Unottan léptem át az iskola kapuját, ahogyan azt mindig is teszem, s egy sóhajt kieresztve vettem tudomásul, hogy ismét kezdődik kilenc hónapnyi szenvedés. Ráadásul idén sokkal jobban oda kell figyelnünk, ugyanis nyakunkon az érettségi. Kicsit irigy vagyok Lisára és Tzuyura, hiszen nekik még nem kell ezzel megbirkózni, majd csak jövőre. Előre sajnálom őket, én már a mostani nyaram is javarészt tanulással töltöttem, persze szigorúan csak az érettségi tantárgyakat kiemelve. Elsősorban az volt fontos, a többi rá ér év közben is.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy egyelőre még egy haverom sincs a teremben, de még csak a lányokat sem láttam az iskola területén, úgyhogy leültem az iskola udvarában lévő egyik asztalhoz, s zenét kezdtem hallgatni. Volt még legalább húsz percem kezdésig, úgyhogy elővettem a vázlat füzetem, s egy újabb festményen kezdtem agyalni. Az alap érettségi tantárgyak mellett a szakomat is komolyan kell vennem, hiszen abból is kell vizsgázni -micsoda véletlen. Ezt sajnos a nyáron nem igazán vettem figyelembe, s őszintén szólva időm sem volt rá, hiszen vagy tanultam, vagy pedig a haverok hívtak valahova. S persze ha én nem is akartam menni, akkor anyám kierőszakolta magának. Szerinte fontos, hogy töltsek minőségi időt a barátaimmal, s figyeljek rájuk. Be kellett lássam; igaza van, így hát a végén már unszolnia sem kellett, mentem magamtól is. Csak tudnám, hogy anyámnak miért fontos a társasági életem.

-Mert szeret téged és fontos neki, hogy jól legyél és emellett boldog.-Csengett fülemben Hyo Seop hangja, míg egy halvány mosoly kíséretében megráztam a fejem. Anya tényleg mindig törődött velem és fontosak voltak számára az érzelmeim, mindig odafigyelt rám. Én pedig rémesen sajnálom, hogy sosem tudok neki őszintén megnyílni.

Magam sem tudom miért, de ha az érzéseimről kell beszéljek, ha szóba jön a lelki világom egy beszélgetés során egyszerűen csak kuka leszek. Hiába kérdezik, nem vagyok hajlandó senkinek sem beszélni arról, hogy hogyan érzek és mivel kapcsolatban. Inkább magamban tartom, s vagy sikerül megoldásokat találjak, vagy pedig a levegőben maradnak. Ez vagyok én. Egy zárkózott tinédzser aki sokszor még magán sem képes segíteni. Viszont ezzel ellentétben másoknak bármikor segítek.

-Hé, faszikám!-Vágta le magát mellém Tzuyu, míg én kihúztam a fülesem és mosolyogva köszöntem neki.-Mi újság? Annyira elvoltál a kis világodban, hogy hiába kiabáltam ki neked a tüdőmet, meg sem hallottad.-Nevetett.

-Bocsi. Egy új vázlatot készítek a következő festményemnek.-Toltam elé a füzetem, ő pedig szokás szerint csillogó szemekkel nézte.

Tzuyu ének szakon van az iskolában, s gyönyörű hanggal rendelkezik, magasan lealáz mindenkit. Sokan irigyek is rá amiért ilyen tehetséggel áldotta meg a jó Isten, s vannak akik felnéznek rá. Ez inkább az alsó évesekre vonatkozik, a felsőbb tagozatosok közül nem sokan szívlelik, mert amúgy nagyon szabad szellemű. Egyébként aranyos lány a maga módján, és aki megismeri az biztos, hogy egyből megszereti.

-Ez még csak a vázlat?-Tudtam, hogy költői kérdés volt, hiszen én is elmondtam neki az elején, s minden bizonnyal csak meg volt lepődve. Mindig csodálattal nézte a műveim, sőt megtudott volna veszni értük. Be nem vallanán neki, de igazán jól esik, hogy ennyire szereti a festményeim.-Jungkook-ahh, ez megint csak egy gyönyörű alkotás lesz.-Tolta elém vissza, míg én megköszönve eltettem azt, hiszen ha már itt volt velem akkor nem akartam nem rá figyelni.

