+18 részeket tartalmaz! 

Jó szórakozást hozzá. ^^

Taehyung pov.

Pislogás nélkül figyelem az előttem lévő feketeséget, míg a felismerhetetlen ebédemet kavargatom. Sok mindenen kattog az agyam jelenleg, főleg azon, hogy mi a szart csinál Jungkook. A tésztás izét próbálja felkanalazni, de az a fránya tészta mindig lecsúszik róla, így letéve a hülye kanalat kezét használja. Már könyökéig tiszta maszat, ahogyan az arca is, ami valami rohadt vicces látvány, még sem nevetek, csak lessem mit csinál. Mellette ülő Jimin is bámulja oldalra döntött fejjel, hatalmas mosollyal az arcán. Most, hogy Jungkook két nap után elmegy elég sok idő tölt velünk ö is. Engem nem zavar az, hogy itt van, mivel kedvelem Jimint és elég sokáig leszünk, majd együtt az elkövetkező hónapokban. Egyedül, csak az zavar, hogy Jungkook-al nem kerülünk egyről a kettőre. Minden féleképpen szeretnék vele szeretkezni mielőtt elmenne, ezzel is jobban magamhoz láncolni, de ez nem ilyen könnyű. Nem akarja engedni magát, én meg nem akarom magam ráerőltetni, azt akarom, hogy ö is akarjon. Már arra is gondoltam, hogy majd én fekszem alá, csak történjen meg az egész, de elégé félek a dologtól. Nem a seggemet féltem, mivel szerettem annyira, hogy átengedjem magam neki, de a szadista féltise miatt, elégé félek. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, vagy megüssön. Én is elég szadista vagyok, de nem annyira mint ö! Ha arra gondolok, hogy a meghitt pillanatban, mikor testünk összeforr és szerelmünk kiteljesedik, hirtelen kapok egy bazinagy fülest, elmegy a kedvem az egésztől. Valahonnan szereznem kell kötelet, amivel kikötözhettem az ágyhoz. 

-Taehyung! - Jimin hangját halva felébredek a bambulásból és rákapom a fejem, de ö mellém mutat. Oda nézve meglátom a gyógyszeres nővért, kezében a gyógyszeremmel, amit elveszek. Szerencsére az adagomat lecsökkentették, így már nem vagyok tőle két lábon járkáló zombi. Jungkook is megkapja a sajátját, amit be is vesz, ahogyan Jimin is, ami nagyon meglep. Még a végén gyógyulásnak indul ö is. Mostanában ö is velünk eszik, bár a gyógyszert nem nagyon vette be eddig. 

-Mit akartok csinálni kaja után? - Feketeség befejezve az ebédjét kezeire néz, amik tiszta maszatok. Látom rajta mennyire is agyal, hogy most mitévő legyen, hogyan szedje magáról a szószt. 

-Én most inkább visszamegyek a szobámba. - Szőkeség egy zsepit nyomva Jungkook kezébe, feláll a helyéről. - Tik, csak érezzétek jól magatokat. - Szemöldökét húzogatva néz felváltva rám, majd Jungkookra. Sóhajtva egy nagyot lehajtom a fejem és tovább nézem a kajámat. Milyen jó is lenne egy kis ágytorna kaja után, de sajnos a partnerem nem tartana velem. 

-Nem vagy vicces. - Forgassa meg szemeit a feketeség, amire újra felsóhajtok. Még tagadni sem akarja, hogy egyáltalán nem akar velem lefeküdni. 

-Úgy viselkedsz mint egy szűz kislány. - Gúnyolódik a szőkeség, de mikor meglássa Jungkook mérges arcát, inkább lelép. 

