A Lotte World egy gyönyörű hely és már számtalanszor megnéztem az elmúlt évek során, természetesen eddig csak interneten keresztül. Mindig is nagy vágyam volt, hogy egyszer eljussak ide és azt, hogy Jimin megtette értem; a fellegekbe repített. Nem tudtam neki elégszer megköszönni azt, hogy meglepett ezzel, s nem lehettem neki elég hálás emiatt. Bár valószínűleg ő nem tudja, hogy nekem ez mennyit jelent, mégis úgy éreztem, hogy minden tiszteletem az övé. Tett azért, hogy az egyik álmom valóra váljon.

A vidámpark a beltéri Lotte World Adventure és a szabadtéri tóparti Magic Island részre oszlik, további szolgáltatásokkal, köztük bevásárlóközponttal, népmúzeummal, jégpályával, szállodával és még sok mással, úgyhogy bőven lesz hely ahol szét nézhetünk. Bár Jiminből kiindulva a bevásárlóközpontban sok időt fogunk eltöltölteni.

-Hová szeretnél elsőnek menni?-Fordult felém érdeklődve, nekem pedig nem is kellett sokat gondolkozzak ezzel kapcsolatban, szinte azonnal rávagtam a válaszom.

-Népmúzeum.-Jelentettem ki magabiztosan, az alacsonyabbik pedig bólintott egy nagyot és már meg is indult uticélunk felé. Csak úgy siettem utána, alig vártam, hogy végre oda érjünk.

Nos, nem meglepő szerintem ha azt mondom, hogy rohadtul sokan voltak, így természetesen itt is kellett várni, hogy bejussunk, ám mikor ez megtörtént majd' elaléltam. A Népmúzeum Korea miniatűr modelljeit mutatja be az 5000 éves történelem során. Ki sem bírtam, hogy ne csináljak legalább 1000 meg 1 képet, szerintem a telefonom tárhelye már itt meghalt.

Izgatottan jártam körbe a helyet, s mindennél legalább öt percet töltöttem el, annyira csodálatos volt minden és pontos. Csak ámultam és bámultam. Minden elismerésem azoknak, akik ezeket megépítették kicsiben. Hát még azoknak, akik valóban felépítették ezeket a gyönyörű helyeket.

Következő megállóról Jimin döntött, s meglepetten néztem rá, mikor is a fedett korcsolyapályán találtam magam. Én imádom, de arról nem tudtam, hogy ő is szereti.

-Tudsz jégkorizni?-Nézett rám halál komolyan, gondolom attól tartott, hogy majd seggre esek menet közben.

-Imádok jégkorizni!-Jelentettem ki, míg ő egy megkönnyebbült mosoly kíséretében bólintott egyet, s meg is indultunk, hogy lecseréljük lábbelinket, s pályára csússzunk.

Felszabadító érzés volt ahogy végre pályára léptünk, s szabadon mehettünk körbe-körbe. Teljesen elengedtem magam, s átadtam a szabadság érzetnek, valamint csak úgy szeltem a pályát. Jimin sem volt másabb tőlem, sőt, ugyan úgy élvezte a jégkorcsolya adta örömöt -ha nem jobban. Úgy vettem észre, hogy ő még ügyesebb is volt nálam, ugyanis nem volt rest különböző trükköket csinálni.

Talán egy fél óra telt el, mikor a pályán hangos zene csendült fel, s mindenki egy nagy körbe állt. Az a valahány ember akik ott voltak mind karon ragadták egymást -bele értve engem is és Jimint is-, majd egy közös táncot lejtettünk. Csodálatos volt, ahogy megannyi idegen ember táncolt együtt, nem is törődve azzal, hogy mégis ki kicsoda lehet, s önfeledten nevettek. Mindenki csodálatosan érezte magát, mosolyuk széles volt, s olyan jóízűen nevettek, hogy melegség járta át testem. Felszabadító érzés volt.

Mégis a szívem egyetlen ember látványa végett dobbant nagyot. Jimin szokásos -mégis most őszinte-, mosolyával hagyta, hogy a tömeg magával "rántsa", s körbe-körbe vigye őt. Nem győzött torka szakadtából nevetni, főleg mikor egy kislány kiszakadt a körből, s kezeinél fogva maga után húzta őt. Nem bánta, sőt, örömmel sietett utána, majd táncolt az ében fekete, hosszú hajú csöppséggel. Nem tippeltem többre hat évesnél, egyik foga hiányzott elől, de olyan őszintén mosolygott Jiminre, hogy majd' elolvadt a szívem. Ha valaki kívülről látott volna biztos elkönyvelt volna egy szerelmes bolondnak, ugyanis olyan bugyuta mosollyal voltam képes őket -őt-, nézni, hogy az már szinte képtelenség volt. Nem is hittem el magam.

A következő pillanatban valaki magával rántott, s csak ekkor kaptam észbe, hogy a tömeg régen feloszlott, s mindenki párban táncolt valakivel. A kislány egy láncot indított el, amibe úgy látszik, hogy nekem is csatlakoznom kellett.

Egy hosszú, barna hajú lány húzott magával, kinek hatalmas bambi szemei voltak, hosszú pillákkal. Egyébként nagyon szép lány volt, s ha nem lennék meleg, biztos azonnal beleszerettem volna.

