Még a hétvégén sort kerítettem arra, hogy felvegyem a kapcsolatot keresztanyámmal, s találkozzak is vele. Szerencsére nem volt ellenére, azonnal belement, hogy átmenjek hozzájuk és egy kis tea mellett megbeszéljük a dolgokat. Örültem, hogy nem vette zokon azt a fél éves kihagyást köztünk, de végülis annak is meg volt a maga oka.

Nem is volt kérdés, hogy egészen pontosan már szombaton a lakása ajtaján kopogtattam, hogy jelezzem; megérkeztem. Keresztanyám tárt karokkal várt, s már az ajtóban halálra puszilgatott, valamint ölelgetett. A férje szólt rá, hogy mostmár igazán elengedhetne, mert így meg fogok fulladni.

-Mesélj drágám, hogy vagy? Olyan sápadtnak tűnsz és mintha fogytál is volna egy kicsit. Különben is, mi lett azzal a szép kis pofiddal?-Bombázott kérdéseivel, én pedig azt sem tudtam, hogy mégis melyikre válaszoljak először?

-Lassabban édesem, teljesen összezavarod!-Nyomott egy csésze teát a kezembe Han bácsi, én pedig megköszönve azt beleittam. Még hümmögnöm is muszáj volt, olyan finomra csinálták.-Csak szépen sorjában! Hogy vagy fiam?-Mosolygott kedvesen rám a férfi, míg én viszonozva gesztusát belekezdtem a mondandómba.

-Fáradtan vagyok igazság szerint és nem csak fizikálisan, de mentálisan is.-Vallottam be, míg ők aggódva néztek egymásra, s még a csészét is le tették kezükből, hogy teljesen rám tudjanak figyelni.-Anya megint..-Akartam mondani, ám keresztanyám hihetetlenül felnevetett.

-Azt ne mondd, hogy az az idióta ripacs már megint alkoholista életmódot folytat!-Nevetett fel hisztérikusan, majd hátra dőlt a kanapén, s frusztráltan kezdte dörzsölni egyik kezével a homlokát. Ajkaim össze préselve néztem rá, s nem tudtam eldönteni, hogy most testvérére dühös, vagy pedig rám amiért hozzá fordultam ezzel kapcsolatban.-Mondd hogyan tudnék segíteni azon az átkozott nőn?!

-Van egy barátom akinek eléggé jó kapcsolatai vannak és el tudnánk intézni, hogy anyát az elvonón kissé olcsóbban kezeljék, valamint külön is.-Magyaráztam halkan, ám itt egy pillanatra megakadtam, ugyanis hirtelen megfordult a fejemben az, hogy mégsem lenne jó ötlet pénzt kérni erre. Mégsem az ő problémájuk ez.

-Gondolom anyagi segítség kéne.-Nézett rám Han, én pedig szégyenlősen bólintottam egy aprót.

-Persze, hogy adunk, nincsen ezzel semmi baj. Azt mondd meg nekem, hogy veled mi lesz így?! Hol fogsz lakni? Tudod nagyon jól, hogy mi szív..-

-Szívesen láttok bármikor, igen tudom.-Bólintottam félbe szakítva őt.-De nincs hely a gyerekek miatt. Apropó gyerekek, ők most hol vannak?-Néztem szét, ugyanis feltűnően nagy volt a csend.

-Egy barátjuknál vannak.-Kuncogott Irene, majd közelebb csúszva hozzám vállamra simított.-Nagyon szívesen fizetjük anyád ellátását és téged is ellátunk pénzzel, ha már lakhellyel nem tudunk neked szolgálni. Van kártyád, jól tudom, igaz?

-Van, persze, de nem szükséges még azzal is kínlódni. Elég baj nektek anya is.-Tiltakoztam azonnal, hiszen tudom nagyon jól, hogy náluk ez heti 67 929.51* Won-t jelentene.

-Shhh!-Pisszegett le, azzal magamra is hagyott Han-al a nappaliban. A férfira néztem segítség kérően, ám ő csak vállat rántott, s kérte, hogy menjek velük ebédelni, ha már úgy is itt vagyok. Ki lennék én, hogy tiltakozzak? Főleg az étel ellen.

Drága kereszt szüleim jól tele etettek, s kizárólag úgy engedtek utamra, ha viszek haza is az ételből. Persze ez ellen sem ellenkeztem túlzottan, sőt, örömmel raktam a szatyorba mindent amit be dobozolt.

