Reggel sietősen ittam a kávémat, bár teljesen feleslegesen, hisz' Jimin vitt iskolába, ő pedig olyan csiga mód itta az övét, hogy azt rossz volt nézni is és várni is. Toporogtam mellette, s ki is fejeztem türelmetlenségem, ám őt vagy nem érdekelte, vagy észre sem vette.

-Mi történt tegnap? Azt hittem már túl vagyunk azon, hogy újabb sebek tarkítsák az arcod.-Szólalt meg a semmiből, míg én sóhajtva dörzsölni kezdtem az arcomat. Hiba volt, a szám eléggé fájt még.

-Én meg azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.-Néztem rá unottan, s intettem egyet jelezve, hogy haladjunk már végre, mert én szeretnék menni, ám őt meg sem hatotta.

-Megint ezt csinálod? Magadba fordulsz és nem beszélsz senkivel sem a problémáidról? Lisáék sem tudják, igazam van?-Nevetett fel gúnyosan, míg én számat húzva néztem el oldalra.

-Mindegy!-Böködtem szám belsejét, ahogyan azt mindig is szoktam, míg Jimin felkapva a kulcsait indult meg, s motyogott az orra alatt.

-Hát persze! Mindegy..-Azzal magamra is hagyott, de persze siettem utána, hisz' aggódtam amiatt, hogy itt hagy és még a végén buszoznom kell. Akkor biztosan késnék.

A napom pocsékul indult, ezt nem is tudtam volna letagadni. Reménykedtem benne, hogy Jimin másnapra elfelejt majd mindent, de hát mint kiderült; nem. Ettem is miatta az ideget, nem fért a fejembe, hogy miért ennyire kíváncsi? Olyan mint Hyoék. Ha akarom úgy is elmondom, miért kell mindig ilyen kotnyelesnek lenni?

-Délután elviszlek a kávézóba, de nem tudom mikor megyek haza. Lisával lesz próbám.-Parkolt le az iskola előtt Jimin, míg én meglepve néztem rá. Egyikőjük sem említette.

-Két nap van hátra az együttműködésből. Minek mentek gyakorolni?

-A két osztály főnök beiratott minket egy páros versenyre, ugyanis mint kiderült passzolunk egymáshoz tánc téren, s szerintünk lenne esélyünk, hogy elsők legyünk, ezáltal az iskola hírnevét is növeljük.-Csatolta ki magát, s ő már ki is szállt, míg én kapkodva indultam meg utána.

-És nem gondoljátok, hogy erről nekem is szólni kellett volna?-Siettem utána, míg ő kissé felháborodva fordult vissza hozzám, így majdnem neki mentem.

-Te nem gondolod, hogy vannak barátaid, akik törődni akarnak veled és segíteni neked? Vagy hogy esetleg nem ártana néha, ha kinyitnád azokat a kívánatos ajkaid és beszélnél ezekkel az emberekkel, mert nem rosszat akarnak neked, hanem jót?! Csak makacs vagy Jeon Jeongkook és önfejű. Ez a te legnagyobb problémád.-Bökte meg mellkasom, majd sóhajtva megindult.-Délután találkozunk.-Azzal magamra is hagyott, hogy a haverjai kíséretében átlépjék az iskola ajtót. Még egy utolsó pillanatra láttam, ahogy Chanyeol felém néz, majd ő is megindult Jiminék után.

Hajamba túrva rúgtam bele az iskola kapujába, ami nyiszorogva jelezte nem tetszését, majd nagy nehezen én is megindultam, hogy neki kezdjek a napomnak. Ennél rosszabb már úgy sem lehet. Jimin mérges rám, s valahogy muszáj leszek kiengesztelni, ha nem akarom, hogy ilyen pukkancs méreg zsák maradjon. Nincs kedvem egész nap nézni ahogy duzzog.

》《

L I S A P O V:

Hajamat egy copfba kötöttem, majd nyújtani kezdtem, míg Jimin visszatért az iskolába. Jungkook eléggé furán viselkedett az előző nap óta, de senkinek sem mondott egy árva szót sem. Ráadásul mikor beszéltem a fekete hajúval ő is eléggé feldúltnak tűnt. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy össze is vesztek valamin, de nem akartam előre inni a medve bőrére, úgyhogy Tzuyuék lelkére kötöttem, hogy mindenképpen kiderítem mi történt köztük.

Ezen a két bolondon látszik, hogy majd' meghalnak egymásért, mégis úgy tagadja mindkettő, mintha kötelező lenne nekik. Komolyan már rossz nézni, hogy mit csinálnak. Ráadásul ez a barátság extrákkal kapcsolat -mert ez az-, valami borzalmas. Ennél rosszabb dologba tényleg bele sem foghattak volna. Mi lesz ezekkel, ha felimserik, hogy tényleg egymásba vannak habarodva?

Jimin elnézést kérve nyitott be a terembe, míg én kissé szívrohamosan motyogtam el, hogy nincsen semmi baj. Aranyos tőle, hogy így hurcolja Jimin seggét ide-oda.

Ő is felkötötte a haját, legalábbis félig. Mondjuk megértem, kezdd hosszú lenni a haja, gondolom nem sok ideje van neki sem a tánc mellett. Ráadásul végzős is, örülhet ha levegőt vesz. Ő is nyújtani kezdett, én pedig lassan mellé ültem, s érdeklődve fordultam felé.

-Mi történt?-Nem igazán értette mit akarok, úgyhogy folytattam.-Ideges vagy, Jungkook ideges és senki nem tud semmit.-Felegyenesedve kifújt egy nagy adag levegőt, majd orrnyergét masszírozva helyezte csípőre egyik kezét.

-Pont ez a problémám nekem is. Hogy én sem tudok semmit.-Ült le a földre, majd dőlt neki a falnak, s túrt a hajába.-Jungkook tegnap nagyon feldúlt volt, vérzett a szája, fel volt szakadva és az iskola orvoshoz sietett. Mire utána mentem már hűlt helye volt.
Délután sem mondott semmit, este össze vesztünk, majd reggel ismét. Nem hajlandó beszélni velem és tudom, hogy veletek sem. Nem érti meg, hogy mi nem akarunk semmi rosszat neki.

Pár pillanatig csendben ültem mellette, s azon agyaltam, hogy beszéljek-e neki egy fontos dologról. Végül úgy döntöttem, hogy megérdemelné, hogy tudja, végülis már így is sokat tett a magas, barna hajúért.

-Tudod Jungkook nem volt mindig ilyen.-Kezdtem bele, míg érdeklődve pillantott fel rám.-Régen nagyon beszédes gyerek volt, szinte minden pillanatát megosztotta velünk az életéből. Minden kis problémáját, minden örömét, még azt is, hogy mit csinál éppen.-Mosolyodtam el, míg Jimin is ugyan ezt tette.-Aztán az apja lelépett.-Rántottam vállat, de nem azért mert nem érdekelt volna, egyszerűen csak nem értettem.-Fogta magát és eltűnt az életükből, új családot alapított, új életet kezdett. Tudod Jungkook nagyon közel állt hozzá, minden délután együtt festettek, ez volt a közös hobbijuk. Szerette őt mindennél jobban.-Töröltem le egy könnycseppet, ugyanis engem is mindig meghatott az, ami Jungkookkal történt.-Az anyja szinte pillanatok alatt változott meg ennek hatására, rohamosan indult meg azon a bizonyos lejtőn. Eleinte nagyon jó volt, nagyon szerette Jungkookot, törődött vele, el sem tudnám mondani, hogy mégis mennyire. A szeme fénye volt. Egyébként nyáron sikerült neki mellőzni az italt egy kis időre, de mint látod nem igazán hatotta meg. Az is lehet, hogy zugivó volt. Ki tudja?-Ráztam meg fejem csalódottan, majd Jiminre néztem, ugyanis eddig mereven bámultam a padlót. Az ő szemei is könnyektől csillogtak, gondolom Jungkook nem osztotta meg vele ezeket.-A lényeg, hogy Jungkookra kihatással voltak mindezek, az anyja sosem segített neki és szépen lassan magába fordult. Hosszadalmas időn van túl, ami még mindig befolyással van rá és hatással. Nehéz időszakokat él meg, ezért nem beszél soha sem. Nem tud.-Préseltem ajkaim egy vonallá, míg Jimin szipogva törölte meg szemeit, s orrát.

-Azta én..Ezt nem is tudtam.-Nevetett fel keserűen, közben tenyerét dörzsölgette nadrágjának.

-Csak arra kérlek, hogy légy vele türelmes, mert jelenleg is nehéz neki! Gondolj bele, Jimin! Egy idegenhez, ne vedd sertésnek, kellett költöznie, az anyját is elvesztette, ha csak egy időre is, munkába kellett állnia, hogy mégse legyen rád teherrel.-Soroltam fel, míg ő bólintott párat.-Beszélni fog, ha készen áll.-Mosolyodtam el halványan.

2022.06.29.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Na babák, kiderült néhány dolog Jungkookról, bár szerintem ezek közül a 99%-a nyilvánvalóan leszűrhető volt. Viszont ezzel semmi sem állt meg, még lesznek azért meglepetések!👀

Gyerekek én függővé váltam ebben a BTS Island játékban👁👄👁 valami irtó édes játék😭

mit gondoltok arról, hogy JK is játszik, és annyi ember közül csak egy 'kookminaredating' felhasználó nevű army-t engedett a saját clubjába?👀

egyébként sajnálom, hogy megint ilyen későn van rész, csak ma is 2 gyerekre kellett vigyázzak, sőt holnap is kettőre kell, úgyhogy nem ígérem, hogy nap közben lesz is új rész 😅