Kettesben maradva csönd telepedik ránk, amit nem is akarok megszakítani. Tovább turkálom az ennivalómat, amiből még egy  falatot sem ettem. Egyáltalán nem vagyok éhes, sőt elég lehangolt hangulatban vagyok. Szomorú vagyok, amiért nem kaphatom meg azt amit annyira szeretnék. Úgy érzem magam mint egy hisztis kölyök, aki karácsonyra egy macit kapót és nem azt amit kért. Bár lehet a gyógyszereknek is köze lehet a hangulatomhoz, mivel hiába nem fekszem a földön, miközben a nyálam csorog lefele, mégis depressziósnak érzem magam. Nem vagyok hiperaktív, se pedig mérges, egyszerűen, csak lehangolt és szomorú. Legszívesebben bemennék a szobámba és egész nap feküdnék, miközben a párnámat ölelgettem akár egy plüss macit.

-Taehyung mit szeretnél ma csinálni? - Feketeség kérdést meghalva rápillantok, miközben megvonom a vállamat, jelezve, hogy nekem tökmindegy mit akar csinálni, rábízom. -Menjünk az udvara? - Újfent vállat vonok, visszanézve a tányéromba lévő tésztára. - Ma nem beszéltél valami sokat..talán baj van? 

-Nincs, csak fáradt vagyok. - Nyögöm ki halkan, abban reménykedve, hogy nem kérdezősködik tovább és béken hagy. 

-Szeretnél lefeküdni? - Bólintok párat bambán, de ahogy telnek a másodpercek eszembe jut valami. Lehet itt a remek lehetőség? 

-Csak akkor, ha te is jössz velem. - Nézek rá boci szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal. - Veled akarok feküdni. - Elengedem az eddig ujjaim közt tartót kanalat és felé nyújtom a kezem, amit habozás nélkül megfog. Imádom mikor ilyen naiv. 

-Rendben, menjünk. - Imádni való mosolyát elővéve áll fel a helyéről, miközben én is követem mozdulatait és mellé sétálva továbbra is fogom a kezét. 

Kilépve az ebédlőből, vigyorogva teszem meg vele a hátralévő utat szobámig, mivel az van közelebb. Máris jobban érzem magam most, hogy kézen fogva sétálunk, bár akkor leszek a legjobban mikor alattam vonaglik. Ma minden féleképpen megszerzem öt magamnak. Persze nem erőltettek rá semmit sem, de ma biztosan lefogunk feküdni egymással, így vagy úgy, de ma megszerzem. Ha nem is a seggét, de a farkát igen...csak ne bánjam meg. A mostani szomorkás hangulatom mellett lehet sírva is fakadnék, ha hirtelen lecsapna. 

A szobámhoz érve kinyitom előtte az ajtót, akár egy úriember, amit furcsának tart, de bemegy a szobába. Belépve utána becsukom az ajtót magam mögött és rápillantok, de ö mit sem sejtve, naivan ráül az ágyamra. Nem is értem, hogyan bízhat meg bennem ennyire. Leülök mellé, majd hátra is dőlök, ezzel elfeküdve az ágyamon. Mivel ö nem dől el velem, ezért a pólójába markolva hátulról, magam mellé rántom. Hevességemnek hála el is fekszik mellettem, amire kiszélesedik a mosolyom és közelebb hajolva arcához nyomok rá egy nagy puszit. Édesen rám pillant kipirult orcákkal ami, csak jobban felbátorít és ajkaira is nyomok egy kisebb puszit bemelegítés képen. Kezemet hasára teszem pólón keresztül, hogyne rögtön vágjak a közepébe, ha nem inkább előbb hangulatba hozzam öt is. Simogatva öt ajkaira hajolok és ráérősen csókolni kezdem, amit viszonoz is, aminek borzasztóan örülök.  Oldalamon a könyökömön megtámasztom magam, miközben már alhasát simogatom. Annyira finomak az ajkai, akár a méz, sosem tudok betelni vele, így visszafogni se tudom magam, úgy ahogyan az elején elterveztem. Kezdek átváltani lassúból hevesre, nem bírva visszafogni magam felé is mászok, míg az egyik térdemet lábai közé ékelem. Pólója szegélyébe akasztva ujjaim, feljebb húzom rajta, hogy tudjam érinteni a puha bőrét is, de ekkor már mozgolódni kezd alattam. Megszakítsa a csókunkat és oldalra fordítja a fejét, szaporán véve a levegőt ajkain keresztül, ami csak jobban izzítsa bennem a vágyat. Nyakához hajolva behintem nyálas puszikkal, simogatva tovább hasán lévő porcelán bőrét, egyre lejjebb haladva a nadrágja szegletéhez. 

