Első állomásnak egy elegánsabb kis kávézót választottam, hogy reggelizzünk valamit, valamint feltöltődjünk egy kis energiával. Nagyon szép hely volt, mindent a bézs és a barna, valamint fehér színek uraltak. Letisztult volt, a maga módján tényleg kissé elegánsabb hely, s mindenki aki bent ült; szintén ilyen külsővel rendelkeztek. Abban a pillanatban még mi is egy ilyen féle hatást keltettünk, főleg a hosszú szövet kabátjainknak köszönhetően. A választék igazán széleskörű volt, a bőség zavara meg is talált minket először.

Mivel nekem nincs autóm, így kénytelenek voltunk párszor buszozni és metrózni, hisz' ha Jiminnek leadtam volna a címet; oda lett volna a meglepetés. Természetesen nem volt ellenére, sőt, értékelte is, hogy nem lőttem le neki a poént. Büszke voltam magamra.

–Na ne! Tényleg ide jövünk?–Jött lázba az állatkertet meglátva, s azonnal nyakamba ugrott örömét kifejezve, valamint pár puszit is nyomot arcom különböző pontjaira. Mosolyogva tűrtem a hirtelen jött szeretet bombáját, végül hagytam, hogy izgatottan maga után rángasson a bejárathoz.

Beérve azt sem tudta, hogy mégis merre induljon meg elsőnek, én pedig javasoltam, hogy haladjunk a térkép szerint, így nagy eséllyel mindenre lesz ideje, s esélye, hogy lássa az összes állatot.

Úgy vettem észre, hogy legfőképpen a zsiráfokért és az elefántokért volt oda, de persze nem vetette meg a vadmacskákat sem, valamint az egzotikusabb állatokat. Mint például a *Császárbajszú tamarinokat.

–Nézd csak!–Mutattam az egyik majomra, aki a másikon csimpaszkodott éppen.–Ott nyaggatsz.–Utaltam arra, hogy körülbelül ugyan így szokott Ő is rám akaszkodni. Tettetett felháborodással csapott mellkasomra, de persze azonnal el is nevette magát, s megjegyezte, hogy igazán szemtelen tudok lenni.

A madarak, vagy madár félék -főleg a pávák és flamingók-, teljes mértékben magával ragadták a fekete hajút, a papagájokról pedig ne is beszéljünk. Ragyogó szemekkel vizslatta őket, s volt, hogy játszott is velük, már amennyire tudott a "hálók" végett. A baglyokat pedig egyenesen levette a lábukról. Igen, Ő a baglyokat, nem fordítva. Folyamatosan huhogtak neki, mindegyik hozzá szállt, s látszott rajtuk, hogy odáig voltak a fekete hajúért, aki szintén nagyon élvezte a madarak társaságát.

–Nézd, Jungkook! Annyira édesek.–Vigyorgott őket nézve, míg én bólintottam párat, bár valójában egyáltalán nem figyelt rám, hisz' jobban lefoglalták Őt a kis huhogó lények. Még ilyet! Elveszik tőlem a barátom.

Miután nagy nehezen sikerült elszabadulni a kis apróságoktól felvetettem az ötletet, hogy induljunk el a botanikus kert felé, ugyanis arra vannak nemzeti ételeket tartalmazó éttermek is. Elvégre már éppen ideje volt, hogy harapjunk valamit, hisz'  bőven elmúlt már dél is. Persze nem jutottunk egyből az evészetig, előtte végéig néztük szinte az összes egzotikus növényt, s csak utána választottunk egy ínyünkre való helyet.

–Azta, de finom!–Áradozott Jimin száját eltakarva, ám mikor elvette onnan láttam, hogy egy kis szósz maradt a szája szélén. Könnyű szerrel töröltem le onnan, s nyaltam le ujjamról, mígnem hirtelen mindkettőnket elkapott a Deja Vu, s pironkodva hajtottuk le fejünket az emlékek hatására.

Evés után Jimin mindenképpen be akart nézni az állat simogatóba is még annak ellenére is, hogy az legfőképp gyerekeknek van. Közölte velem, hogy Őt aztán rohadtul nem érdekli ez a tény, Ő akkor is fog kecskéket simogatni, meg nyuszikat etetni. Én pedig ki lennék, hogy örömét elrontsam? Így hát nem is volt kérdés, hogy ott kötöttünk ki. Tele lett a galériám Jiminnel ahogyan az állatokat tutujgatta, de egyáltalán nem bántam meg. Nagyon aranyos volt, ahogyan gyermeki énje felszínre tört, s szinte az összes állatot végig tapogatta, s simogatta. A végére teljesen irigy lettem, főleg mikor egy kis kecskének kezdett tündérien gügyögni, s eszeveszetten tutujgatta őt. Még egy puszit is nyomott a feje búbjára.

