Péntek délután izgatottan ültem Jimin mellett, alig bírtam lenyugodni, s meg is jegyezte, hogy mennyire kukacnak nézek így ki. Persze nem vettem zokon, sőt, rá se hederítettem.

-Itt kint megvárlak, nem megyek sehová amíg tart a megbeszélésed.-Jegyezte meg, én pedig bólintottam párat, majd ki is szálltam a kocsiból, hogy végre beérjek a kávézóba.

Az egyik itt dolgozó lány nagyon segítőkész volt, eligazított, hogy merre kell menjek, majd sok sikert kívánt. Jól esett a kedvessége, aranyosnak tartottam.

Bekopogva szinte azonnal meg is kaptam az engedélyt arra, hogy belépjek, s bár kissé izgulva, de azonnal be is nyitottam. Egyedül a fejes volt bent és egy mosollyal üdvözölt, majd jelezte, hogy nyugodtan foglaljak helyet az asztala előtt lévő fotelek egyikében. Persze tettem amire kért, hülye lettem volna ellenkezni.

Az állásinterjú egyébként nagyon sablonos volt, természetesen az alap kérdések jöttek szóba, mint például; Miért szeretnék itt dolgozni? Miért engem válasszanak? Mik az erősségeim valamint gyengeségeim? És persze a többi. Igyekeztem összeszedett válaszokat adni, de persze hazudni sem akartam, nem keltett volna túl jó benyomást. Úgyhogy őszinte voltam végig és magamat adtam. Csak reménykedni tudtam, hogy meg is nyerem a férfit. Bár nem tudom, hogy az mennyit vesz le a pontjaimból, hogy diák vagyok és munka tapasztalom nincs.

-Nos, kedves Jungkook!-Rendezte el papírjait, majd kulcsolta össze ujjait az asztalon.-Meghallgatva önt úgy gondolom, hogy bár fiatal és tapasztalatlan; van magában egy kis akarat erő és úgy veszem észre, hogy őszintén tesz azért, hogy a célját el is érje, igazán kitartó.-Tolta feljebb szemüvegét orrán, majd tovább folytatta.-Valamint úgy gondolom, hogy mivel ehhez a munkához nem kell túl sok ész; tökéletes lesz arra, hogy tapasztalatot szerezzen itt és bele kóstoljon a munka világába. Úgyhogy gratulálok, fel van véve!-Mosolygott kedvesen, míg én alig akartam hinni a fülemnek. Hatalmas vigyorral, s leesett állal néztem az előttem ülőre, majd gyorsan felálltam, s meghajolva megköszöntem.-Még vasárnap jó lenne, ha be tudna jönni, addigra össze állítok egy munkarendet az órarendje alapján, s hétfőn már aszerint kezdhet is.-Állt fel ő is, míg én ismét meghajoltam előtte, s egy időpontot egyeztetve elköszöntem tőle és elindultam kifelé.

Hatalmas vigyorom el sem lehetett rejteni, úgy ültem be Jimin mellé, mint valami tejbe tök.

-Madarat lehetne fogatni veled, Szépfiú. Csak nem felvettek?-Mosolygott ő is, míg én vadul bólogatni kezdtem.

-De!-Dőltem hátra az ülésben, s el sem akartam hinni, hogy komolyan sikerült.

-Mennyit fizet?

-Tekintve, hogy iskolás vagyok és csak azután tudok bent lenni, valamint hétvégente, meg még forgalmas hely is; Havi 2505228.00* Wont.-Jimin elismerőn hümmögött, s bólintott párat, míg én sóhajtva -de persze továbbra is vigyorogva-, fordultam a táj felé. Komolyan el sem tudtam hinni, hogy meg lett életem első munkája, egyszerűen annyira örültem neki, hogy meg tudtam volna mászni egy egész hegyet. Bár nem tudom hogy függ össze a kettő, de lényegtelen. A lényeg az, hogy sikerült az utolsó problémám is megoldani. Amint az első fizetésem meg lesz; vissza adom keresztanyámék pénzét és meghívom valahova Jimint. Ez a legfontosabb. Egyelőre.

Haza érve Jimin egyből gyakorolni ment a szobájába, én viszont festés előtt tanultam egy kicsit. Nagyon régen ültem már neki, s bár hallás után sok minden meg ragad a fejemben, azért szerettem volna, ha bővítem tudásomat. Úgyhogy számomra nem is volt kérdés, hogy legalább három órát rá szántam, főleg azokra, amikből évvégén vizsgáim lesznek. Oda kell tegyem magam, ha nem akartam, hogy csalódás legyek anyám életében. Nem mintha oly' sokat számított volna neki abban a pillanatban. Mindenesetre én szerettem volna neki bizonyítani, s magamnak is, hogy képes vagyok arra amit el tervezek és el tudom érni a céljaim. Akár egyedül, akár egy minimális segítséggel. Én teszek érte. Ez volt a lényeg.