-Taehyung..- Halkan ejti nevem, miközben csuklómra fonja ujjait, megállítva a mozdulataimba. -Tudom mit szeretnél, de én még nem...nem tudom megtenni. - Mintha ezer tör szúródna át szívemen, minden elhangzót mondatta után, ami hatalmas csalódottsággal tölt el.  Abba is hagyom minden tevékenységemet, míg szemeibe nézek, de ö nem néz rám. Idegesen harapdálja ajkait, miközben oldalra bámulva figyel egy pontot. Szomorú sóhaj közben lemászok róla és kiülök az ágyszélére. 

-De miért? - Csalódottság teljesen végig cikázik az egész testemen. Olyan mérhetetlen szomorúságot érzek, hogy a szívem minden dobbanásnál megfájdul, szemeim könnybe lábadnak. Fáj ahogy visszautasít.

-Sajnálom. - Mellettem elhelyezkedve megfogja az egyik kezem és ölébe teszi, míg fejét a vállamra hajtsa. - Ne haragudj rám...- Szomorú hangját halva megszakad a szívem és lelkiismeret furdalásom lesz. A hülyeségem miatt fájdalmat okoztam neki, pedig én nem ezt akartam. Rosszul érzem magam miatt, de nem tudom feladni ezt az egészet ilyen könnyen. Maradandó emléket akarok szerezni mindkettőnknek, nem akarom, hogy ilyen könnyen elfejtsen, mikor már nem lesz itt mellettem. 

-Figyelj, csak...- Kezdek bele a B-tervembe, ami nem tudom mennyire fog neki tetszeni, de nagyon reménykedek abba, hogy ebbe belemegy. Megköszörülve a torkomat felé fordulok és megfogom a másik kezét is, komoly tekintettel nézve rá. -Mi lenne, ha én lennék alul? Úgy belemennél? - Kérdésemet félve teszem fel, kicsit izgulva a válasza miatt. Arcára döbbenet száll, ahogyan ajkait szétnyitva egymástól eltátsa. Nem palástolja azt menyire is meglepte a kérdésem, de ahogyan látom tekintettét elgondolkodik rajta. 

-Ezt komolyan mondod? - Kételkedve néz rám, mint aki nem hisz a fülének, amit meg is értek. Ha nem lennék ennyire kétségbeesve, akkor soha nem mondtam volna ilyet. Hisz mindvégig én akartam lenni az, aki majd egyszer irányítani fog az együttlétünk közben, el sem tudtam volna képzelni ezt fordítva. Ha nem menne el nem sokára, akkor fel sem vettetem volna a dolgot, de fogytán vagyok az idővel, nem tudom azt megvárni, míg ö alám fekszik. Fontosnak tartom azt, hogy megtörténjen a dolog, mivel ezzel belsőségesebbé válhat a kapcsolatunk, valami összekötne minket...és talán nem felejtene el, addig míg nem látjuk egymást. Javulásnak indultam, de nem tudom mennyi időre leszünk egymástól külön, az is lehet, hogy évekig. Ennyi idő alatt simán túlléphet rajtam, találhat magának valaki mást odakint, aki normálisabb, kedvesebb, nem olyan mint én. 

-Igen! - Mondom határozottan, nem mutatva ki kételyeimet, szívemet nyomó aggodalmaimat. 

-Én nem tudom...- Lehajtsa fejét bátortalanul, amire elengedem egyik kezét és arcára tapasztom tenyeremet. 

-Szeretlek Jungkook. - Érzelmesen nézek továbbra is rá, amire felemeli fejét és újra szemeimbe néz. Látom szemeibe a kételyt, félelemet azt, ahogyan magában vívódik. 