Nem volt ellenemre a vele való táncolás, örömmel pörgettem meg párszor, s ringattam magammal együtt, miközben néha-néha arrébb csúsztunk. Ügyesen mozgott, ezt így meg tudtam állapítani, s biztos voltam benne, hogy rendes talajon még ügyesebb lehetett. Kecses volt a mozgása, s magabiztos is.

-Bora vagyok.-Hajolt meg előttem a zene végeztével, én pedig mosolyogva viszonztam, s mutatkoztam be én is.-Vele jöttél, igaz?-Biccentett a fekete hajú felé, aki még mindig a kis csöpséggel volt, csak most éppen kő, papír, ollót játszottak.

-Igen.-Néztem vissza rá, ő pedig mosolyogva döntötte oldalra fejét.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem, de együtt vagytok? Mármint mint egy pár.-Magyarázta, míg én pírbe borulva ráztam meg fejemet.

-Nem, ő csak egy barátom.

-Bocsánat, csak azt hittem, hogy együtt vagytok, mert nagyon úgy tűnt.-Kuncogott száját eltakarva, majd értetlen ábrázatom után folytatta.-Olyam szerelmesen néztek egymásra, innen gondoltam.-Mosolygott lágyan.

-Valóban?-Lepődtem meg, s szerintem most az én szemeim voltak akkorák mint egy őznek.

-Igen.-Bólintott egyet, majd elő halászta a telefonját, s az Instagram profilját megnyitva fordította a készüléket felém.-Ez az oldalam, ha gondolod jelölj be! Szívesen barátkoznék veled.-Mosolygott rám aranyosan, míg én is ezt tettem, s bólintottam párat. Bora ezután elköszönt, majd kifelé vette az irányt, gondolom tovább megy innen. Aranyos lánynak tűnt és kedves is volt, úgyhogy nem volt ellenemre a gondolata, hogy barátkozzak vele. Tetszett, hogy merész volt és egyáltalán fel merte ajánlani ezt a lehetőséget.

-Régen láttalak Szépfiú!-Fogta meg két kezem Jimin a semmiből, majd pördült is egyet velem a pályán, amit nevetve tűrtem.-Ki volt ez?-Döntötte oldalra a fejét, míg én a lány után néztem, ám ő már nem volt ott.

-Bora a neve, hirtelen magával rántott táncolni. Azt mondta szívesen megismerne.

-Áhh, szóval végre nyitsz mások felé. Ezt hova írjam fel?-Kuncogott szemtelenül, de valahol igazat kellett neki adjak, hisz' csoda, ha van három -Jiminnel együtt négy-, barátom, nemhogy másokat is befogadjak. Ez ismét egy nagy előre lépés volt tőlem, de egyben szokatlan is.-Nem tudom te hogy vagy vele, de én kezdek éhes lenni.

-Egyet értek.-Bólintottam azonnal, s el is kezdtem magam után húzni, hogy együnk valamit, ugyanis majd' kilyukadt a gyomrom, olyan éhes voltam. Utoljára az iskolában ettem, annak pedig már jó pár órája.

-Mit kívánnál?-Kérdezte az alacsony már a jégpálya melletti éttermek sokasága előtt, ám annyi választék volt, hogy nem igazán tudtam dönteni. Kissé elveszett tekintettel néztem rá, ő pedig értve néma kérésem döntött helyettem;

-Samgyeopsal?

-Tökéletes!-Azzal be is ültünk az egyik étterembe.

Miután szépen megsült a hús falatozni is kezdtünk, s esküszöm megváltás volt végre a gyomromnak, hogy ehettem. Még hang formájában ezt ki is fejezte, mi pedig nevetve néztünk egymásra.

-Huh, ennél jobbat soha nem ettem.-Dicsértem az ételt, pedig nem először ettem tárcsán sült húst. De lehet, hogy csak az éhségem miatt máshogy éltem meg az ízeket, ki tudja?

Jimin teli szájjal, hevesen bólogatott, közben egy újabb adagot tett a szájába, emiatt olyan hatást keltett mint egy hörcsög. Le is fényképeztem, muszáj voltam megörökíteni.

-Ezt még vissza kapod.-Bökött felém pálcájával miután sikeresen lenyelte a szájában lévő falatot, de különösebben nem zavarta, hogy mit csináltam. Ugyan úgy jól szórakozott rajta.

-Maszatos vagyok valahol?-Töröltem meg számat az étel végeztével, Jimin pedig saját ajkán megmutatva jelezte, hogy igen.

-Másik oldalt, te!-Nevette el magát, majd előre hajolt, s hüvelykujjával könnyű szerrel szedte le rólam a szószt, amit aztán le is nyalt ujjáról. Hatalmas szemekkel pislogtam rá, majdnem félre nyeltem a semmit is, olyan szinten zavarba jöttem ettől az apró cselekedetétől. Neki is feltűnt, hogy mit csinált, így enyhe pírrel az arcán köhintett párat, s állt fel az asztaltól.-Fizetek.-Azzal el is spurizott. Nem is tudom, hogy az én heves reakcióm -miszerint majd' megfulladtam, s levert a víz-, vagy Jiminé volt abszurdabb?

2022.06.21.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