Szaktanári. Ennyivel megúsztam. Az intézmény vezető eredetileg igazgatóit akart nekem adni -mily' meglepő-, ám tekintettel volt arra, hogy mit miért tettem, s így kaptam egy kis enyhítést. Valamint azt is számba vette, hogy először ő esett nekem az iskola kapuban. Hálás lehettem neki, hogy ennyivel letudtuk. Viszont Jimin már kevésbé volt boldog, tőle kaptam egy enyhe fejmosást, s úgy éreztem magam, mintha egy gyerek lennék, az édesanyja pedig éppen szidja. Pedig erről szó sem volt, csak Jimin oktatott ki. Megköszönte, hogy ki álltam érte, de megkért rá, hogy legközelebb inkább verbálisan tegyem ezt. Mit volt mit tenni? Azt mondtam, hogy rendben. Bár remélem, hogy legközelebb nem lesz erre példa, mert ha iskolán kívül leszünk; szét szedem az agyát is. Idióta pöcs.

Szombat révén a munkahelyen rohadtam majd' egész nap, és már komolyan térdre borulva imádkozni tudtam volna, mikor lejárt a munka időm. Izzadtam mint egy ló, s fáradt is voltam rendesen. Franc sem gondolta volna, hogy ennyien járnak erre hétvégén, bár számíthattam volna rá. Tekintve, hogy hétköznap is sokan fordulnak meg erre. Viszont őszintén meglepett az, hogy munka után Bora várt rám az épület előtt.

-Hát te?-Húztam össze magamon dzsekim, míg ő vigyorogva szemet forgatott.

-Neked is szia, Jungkook! Gondoltam ki jövök eléd, ha már ilyen sokáig rohadtál itt.-Rántott vállat lazán.-Szólj a pasidnak, hogy később érsz haza!-Kacsintott rám, majd megindult előre, míg én utána siettem. Szerencsére nem kellett rohanjak, ő a méretéhez mérve lépkedett, nem úgy, mint Jimin. Utána szó szerint loholni kellett.

-Nem a pasim.-Morogtam orrom alatt, de már írtam is neki, hogy ne várjon rám, ugyanis később érek haza. Azt írta rendben van, csak vigyázzak magamra és ha kell fuvar, akkor szóljak.

-Persze! Azért Jimin-sii a beceneve, szivecskével a végén, ugye?-Biccentett a képernyő felé, míg én szemem forgatva kapcsoltam ki a telefont és tettem zsebre. Szemtelen.

Bora felszabadult a napokban, legalábbis üzenetek szempontjából. Nagyon kedes volt velem a jégkorcsolya pályán és igazán aranyos, ám miután egyre többet beszéltünk, annál inkább volt szabadabb. Azt hiszem ő alapvetően is ilyen, csupáncsak először visszahúzódó. Fogjuk rá. Viszont most, hogy élőben is beszélek vele -újra-, látom, hogy nem csak üzenetben az. Végre személyesen is.

-Kissé hüsi van, úgyhogy üljünk be enni, én azt mondom.-Javasolta, míg én egyet értve bólintottam rá. Természetesen a Samgyeopsal mellé tettük le a voksunkat, úgy látszott, hogy neki is a kedvence. Mondjuk teljesen megértem. Én személy szerint nagyon hangulatosnak tartom, hogy saját magad sütheted meg a húst és utána eszed. Ad egy kellemes vibe-ot. De gondolom nem egyedül vagyok ezzel, biztosan sokan szeretik ezt az érzést.-Hogy megy a munka?-Kérdezte Bora már bőven a hús sütése közben, miközben mindketten egy-egy húst forgattunk meg a tárcsán.

-Egyébként nagyon jól, Haneul mindent részletesen elmondott és nagyon jól magyaráz, úgyhogy szerdán már egyedül is boldogultam. Jól van, nem azt mondom, hogy tökéletesen ment minden, de egy kilencven százalékot meg merek kockáztatni.-Mosolyogtam rá, míg ő is ezt tette.

-Örülök neki. Meg annak is, hogy tudsz egyedül boldogulni. Bár Jimin sokat rá segít, meg egyelőre a nagynénédék is.-Bólintott párat eltöprengve.-De van egy olyan érzésem, hogy idők kérdése és lassan már ők sem kellenek. Vagyis..-Húzta huncut mosolyra ajkait, míg én érdeklődve pillantottam le rá, s kissé gyanúsan is.-Jiminnel lesznek még "gondjaid", úgy érzem.

-Hagyj vele!-Nevettem fel, hisz' tudtam, hogy csak az agyam akarja húzni. Legalábbis ezt gondoltam.

-Nem, komolyan! Szerintem szerelmes vagy belé, csak nem veszed észre.-Rántott vállat, míg én puffogva elleneztem és állítottam az ellenkezőjét.-Az első fázis mindig a tagadás.-Bökött felém pálcikájával, majd unott tekintetem elnézve elvigyorodott.-Mit gondolsz, véletlenül mentél neki? Ez a sors.-Suttogta bele élve magát a témába, míg én sóhajtva dörzsölni kezdtem arcomat.

-Befejezted?-Néztem rá komolyan, míg ő mosolyogva megjegyezte, hogy milyen kis mufurc vagyok.