-Én is téged, épp ezért nem akarlak bántani se. Ha belekezdünk a dologba, akkor pedig foglak és félek nem tudom magam leállítani. Még nem érzem magam hozzá elég erősnek...de téged sem tudlak magamhoz elég közel engedni. Sajnálom, hogy ennyire szerencsétlen vagyok, nem tudom meg adni neked azt amit szeretnél. 

-Nem kell féltened! Nem vagyok olyan törékeny amilyenek te hiszel. Kifogom bírni, mivel nincs olyan dolog, amit nem élveznék, amit te teszel velem.  - Töretlenül mosolygok rá, ezzel nyomatosítva szavaimat, bár vannak bennem kételyek. A hangulat ingadozásaim miatt kicsit aggódok, mivel nem akarok sírva fakadni egy erőteljesebb mozdulata miatt. Már így is sírhatnékom van, ha arra gondolok nem én hatolhatok belé, ha nem fordítva. 

-De Taehyung! - Ellenkezne tovább, de úgy érzem eleget beszéltünk, mert ha tovább folytassa ezt az egészet, még a végén elbátortalanítana. 

Vállaira helyezem mindkét kezemet, majd ajkaira hajolok, egy lassú csókba invitálva öt. Habozva, de viszonozza érzelmes csókjaimat, miközben én beleveszek az övéibe. Mostanában nagyon sokat csókolóztunk, aminek nagyon örülök, mert sokkal jobb lettem benne, ezt pedig ki is használom. Átvezetem hozzá nyelvemet és egy örült táncba hívom, amibe szíves örömest részt vesz. Párperces smárolás után, megérzem kezeit testemen, ahogyan simogatni kezd mindenhol. Ezek szerint benne van a dologban, mert már nem ellenkezik, sőt kezdi átvenni tőlem az irányítást. Eltávolodik tőlem annyira, hogy leszedje rólam a pólóm, majd gyorsan vissza is tér ajkaim falásához, ezzel együtt hátra is lök az ágyon, amitől hatalmasat dobban a szívem. Nem nagyon emlékeztem, eddig Mark első kis akciójára, mivel nagyon be voltam nyomva, de most, hogy Jungkook felettem van, kezdenek előjön az emlékek. Elszakadok ajkaitól, mivel már elégé szűkösen voltam a levegővel, szemeimet résnyire kinyitom, hogy láthassam öt, ezzel is kiűzve Mark gondolatát fejemből. Megtámaszkodik fejem mellett kezeivel, miközben engem néz homályos tekintettel, megnyalva duzzadt ajkait. Látványától kezd hevesen verni szívem, míg ágyékom lüktetni kezd, ezzel jelezve, hogy ö is készen áll az akcióra. Az egyik kezem felemelem, hogy pólójához nyúljak és levegyem róla, amit hagy is, így végre én is megcsodálhatom tökéletesen kidolgozott testét, amitől a nyáltermelésem megindul. Imádom a testét, ahogyan öt is. Egymást nézzük egy darabig, egymás testét csodálva, amit személy szerint órákig tudnám nézni, de ö nem így gondolja, mert ajkaimra hajol. Csókja most sokkal durvább és szenvedélyesebb mint az előbb, így gondolom már ö is elégé kíván már engem, úgy ahogyan én is öt. Ajkaimat falva, van mikor megharap hevességében, amire akaratlanul is felszisszenek, ami neki baromira tetszhet, mert érzem, ahogyan markolássza a fejem mellett lévő lepedő anyagját. Kezd bevadulni a picike, ami egyszerre önt el a félelem és a mérhetetlen izgalom. 

