Vasárnap úgy döntöttem, hogy a műszak után elkezdek egy kicsit tanulni, valamint neki kezdek a festményeim legyártásának. Kissé megcsúsztam a dolgokkal, még egyik festményemnek sem láttam neki, pedig a tájképre már csak egy hetem volt. Annyi mázlim volt, hogy tudtam mit akarok lefestni.

Először azokra tanultam amikből következő héten száz százalék, hogy írni kell, s csak utána vettem elő a "lényegtelen" dolgokat. Hát legalábbis azokat, amik nem feltétlen életbe vágóak. Utána viszont azonnal neki kezdtem a festésnek. Először a vázlat került fel, azt mindenképp muszáj voltam elkezdni, különben nem tudtam volna, hogy mit és hogyan akarok. Mármint eltudok indulni nélküle is, de jobb szeretem ha van előttem egy példa, amit én alkottam saját magamnak, s azt tudtam követni. Kicsit könnyebben ment úgy, gördülékenyebben. Hatásos volt számomra, az az igazság. Ráadásul apám is mindig így tanított, s igaza is volt benne.

A vázlat készenléte után neki láttam a festésnek, s egészen jól is haladtam, ám hirtelen másfelé kezdtek kalandozni a gondolataim. Jimin szobájából kihallatszott Tom Odell - Another Love című száma, az én gondolataim pedig akaratlanul is a fekete hajú körül kezdtek keringeni. Hiába próbáltam koncentrálni, egy idő után idegesen dobtam le az ecsetet, s ültem le a parkettára. Francba Bora hülye elméleteivel. Nem vagyok szerelmes Jiminbe. Tény, hogy nagyon sok mindent megtett értem és hálás vagyok neki, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal belé is szeretek. Ahhoz túlzottan meg kéne szeressem a személyiségét, vagy fogalmam sincs mi kéne ahhoz, hogy én egyáltalán úgy felfigyeljek rá. Nem mintha Jimin nem lenne tökéletes, csak nem passzolna párkapcsolatilag mellém. És ezt ő is nagyon jól tudja, tisztában van vele. Ezért lett már az elején leszögezve, hogy csak szex és semmi más. Egyszerűen csak nem jönnénk ki túl jól. Ő túl buzgómócsing, én pedig túl zárkózott vagyok. Mellé valaki olyan kell, aki ugyan olyan hiperaktív és extrovertált mint ő maga.

Jimin egy hihetetlenül kedves és önzetlen ember, aki mindenkivel nagyon aranyos és segítőkész. Egyetlen mosolyával képes szebbé varázsolni az ember legrosszabb napját is, arról nem is beszélve, hogy programokat szervez csak azért, hogy még véletlenül se legyen ideje az embernek arra, hogy gondolkodjon a problémáin. Csodálatos ember, kívül is és belül is. A mosolyát és a szemeit már hozzá sem veszem, mindenkit elvarázsol velük. Hihetetlenül gyönyörű tud lenni, nem is értem. Olyan mintha nem is e világi lenne, hanem az Isten küldte volna egyik angyalát közénk, hogy megóvja az embereket a bajtól. Hogy vigyázzon ránk..Hogy vigyázzon rám.

Istenem, kezdek megőrülni. Bora beszédje nem volt rám jó hatással.

Halk kopogás ütötte meg fülem, majd Jimin kukucskált be, s aztán engedte be magát. Meglepve nézett rám, gondolom nem számított arra, hogy a földön ülve fog találni.

-Hát te?-Csukta be az ajtót, majd elém ült, s egyik kezemet az övébe vette, hogy aztán ujjaimmal szórakozni tudjon. Különös bizsergés futott át testemen, s már kezdtem azt hinni, hogy teljesen megőrülök.

-Csak elgondolkodtam.-Vontam meg vállaim hanyagul. Jimin tekintete azt sugallta, hogy beszéljek neki, tudtam, hogy arra vár, de én csak elnéztem róla. Mégis mit mondhattam volna neki, hogy kezdek bekattani és azon agyalok, hogy vajon vonzódom-e a testén kívül ő magához is?

-Tudod Jungkook nem szeretem mikor ilyen vagy. Elzárkózol és ez nem tesz jót sem neked, sem pedig a környezetedben lévő embereknek. Nézz rám! Kezdek érted aggódni.-Döntötte oldalra fejét, s valóban úgy nézett ki, mint aki kétségbe van esve.

-Éreztél már valaki iránt különös érzéseket? Olyan iránt aki iránt egyáltalán nem kéne és őszintén szólva soha meg sem fordult volna a fejedben, hogy valaha is fogsz rá más szemmel nézni?-Tettem fel kérdésem burkoltan, ám nem egészen azt a választ kaptam, mint amire én számítottam.

-Most Lisáról beszélsz?-Ráncolta szemöldökét értetlenül, míg én úgy néztem rá, mintha egy fekete lyuk lenne előttem.

-Mi? Mi? Nem!-Ráztam fejem, s dörzsöltem halántékom két oldalt, majd sóhajtva hunytam le szemeim, s fordítottam fejem a plafon felé.-Mindegy!

-Nem, nem! Folytasd! Csak azt hittem róla van szó, mert közel állsz hozzá. Ismerem?-Tette fel újabb kérdését, amire nem egészen tudtam, hogy hogyan kéne válaszoljak. Néztem is rá tanácstalanul.-Lehet, hogy tudok segíteni.-Rántotta meg vállát egy aranyos arckifejezéssel, míg az én szívem majd' elolvadt.

