Fogalmam sincs, hogy mennyire volt jó döntés Jiminnel ágyba bújni, mert bár nem viselkedünk emiatt furán egymással, Chanyeol előző nap -azaz szerdán-, felkeresett.

Az iskola kapuban vártam Jimint, hogy végezzen a zuhanyzással, én pedig addig cigarettám pöfékelve támasztottam az oszlopot. Egészen addig minden okés volt, míg ez a hülye állat meg nem jelent.

–Jungkook, ugye?–Szólt oda nekem a semmiből, míg én bólintottam egyet, s kifújtam egy adag füstöt. Elképzelésem sem volt, hogy mégis mit akarhatott tőlem, bár volt egy sejtésem.–Hogy képzelted, hogy farokra húzod Parkot, hah?–Lökte meg kissé vállamat, de én igyekeztem nyugodt maradni, s nem ügyet kerekíteni belőle. Ha én ütök először, én leszek bajban. Így hát cigarettámba szívtam, s megrántottam a vállamat.–Tudod te milyen unalmas volt egész reggel azt hallgatni, hogy mennyire élvezte az éjszakát és mennyire más vagy?–Háborodott fel, viszont nekem kellemes melegség járta át mellkasom. Ezek szerint mégiscsak jól csináltam a dolgom.–Mi a francot tudtál vele csinálni, hogy ennyire elcsavartad a fejét? Huh?

–Nem csavartam el a fejét és nem is csináltam vele semmit.–Nyomtam el cigarettám, majd hajítottam a mellettem lévő kukába.–Csupáncsak odafigyeltem arra, hogy ne csak én élvezzem.–Rántottam meg vállam egyszerűen, míg ő bólintott párat, de látszott rajta, hogy majd' szét veti az ideg.

–Jimin az én tulajdonom. Felfogtad?–Bökte meg mellkasom, ám nekem muszáj volt képen röhögjem. Ennél gázzabb nem lehet a pasas, az szent.

–Igen? Mikor megkérdeztem tőle, hogy mi van köztetek annyit felelt, hogy "Barátság extrákkal. Mondjuk úgy."–Ráztam fejem tettetett csalódottsággal, míg ő elképedve nézett vissza rám. Félmosollyal arcomon döntöttem oldalra fejem, s paskoltam meg kissé arcát, hisz' úgy látszott, hogy eléggé le törtem a szarvát.–Csak nem azt hitted, hogy össze jön veled csupáncsak azért, mert néha farokra húzod? Mondd, meddig is tart egy aktusotok? Öt perc? Látod ez itt a baj!–Azzal kikerülve magára hagytam, s inkább Jimin kocsija felé vettem az irányt. Bár felé azt mutattam, hogy semmiféle képpen nem sikerült neki felhúznia, valójában nagyon is sikerült. Attól, hogy néha össze járnak dugni még nem lesz rögtön az övé. Jimin nem egy tárgy, hogy csak úgy birtokolja mint valami vázát például. Eszem megáll az ilyen egoista, birtoklás mániás, eszement fasziktól. Jimin jól ki fogta, lesz vele a későbbiekben gondja.

–Itt is vagyok, Szépfiú!–Jelent meg vigyorogva Jimin, míg én biccentettem egyet köszönés képpen, majd beszálltam az anyós ülésre.–Hűha, úgy látom valaki ma nagyon ideges.–Jegyezte meg csipkelődve, ám mikor látta, hogy nem vagyok rá vevő; inkább terelte a témát.–Képzeld, a jövőhéten Lisával fogok dolgozni.–Kanyarodott ki szét nézve, én pedig hirtelen mindent elfelejtve, meglepve néztem rá. Lisa nem is említette.

–Hogyhogy?

–Jövőre ő már végzős, viszont a jelenlegi végzősök segítenek nekik felkészülni arra, hogy bírják ezt és a jövő évet.–Magyarázta.–Új dolgokat mutatunk nekik, segítjük őket és persze tanácsokkal látjuk el őket, hogy ne legyenek elesettek. Úgy hallottuk, hogy van néhány ügyetlenebb, úgyhogy külön megkért az igazgató, hogy ezeket az embereket segítsük. Bár úgy tudom, hogy Lisa eléggé ügyes.

–Kiemelkedik az osztályból, de azt hittem tudod, egyszer már volt vele munkád.