-Mikor mész anyukádhoz? Említetted, hogy kaptál válasz levelet tőle.-Valóban így volt, a napokban válaszolt, hogy eddig jól haladnak -legalábbis jobban mint először-, és mostmár szabad látogatnom is őt. Rá kérdeztem az orvosra -biztos ami biztos-, s valóban így volt.

-Holnap délután.

-Egyedül mész, vagy valaki megy veled? Bár van egy olyan érzésem, hogy viszed a kis szerelmed.-Kapott be egy falat húst, hisz' időközben megsültek azok is.

-Bora!-Szóltam rá, míg ő védekezően felemelte kezeit.-Igen, ő is velem jön.

-Tudtam!-Vigyorgott vadul, míg én mosolyogva fejet ráztam.

Furán éreztem magam Bora közelében, de nem kellemetlenül, hanem éppen ellenkezőleg. Úgy éreztem, hogy neki könnyebben megnyílok, olyan érzés volt, mintha Bora a nővérem lenne. Sokkal könnyebben tudtam vele beszélni, sokkal bátrabban megbeszéltem vele a problémáim, mint a többi barátommal. Talán az lehetett az oka, hogy nem találkozunk mindennap és így nincs rajtam nyomás, hogy látja a gyenge énem. Mert bizony nem szerettem, ha az emberek látják az érzékeny és sebezhető énem. Szeretem, ha csak én vagyok vele tisztában. Bora viszont ugyan annyit tud panaszkodni, akárcsak én neki. Úgyhogy nem érzem azt, hogy teher lennék számára és azt sem, hogy baj, ha látja az érzékeny oldalam. Ugyan olyan volt mint én, csak lányban.

Az est további részében én is meghallgattam őt, s próbáltam neki segíteni, ha a helyzet úgy kívánta. Üzenetben említette, hogy ismerkedik valakivel, erre természetesen rá is kérdeztem, ő pedig igencsak pironkodva válaszolt.

-Hát~, alakul valakivel.-Tűrte füle mögé a haját, míg én incselkedve meglötkem egy kicsit.

-Mesélj róla!-Kértem, s éreztem, hogy még én is izgatott lettem érte, avagy miatta.

-Hát..Igazából eléggé alacsony.-Nevetett fel, míg én is így tettem.-Ami érdekes, mert a magas srácokat jobban szeretem. Ő kivétel.-Emelte fel mutató ujját, míg én hevesen bólogatni kezdtem.-Barna haja van, pufók arca, de egyébként ő maga nem az, csak a pofija. Ridegnek tűnik, de ha megismered rá jössz, hogy nagyon is kedves és a maga módján törődő is. Yoongi a neve.-Szeme fényesen csillogott ahogy róla beszélt, szinte majd' a fellegekbe szállt. Láttam magam előtt a rózsaszín ködjét, amiben éppen sétálgat.

-Hogy ismerted meg?

-Kiszolgáltam.-Mosolygott aranyosan.-Mikor fizetett megadta a számát, viszont ezzel egyidejűleg én is. Ugyan arra gondoltunk.-Kuncogott, míg én is így tettem.

-Örülök, hogy boldog vagy.-Dugtam zsebre kezeim, míg ő egy szelíd somollyal nézett fel rám, közben megállt, így én is ezt tettem.

-Szeretném, ha te is az lennél.-Harapott alsó ajkába.-Mármint tudom, hogy az vagy, ne érts félre! De..Gondold át azt amit Jiminnel kapcsolatban mondtam ma.

-Bora..!-Sóhajtottam nagyot, de nem hagyta, hogy befejezzem, csak bólogatni kezdett, miközben egyik kezét felemelte és hevesen rázni kezdte azt.

-Tudom, tudom! Csak gondold át!-Aztán megindult előre. Érdeklődve néztem utána, kissé el is merengtem, ám mikor vissza kiabált hozzám, hogy haladjak; utána siettem.

-Talán meggondolom.-Néztem le rá, ő pedig mosolyogva bólintott egy nagyot.

2022.07.02.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Hűha! Na ezzel a résszel most valóban megkéstem sajnos, elnézést kérek miatta!😅 a palacsintás incidensem óta nagyon rosszul vagyok, ugyanis időközben még vérezni is elkezdtem -hogy szépen fejezzem ki magam-, és nagyon görcsölős típus vagyok, úgyhogy borzalom volt mind a napom, mind az éjszakám. Tegnap még megnéztem a Stranger Things utolsó két részét, de utána már hányingerig fáj a fejem, úgyhogy nem tudtam nektek új részt hozni. Remélem nem haragszotok🥺tényleg bocsánat.

Viszont ezzel az új résszel egyidejűleg szeretném bemutatni nektek új szereplőinket is, ugyanis ettől a résztől fogva állandó szereplők lesznek ők is. (Legalábbis egyikük, a másik majd később kerül képbe🥰)

B O R A

----

Y O O N G I

Egy kis titok; nem ők lesznek az utolsónak bemutatott új szereplők👀
Remélem izgatottan várjátok majd őt -vagy talán őket-, is.🥰

még a végén szeretném megköszönni a 3,03K olvasót és a 803 vote-ot🥰💗