Viszont ahogy mindennek, ennek is vége lett. Jimin ajkát lebiggyesztve tipegett mellettem, én pedig magamhoz húztam, hogy ne búslakodjon, hisz' itt még nem ért véget a napunk. A Seoul Zoo rettentő híres a fóka és delfin show-ról, úgyhogy amint kezdetét vette a műsor oda vittem Jimint. Mondanom sem kell, szinte azonnal el is felejtette a kecskéket. Örömmel nézte az előadást, tapsikolt és fütyült is, én pedig azt sem tudtam, hogy Jimin ragyogó és boldog énjét nézzem, vagy pedig az előttünk lévő attrakciót. Bár szerintem mondanom sem kell, hogy én eléggé sok mindenről lemaradtam. Viszont így is bővült a gallériám tartalma, az már más kérdés, hogy így is Jimin élvezett előnyt. Nem tehettem róla, nem tudtam vele betelni. Főleg ezzel a gyermeki énjével, amit addig sosem láttam. Szinte már számomra volt felemelő csak a látványa.

A műsor végeztével kifelé vettük az irányt, persze Jimin kérésére nem siettük el túlzottan a dolgokat, hogy még egyszer szemügyre tudja venni az útba eső állatkákat. Viszont a bejáratnál el lány elkapott minket, s fülig erő mosollyal kérdezte meg, hogy csinálhat-e rólunk egy képet? Természetesen azonnal kaptunk az alkalmon. Rögtön elől voltak a tigrisek, s elé állítva minket a lány kért meg, hogy pózoljunk, én pedig kapva az alkalmon Jiminnel szembe fordultam, s derekára téve két kezem csókoltam meg  Őt.

–Nagyon édes lett.–Mosolygott a lány, s meg is mutatta nekünk a képet.–Ha vártok pár percet, akkor helyben ki is nyomtatjuk nektek, s eltudjátok vinni magatokkal. Ennek ára *4821 Won lesz. Ha gondoljátok addig nézzetek szét a szuveníresek között, vagy pedig a másik irányban van egy palacsintázó.–Mutogatott.

–Rendben, köszönjük!–Bólintott Jimin mosolyogva.–Mikor tudunk érte vissza jönni?

–Nagyjából öt perc múlva felgyűlik annyi, hogy nyomtatásra szoruljunk.–Megköszöntük a lány kedvességét, majd a szuveníresek felé vettük az irányt, hisz' nem akartam beetetni Jimint túlságosan, ugyanis itt még közel sem ért véget a napunk, hiába jár már kissé későre. A fekete hajú vett egy csomó hűtőmágnest, meg mindenféle felesleges holmit, de nem szóltam érte. Ha ő ettől boldog, akkor csak tessék, nem állok az útjába.

Miután végre tényleg végeztünk az állatkertben ismét buszra és metróra kellett szoruljunk, ami vissza vitt minket a város szívébe. Nem terveztem estére már túl sok mindent, tekintve, hogy október lévén amúgy is rettentően hideg volt, de nem akartam csak ennyivel lezárni a napunkat.

–Tényleg a mekihez kellett ilyen elegánsan öltözzek?–Kuncogott mellettem a fekete hajú, míg én nevetve fejemet ráztam, s megnyugtattam, hogy úgy sem itt fogjuk enni, úgyhogy ne aggódjon. Különben sem azt mondtam, hogy legyen elegáns, csak azt mondtam, hogy utcai.

A közelben volt egy igazán puccos helynek mondható hotel, ami az Obsidian nevet viselte. Foglaltam magunknak egy estére szobát, ráadásul majdhogynem a leg tetejére, ugyanis onnan gyönyörű a naplemente látványa. Jimin persze nem igazán értette, hogy mégis miért oda viszem, s nem haza -vagy Isten tudja hova-, de nem akartam előre le lőni a poént, úgyhogy csak csendben hallgattam ahogyan faggat, mint egy türelmetlen kisgyermek.

–Jeon névre foglaltam.–Mondtam a pult mögött álló férfinek, aki pillanatokon belül már a kezembe is nyomta a szoba kulcsát, s jó szórakozást kívánt.

–Hová megyünk, Jungkook?–Toporzékolt a liftben állva, majd a panelra nézett.–És miért megyünk ilyen rettentően magasra? Mi lesz, ha leszakad alattunk a lift?–Aggodalmaskodott, s még a kezemet is jobban szorította, mint előtte.

–Majd meglátod, hogy hova és miért megyünk, valamint ne aggodalmaskodj! Van a liftben fék, ha a kötél el is szakadna; nem tudnánk lezuhanni.–Magyaráztam neki derekára simítva, Ő pedig bólintott párat, hogy megértette.

