Jungkook pov. 

Hatalmasat nyújtózkodva ülök fel az ágyban, még elég komásan dőzsölgetve a szemem. Zenélő telefonom felé nyúlok és kinyomom az ébresztőt, nehogy felébredjen a mellettem alvó. Még nagyon korán van, sőt szombat ezért van ideje aludni, de nekem mennem kell dolgozni. Egy apró kis cukrászdában nyomom az ipart hétvégente, így van időm hétköznap a sulira összpontosítani. Na meg az én drágaságommal foglalkozni, aki igényli is a törődést. Le is hajolok hozzá, hogy nyomjak egy nagy puszit arcára, amitől egy apró kis mosoly megjelenik arcán és mocorogni kezd. Nem tudom mit álmodhat, de elégé feltornászhattam a fantáziáját...jobban járok, ha inkább neki állok készülődni. 

Otthagyva az én kis angyalomat bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcom, fogaimat, beállítom a hajam, ami után végzek kacsintok egyet tükörképemnek. Mióta elmúlt a fóbiám elégé megnőtt az önbizalmam, meg az egóm is.  Már csuklóból megy a flörtölés, persze kivétel nélkül, csak Taehyung-al, mivel még nem akarok meghalni. Nem gyógyult meg teljesen, még mindig járnia kell pszichiáterhez és szednie kell a gyógyszereket, amiktől általában belassul és sokat alszik. Majdnem mindig beveszi, de sok olyan alkalom van mikor nem. Azt hiszi nem tudok róla, pedig elég feltűnő a változás ilyenkor, mivel úgy pörög mint egy búgócsiga. Nem lehet lelőni, sokat beszél és a szexuális étvágya is megnől, ami nem igazán zavar...már teljesen megbarátkoztam a helyzettel, ahogyan ö is. Mert igen, kigyógyultam a fóbiámból...de a féltisem meg maradt. Nem olyan erősen, de megvan még, ami engem nem zavar és ahogyan láttam az utóbbi időben már öt sem. 

A mi kapcsolatunk olyan örült, mint mi jó magunk. 

Kilépve a fürdőből szekrényemhez megyek és magamra kapom ruháimat. Ingemet gombolva dudorászok magamban, teljesen elveszve a kis világomban, alig érzékelve, hogy két kar átkarol hátúról, miközben puszit nyom vállamra. Elmosolyodok édes gesztusán és fordulok egyet karjai között, hogy szembe nézhessek vele. Még álmos szemekkel néz rám, mégis szeretett teljesen. Imádom öt. 

-Jó reggelt. - Csókot nyomok ajkaira, miközben átkarolom nyakát, ujjaimat belefúrom barna tincsei közé. - Felébresztettek? - Megrázza fejecskéjét, így kócos haja szemeibe omlik. 

-Muszáj menned dolgozni? Nem maradhatnál, inkább itthon velem? - Duruzsolja édesen, bociszemeket mutatva felém, amitől szívem megolvad egy pillanatra. 

-Szeretnék, de mennem kell. - Kibontakozva erős karjai közül folytatom az öltözködést. - Hamar végzek, már egy órára itthon leszek, addig foglald el magad valahogy. - Beszéd közben kimegyek a konyhába, ö pedig hűségesen követ engem. Leül az egyik székre, míg én készítem a reggeli kávénkat. - Ha jól tudom neked ma menned kell a dokihoz nem? - Szemem sarkából nézek durcás arcára, ami megmosolyogtat, olyan akár egy rossz kölyök. 

-Muszáj volt felemlegetned? - Morogja akár egy öregember, míg ujjaival piszkálja az asztal szélét. - Utálok odajárni, főleg egyedül. - Lehajtsa fejét, bánatosan nézve maga elé. Mikor tudunk mindig együtt megyünk a dokihoz és amikor ö bemegy én odakint várok rá, de most sehogy sem tudok vele tartani. Nagyon paranoiás lett az utóbbi időben és sok mindent magában magyaráz. Olyan dolgokat mond, tesz, amik nem valóságosak, mint például a gonosz orvos, aki bántani akarja, ha egyedül van.  