Tzuyu nem hagyott unatkozni, s annak ellenére, hogy nem mindig reagáltam a fáradság miatt, ugyan úgy beszélt. Örültem, hogy nem haragudott meg amiért nem mindig válaszoltam, de én már csak ilyen voltam. Ha véleményezni kellett valamit, akkor nem tudtam mit mondani, nem vitt rá a lélek, hogy őszinte legyek.

-Sziasztok!-Libegett mellénk Hyuna a tizenkettedikből, mi pedig meglepve néztünk rá. Haját csavargatta, s rágóját csattogtatta, közben szemérmetlenül végig mért, amitől a hideg is kirázott. Nem, nem a jó értelemben.

Hyuna egy eléggé kedvelt valaki volt az iskolában, a fiúk nyálcsorgatva néztek utána, s szerencsésnek mondták magukat azok, akiknek sikerült egy menetre beszervezni. Nem azt mondom, hogy egy ribanc, de egyébként nem veti meg a szexet idegenekkel. Csak annyi, hogy válogat. Végülis megteheti.

-Segíthetünk valamiben, vagy csak itt állni fogsz és rontod a levegőt?-Tzuyunak ami a szívén, az a száján. Sosem tagadta, hogy nem szimpatizál a fekete hajú lánnyal, de le sem tudta volna tagadni. De valahol meg is értem, nekem sem egy álom a létezése.

-Nyugi cicabogár, csak Jungkookhoz jöttem. Lesz egy buli hétvégén nálunk, ha gondolod gyere el!-Adott egy szóró lap szerűséget, amit én könnyű szerrel dobtam ki távozása után. Úgy sem megyek el.

-Hülye liba.-Forgatta meg szemét Tzuyu, majd karórájára pillantva biccentett, hogy menjünk, ugyanis már becsengettek.

A lány levált tőlem valahol a folyosón, s az ének terembe igyekezett, míg én siettem a biológia laborba, hisz' ott lesz első órám. Pech, de szerencsére nem ez a tantárgy lesz megtartva, csak megbeszéljük az idei évet. Hála a magasságosnak, különben be sem mennék inkább.

-Kook! Lassan kell neked egy melltartó, akkora mellizmaid lettek. Mondd, hanyas kosár kell?-Pacsizott le velem vigyorogva Hyo Seop, míg én halovány mosollyal leszegtem a fejem. Jól esett, hogy a maga módján megdicsért, úgy látszik eredményes volt a nyári kondizás. Megérte anyára hallgatni, s új hobbi után nézni a festés mellett.

-Neked is szia!-Huppantam le mellé, majd fejemet a padra hajtottam.-Te nem akarsz menni kondizni?

-Most azt mondod, hogy én vagyok girnyó Eddie Murphy?-Húzta fel szemöldökét vigyorogva, míg én fejet ráztam.

-Nem pont így értettem.

-Persze, persze. Tudom én.-Adta be a kamu durcát, ám megjött a tanár, így csendbe maradt.

-Jó reggelt mindenkinek! Tegnap tanévnyitó után nem tudtuk a dolgokat megbeszélni, úgyhogy az első két órát erre szánjuk. Először a programokat kéne átvenni, s csak aztán az iskolával kapcsolatos menetrendet.-Nézett szét az osztályon Mrs.Ahn, s mosolyogva vette tudomásul, hogy mindenki figyel rá. Végülis mi egy jó kis csapat vagyunk.-Szóval. Rögtön a jövőhéten hétfőn, a hatodik órában át kell mennünk a közeli színházba, ugyanis az évfolyamtársaitoknak tánc fellépésük lesz, amire hivatalos az egész iskola. Nem fog sokáig tartani, ígérem.-Mosolygott az osztályra, míg mi nevetve vettük tudomásul.

