35.
-Oké!-Csapott térdeire hosszadalmas és kínos percek után Tzuyu, majd felállt a rönkről.-Szerintem haladjunk tovább, mert hamarosan sötétedik.-Javasolta, s mindenki követte is őt. Fogalmam sem volt, hogy hova kellett volna tegyem az előző perceket, mit kellett volna ezek után tegyek, de nem volt sok időm gondolkodni ezen. Jimin arcát megtörölve -azaz könnyeit eltüntetve-, indult meg legelől, ahol Lisa átkarolta őt, s párszor hátára simítva próbálta nyugtatgatni. Én leghátul kullogtam mint valami bánatos kutya szar, s közben Bora próbált felkaparni a padlóról.
-Igazán romantikusan adtátok egymás tudtára, hogy mégis mik kavarognak bennetek.-Jegyezte meg mosolyogva, míg én hümmögtem egyet válaszul, de nem voltam képes válaszolni neki. Egyszerűen csak nem ment.-Szerintem beszélj vele később!-Adott egy puszit fejem búbjára, majd Yoongi mellé sietett, s kézen fogta őt. Halovány mosollyal néztem őket és a kezüket, kissé talán még irigy is voltam rájuk, de őszintén örültem nekik. Olyan aranyos párt alkottak.
-Szóval mostmár ideje lenne elmagyaráznod, hogy mi történt köztetek!-Jelent meg a semmiből Tzuyu és Hyo mellettem, míg én ijedtem kaptam mellkasomhoz. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem őket.
-Szerelmes vagyok Jiminbe.-Vallottam be minden kertelés nélkül, míg ők bólintottak párat. Szerintem nem leptem meg őket, ők a kezdetektől fogva tudták ezt.-Vallani akartam neki, de elkéstem. Össze jött valami Chan nevű pasival. Megszakadt köztünk minden. Aztán Lisa tegnap mesélt pár dolgot. Elvileg Jimin is viszonozza, vagy viszonozta az érzéseim, de annyira elbasztam mindent a személyiségemmel, hogy megpróbált pótolni inkább, hátha elfelejt, vagy nem tudom.-Rántottam vállat hanyagul, közben szipogtam párat, hisz' továbbra sem álltak meg a könnyeim.-Úgyhogy én is féltékennyé teszem őt.-Biccentettem Hana felé.
-Gondolom azt cseszted el, hogy semmit sem beszéltél meg vele. Igazam van?-Döntötte oldalra fejét Hyo, míg én bólintottam párat. Sóhajtva simítottak vállamra, s próbáltak vigasztalni, ám Tzuyu megjegyezte, hogy hallgathattam volna rájuk. Teljes mértékben igaza is volt, tényleg hallgatnom kellett volna rájuk már az elején. Most minden másabb lenne, nem lennék ekkora szarban és Jimin is boldog lenne.
-Beszélj vele minél hamarabb édesem, mert így kárt tesztek magatokban!-Biggyesztette le ajkait a szőke hajú, Hyo pedig egyet értett vele.-Ezt a dolgot meg fejezd be Hanaval! Semmi értelme. Ne játssz tovább!-Veregette meg vállamat, s végül mindketten magamra hagytak, hogy aztán Jimint is pátyolgassák egy picit.
-Ezt jól el cseszted!-Szólalt meg mellőlem Lisa, míg én horkantva egyet értettem vele. Minden létező szempontból elcsesztem, úgy van.-Jimin éjjel velem alszik, azt mondta kell neki egy kis idő, ugyanis össze van zavarodva. De ne felejtsd el, hogy hétfőn hajnalban megyünk haza! Van egy éjjeled rendbe hozni mindent.-Utalt arra, hogy kezdjek magammal valamit és szedjem össze magam végre, különben kitöri a nyakam. Hevesen bólogatni kezdtem, s gondolkodni azon, hogy mégis miként kéne mindent helyre hozzak.
Az éjszaka folyamán Jimin valóban nem aludt velem, míg én fürdeni voltam a közeli tusoló helyiségben, addig ő átcuccolt Lisához. Sóhajtva hajtottam fejemet a párnámra, s egész éjjel azon gondolkodtam, hogy miként kéne Jimint kibékítenem. Nem sok lehetőségem volt, itt nem vihettem randevúra. Viszont mégis volt egy ötletem, ami által talán tudtam volna beszélni vele.
-Tzuyu! Segítened kell!-Vertem fel az éjszaka közepén a lányt, aki hisztizve csapkodni kezdett, de persze meghallgatott ennek ellenére.
》《
Lisa és Hyo gondoskodtak arról, hogy legyen szórakozási lehetőségünk is a semmi közepén, úgyhogy hoztak egy csomó társasjátékot. Természetesen a legtöbb időt az Activity és az UNO vette igénybe, hisz' mindenkinek ezek voltak a kedvencei. A lányok gondoskodtak arról, hogy senki se haljon éhen, úgyhogy ezzel sem volt különösebb problémánk. Sőt, Yoongi töltött le néhány filmet is a laptopjára, úgyhogy aköré gyűlve néztük azt a szabad ég alatt, majd' átváltottunk Bora gépére, miután az lemerült. Estefelé pedig szokás szerint énekelni kezdett mindenki, táncoltunk a tűz körül és jól éreztük magunkat. Legalábbis én csak próbáltam. Így telt el a vasárnap.