-Nagyfiú vagy már, egyedül is megleszel, mert nem esz meg. - A kész kávét két bögrében kiöntöm és ízlés szerint teszek bele cukrot, neki tejet, mivel ö, csak úgy ihassa meg. Mindkettőnk jobban jár, ha nem pörög fel a kávétól, ezért mondhatni az ö adagja, csak nyomokban tartalmaz koffeint. Ahogyan végzek oda ülök mellé és elé teszem az ö adagját, miközben én már kortyolom az enyémet. 

-Nem tudhatod! Lehet egy kannibál, aki örülteket eszik. - Von vállat gondolkodva hülyeségén, majd ö is beleiszik a tejes kávéjába. 

-Ha ez igaz, akkor előtte írj egy üzenetet, nehogy két emberre főzzek potyára. - Gúnyolódva ránézek már duzzogó fejét láva,nem bírom ki, így felnevetek, ami nem nagyon tetszik neki, mert hallom ahogyan csettint egyet nyelvével. 

-Nagyon vicces vagy. - Dühösen megissza a maradék italát. - Doki előtt azért benézek hozzád. 

-Oké. - Mosolyodok el, majd adok neki egy gyors csókot és felállok az asztaltól. - Most már megyek, legyél jó és a gyógyszereket meg vedd be! - Szigorúan meg rázom előtte mutatóujjam. Ilyenkor úgy érzem magam mintha az anya lennék. 

-Beveszem indulás előtt, nehogy a végén ne találjak oda. - Sunyi vigyort mutat, míg szemei játékosan csillognak, amitől olyan édessé válik, de csak addig, míg a szokásos hülye arcot nem vágja. 

Esküszöm akár egy rossz gyerek...akit még így is imádok. Fáradt sóhaj után intek neki búcsúzás képen, majd megyek is a kijárat felé, de messziről halom ahogyan kiabál nekem a konyhából, hogyne menjek el, maradjak és egész nap, csak vele törődjek. Ha dönthetnék egész nap vele lennék, de muszáj vagyok elmenni dolgozni, hogy tudjak miből ételt venni magunknak, mert kettőnk közül, csak én dolgozom. Taehyung olyan szinten megszokta, hogy a gazdag szülei mindent alá raktak, hogy semmilyen késztetést nem látok rajta, hogy talán ö is kiakarná venni a részét a háztartásban. Ö tök jól elvan itthon magával, néha rajzolgat, fest és ennyi. Jó mondjuk mindig tisztaságra jövök haza, csak annyi a dolgom, hogy összeütök valami kaját. Meg értem, hogy ö nem tud főzni, ezért inkább megvár vele és nem gyújtsa ki a konyhát, sőt még azt is értem, hogy a gyógyszerek lenyomják, kedvetlené teszik, de mellette is tudna dolgozni. Bezzeg a rosszaságban mindig benne van, mellette mindig elvárja, hogy körül ugráljam. Próbáltam erről leszoktatni, de olyankor olyan hisztiket vágót mint egy kisiskolás kölyök. Nem könnyű vele, néha elég nehéz türelmesnek maradnom, mert van mikor nálam is elpattan az a bizonyos cérna és olyankor kikelek magamból, lekiabálom a fejét. Párhónapja élünk együtt és már volt pár vitánk is, de szerencsére sosem rendezett jelenetet, nem tört, zúzót, ehelyett inkább otthagy, míg lennem nyugszom. Ugyan ezt teszi, mikor ö mérges, akkor is kiabál egy kicsit, majd otthagy és kimenve az udvara üldögél párpercig, utána mindig bocsánatot kér. 

