Hétfőn odatettem magam minden szempontból. Iskolában maximális teljesítményt próbáltam nyújtani és azt hiszem ment is. Ezt abból gondoltam, hogy sok tanár dicsért meg és a dolgozatom is ötös lett. Két pont híján majdnem hibátlan. Büszke voltam magamra, főleg a délutánom miatt, hisz' a főnök megdicsért, hogy ügyesen végzem a munkámat és nagyon örül neki, hogy rá találtam erre a munkára, mert csodálatos alkalmazottat talált. Valamint a munkatársaim is megjegyezték, hogy nagyon kedves vagyok és mindegyiküknek nagyon szimpatikus vagyok. Jól estek a kedves szavak és nem győztem pironkodni, valamint mindent megköszönni. Egyedül az estémmel volt baj, ugyanis Chan szokás szerint nálunk tengette az idejét, nekem pedig muszáj volt elviseljem őt. Mégsem enyém a ház, nem rakhatom ki. Viszont igyekeztem a figyelmem egy kis zenével elterelni és közben a festményemet csinálni. Addig sem gondoltam rájuk, s Jiminre.

Még mindig hihetetlennek tartottam, hogy hat hét alatt sikerült megkedvelnem őt, s annyira megszeretnem, hogy akaratom ellenére is szerelmes legyek belé. Valamint az is felfoghatatlan számomra, hogy olyannyira bele zúgtam, hogy képes voltam miatta egy barátság extrákkal kapcsolatba belefogni. Pedig ennek aztán nem vagyok híve, soha nem is voltam, s nem is leszek. Sőt. Mégis; annyira szeretem őt, hogy képes voltam ezt tenni miatta. Ennyivel is a magaménak tudhattam. Bárcsak tovább is tartott volna.

Kedden kicsit nehezebb napom volt, ugyanis Chanyeol elkapott a nagy szünetben. Szokás szerint cigarettám szívtam a szünetben, s próbáltam kiszellőztetni a fejem, ám ő nem hagyta, hogy nyugtom legyen. Pedig azt hittem, hogy végre leszállt rólam. Nagyot kellett tévedjek.

-Jól van faszfej!-Fordított a semmiből szembe magával, míg én meglepve néztem ideges ábrázatát. Úgy nézett ki mint egy feldühödött bika.-Áruld el, hogy mi a faszom ütött Park-ba, különben kinyírlak!

-Mi ütött volna?-Nyomtam el cigarettám, s pöcköltem a kukába.-Bepasizott.-Indultam vissza az intézménybe, ő pedig azonnal utánam is sietett.

-Mi?

-Nem hallottad?-Fordultam felé ingerülten.-Felszedett egy Chan nevű hapsit és azóta egymást nyalják.

-Milyen Chan?-Ráncolta szemöldökét mostmár inkább csak gyanakodva, míg én értetlenül pislogtam párat.

-Honnan tudjam? Nem érdekelt.-Ő pedig vállam megveregetve hagyott magamra. Elkönyveltem magamban, hogy flúgos egy alak és igencsak fura, de ennél többet nem foglalkoztam vele. Gondolom újabb féltékenységi rohamot kapott, jellemző lenne rá.

Szerdán gyakorlatom volt, s egész nap festettem, úgyhogy kissé sajogtak már a lábaim nap végére, de büszke voltam magamra, hisz' rögtön három ötöst is kaptam. Csuklóim is kissé feladták már a szolgálatot, de igyekeztem a munkára össze szedni magam.

Jimin egyébként mindennap elszállít a kávézóba, aztán vissza megy a suliba, hogy Lisával gyakoroljanak. Azóta sem beszéltem a lánnyal, hogy miért viselkedik olyan furán, Jiminnel pedig még annyit sem, amennyit kellene. Szó szerint csoda, ha köszönés megtörténik.

Csütörtökön nem mentem iskolába, ugyanis jelezték, hogy anyát végre lehet látogatni, sőt, az igazolást is megoldják. Jimin ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, én pedig beleegyeztem, bár nem igazán szerettem volna, hogy velem legyen. Szerintem nem volt meglepő senkinek sem, hogy az utóbbi időben nem igazán vágyom a társaságára. Nem azért mert nem szerettem, hanem mert fájt a "hiánya" és a látvány, hogy máshoz bújik olyan negédesen.

-Délután mész dolgozni?-Nézett rám vezetés közben Jimin, én pedig bólintottam egyet válaszul, de nem adtam neki szóban is választ.-És lesz a látogatás és a munka közt időd?-Érdeklődött tovább, míg én sóhajtva fejet ráztam.

-Nem, addig vissza megyek iskolába. Te meg elmehetsz Channal. A fuvar miatt ne aggódj, eltalálok egyedül is!-Néztem ki az ablakon, míg ő epésen megjegyezte, hogy nem kéne ilyen bunkónak legyek vele főleg, hogy még viszi is a seggem ide-oda.

-Tudom, hogy ribancnak tartasz -megjegyezem jogosan-, de nem kéne rám haragudj, nem téged csallak.

