Hétfőn valóban korán kelt mindenki, hajnal ötkor már talpon volt a kis csapat, s míg a fiúk kábán ültek egy körben, addig a lányok a reggelin dolgoztak. Istenem! Mi lenne velünk a nők nélkül?

–Legközelebb fogjátok vissza magatokat, az a szegény sátor majdnem szétszakadt miattatok!–Bökött az említett tárgyra Bora, míg Jimin halálian vörös fejjel kezdett inkább enni. Nevetve ráztam meg fejemet, közben simítottam a fekete hajú combjára, hogy ne érezze magát annyira kellemetlenül.

–Csak irigy vagy, hogy Yoongi aludt mint egy medve és nem kaptad meg a jussod.–Szemtelenkedtem vele, ami végett nekem vágott egy semmiből jött vastagabb gallyat. Elképedve néztem rá, ugyanis eléggé szépen eltalálta a térdem.

–Te szemtelen kölyök, ne feledd, hogy ki az idősebb!–Fenyegetett meg mutatóujjával, míg én fülem, farkam behúzva emeltem védekezően magam elé két karomat. Lehet, hogy nem kéne kihúzni nála a gyufát, igencsak gonosz tud lenni, ha dühös.

A búcsúzkodást indulás előtt mindenki letudta, hiszen innen már mindenki a saját dolgára ment. Bora persze dolgozni indult, Yoongi pedig elkísérte. Tzuyu nyilván otthon nyomja az ágyat, Hyo pedig valószínűleg be néz a tesójához. Hana nem tudom mit fog kezdeni, de végülis teljesen lényegtelen, többet úgy sem fogunk már beszélni. Bár jól kijöttünk egymással; nem tartottuk lényegesnek, hogy a későbbiekben is fenn tartsuk a kapcsolatot. A mi "történetünk" ennyi volt. Talán jobb is. Lisa azt mondta be néz az iskolába, ő részt szeretne venni mindenen. Úgyhogy mi odafelé vettük először az irányt, hisz' hazafelé már én is velük utaztam.

–Holnap találkozunk. Aztán csak okosan!–Kacsintott ahogy becsukta a kocsi ajtót, majd mosolyogva intett egyet.

–Na? Merre?

–Haza. Befejezem a csendéletet, utána tanulok.–Bólintott egyet, majd már el is indult.

Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy mégis hogyan kéne viszonyuljak mindezek után Jiminhez. Ő egy nagyon érdekes személyiség, tele van meglepetésekkel, s eddig nem volt ilyenben része. Nem azt mondom, hogy én teljesen talpraesett vagyok efféle téren, de tudom mit és hogyan kéne tegyek. Most viszont teljesen meg vagyok lőve, azt sem tudtam hirtelen, hogy merjek-e ránézni, vagy se. Szeretném kifejezni az iránta érzett szerelmem, de fogalmam sincs, hogy ez mennyire lenne ínyére.

Végül addig gondolkodtam, hogy már csak akkor kaptam észbe, mikor a lakás elé értünk. Ráérősen csatoltam ki magam, s indultam meg az alacsony fekete hajú után, aki szokás szerint csak úgy szedte a lábait. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy mégis hogyan mehet egy ennyire pici ember ilyen gyorsan? Még tőlem is gyorsabban tipeg, pedig én aztán hozzá képest égi meszelő vagyok.

–Amíg festesz én kicsit gyakorlok a táncra.–Mosolyodott el halványan, én pedig bólintottam egyet válaszul. Ezek után mindketten a saját dolgunkra indultunk.

Jimin szobájából kihallatszott a zene, így festés közben volt egy kis hangulatom is szerencsére. Sokkal jobb kedvvel vágtam bele, több lett az életkedvem is. Sőt, még mosolyogni is neki álltam hirtelenjében. Bár ez lehet annak volt köszönhető, hogy Jimin az enyém lett. Hiába telt el majd' egy nap azóta, még mindig alig bírtam felfogni. Hihetetlen volt számomra, hogy mennyire vak voltam a kezdetektől fogva, s az is az volt, hogy végül mégis észbe tudtam kapni. Jimin egy nagyon különleges ember és megérdemli, hogy valaki szeresse. Én pedig ezt fogom tenni minden egyes nap. Szeretni fogom őt, és meg is próbálom kimutatni felé, hogy komoly szándékaim vannak vele kapcsolatban. Én nem egy gyors, futó kapcsolatot akartam vele lerendezni, hanem hosszú-hosszú, évekig tartót. Ki tudja? Talán egy nap majd el is veszem.