Beérve a munkahelyemre magamra veszem a kötényemet és kaszához állok, várva, hogy kinyisson az egyik kollégám, amit nem sokára meg is tesz. Sok szerelmes pár jár ide és sok felnőtt is, akik csak egy kávéra térnek be, bár hétvégén ez nagyon kevés. Most is alig párember jött be, akiket illedelmesen ki is szolgálok, majd visszatérek a helyemre. Kollégám mellém állva unott fejel nézi a párembert, majd rám pillant. 

-Hé..ma nem jön az a fiú? - Értetlenül nézek rá, gondolkodva kire is gondolhat. 

-Milyen fiú? - Kérdezem széttárva karjaimat, hisz sok fiatal osztálytársam szokott ide bejönni. 

-Az a szőke hajú fiú...tudod, az a törpe. - Zavartan tarkóját kezdi vakarászni, míg tekintettét elveszi rólam, én pedig végre megvilágosodok. Biztos Jiminre gondol, mert ö mindig beszokott idejönni hozzám, mikor tudja műszakban vagyok. 

-Jiminre gondolsz igaz? Szerintem nem sokára betalál ide. - Nézek a fali órára, majd sóhajtok egyet, mikor látom milyen soká is fogom én látni Taet. Ha jól tudom 11-re kell mennie az orvoshoz, ezért egy órával előtte biztosan eljön, ha ide talál. 

-Ti ketten jobban vagyok? Úgy értem...nagyon jobban? 

-Nem járunk ha erre gondolsz. - Mosolyodok el, miközben felhúzom egyik szemöldököm. Kezdem azt gyanítani, hogy a kollégámnak nagyon bejön az én apró barátom. -Talán akarsz tőle valamit? - Mellkasom előtt összefonom karjaimat, míg kérdően nézek rá. Látom kezd zavarba jönni és ezt az arcán lévő kis piros folt is erre utal. Szerettem volna folytatni a faggatást, de az ajtó lévő kis csöngettyű megszólalt, jelezve, hogy valaki betért a mi kis üzletünkbe. Oda kapva a fejem hatalmas mosoly kerül arcomra, mivel az én kis barátom meg érkezett, pont jókor. Elém sétálva int egyet a mellettem lévő tátott szájal néző fiúnak, majd rám pillantva mosolyogni kezd. Hajszínét látva én is meglepődők, mert a megszokott szőke helyet rozsaszin tincsek repkednek a fején. 

-Szia Kookie, ma mit ajánlasz? - Kérdezi beletúrva rózsaszín tincsei közé, amik baromi jól áll neki. 

-Beleestél a vattacukor készítőgépbe? - Összeszűkített szemekkel nézek rá, majd átnyúlva a pult felett beletúrom az ujjaim tincsei közé, amik baromi puhák. 

-Apámat valamivel idegesítenem kell, mivel még nem adta vissza jogsim. - Vállat vonva lenéz a sok sütire, majd rámutat az egyikre. - Ezt kérem! Pont olyan színű mint a hajam. - Játékosan ingatni kezdi fejét, miközben újra ránéz az elalélt kollégámra. - Mit nézel? Nincs jobb dolgod?! - Förmed rá, amitől szegény fiú összerezzen, majd bocsánatot kérve arrébb megy.

-Most miért kellett ez? -Vonom kérdőre, de azért a sütit kiteszem egy tányérba és a kezébe adom. Ki kéne vinnem az asztalához, de minek járkáljak, mikor ezt ö is megtudja tenni? 

-Ijesztő volt, ahogyan bámult. - Megborzongva leteszi a pultra a tányért és ott kezdi el enni előttem, minthogy leülne az asztalhoz. -Bár jó nézet ki, hogy hívják? 

-Yoonginak hívják és szerintem tetszel neki. - húzogatni kezdem a szemöldök, úgy ahogy nekem szokta Tae...úgy érzem kezdem átvenni a hülye szokásait. -Beszélned kéne vele, hisz úgy sincs senkid, ahogy neki sincs, sőt ahogy mondtam tetszel neki és ahogy látom neked is szimpatikus. 

