Mély levegőt véve meséltem el töviről hegyére mindent a barátaimnak, ők pedig szinte már hüledezve hallgatták, hogy anyám mégis milyen személyiség. Nem voltam képes a szemükbe nézni, egyszerűen csak szégyelltem minden egyes dolgot amit el kellett hogy mondjak nekik. Féltem attól is, hogy esetleg majd elítélnek ezek miatt, féltem, hogy máshogy viszonyulnak majd hozzám, hogy ez mind-mind kihatással lesz a kapcsolatunkra.

Nekik is hihetetlen volt minden amit meséltem, hiszen mindnyájan voltak már nálam, de annak lassan egy éve. Azóta ilyen anyám, s nem is lepődöm meg, hogy nehéz nekik mindezt befogadni. Mindig kedves volt mindenkivel, aranyos volt minden barátommal, sütött nekik, főzött rájuk, s gondoskodott róluk mikor nálunk voltak, mégis apám végett olyan lett mint egy roncs. Fogalmam sincsen, hogy mégis mit tudnék csinálni vele, egyszerűen velem nem képes kommunikálni, nem hajlandó hallgatni rám és bármit mondok neki; támadásként fogja fel. Pedig én csak segíteni szeretnék neki, hogy újra olyan élete legyen mint előtte, hogy ismét az az életvidám nő legyen, akit mindenki annyira kedvelt a mosolygós személyisége végett és a szép külseje miatt. Olyan gyönyörű nő volt kívül-belül, most pedig rá sem lehet ismerni. Az élete egy 180 fokos fordulatot vett, s azóta csak egyre lejjebb megy azon a bizonyos lejtőn.

-Jiminnel is beszéltem, ugyanis kierőszakolta belőlem a válaszokat, úgy mint ti.-Szólaltam meg egy kis idő után, míg mindenki értetlenül nézett össze, de aztán ismét rám pillantottak.-Azt mondta szívesen segít, vannak kapcsolatai, csak szóljak neki. Egyelőre azt mondtam, hogy bírom, nem hiszem, hogy szeretnék neki gondot okozni azzal, hogy őt presztrálom ezzel.-Vontam meg vállam, majd kezemnek támasztottam fejemet, s így dőltem az asztalra.

-Te beszéltél Jiminnel és nekünk ezt nem is mondtad?-Szólalt meg Lisa, míg én sóhajtva húztam el számat.

-Ne haragudjatok, nem akartam, hogy ő tudja meg előttetek, sőt, neki el sem akartam mondani.-Szabadkoztam azonnal, bár szerintem fölöslegesnek bizonyult.

-Nem haragszunk, éppen ellenkezőleg.-Mosolygott Tzuyu, s most rajtam volt a sor, hogy értetlenül nézzek a kis társaságra.-Ez nagyon nagy szó, hogy másnak is megnyílsz, nem csak nekünk. Sőt, már magában az nagy szó, hogy bárkinek is megnyílsz. Hogyan érte el?-Hadarta kíváncsian.

-Nem tudom, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy muszáj vagyok neki elmondani. A tekintete amivel illetett szinte parancsolta, vagy nem is tudom.-Húztam össze magam mint egy felénk kisgyerek.

-Melegség öntött el amikor bele néztél a szemeibe, vagy csak szimplán megijedtél?-Kérdezte Hyo Seop őszinte érdeklődéssel a hangjában. Milyen kérdés ez?

-Hát..Alapjáraton melegség, egyedül azért ijedtem meg, mert mikor nem beszéltem majdnem ott hagyott és nem akartam, hogy elmenjen.-Hyo Seop mosolyogva nézett kis társaságunk két női tagjára, akik hasonlóan sunyi mosollyal néztek vissza rá, majd rám. Értetlenül néztem őket, körülbelül úgy, mintha mindenki flúgos lenne, s látszott a fejemen, hogy őszintén azt is gondoltam abban a pillanatban.

-Most mi van?-Ráztam meg fejem, ám ők csak legyintettek egyet.

-Babapofi, nem hiszem, hogy Jimin azért ajánlotta fel a segítségét, mert teher lennél számára.-Tért vissza Tzuyu az előző témához, én pedig hálás voltam amiért átlendültünk ezen a fura mosolygós valamin. Néha úgy érzem, hogy tényleg teljesen meg vannak zakkanva, főleg mikor Jimin van a témában.-Szerintem beszélj vele! Hol van most?

-Valami lánnyal randevúzik.-Ahogy ezt kimondtam egyszerre csaptak homlokukra, s szinte már lemondó sóhajjal ültek le, mint akik hirtelen elfáradtak valami végett. Ignorálva a tényt miszerint megint furák; inkább tovább beszéltem.-De holnapra lefoglalt, hogy tudjunk találkozni.