Bolond vagy Jungkook!–Ráztam fejemet, de a mosoly ott bujkált szám sarkában. Egy napja sem vagyunk együtt, de én már az esküvőnket tervezem. Vajon ő gondolt rám abban a pillanatban?

A csendéletet sikerült úgy ahogy befejeznem, viszont a későbbiekben kell rajta javítsak. Ám úgy döntöttem, hogy félre teszem, s majd később bajlódok vele. Nem volt már energiám hozzá. Így is majd' három órámba telt.

–Jungkook! Csináltam egy kis ebédet, gyere!–Dugta be fejét az ajtón a fekete hajú, míg én bólintottam párat, s levedlettem magamról a festő kötényem és a gumi kesztyűket.

–Jézusom, ez nagyon finom!–Dicsértem a fiút evés közben, ő pedig mosolyogva fogadta bókomat.–El jössz velem munka előtt edzeni?

–Nem szoktam súlyt emelni, Édesem.–Simított arcomra egy lágy mosollyal, majd a mosogató felé vette az irányt, hogy neki lásson a piszkos edények elmosásának. Először válaszolni sem tudtam neki, ugyanis az aranyos becenév hallatán szinte teljesen lefagytam.

–Mi lett a Szépfiúval?–Támaszkodtam neki a pultnak egy kaján vigyorral képemen, majd megfordultam, s inkább csípőmet döntöttem neki. Így -úgy ahogy-, szemben álltam vele.–Egyébként nem kell súlyt emelj, csak kísérj el!–Rántottam vállat, míg ő hümmögve bólintott egyet.

–Csak nem megengedett, hogy lássalak dolgozni téged azért, hogy így nézz ki?–Mért végig szemérmetlenül, míg arcomat elöntötte a kislányos pír. Tény és való, hogy zavarba ejtően sármos, de felnőtt férfi vagyok. Azért nem kell azonnal a bugyiba élvezni, Jeon Jeongkook!

–Neked megengedett.–Rántottam vállat, míg ő elképedve nézett rám, s a konyharuhát nekem vágva tette csípőre kezeit.

–Mindjárt egy hercegnek érzem magam.–Tettette magát, én pedig derekát elkapva húztam magamhoz teljesen közel, ami végett azonnal el is hallgatott.

–Egyből nem olyan nagy a szád.–Húztam végig alsóajkán hüvelykujjam, míg ő megremegve hunyta le szemeit egy pillanatra, ezzel egyidejűleg pedig nyelt is egy nagyot.

–Fogd be!–Fenyegetett meg mutatóujjával, míg én egy somollyal arcomon hajoltam hozzá le, hogy ajkaira tudjak tapadni, ám ő meglepetésemre elhajolt.–Nem azt mondtad, hogy tanulni is akarsz?–Döntötte oldalra fejét mellkasomra felsimítva, ám én nem válaszoltam neki, csupán megszereztem magamnak amit szerettem volna. Édes, pufók ajkait.

Nem is tudom, hogy ki szusszantott fel először, de mire észbe kaphattunk volna, Jimin már a pulton ücsörgött, pólója pedig valahol a földön hevert. Egyik karom teljesen dereka köré volt fonva, míg másikkal combját markolásztam minduntalan. Édes kis hangja közvetlen fülem mellett hallatszott, melyek nyaka kényeztetése által keletkeztek. Kacsóival vállam markolászta hevesen, bár megesett, hogy körmét is belemélyesztette egy-egy erősebb szívásomnál, vagy éppen akkor, mikor bőrét erősebben csíptem fogaim közé.

Fenekére csúsztattam mindkét kezem, majd' könnyű szerrel ölembe kaptam őt, s megindultam vele a szobám felé. Lábammal berúgtam magam mögött az ajtót, majd az ágyra helyezve másztam fölé, s néztem mélyen mogyoró barna szemeibe. Lágy mosollyal simított ki pár tincset a szememből, majd mosolyogva arcomra simított, s fentebb húzva magát nyomott egy puszit ajkaimra.

–Annyira gyönyörű vagy.–Suttogtam megbabonázva ahogy őt néztem minduntalan, míg ő kuncogva takarta el arcát, hisz' zavarba jött. Ilyet sem gyakran látni, de talán ebből látszik, hogy erősebb érzéseket táplál irántam, mint eddig bárki iránt.–Komolyan mondom.–Húztam el kacsóit arca elől, míg ő ajkába harapva vette fel velem a szemkontaktust, s cirógatta arcomat két oldalt.