-Jungkook!-Szólt Tzuyu a távolból, míg én nagy levegőt véve fordultam felé, s készültem fel arra amit mondani akart.-Fogyóban a fa, menj már el Jiminnel hozni pár gallyat légyszíves!-Hüvelykujjam felmutatásával jeleztem, hogy mindent hallottam, s meg is indultam az erdő felé. Jimin már kevésbé nagy élet kedvvel indult meg mellettem, de nem szólt egy szót sem, csak csendben haladt előre. Természetesen szednem kellett a lábaim, ha nem akartam elveszíteni őt.
-Értékelném, ha segítenél is és nem csak sétálnál egyre bentebb a sűrűbe.-Jegyezte meg kissé puffogva a fekete hajú, míg én felmérve a terepet léptem hozzá közelebb, s vettem ki az eddig össze szedett gallyakat a kezéből, s tettem le a talajra. Csuklójánál fogva magam után húztam őt, majd egy kidőlt fatörzsre ültettem magam mellé.-Mit csinálsz? Ki fog aludni a tűz, nem érünk most rá erre.-Sóhajtott fel gondterhelten, míg én vállainál fogva vissza toltam őt.
-Nem fog kialudni a tűz, csak beszélni akartam veled.-Masszíroztam orrnyergem, Jimin pedig hatalmas bambi szemekkel vizslatott.-Amikor a festő szobában azt mondtam neked, hogy szerelmes vagyok valakibe..Hazudtam neked arról, hogy nem te vagy az.-Hajtottam le fejemet, így reakcióját nem láthattam. A kezdetleges csendből gondoltam azt, hogy meglepődött kissé.
-Hogy érted ezt?
-Mikor azt mondtad, hogy te is szerelmes vagy, de nem belém kissé bepánikoltam, úgyhogy azt mondtam neked, hogy én sem rólad beszéltem.-Néztem ismét rá, majd ajkaim rágcsálva fogtam kezeim közé az övét, s néztem mélyen szemeibe.-Jimin, én végig rólad beszéltem.
-Jungkook én..-Kezdett bele, ám én szavába vágtam, hisz' nem akartam ismét a visszautasítást hallgatni.
-Tudom! Chan..-Sóhajtottam lemondóan, s hajtottam hátra fejemet, míg ő hevesen rázni kezdte az övét.
-Nem, nem! Csak hallgass meg!-Fordította arcomat maga felé, s lágyan elmosolyodva simította meg almácskámat.-Nekem is nagyon be jössz Jungkook, de nem hiszem, hogy működne köztünk úgy a dolog, ha egyszerűen nem vagy hajlandó megnyílni nekem.-Vallotta be őszintén, s láttam arcán az őszinte csalódottságot.-Tudod nagyon szerettem volna, ha idővel közelebb tudnál hozzám kerülni, ha a közös programok keretein belül beszélnél velem, de nem láttam rajtad egy cseppnyi változást sem. Mindent harapófogóval kellett belőled kihúzni, de ez az én hibám is.-Engedte el kezem, s hajtotta le bűnbánóan fejét.-Nem kellett volna elvárnom, hogy röpke hat hét alatt már az egész életed megoszd velem.-Nevetett fel gúnyosan, ezzel jelezve, hogy mekkora idióta is ő.-Várnom kellett volna rád, tudatni veled, hogy én türelmesen várok rád és a bizalmadba férkőzni. El kellett volna érjem, hogy elhidd; bennem megbízhatsz. És tudnom kellett volna, hogy ez nem majd' két hónap alatt fog megtörténni. Türelmetlen voltam és teljesen idióta, azt gondoltam, hogy Chan majd ráébreszt téged arra, hogy rá jöjj; kellek neked. De elbasztam és elkéstem.-Törölte le arcán lefolyó könnycseppét, míg én sajátjaimat hagytam lefolyni arcomon, s aztán rajtam volt a sor, hogy szembe fordítsam magammal. Sírásomnak szabad utat engedve helyeztem két kezem almácskáira, s homlokunkat össze tapasztva nyaltam végig kiszáradt ajkaimon.
-Nem késtél el, Jimin! Kurvára nem késtél el.-Sírtam szinte fel, majd azonnal birtokba vettem húsos ajkait, amik csakis én hozzám tartoznak. Nem szerettem volna sietni, tudtára akartam adni, hogy fontos nekem és szeretném, ha minden rendben lenne köztünk, s egy új szintre tudnánk emelni a kapcsolatunk. Olyan lágyan és szenvedélyesen faltam párnácskáit ahogyan csak tudtam, s bele adtam minden iránta érzett szerelmem. Őszintén neki adtam mindenem ezzel a csókkal, saját magamat is bele értve. Nem kapkodtam, ezzel egyidejűleg türelmem és gyengédségem is kifejezve felé, amivel szerettem volna tudtára adni, hogy mellettem nem kell félnie attól, hogy gyorsan rendezek le vele bármit is. Én igenis a ki fogom fejezni, hogy szeretem őt. Mert ez volt az igazság. Halálosan beleszerettem Park Jiminbe, a fekete hajú angyalba.
2022.07.10.
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Hibákért elnézést!🥺
Naa, végre magukba néztek mindketten✨️remélem mostmár senki sem harapja le a fejem👀
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro