Az első munkanapom szuperül telt, sőt még a második is. Kedden persze voltam edzeni, ahogyan azt beterveztem, de még ez sem tudta elvenni a kedvem és az erőm. Sőt, még nagyobbal mentem. A harmadik nap pedig úgy terveztem, hogy igyekszem mostmár egyedül boldogulni. Nem szerettem volna, ha Haneul mindig utánam rohangálna, valamint lesné minden lépésem. Egyébként nagyon aranyos lány, sokat beszélgettünk és még instagramot is cseréltünk.

Apropó instagram. Borával felvettem a kapcsolatot előző nap, s elnézést kértem amiért ilyen későn kerestem, csak volt pár dolog, ami sürgős volt. Azt írta semmi gond, úgy sem tudott volna vissza írni, hisz' neki is akadt pár gondja. Megbeszéltük, hogy egyik nap majd találkozunk, ám ő is dolgozik, csak úgy mint én. Mindenesetre a lényeg, hogy sikerült beszélni vele.

-Hé!-Szólt nagy szünetben valaki, míg én cigarettámba szívva a hang irányába fordultam, de azonnal el is ment az összes életkedvem. Chanyeol jött felém, eléggé ideges ábrázata volt, míg én tartottam a szokásos fapofám. Nehogy már azt higgye, hogy befolyással lehet rám és az érzelmeimre. Hova gondol ő?

-Mégis mi a francnak köszönhetem, hogy ismét láthatom a képed?-Húztam fel szemöldököm ahogy elém ért.

-Te kibaszottul kisajátítottad Park-ot!-Lökött meg, míg én mellkasára helyezve ujjaim tartottam őt kissé távolabb magamtól. Nem terveztem verekedni vele, nem volt itt az ideje.

-Ne érj hozzám!-Szívtam be a füstöt, majd engedtem el őt, s dőltem neki az oszlopnak. Meglepően nyugodt voltam, sőt.

-Kurvára kisajátítottad!-Emelte fel hangját, miközben közelebb lépett hozzám, én pedig arcába fújva a füstöt nyomtam el a bűzrudam. Nem tetszett neki a pofájába érkező gáz, köhögni is kezdett azonnal, valamint próbálta el legyezni maga elől.

-Nem sajátítottam ki. Miből gondolod, hogy így tettem?-Döntöttem oldalra fejemet érdeklődve, míg ő orrnyergét masszírozva morgott valamit.

-Kurvára szükségem lett volna rá, hogy le vezessem a stresszt, de hiába csináltam bármit is; hajthatatlan volt. Majd mikor megkérdeztem, hogy mégis mi a franc ütött belé, szerinted mit válaszolt? Persze, hogy téged.-Bökte meg mellkasom, míg én nevetve bólintottam párat.

-Nem sajátítottam ki.-Hajoltam hozzá közelebb, míg ő elhúzta a száját.

-Nem a francot. Megegyeztetek, hogy csak és kizárólag egymással feküdtök le. Te mondtad neki, tudom jól.-Háborodott fel.

-Feltettem neki két választási lehetőséget, miszerint vagy marad az egy éjszakás, vagy öt perces, ahogy tetszik, kalandjainál, vagy!-Emeltem ki a szót.-Csak én. Képzeld, kérdés nélkül és szinte azonnal engem választott. Még csak befolyásolni sem kellett.-Suttogtam képébe egy fölényes vigyor kíséretében, míg ő emelte öklét, s már kaptam is az ütést. Azonnal megéreztem a vasas ízt a számban, de nem törődtem vele, hisz jobban lefoglalt az, hogy jön a következő. Ám mivel erre számítottam, időben ki tudtam védeni, s karjára fogva megállítani. Nem süllyedtem odáig, hogy vissza üssek neki, ráadásul egy tanár azonnal oda termett mellénk, így még csak ajánlatos sem lett volna. Egyedül ő lesz bajban.

-Kim Chanyeol, igazgatói. Most!-Mutatott az épület felé a tanár, míg a srác megjegyezte, hogy ennek még nincs vége, én pedig bólintottam egyet felé. Valahogy éreztem.-Jungkook! Menj az iskola orvoshoz, kérj tőle fertőtlenítőt!-Azzal magamra hagyott.

Csak később fogtam fel, hogy mégis mi történt, utólag jött ki rajtam a düh. Eléggé agresszívan tettem meg a rendelőig a távot, s a folyosón Jimin kérdő tekintetét is elkaptam néhány pillanatra, aki teljesen össze volt zavarodva, s azt sem tudta, hogy utánam jöjjön-e, vagy sem. Ám mielőtt bármit is tehetett volna; eltűntem az egyik folyosón.

Órán Hyo próbált belőlem kicsikarni valamit, de nem igazán akartam vele megosztani a gondjaim, s úgy nagyjából senkivel sem. Jimin is írt, miszerint mi a franc történt velem, s hogy jól vagyok-e, de neki sem mondtam sokkal többet. Nem terveztem bele avatni a barátaim ebbe, szerettem volna, ha majd én megoldom egyedül. Mint ahogy mindig is teszem. Nincs szükségem segítségre, ha mégis nagyon szorul a hurok, akkor úgy is szólok valakinek. Addig pedig megpróbálok magamon segíteni.

A kávézóba érve azonnal hátra mentem, hogy felkössem kötényem és munkába is álltam azonnal. Nem akartam szarozni, s bár jó kedvem volt délelőtt, addigra inkább csak minél hamarabb haza akartam jutni, hogy fürödhessek és aludhassak. Haneul meg sem próbált velem beszélni, köszönni köszönt, de mivel látta, hogy nem vagyok jó passzban; békén hagyott. Igazából hálás voltam neki miatta, legalább ő nem az a kíváncsi fajta. Gondolom úgy volt vele, hogy úgy is beszélek neki, ha akarok. Ráadásul amúgy sem ismertem igazán, két napja körülbelül.

Igyekeztem a vevőkkel kedves lenni, ám sajnos nem mindig jött össze. Volt rá példa, hogy kissé türelmetlen voltam, esetleg indulatosabban tettem le eléjük a kért dolgokat. Persze elnézést kértem olyankor, s meghajoltam, majd arra fogtam, hogy még új vagyok, de igyekszem. Szerencsére egy vevő sem haragudott meg rám, sőt.

Végülis a délutánomat sikeresnek mondhattam, hisz' valóban nem kértem segítséget egyszer sem, úgyhogy legalább ennyivel könnyebbnek érezhettem magam. Viszont ugyan úgy idegesen tértem haza, ami sajnos Jiminre is kihatással volt. Össze vesztünk. Persze nem komolyan, inkább csak egy kis vitának mondanám, de mégis megtörtént.

Sóhajtva hajtottam fejemet a párnámra, majd hangosan szuszogva igyekeztem álomba merülni, hogy elfelejtsem ezt a borzalmas napot. Nekem ennyi bőven elég volt.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Kicsit megcsúsztam ezzel a résszel, remélem senkinek sem probléma. Valamint ez egy minimálisan rövidebb rész lett, ugyanis jelenleg is 3 gyerekre vigyázom és nem szeretném őket szem elől téveszteni. :((

Egyébként srácok mindenképpen próbáljátok ki az új BTS játékot, valami eszméletlen aranyos az egész!!