Ismét birtokba vettem mézédes, húsos ajkait, ám nem kezdtem azonnal falni őket, csak lágyan becézgettem azokat. Derekát cirógattam finoman, míg ő továbbra sem hagyta abba arcom simogatását. Lefelé haladva borítottam be teste minden egyes négyzet centiméterét pillangó puszikkal, alhasánál viszont sokáig elidőztem. Nyelvemmel végig szántva rajta kényeztettem őt, néha meg-meg szívtam az érzékeny bőrét, s rengeteg nyálas csókot hagytam rajta. Édes kis hangja utat engedett magának, s míg egyik kezével hajamat markolászta, addig másikkal a lepedőt gyűrkészte serényen. Övét kicsatolva dobtam azt a padlóra, ami hangos csattanással jelezte, hogy földet ért, majd sliccét is azonnal lehúztam. Hátrébb húzódva megszabadítottam őt fölöslegesnek bizonyuló nadrágjától, majd azt is a padlóra száműztem. Mielőtt azonban vissza hajoltam volna fölé, saját magamról is levettem a pólót.

A fekete hajú kaján vigyorral nézett végig rajtam, s azonnal kockáim felé nyúlt, hogy végig tudjon rajtuk simítani, s kellemesen végig tapossa felsőtestem. Kétségtelen, hogy szerette a kockáim, s úgy önmagában az egész felsőtestem. Imádta. Ez pedig büszkeséggel töltött el, megérte dolgozni értük.

Nyakába csókolva mosolyodtam el, s miközben egyre és egyre többet adtam neki; belső combját kezdtem markolászni. Sóhajtva szorongatta vállaim, közben mégjobban szét nyitotta lábait, hogy kényelmesen oda férjek. Viszont nem sokáig szerettem volna így maradni -hisz kényelmetlen volt a póz-, úgyhogy lejjebb mászva lábai közé férkőztem, s jobbikat azonnal tépázni kezdtem. Nem finomkodtam vele, ahol csak értem szívtam és haraptam.

–Szólj ha fáj!–Néztem rá, míg ő alsóajkát harapdálva bólintott nagyokat, közben a lepedőt markolászta. Egyszer sem estem még így neki a combjának, de mindig is vonzónak tartottam ezt a testrészét, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy neki látok-e. Szinte már téptem őt.

Míg ajkaimmal, s fogaimmal combját kényeztettem úgy döntöttem, hogy kicsit törődök a kicsi Jiminnel is, úgyhogy bal kezem farkára vezettem, s alsóján keresztül masszírozni kezdtem azt a tenyeremmel. Jólesőn sóhajtott fel, néha-néha nyögött, én pedig elégedetten hallgattam őt. Tetszett, hogy én váltottam ki belőle mindezt. Legfőképpen megremegései váltottak ki belőlem elégedettséget.

–Jungkook..!–Húzta el lábát, én pedig hirtelen azt hittem erősebben haraptam a kelleténél, ám ő csak felhúzott magához, s az ágyra döntve helyet cserélt. Végig velem szemezve csatolta ki övemet, majd húzta le sliccem és végül a nadrágomat az alsómmal együtt. Lábaim közé helyezkedett, hogy kényelmesen legyen, majd tovább tartva a szemkontaktust nyelt el. Hátra vetett fejjel élveztem a hirtelen jött gyönyört, s hirtelen azt sem tudtam, hogy a pléd, a párna vagy pedig Jimin haja után nyúljak. Végül az utolsó ötletem mellé tettem le a voksom, s hajába markolva élveztem az áltata nyújtott kényeztetést. Bár be kell vallanom őszintén; nehéz volt tartani magam úgy, hogy közben végig a szemeimbe nézett. Az az ártatlan tekintet miközben farkam a szájában volt..Szinte lehengerlőnek hatott. Muszáj voltam minduntalan ajkaimat nedvesítenem, szinte reflex szerűen cselekedtem, ám annyira lihegtem, hogy teljesen cserepesek lettem ajkaim.

Jimin makkomat kissé megszívva érte el nálam azt, hogy még idő előtt leállítstam, ugyanis majdnem elsültem. Azt pedig semmiképpen sem szerettem volna.