-Senkit nem kéne megcsalj, Jimin! Nem látod, hogy mit művelsz a környezetedben lévő emberekkel? Mutass már egy kis emberiséget, könyörgöm!-Förmedtem rá, s csatoltam ki magam, hisz' hála Istennek az intézmény elé értünk időközben.-Nem kell velem gyere, busszal megyek!-Csaptam be a kocsi ajtót, s magára is hagytam. Fel nem fogom, hogy mégis hogyan lehet valaki ennyire..Aish! Ne mondjak inkább semmi csúnyát.

Furcsa érzés volt ennyi idő után látni anyát és kissé szívszorító is. Nem nézett ki túl fényesen és annyira jól sem, de látszott rajta, hogy abban a pillanatban nem volt részeg. Egészen jól elbeszélgettem vele és jól is éreztem magam, de úgy döntöttem, hogy egyelőre nem beszélek vele a problémáimról. Látszott rajta, hogy egyelőre nem is tudna mit mondani rájuk és valószínűleg a felét fel sem tudná fogni. Úgyhogy felszínes és alap dolgokról kommunikáltunk, végül pedig az orvossal váltottam pár szót. Állítása szerint gyakran visszaesik és igazán nehéz eset, de igyekeznek és minden tőlük telhetőt megtesznek. Azért látszott túlzottan fáradtnak, mert a gyógyszerek egyelőre még kissé leszívják és álmos lesz tőlük. Persze érthető, annyira nem lepődtem meg.

Délután Jimin valóban nem volt már ott, úgyhogy én vissza mentem az iskolába busszal, aztán pedig mentem dolgozni. Otthon viszont legnagyobb meglepetésemre nem volt ott Chan. Rá is kérdeztem a konyhában tevékenykedő Jiminre, hogy mégis merre jár.

-Egész nap itt volt, haza küldtem estére.-Rántott vállat hanyagul, míg én bólintottam egyet.

-Péntek délután megyünk a srácokkal sátrazni. Szeretnék ha te is jönnél. Bora is ott lesz.

-Tudom, Lisa említette. Még nem döntöttem el eddig, de azt hiszem benne vagyok mostmár. Végülis sok dolgom nincsen.-Rázta fejét, én pedig bólintottam egyet válaszul, s magára hagyva a festő szobába mentem.

Észre sem vettem, hogy festés közben hullani kezdtek a könnyeim, egészen addig, amíg ez szó szerinti bömböléssé nem fajult. Ordítani tudtam volna a szívemben lévő fájdalom miatt, egyszerűen nem voltam képes elfogadni, hogy Jimin nem az enyém. Magamat sem értettem, hogy hogyan tudtam ilyen rövid idő alatt bele szeretni, de őt sem, hogy miért viselkedett velem olyan közvetlenül, ha nem akart semmit sem. Lehet, hogy ő egyszerűen csak ilyen ember. A kavarós énjétől eltekintve odafigyelt az emberekre és segített nekik, törődött velük. Ugyan ezt csinálta velem. Bennem egyszerűen csak egy segítségre szoruló srácot látott, akit megsajnált, ezért segített neki. Sem többet, sem kevesebbet. Mióta ez a Chan képben van, azóta meg még rosszabb minden. Alig beszélünk, folyamatosan veszekedünk egymással és teljes mértékben eltávolodtunk egymástól. Mintha két idegen lennénk egymásnak. Ami a legrosszabb; Jimin sincs valamiért jól, ez látszik rajta. Egyszerűen nem önmaga és hiába van vele az a faszkalap barátja, akkor sem őszinte a mosolya, ha babusgatja őt.

Apropó Chan. Kezdem azt hinni, hogy az a nyomorék kizárólag azért van vele, hogy lefeküdjenek. Az alsó ajka sebesre van már sértve, majdnem az egész és egyiken sincs szívás folt. Nem tudom, hogy mit akarnak egymástól. Mármint Chan miért van mellette, ha látja, hogy Jimin nem akar vele lefeküdni? Jimin pedig miért van mellette, ha nem akar vele lefeküdni? Komolyan nekem egyre bonyolultabb minden.

S mindeközben én; belül tombolva nézem végig, ahogy mennyire nagyon "szeretik" egymást. Gyűlölöm nagam amiatt, hogy későn jöttem rá mindenre és arra is, hogy nem tudtam vele egyenes lenni. Már az elején hallgatnom kellett volna a többiekre is és Borára is. Valamint egyértelműen kellett volna vallanom neki.

》《

Kook🍆
holnap délután
sátrazni megyünk
Lisa, Tzuyu, Hyo, Jimin meg én
akarják, hogy te is gyere

Bora🍑
nehezedre esett volna időben szólni
ugye
??🙂

Kook🍆
bocs
kiment a fejemből

Bora🍑
jöhet Yoongs is?

Kook🍆
ha neki nem gond
akkor igen
de előre szólok
túlbuzgó barátaim vannak

Bora🍑
szóval érdekesebbek
mint te

Kook🍆
anyad

》《

2022.07.07.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Na mostmár szépen lassan belevágunk a közepébe😌