-Ohh, remek Babapofi, akkor tudsz tőle segítséget kérni. Azt mondtad vannak kapcsolatai, nem?-Döntötte oldalra fejét Lisa, én pedig válaszul bólintottam egyet.-Szuper! Akkor tudod mi a dolgod. Megkérdezni, hogy ezalatt mégis mire utalt és ha arra amire kellett, akkor szépen kérsz egy telefonszámot az elvonóra!-Bólintott magabiztosan, míg nekem az arcomra ült a kétségbeesés.-Ne nézz így rám, tudod nagyon jól, hogy anyád már csak oda mehet!-Rántott vállat, de látszott rajta, hogy ő sem szívesen mondta azt amit. Ők is nagyon szerették anyát, s tudom, hogy nem szívesen hallgatták végig amiket mondtam nekik, azt pedig még jobban nem szívlelik, hogy anyámat oda kell küldenem ahová. Viszont sajnos Lisának igaza van, innen már nem tud máshova menni. Én már egyszer beszéltem vele, próbáltam jobb belátásra bírni, egy kis ideig bírta csak -már ha nem ivott titokban.

-Rendben!-Hajtottam le fejemet csalódottan, s magamban azon örlődtem, hogy mégis kinek a hibája, hogy idáig fajult minden. Igazából nem kellett sokat agyalnom ezen, tudtam nagyon jól a választ mindenre. Mégis túl gyáva voltam ahhoz, hogy ki is mondjam. Jobb volt a szívem mélyére rejteni, s inkább kétségbeesetten keresni egy másik választ. Hátha minden csak mese és áltatás.

Miután végre tudtam beszélni az aktuális problémámról; hazafelé vettem az irányt. Nem terveztem anyámmal beszélni aznap, sőt, amúgy sem tudtam volna, hiszen teljes mértékben le volt részegedve, ahogy az a napokban mindennapos szokásává vált. Meg sem lepődtem, hogy nem is köszönt nekem, de még csak észre sem vette, hogy egyetlen fia haza ért. Inkább csak beletörődve vettem elő a festéshez való összes kellékemet, s vettem az irányt a garázsba.

Mivel mindkettő festményemnek készen van a vázlata úgy döntöttem, hogy végre vászonra is vetem őket. Az év már elkezdődött, s bár egyelőre még csak élő modell képeket festünk, lassan neki fogunk kezdeni a beadandó szerűségű munkáknak is. Én pedig szeretném még ezt a kettő művemet előtte befejezni, hogy ezek is kidolgozottak legyenek, s a sulis munkáimnak is legyenek eredményük. Nem csaphatok össze semmit sem.

Az első vázlatot egy absztrakt szerű műnek terveztem, méghozzá a kedvenc rap művészemről. Teljes egészében Suga ihlette a képet.

Egyébként ezzel egészen gyorsan végeztem is, hiszen nem egy szó szerinti festményről volt szó, csupáncsak egy kis unaloműzőről. Nem volt vele nehéz dolgom, fejben egyébként is össze volt állva minden apró részlet, s tudtam nagyon jól, hogy mit mégis hogyan akarok majd a vászonra vetíteni. A végeredmény pedig nem is lett olyan rossz, sőt. Egészen elégedett voltam vele.

Őszintén élveztem is csinálni, s a végeredmény is rettentően elnyerte a tetszésemet -ami nálam eléggé ritka dolog-, úgyhogy ezt minden bizonnyal fel fogom tenni a falamra. Nem vagyok egoista, félreértés ne essék!

A következő festményemhez viszont már kissé több idő kellett, ezt tudtam előre. Az pedig, hogy vászonra elkezdtem felvinni az alapot; még jobban alátámasztotta a tényt, miszerint ezen akár több napig is dolgoznom kell. De úgy érzem, hogy a végeredmény miatt majd megéri a több napos munka.

2022.06.14.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Fhuu, gyerekek én olyan izgatott és türelmetlen vagyok, hogy azt el sem hiszitek. Vasárnap megrendeltem a Proof albumot és azóta is várom az e-mialt, miszerint megkapta a futár.😩Szó szerint minden pillanatban úgy nézem az e-mailjeim, mintha amúgy nem kapnék róla értesítést. Szurkoljatok hogy Jimin legyen a pc-n🙏🏼

Valamint nem tudom, hogy van-e itt olyan aki Stay, de őszintén érdekel, hogy kinek tetszik a Circus szám, mert én szerelmes vagyok és érdekel ki van még így vele?!❤️‍🔥

Valamint ne felejtsétek, hogy BrownLiia oldalán fut egy Namjin könyv, vagy ha más érdekel és befejezett is, akkor ajánlom a Jikook könyveit, esetleg a Yoonkook-ot!🥰

Puszi, vigyázzatok magatokra és kellemes nyarat mindenkinek!💜