Mrs.Ahn még elmondott pár információt az idei évről -legalábbis a fix eseményekről-, aztán mindenki mehetett szünetre. Az első kettő óra tényleg csak erre lett szánva, viszont az iskola vezetőség úgy döntött, hogy még két rendes órát beiktatnak. Nem ez lesz a hétfői órarend, de ma ezt kell követni. Szerencsére nem raktak be túl megerőltető órákat, csupán csak egy tesit -amin szabad foglalkozás volt-, valamint mindenkinek egy szakmai gyakorlatot, de azon is csak az alapvető dolgokat beszéltük meg. Ezután viszont mindenki mehetett amerre csak akart. Mivel nem volt még dél sem, így hát arra gondolt a kis társaságunk, hogy össze ülünk valamit enni és inni, majd szépen lassan hazafelé vesszük az irányt. Bőven ráértünk még, nem kellett sietnünk sem.

-Mi lenne, ha a szokásos és alap Koreai életektől elszakadnánk és beülnénk enni egy pizzát, vagy aki akar hamburgert, esetleg gyrost?-Vetette fel az ötletet Tzuyu, mi pedig egyöntetűen megszavaztuk, hogy jó ötlet lenne, így hát kerestünk egy közeli éttermet. Szerencsére nem messze volt egy az iskolától, busszal öt perc alatt megjártuk. Tzuyu és én ketten fizettünk egy pizzát, viszont Lisa gyrost evett, Hyo Seop pedig hamburgert.

-Egyébként srácok annyira izgulok a tánc fellépés miatt.-Hozott fel egy témát Lisa.

Lisa is tánc szakon van, és igencsak kiemelkedő teljesítményeket ért el eddig. Minden évvégén kapott egy csomó oklevelet, s különböző díjakat is, valamint igazgatói dicséretet is. Emellett osztály első is.

-Miért izgulsz? Neked nem kell fellépni, csak a végzősöknek.-Értetlenkedtem, mire ő hevesen bólogatni kezdett, hogy igen tudja, valamint várjak egy kicsit, mindjárt mondja tovább, csak lenyeli azt az egy falatot.

-Elvileg ilyenkor nagyon nehéz koreográfiákat kapnak a tánc szakosok, és jövőre nekünk is fel kell majd lépni. Ha ez is ilyen irtózatosan bonyolult lesz mint tavaly, akkor el sem merem képzelni, hogy jövőre nekünk mi lesz feladva.-Rázta meg fejét szörnyűlködve.

-Ha ez vigasztal nekünk ki kell énekelni majd a magas c-t. Elvileg sokat fog számítani a vizsgán.-Húzta száját Tzuyu.

-Úgy is menni fog, szép hangod van és eléggé magasan is tudsz énekelni. Néha már kellemetlenül magasan.-Legyintett Lisa, míg Tzuyu elengedve az utolsó megjegyzését válaszolt neki.

-Eddig még sosem sikerült..-Sóhajtott nagyot.

-Fasza. Akkor csak nekünk nem kell eget rengetően nehéz dolgokkal megbírkózni.-Mosolyodott el Hyo Seop, míg én egyet értettem vele, ugyanis egyikünk sem kapott értesítést arról, hogy a vizsga anyag nehéz lenne festő és zene szakról.

Hyo Seop zene szakon van, hangszerekkel foglalkoznak. Ő személy szerint a zongora mellett tette le a voksát, de emellett muszáj volt mégegyet választani, így gitározik is mellé. Nagyon szépen játszik rajtuk, főleg a zongorán, s szereti is. Tavaly ő is kapott oklevelet és dicséretet.

Miután mindenki kényelmesen elfogyasztotta a menüjét megittunk pár limonádét, majd elindultunk hazafelé, hogy mindenki elvégezze a hátralevő napi feladatát. Ami nekem valószínűleg festéssel fog telni..

2022.06.03.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Nos, ez lenne az első rész. Remélem senkinek sem okoztam csalódást -bár ez még csak a kezdet-, s azt is, hogy vannak olyanok, akiknek elnyertem a tetszését. Akik az előző könyvtől jöttek át, azoknak külön köszönöm, hogy itt is velem vannak, az újaknak pedig remélem, hogy tetszeni fog a könyv és remélem, hogy élvezni fogjátok💗

Köszönöm, hogy a könyvre nyomtál<3