Utána természetesen foglalkoztam egy kicsit a festménnyel is, de fel kellett arra készüljek, hogy a munkával egyidejűleg már az iskolai munkáim is el fognak kezdődni. Nem voltak eddig otthoni, beadandó szerűségű festményeink, de a negyedik héttől már neki kell lássunk. És a végzősöknél már igencsak szigorúan veszik ezeket, nem lehet csak úgy húzni és pakolni az időt ide-oda. Fix időpontot kap mindenki és addigra el kell készülni. Ha nincs kész; automatikus egyes. Amivel eléggé szépen rondítjuk az átlagot, ráadásul a szakunkból. Úgyhogy muszáj lesz arra is ráfeküdni, nincs mese. Végülis mindenért meg kell dolgozni. Nem igaz? Főleg az álmainkért.

-Jungkook, bejöhetek?-Kopogott párat a művész terem ajtaján Jimin, míg én le téve az ecsetet takartam le a vásznat, s engedtem beljebb.

-Miért ne jöhetnél? A te lakásod.-Vettem le gumi kesztyűm, majd ültem le az egyik székre.

-Oké, de akkor is te dolgozol itt. Én pedig a világért meg nem zavarnám a folyamatot.-Dőlt neki az egyik asztalnak, majd fonta keresztbe karjait. Szemöldököm ráncolva néztem rá, próbáltam kitalálni, hogy mégis miért jött, végül inkább csak rá kérdeztem.

-Nos, mit szeretnél? Éppen eléggé el mélyültem a munkában, szóval..-Nyújtózkodtam nagyot, ám természetesen nem gondoltam komolyan amit. Szerencsére ez neki is feltűnt, meg is forgatta szemeit, s epésen megjegyezte, hogy ahhoz képest eléggé gyorsan reagáltam. Nos, igazat kellett neki adjak, szinte azonnal szaladtam.

-Ahm..Arról a dologról szeretnék beszélni egy kicsit.-Mondta ki kerek-perec, míg én értetlenül pillantottam rá. Mit kell ezen megbeszélni?

-Azt hittem nem fontos, vagy mindenkivel megbeszéled akivel lefekszel?-Döntöttem oldalra fejem, míg ő morcosan nézett vissza rám, s megjegyezte, hogy ezzel igencsak le kurváztam.-Nem erre akartam kilyukadni.-Ráztam fejemet.

-Tudom, nem is lényeg. És nem, nem beszélem meg mindenkivel, mert általában egyik sem érdekel.-Sóhajtott egy nagyot, s láttam rajta, hogy igencsak feszült volt, ami meglepő volt számomra tekintve, hogy mindig olyan magabiztos. Meg is kértem, hogy üljünk át a kanapéra, úgy véltem, hogy ez kissé komolyabb hangvételű beszélgetés lesz, mintsem egy könnyed, elengedhető.-Tudod Jungkook, szeretem az egy éjszakás kalandokat, mert olyankor úgy érzem, hogy igazán kellek valakinek, hogy rám van szükségük. Hogy látják bennem azt, hogy "Igen, ő csinos." Vagy látnak bennem valami különlegeset, hogy azt gondolják velem megéri.-Vágott bele azonnal a közepébe, míg én bólintottam párat jelezve, hogy értem.-De amióta lefekeüdten veled úgy érzem, hogy ez nem igaz.

-Elrontottam valamit?-Aggodalmaskodtam azonnal, míg ő fejet rázott.

-Nem. Pont, hogy annyira jól csináltad amit, hogy..Hogy is mondjam? Vágyom még rá. Tudod mint amikor megkóstolod a tiltott gyümölcsöt.-Hadonászott össze vissza.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Jungkook, eddig azt hittem, hogy az egy éjszakásaim miatt azt érezhetem, hogy különleges vagyok, pedig egyik sem mondta sosem.-Rántotta meg vállát hanyagul, míg én kissé elszomorodtam. Miért nem?-De az egyetlen aki tényleg éreztette velem, hogy az vagyok; Az Te voltál. Nem öt perc alatt intézted el, hogy mindketten túl legyünk egy gyors orgazmuson, hanem majd' egy óráig kényeztettél. Te figyelembe vettél engem is.-Nézett rám kissé könnyes szemekkel, míg én értetlenül ráztam a fejem.

-Persze, hogy ezt csináltam, hisz' megérdemled.-Ahogy ezt kimondtam ajkát lebiggyesztve bújt hozzám, míg én azonnal átkaroltam apró testét. Tudtam, hogy vágyik ám a szeretet valamilyen formájára ő is, ez nem volt meglepő. De azt nem, hogy ennyire.

-Az a baj Jungkook, hogy egyáltalán nem érdemlem meg.-Húzódott el tőlem, s nagyot sóhajtva nézett rám.-Eredetileg azt akartam ezzel felhozni...Hogy nem-e lennél benne egy barátság extrákkal kapcsolatban?-Húzta száját.

Hogy tessék?

2022.06.25.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

*735 676.96Ft (Koreában teljesen máshogy működik az árak meghatározása, de alapjába véve nem gazdagabbak mint itt. Azért kap ennyit.)

Manifesztáljatok légyszi, hogy jövőhéten már kapjak e-mailt. 😭

Nagyon köszönöm a 2,21K olvasót és a majd' 600 vote-ot💗💗💗💗💗