–Persze, de akkor még kezdő volt. Legalábbis fogjuk rá. Most viszont lassan vizsgázik, kíváncsi vagyok, hogy azóta mennyit fejlődött.

–Vele könnyű dolgod lesz, körülbelül olyan szinten van osztály szempontból mint te.–Mértem hozzá, hisz' mindketten kimagasló eredményeket értek el már el az évek alatt. Jimin persze többet, ezért mondtam csak osztály szintileg.

–Akkor biztos, hogy nagyon ügyes lehet.–Bólintott mosolyogva, míg én egyet kellett, hogy értsek vele. Tényleg az.

Otthon még próbált velem beszélni, igyekezett rá jönni, hogy mégis miért voltam ma olyan feszült, ám nem szerettem volna bele avatni. Még Tzuyuéknak sem biztos, hogy beszélek róla, nem még hogy neki. Nem mintha nem érdemelnék meg, csak jobban szeretem az én problémáimat magam megoldani. Ha sikerül persze. Vannak pontok amikor el kél a segítség, mint például anyámnál. 

Apropó anyám; Az orvos azt mondta, hogy egyelőre nem igazán észrevehető a változás, úgyhogy addig nem látogathatom meg, de viszont küldhetek neki levelet. Ha gondolom. Persze éltem a lehetőséggel, szinte azonnal írtam is neki, ám választ még nem kaptam. Mondjuk ezt mondta is az orvos, hogy kis idő kell hozzá. Természetesen a felépülése sem lesz rövid folyamat, rá tesz egy lapáttal a traumája is. Hosszadalmas idő lesz az, amit ő bent kell töltsön. Előreláthatólag sem lehet tudni, hogy mikor jön ki. Talán hónapok kérdése. Ki tudja?

Stresszes napom további részét azzal töltöttem, hogy a festményemen kezdtem dolgozni -azaz inkább folytattam-, ám sokra nem haladtam vele, hisz' valaki hívni kezdett. A kávézó tulajdonosa volt, ahová nem rég jelentkeztem. Azt hittem, hogy nem találtak alkalmasnak, ugyanis nem hívtak vissza másnap.

–Jeon Jeongkookot keresem, jó helyen járok?–Szólt bele egy mély orgánummal rendelkező férfi, én pedig válaszoltam neki, hogy tökéletes helyen.–Sajnálom, hogy meg zavarom ilyen késői órákban, ráadásul ilyen nevetségesen későn hívom fel, ám akadtak a papírokkal néhány apróbb gondok.

–Ugyan, semmi probléma belőle.–Rántottam meg vállam, de hogy mi a francnak, azt magam sem tudom. Úgy sem láthatta.

–Azért kerestem, mert reméltem, hogy holnap iskola után be tudnál hozzánk jönni, hogy személyesen is beszélgessünk egy kicsit, valamint ezáltal dönteni is tudjak a felvételedről.–Magyarázta, míg én egy nagy vigyor kíséretében egyeztem bele, s mondtam, hogy természetesen megoldható.

Alig akartam elhinni, hogy vissza hívtak, tényleg abban a hitben éltem, hogy teljesen megfeledkeztek azóta rólam, s valaki mást vettek fel a megüresedett helyre. Ám úgy látszik, hogy rám is szállt egy kis szerencse. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ideje is volt. Nekem is ki jár némi öröm, nem?

Sokkal nagyobb élet kedvvel vágtam neki a festményem folytatásának, még az is teljesen kiment a fejemből, hogy Chanyeol ma féltékenységi jelenetet rendezett. Nem tartottam különben fontosnak, de mégis volt egy olyan érzésem, hogy talán lesznek még következményei a dolgoknak. Mindenesetre ezzel nem tudtam foglalkozni, ugyanis teljesen eufórikus állapotba kerültem a munka miatt. Ez meglátszott a festményem állapotán is, sokkal gyorsabban haladtam vele, mint amúgy. Örültem mint majom a farkának, ezt nem lehetett vitatni sem. Az első dolgom az lesz, hogy Jimint elhívom valahova, úgy is jár neki ennyi. Tekintve, hogy mennyit költött már rám.

2022.06.24.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

next in line - vmin könyv>>>>>

btw mostmár ideje lenne hozni az albumom, nem gondolják kedves dolgozók?😭

let's talk about this selca :))