A folyosó végén lévő utolsó szobát kinyitva léptünk be az ajtón, s állunk a padlót súrolta ahogy szemügyre vettük a helységet. Rögtön jobbra akasztó volt, valamint cipőtartó, mellette pedig egy nagy tükör. Balra a fürdő ajtata nyílt, ami leginkább a márvány színt uralta, egy kis zölddel megspékelve, s fehérrel persze. A szobába végig egy vörös szőnyeg vezetett, ahol középen egy hatalmas francia ágy foglalt helyet, mellette két éjjeliszekrény. Mindent a vörös és az arany szín uralt, néha elvétve egy kis feketével, vagy más enyhébb színekkel. A csillár mondjuk jobban megragadta a szemem világát, szerintem többe kerülhetett csak az, mint az én életem.

–Wow!–Suttogta maga elé a fekete hajú, én pedig lepakolva az ágyra vettem elő pizsamát neki is és nekem is, ugyanis pakoltam be azt is. Hisz' elvégre én számítottam rá, hogy itt alszunk.

–Gyere!–Fogtam meg kezét, s húztam ki magam után az erkélyre, míg másik kezemben a táskámat tartottam, hisz' benne maradt az étel, valamint a vörös bor -amit titokban hoztam el-, s két pohár.

–Milyen elegáns módon fogyasztjuk el a gyorséttermi kaját.–Utalt a borra, míg én vigyorogva öntöttem a poharába a vörös nedűből, majd a sajátoméba is.

Ahhoz képest, hogy egészségtelen ételt és alkoholt fogyasztottunk, a naplemente látványa igazán varázslatossá és érzékivé tette a hangulatot. Romantikus volt, azt kellett, hogy mondjam. Hiába nem voltunk egy csicsás étteremben, azt hiszem pont emiatt volt olyan idilli az egész. Csak szimplán élveztük egymás társaságát, miközben egy jót ettünk, s ittunk, valamint néztük a lemenő napot, ahogy narancssárgává változtat mindent, aztán később lilává. Később pedig már a sötétbe burkolózott város látványa adta meg számunkra a kellő hangulatot, így hát azt kémlelve fogtuk egymás kezét, s beszélgettünk édes kis semmiségekről.

–Tudod nem hittem volna, hogy ennyire romantikus vagy abból kiindulva, hogy mennyire introvertált vagy.–Pillantott felém, míg én kuncogva vettem fel vele a szemkontaktust.

–Magamba forduló vagyok, nem pedig szívtelen.–Nevettem el magam, ennek következtében pedig az ő édes kacaját is hallhattam.–Egyébként én sem, de úgy látszik, hogy a szerelem képes kihozni belőlem a legjobbat.–Vallottam be őszintén, míg a velem szemben ülő szinte majd' könnyezve nézett rám meghatottan.

–Aww, Édesem!–Biggyesztette le ajkait, majd felállt a székből, s elém tipegve ölelte át nyakam, így fejem hasára került, kezeimet pedig combjai köré fontam. Tulajdonképpen most így ő volt magasabb, úgyhogy csak így tudtam megoldani.–Nagyon szeretlek!–Hajolt le, hogy fejem búbjára tudjon adni egy puszit, majd arcomat kezei közé fogva emelte fel buksim, s nyomott egy csókot ajkaimra.

–Én is szeretlek!–Mosolyodtam el lágyan, majd én is felálltam a székből, s biccentettem egyet, hogy menjünk be, ugyanis kezdett nagyon hideg lenni, s ő is vacogott kissé. Bepakoltam a szemetet kintről, valamint eltettem a két poharat is, végül az ágyra dőlve figyeltem, hogy Jimin behúzza a függönyöket, s felkapcsolja a kislámpákat. Lassan billegett felém, én pedig lélegzet- visszafojtva figyeltem ahogyan lábát átveti derekam fölött, s végül combjaimra ülve invitál egy heves csókba. Remélem, hogy a szomszédok már alszanak, ugyanis ami ezek után következik, arra felelősséget nem vállalok...

2022.07.14.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

*1500Ft

*Császárbajszú tamarin;

A császárbajszú tamarin az emlősök osztályába a főemlősök rendjébe és a csuklyásmajomfélék családjába tartozó faj.

Gyerekek odáig vagyok ezért az állat fajért, valami irtó édesek😭😭😭

Egyébként szó szerint 10 perccel múlt éjfél, ami azt jelenti, hogy már csütörtökön teszem ki a részt, de ne aggódjatok, ettől függetlenül este ugyan úgy lesz még egy rész! Azt hittem sikerül még időben publikálnom ezt részt, de hát nem jött össze XDD 💜