-Most küldtem el a halálfaszára, szerinted még mindig tetszek neki? - Nevet fel kínosan és már kínjába magába tömi az összes sütijét. -Amúgy sincs időm pasizni, mióta apám beíratott egy orvosi egyetemre, még megdögleni sincs időm. Faszom ki van az öregemmel, mikor rám erőlteti a hülye családi vállalkozását. - Morogja feszülten, miközben rámutat egy másik sütire. - Adj még egy ilyet! 

-Apád nem olyan szörnyű ember, csak jót akar neked, ezért ne legyél rá mérges. Beszélj vele és mond el neki, hogy te nem akarsz orvos lenni, utána pedig randiz Yoongival. Rád férne már egy pasi. 

-Ne játssz kerítőt, mert nem áll jól! Inkább azt mond, hogy van a babám?  - Rám mutat  a villájával, de mikor elé teszem a második sütit rögtön neki is lát. 

-Jól van, nem sokára ö is megérzik.

Jiminnel beszélgetünk egy ideig, persze közben kiszolgálóm a vendégeket, addig is kettesben hagyom Yoongival, hogy barátkozzanak csak. Az idő retek lassan telik, úgy érzem soha nem akar eljönni azaz idő mikor végre megjelenik a kis szerelmem. Ahogyan telik az idő úgy ülnek le egy asztalhoz Jiminnék és kezdenek el beszélgetni kettesben, amit végig nézek unalmamban. Örülök, hogy végre mutat valami érdeklődést valaki más iránt, mivel mióta kijött a diliházból, azóta nem közeledett senkihez sem, csak hozzám és Taehyung-hoz. Az apjával folyton háborúzik és idegesíti, ahogyan a nevelőanyát is. Egyáltalán nem változott semmit, pont olyan mint első találkozásunkkor is volt, talán én sem változtam valami sokat. 

Az idő végre eléri a tíz órát és már nyílik is az ajtó.  A szerelmem gyönyörűen kivan öltözve, szépen megvan csinálva a haja, mintha nem is orvoshoz menne, ha nem randizni. Megkerüli a pultot és mellém sétálva átkarol, csókkal köszönt, ahogyan szokta. A közelében megcsap a parfüm illata, amitől legszívesebben beleolvadnék karjai közé. 

-Szia kicsim, hiányoztam? - Mézes mázosan ejti ki szájából a betűket, mintha elakarna csábítani, de már késő, már elvagyok. - Még itt hagyhatod a munkát és eljöhetsz velem valahová. - Csábosan megnyalja ajkait, ezért nekem is muszáj megnyalnom a sajátjaimat. Mi a franc van vele? - Mondjuk elkísérhetnél az orvoshoz. - Vigyorodik el játékosan, ezzel tönkre is teszi a pillanatot. Szemeimet forgatva megyek hátrébb ölelő karjai közül, majd csípőre téve kezem nézek rá. 

-Ne gyerekeskedj már! Rosszabb vagy mint egy ötéves. - Morogva visszafordulok a pulthoz, de nem látok új vendégeket. 

-Imádod te ezt az ötévest. - Hátúról ölelgetni kezd, többször is puszit nyomva hajamba. - Nagyon-nagyon imádod! - Folytassa tovább az eszmefutását, míg állát a vállamra teszi. - Amúgy ki az a srác Chim-el? - Ringatni kezd jobbra-balra, míg ujjával srácok felé mutat. 

-Ki tudja, lehet nem sokára a párja. - Előrébb dőlök és könyökömmel támaszkodni kezdek a pulton, de a hátamon lévő pióca nem enged, velem együtt dől előre. - Kérsz sütit? - Oldalra fordítva fejem nézek mosolygós arcára. 