-Lesz kinél lakj?-Döntötte oldalra fejét Irene, én pedig egy mosollyal megnyugtattam, hogy lesz, ne aggódjon emiatt. Nyomott egy búcsú puszit a fejemre, majd utamra is engedett, hogy minél hamarabb haza érjek, s az ételt is tegyem hűtőbe.

Út közben felhívtam Jimint, hogy el újságoljam a hírt, miszerint a pénzt problémát teljes egészében megtudtam oldani. Hallottam a hangján, hogy tényleg őszintén örült neki, amiért egyel kevesebb problémám akadt, ám a lakhely már kissé aggasztotta. Őszintén szólva amiatt én is, hiszen az alacsony fekete hajú hiába ajánlotta fel, hogy lakjak nála; nem biztos, hogy szeretném. Négy hete ismerjük egymást közelebbről, s bár rosszat soha nem hallottam róla, azért kissé mégis aggaszt a tudat, hogy egy olyan emberrel kéne éljek, akit alig ismerek. Mert valljuk be őszintén, hiába jártunk néha össze, megismerkedni sosem tudtunk igazán, mert mindig volt valami más téma. Akármennyire vagyok mélyen legbelül izgatott a tudat miatt, valahol mégis félek egy kissé. De azt hiszem, hogy ez teljes mértékben érthető.

Viszont mégsem tudom, hogy máshová hova mehetnék. Apai nagyszüleimről semmit sem tudok, anyai ágról már meghaltak, a barátaim pedig nem akarom saját magammal terhelni. Lisa és Tzuyu szülei szerintem amúgy sem értékelnék különösebben, ha náluk laknék. Hiába vagyok a legjobb barátjuk, azért nekem is fura lenne, ha a lányom folyamatosan össze lenne zárva egy fiúval, akiről jóformán semmit sem tudok, csak annyit amennyit a lányom megoszt velem. Hyo Seop pedig örül, ha ő el fér abban a pici lakásban a szüleivel, nemhogy még én is a nyakukra menjek. Lehet, hogy az egyetlen megoldás itt tényleg Jimin lesz.

Anyámat még időben el tudtam csípni, ugyanis mire haza értem még éppencsak, hogy nem volt teljesen bebaszva -hogy csúnyán fogalmazzak.

-Beszélni akartam veled!-Kezdtem bepakolni a hűtőbe az ételt, míg ő kissé bukdácsolva, s ingatagon jött hozzám közelebb. Sokáig nem bírta, inkább leült az asztalhoz.-Felírtalak elvonóra, már orvosod is van és a pénz kérdést is megoldottam, valamint a saját, ideiglenes szállásomat is.-Fordultam felé teljes testtel, míg ő kissé felháborodva kelt fel az asztaltól.

-Erről nem te fogsz dönteni!-Rázta meg fejét, nyelvével pedig szája belső felét böködte, hogy a stresszt és az ideget ott vezesse le. Legalább tudom, hogy kitől örököltem.

-De, anya! Most az egyszer én fogok, mert ebben a házban egy ideje én vagyok az egyetlen, aki felelősségteljesen és ésszerűen tud gondolkodni.-Emeltem fel kissé hangomat, míg neki teljes egészében megfeszült az állkapcsa, s még orrlyuka is tágabb lett. Láttam magam előtt ahogyan képes lenne az egész konyhát felborogatni, hogy pillanatok kérdése és megüt.-Holnap jön érted az egyik asszisztens. Aludd ki magad!-Azzal nem is foglalkozva kiabáló mivoltjával; magára hagytam. Egy ideig még hallottam, hogy dörömböl, s minden bizonnyal odakint eltört pár dolgot, de most ez érdekelt a legkevésbé. Majd feltakarítom. A legfontosabb most az, hogy anyám jó kezekben lesz és a végén egy teljesen új emberként fog haza jönni. Legalábbis nagyon tudom remélni, különben fogalmam sincs, hogy mit csinálok anyámmal.

2022.06.17.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

*kb 20 000Ft

Körülbelül 1 hónap mire meg jön az albumom, úgyhogy nagyon ajánlom, hogy akkor már minimum egy Jimin pc legyen benne, a nagy kártyán pedig Jungkook🥲