–Jhól van baby..–Támaszkodtam ismét fölötte, majd az éjjeli szekrény fiókjából előkotortam egy gumit, s kibontása után magamra görgettem. Ám még mielőtt bárminek is neki láttam volna észbe kapva három ujjam Jimin szájába toltam, majd miután kellően benyálazta őket; tágítani kezdtem. Annyi szerencsénk volt, hogy kezdhettem rögtön kettővel, így kevesebb időt vettünk igénybe. Természetesen nem siettem, nem akartam neki fájdalmat okozni semmilyen téren sem.–Na mehet?–Néztem rá mikor már kellően tágnak érztem. Bólintása után Jimin ekőváladékát elkenve magamon pozícionáltam be magam, majd ajkaira csókolva toltam be magam. Azonnal csókunkba nyögött, körmei pedig hátamba mélyedtek, de egyáltalán nem hatott meg, inkább édes kínnak felelt meg.

Először egy lassabb tempót felvéve mozgatni kezdtem csípőmet, majd nyögései szaporodtával egyre gyorsítottam. Természetesen nem felejtettem el édesebbnél édesebb dolgokat suttogni a fülébe, hogy érezze mennyire csodálatos is ő, valamint egész végig ölelni - már amennyire bírtam. Viszont megesett, hogy egy-két mocskosabb mondatot is elejtettem felé.

Artikulátlan nyögései zene volt füleimnek, s nem is tudtam, hogy ez okoz eufórikusabb érzést számomra, vagy ahogy hátam karmolja, néha pedig hajamat "tépi". Bár szerintem ezeket még mindig felülmúlta bőrünk egymásnak csattanása, s maga érzés, hogy benne lehettem. Nem tudtam vele betelni, egyszerűen túlságosan gyönyörű volt, tökéletes. Én pedig mohó voltam, s többet akartam belőle.

–Annyirah szeretlekh..!–Csúszott ki számon gondolkodás nélkül, s egy pillanatra szívem is félre vert, ám Jimin meglepő választ adott.

–Én ish szehretlekh!–Döntötte hátra fejét szemeit össze szorítva, én pedig boldogan temettem fejemet nyakába, hogy újabb csókokat leheljek puha, illatos bőrére.

Egy jól irányzott lökés kíséretében a fekete hajú azonnal felvisított, s ezzel egyidejűleg rám is szorult, minek következtében én is átléptem a gyönyör kapuját. Gerince ívbe feszült, s hatalmas sóhajt hallatva engedte át magát az érzésnek, míg én rádőlve lihegtem nyakába, s igyekeztem össze szedni magam.

Kacsóját hajamba vezette, s míg én mellkasára helyeztem fejem, addig ő cirógatni kezdte fejbőröm, s egy puszit lehelt fejem tetejére. Mosolyogva simítottam derekára, hogy én is cirógassam őt kicsit, közben majd' elszálltam örömömben. Annyira meghitt volt így minden, annyira földöntúli érzés, hogy szinte el sem akartam hinni.

》《

–Basszus! Jól le rendeztem a hátad.–Húzta száját ahogy az öltözőben átcseréltem a pólóm, míg én vigyorogva csókoltam megkínzott ajkaira.

–Nem gáz, majd elmúlik. Nem fáj.–Nyugtattam meg, míg ő bólintott párat, de mutatóujjával megfenyegetett.

–Azért otthon szólj, hogy kenjem be!

–Oké baby!–Azzal megindultam kifelé, hogy időben neki lássak az edzésnek. Tulajdonképpen hasznát vettem a fekete hajúnak, eléggé sokszor számolta nekem, hogy mennyit emelek, s miből mennyit csinálok, valamint úgy látszott, hogy értett is a dolgokhoz. Volt ahol tanácsot is adott, azokat pedig örömmel fogadtam is. Nem tudtam róla, hogy ennyire tájékozott e téren, de egyáltalán nem bántam. Még örültem is neki.

Edzés után Jimin eldobott dolgozni, viszont utána ő haza hajtott.

–Azta! Boldognak tűnsz.–Jegyezte meg Haneul vigyorogva, míg én kuncogva bólintottam egy nagyot.–Megtudhatom az okát?–Kíváncsiskodott finoman, én pedig úgy döntöttem, hogy megosztom vele ezt az apró kis részt, hisz' soha nem volt velem tolakodó, mindig figyelmes volt velem szemben.

–Rám talált a szerelem.–Mosolyodtam el halványan, ő pedig gügyögve magához szorított, s jól megszorongatott.

–Annyira örülök neki, Jungkook! Olyan jó téged végre őszintén boldognak látni.

2022.07.12.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

‼️Ne felejtsetek az előző könyvnél szavazni, ha még nem tettétek volna meg!‼️