-Kookie-s sütit árultok? Mert én öt akarom felfalni! - Bújik jobban hozzám, kezével többször is végig simítva derekamon, ami már kezd egy kicsit kényelmetlen lenni. Sok ember bámul minket, nekem meg lassan felfog éledni a kis Kook. 

-Ma nagyon tapadós vagy. - Elhúzva számszélét, inkább előre fordulok, hogyne is lássam édes arcát. 

-Szerettet hiányom van, ezért szeress! - Hozzám dörzsölődve megérzek valami keményet fenekemnél, ezért hátra nyúlva megragadom azt a valamit, amitől akkorát ugrik, hogy még én is megijedek. Szégyenlősen lejjebb húzza  pulcsija alját merevedése elé, míg arca piros színt vessz fel. Öt bámulva nézem egy ideig csendben, de utána kiszakad belőlem a röhögés.  

-Szóval így értetted a szeretett hiányt? - Nevetve hasamhoz kapok, míg nevetéstől folyni kezd könnyem. Taehyung csöndben figyel engem, kínosan rágva száját. Nem tudom elégszer hangsúlyozni milyen aranyosnak találom öt, minden percében. 

-Nem kell nevetni, ez egy szokásos reakció. - Legyőzve zavarát nem törődve von vállat, majd megfordítva engem a tengelyem körül, újra hátamra tapad. - Ne mocorogj és elmúlik. - Hallom a hangjába, hogy vigyorog, amire csak megcsóválom fejem. - Tudod sokat gondolkodtam valamin mostanában és ezt szeretném veled megbeszélni. - Komoly hangját halva bólintok egyet és felkészülök az újabb baromságra, ami kipattant fejéből. - Úgy érzem az elmúlt párhónapban nagyon sokat javultam és ezt az orvosom is megmondta, ezért úgy gondoltam átveszem apám vállalkozását, ezzel is levéve a mostani terhet a vállaidról. Tudom milyen nehéz lehet suli mellett még dolgoznod is, na meg engem eltartanod...nem akarok teher lenni számodra, ezért mindent megteszek, hogy neked könnyebb legyen. 

-Nem vagy teher. - Szólok közbe, de mikor megakarnék fordulni nem enged, erősen szorít magához, meggátolva minden mozgásban. 

-Az vagyok, pedig én vagyok az idősebb, nekem kéne vigyáznom rád, nem fordítva. Kezemben veszem a dolgokat és mindent megteszek, ami csak tőlem telhet. - Magabiztos hangjára elnémulok és csöndben hallgatom mondani valóját, elhatározását, amire elmosolyodok. Örülök, hogy ennyire komolyan gondolja a kapcsolatunkat. Nem veszi félvára ahogyan én azt gondoltam, sőt hatalmas tervei vannak a jövővel kapcsolatban. 

- Szeretlek, ezért bármit is teszel, én támogatni foglak. - Hasamon összekulcsolt kezeire simítok, amitől enged a szorításon, ezért oda fordulva hozzá adok egy apró csókot ajkaira. - Együtt bármire képesek vagyunk, ezét nem aggódok. -Szép kocka mosolya megjelenik arcán, míg a szemei egy csíkban összehúzódnak.

-Ketten a világ ellen? - Kezét arcomra teszi, másikkal derekamra simít, ami nagyon jólesik.  

-Örökre. 

Egymás szemeibe nézve hajolunk egyszerre, egymás ajkaira, csókba adva minden egyes érzelmet, amit egymás iránt érzünk. Hihetetlenül szeretem öt és az, hogy ö is így érez nagyon boldoggá tesz. Ö az életemben a fény, ami akkor gyulladt ki, mikor megismertem és akkor fog kialudni, mikor már nem leszek. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)  A megannyi csillagokat és azt a pár kommentet is, nagyon jólestek. A követkő könyvemnél találkozunk, sziasztok. ^^