-Lehet.-Bólintottam.-Nem tudom, hogy ezt lehet-e szerelemnek nevezni, lehet, hogy Bora csak tele tömte a fejem butaságokkal.-Nevettem fel, míg ő figyelmesen hallgatott.-Mellette nem érzem magam depressziósan, sőt úgy érzem olyankor, hogy mi vagyunk a világ közepe és azokban a pillanatokban csak mi ketten létezünk. De neki sem merek megnyílni, mert félek, hogy magammal rántom a mélybe, vagy pedig teher lennék számára. Külsőre nagyon tetszik, de..Nem tudom, hogy azért kedvelem ennyire, mert sok mindent tett értem és mutat felém törődést, vagy tényleg nagyon vonzódom hozzá alapból is.

-Az érzelmek nagyon bonyolult dolgok Jungkook, nem mindig tudsz rajtuk kiigazodni. Én már csak tudom, hidd el!-Mosolygott rám aranyosan, míg én is ezt tettem.-Nos, ha egy picit elgondolkodtál ezen, akkor valószínűleg tetszik neked, csak magadnak sem mered bevallani. De az is lehet, hogy csak szereted, hogy törődik veled.-Rántotta meg vállát, míg én bólintottam egyet, hisz' egyet értettem vele. Lehet, hogy tényleg csak ez az oka a különös érzéseimnek.

-Mi van a testi bizsergéssel?-Döntöttem oldalra fejem.

-Mármint a pillangókra, meg a gerinced mentén végig futott különös érzésre gondolsz?-Kérdezte, míg én bólintottam egy nagyot, hisz' tökéletesen eltalálta amire gondoltam.-Édesem! Be jön neked.-Vigyorgott szélesen, s meg is lökött kissé, míg én értetlenül pillantottam rá.-A szerelem nem szívben dől el, ez egy tévhit. Agyban dől el.-Bökte meg buksiját párszor mutatóujjával, de nem igazán értettem, hogy mire akar kilyukadni. Sóhajtva megforgatta szemeit, majd megtámasztotta magát jobb karjával.-Az agyad érzékeli, a tested pedig jelez ezáltal. Érted? Nem tudom jobban elmagyarázni.-Rázta fejét, míg én megnyugtattam, hogy értem, ne aggódjon emiatt.

-Oké..-Fújtam ki egy nagy adag levegőt, s kissé elfogott a pánik, miszerint ezek alapján tényleg vonzódom hozzá máshogy is. Mégis mikor történt ez? És miért? Nekem nem állt szándékomban bele habarodni, sőt. Ew..

-Most, hogy ezt megbeszéltük megyek!-Állt fel, míg én keze után kapva bírtam maradásra.-Mi az?

-Miért mész el?-Álltam fel én is, míg ő értetlenül pillantott félre, majd vissza rám.

-Nem ezért jöttem eredetileg, de látszólag most nem vagy a helyzet magaslatán, úgyhogy..-Mutatott az ajtó felé, míg én szemei és ajkai közt jártattam tekintetem.-Kook..!-Döntötte oldalra fejét, majd arcomra simítva cirógatni kezdte almácskám.-Minden oké?-Kérdezte aggódva, ám én nem méltattam válaszra, csupán derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, s ajkaira tapadtam. Másik kezét is felvezette, s nyakamon átlendítette azt, úgy kulcsolt át. Nem siettem el a csókot, s ez látszólag neki sem volt ellenére, hisz' ugyan olyan lágyan viszonozta azt, ha nem finomabban. Két kezem arcára vezettem, s úgy fogtam közre őt, közben alsó ajkán végig szántva kértem bejutást, amit természetesen azonnal meg is adott nekem, s állát leejtve engedett be. Felszusszantva csúsztattam át nyelvem, míg ő is ezt tette, így nyelvünk forró táncot jártak egymással. S újra itt volt az a különös bizsergés, végig járta egész testem, azok a bizonyos pillangók csapkodni kezdtek, s gerincem mentén is végig szaladt a hideg. Jimin is libabőrös volt, éreztem, ugyan akkor azt is, hogy meg-meg remeg karjaim közt. Finoman simult hozzám, óvatosan közeledett ahogy és ameddig csak tudott, a végén egy papír lap sem fért volna közénk. Percekig csak puha ajkait kényeztettem, valamint saját nyelvemmel az övét, de egyikünk sem lépett tovább. Csak élveztük egymás édes csókját, s azt az érzést amit egymás által váltottunk ki.

Levegő hiány miatt váltunk el egymástól, s lihegve érintettük össze homlokunkat, s míg én egy könnycseppet eleresztve szorítottam össze szemeim, addig Jimin arcomat cirógatva tett fel egyetlen kérdést.

-Jobban ismerem azt a személyt mint hinném, ugye?

Nem voltam képes rá nézni, égtem mint egy paradicsom, s tudtam, hogy lebuktam. Úgyhogy bólintottam egyet, miközben azért imádkoztam, hogy ne utáljon meg az előttem álló.

-Azt akartam mondani mikor bejöttem, hogy tetszik valaki.-Eltávolodva nyitottam fel szemeim, s éreztem amint szívem egy nagyot dobban, de nem a jó értelemben. Kétségbeesetten néztem egyenesen rá, mélyen a szemeibe, amik szokás szerint csillogtak, s csak vártam, hogy mondja el; mégis kicsoda? Későn ébredtem volna rá mindenre? Elkéstem volna?

2022.07.03.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Ajaj! Mit gondoltok, Jungkook lesz az illető, vagy valaki teljesen más?👀