Elválva tőlem nyakamhoz hajol, amiket telehint puszikkal előjátékként, mert nem sokára megérzem ahogyan szívogatni kezdi az ottani vékony bőrt. Egyszerre fáj és izgat az egész, így néha kiszakad belőlem egy nyögés. Kezemmel végig simítok izmus mellkasánál, le egészen alhasáig, ahol meg állok nadrágja szegélyénél. Annyira elvan foglalva azzal, hogy minél több helyen nyomot ejtsen rajtam, hogy észre se veszi, ahogyan beakasztva ujjam lejjebb húzom rajta nadrágját. Mikor már teljesen kiszabadítottam vágyát, feleszmélve rám pillant, majd közénk néz, meglátva szabaddá vált testrészét. Önelégült mosoly kerül arcomra, ahogyan meglátom meglepet arckifejezését, majd ujjaimat ráfonom ékességére. Hiába vagyok alul, nem bírom ki, hogyne irányítsak én is egy kicsit. Érintésemre felnyög és lehunyja szemeit, ahogyan erotikus grimaszba húzódik arca. Örülök, hogy nem ijedt meg ettől és állított le,ha nem inkább elkezdte élvezni az egészet. Lehet a végén mégis én leszek az aki irányítani fog? Elbízva magam vigyorgok, de csak addig, míg meg nem érzem kezeit nadrágomnál, majd azt, ahogyan lerántsa rólam az anyagot. Olyan erővel teszi ezt, hogy még én is lejjebb csúszok az ágyról. Úgy érzem nem kéne tovább izgatnom, mert a végén szexbaleset áldozata leszek és még a végén a gyengélkedőbe kerülök, ott meg elég ciki lenne elmagyarázni, hogyan is történtek a sebek. Hevesen véve a levegőt lehunyom a szemem, míg kezeimet magam mellé teszem, teljesen átadva magam neki, hátha így nem fogom nagyom megszívni az együttlétet. Megint megérzem ahogyan felém hajol, miközben elhelyezkedik lábaim között, amitől nyelnem kell egy nagyot. Újra intenzív csókba invitál, amit nehezen tudok, csak követni. Kezeivel megragadja az enyéimet és a fejem felé teszi őket, amire értetlenül kinyitom szemeimet. 

-Tartsd ott a kezeid! -Hangja szigorúan cseng, így megteszem azt amit kért. Nagyon izgat ez a tehetetlenség érzés, ami meglep, hisz nem vagyok mazochista. Nem értem a testemet, miért reagál ilyen hevesen rá, de már nem is érdekkel, csak történjen meg végre. Önelégült vigyorát látva nyelek egyet idegességemben, főleg mikor két ujját ajkaim közé tolja. - Jól szopogasd meg. - Örült vigyort látva nincs kedvem ellenkezni vele, így inkább ahogyan, csak tudom nyalogatni kezdem ujjait, amiket egy idő után mozgatni is kezdet ajkaim között.

 Minden egyes lökése után, lüktetni kezd ágyékom, miközben az előváladékom folydogálni kezd makkomból. Szemeim elé hatalmas köd telepszik, ahogyan agyamra is. Valami hihetetlen látvány az ahogyan engem néz, azokkal a gyönyörű barna íriszeivel, vagy mikor ajkát harapdálva figyeli munkámat. Felbátorít tekintette így nagyobb átéléssel nyalogatom, szopogatom csontos ujjait, mintha már nem is azok lennének ajkaim között, ha nem teljesen más. Ö is elégé beleveszik a dologba, mert egyre mélyebbre löki ujjait, amitől  bekönnyesednek szemeim, felesleges nyálam kifolyik ajkaim szélén. Elékezd fogyni a levegőm, amit szerencsére ö is észre vesz és végre kiveszi a számból teljesen nedvesé vált ujjait, amire fellélegezve lehunyom pilláimat. Az egyik kezemet elveszem a fejem felől, hogy letörölhessem a kifolyt nyálamat az arcomról, de ahogyan oda emelném Jungkook megragadja a csuklom és vissza nyomja a másik mellé. 

-Ha még egyszer megmozdulsz megfoglak büntetni! - Mély nemet nem tűrő hangját halva megremegek és nagyon kíváncsivá válok. Vajon mit tenne velem, ha ellenszegülnék? Izgat a válasz, de nem merem kipróbálni, félek, hogy minden felkészítés nélkül hatolna belém, ami után egy hétig még ülni sem tudnék. 

Aprót bólintva adom tudatára, hogy értettem, nem teszek semmit. Elégedetten elmosolyodik, majd egyik ujját elhelyezi nyílásomnál, amitől az egész testem megfeszül. Végig szalad az agyamon az a kérdés, hogy tényleg ezt akarom? Megéri ez nekem? Nincs sok időm ezen agyalni, mert megérzem ahogyan lassan befelé tolja mutató ujját, amire testem megfeszül, szívverésem felgyorsul és örült módjára kezd el verni mellkasom börtönében. Összeszorítót szemhéjaim között újra Mark képe jelenik meg, amitől félelem kezdi átjárni a testem. Miért pont most kell ezeknek az emlékeknek előjönniük? Próbálok mély levegőt venni, kicsit ellazulni, míg szemeimet kinyitom és Jungkookra nézek, hátha Mark emlékét kitudom így törölni elmémből. Jungkook elalélt arcát látva lenyugodok és könnyebben ellazulok, amit nagyon jól teszek, mert nem vár sokat azzal, hogy mozgassa bennem ujját. Kicsit szokatlan érzés, de nem mondanám rossznak, sőt alig telik el pármásodperc és érzem bizseregni kezdek odalent. Az ágyékát látva ö is elégé felizgult már, mivel tagja alhasára van simulva, úgy mint az enyém. Sóhajtozva az ágyrácsába kapaszkodok kezeimmel, erősen szorítva annak vasát, felkészülve a második ujjára, amit nem sokára meg is érzek magamban. Nem sokat vár és nem is túl kíméletes velem, amitől elégé félek. Tudtam, hogy ez lesz, nemfog kímélni, de azért remélem nagyjából visszafogja magát. Hátra vettem fejem, amikor megérzem kíméletlen döféseit, amikkel súlyt, hangosan nyögve fel, ami után egy ütést érzek a combomon. 

-Ha ilyen hangos leszel befognak jönni és megfogják látni milyen szégyentelen vagy. - Kezével végig simít derekamon, egészen le a fenekemig, amibe jól bele is markol, enyhén bőrömbe vájva körmeit.  

-Akkor fogd vissza magad! - Szólók rá, ami neki nem tetszik, mert morogva egyet kihúzza belőlem ujjait, majd derekamra fogva fordít rajtam egyet. Hason fekve lábaimat magam alá húzom, hogy négykézlábra emelkedjek, de ahogyan ezt meg teszem Jungkook tenyere csattan fenekemen. Olyan hirtelen ér az ütés, hogy felnyögve nyúlnék hátra reflex szerűen, de megfogva csuklómat hátra szorítja, nem fájdalmasan, csak annyira, hogyne tudjak mozogni. 

-Mondtam, hogyne ellenkezz velem! Most jön a büntetés. - Hatalmasat nyelek a "büntetés" szó  után. Megijedni nincs is időm, mert újra hatalmasat csap fenekemre, amire már összeszorítom ajkaimat, fejemet a matracra hajtom. Elakar fenekelni? Izgat a gondolat, sőt elégé lüktetni is kezdet miatta a tagom, de nem akarom ezt. Az első alkalmunknak nem így kéne megtörténnie...romantikusnak akartam ezt az egészet. Sírhatnékom van, ha arra gondolok úgy fog megdugni, ahogyan Mark is tette. 

-Várj egy kicsit! - Mocorogni kezdek kezei között , miközben felső tetem felemelem, de a kezemet nem tudom kiszedni a mancsai közül. - Jungkook engedj már el! - Felemelem hangom már dühösen, amire végre elenged és arrébb mászik. 

-Mi az? - Kérdezi értetlenül, mint aki azt sem tudja mit rontott el. Ingerülten sóhajtok egyet, míg hajamba túrva összeborzolom tincseimet. Az egyik pillanatban bőgnék a másikban meg már szétvernék mindent. Ezek a hülye gyógyszerek tönkre tesznek. 

-Nem akarom, hogy úgy dugj meg, mint egy ribancot! - Mérgesen fürkészem szemeit, amiben megbánást látok, amitől kicsit rosszul érzem magam. Előre figyelmeztet, hogy nem fogja magát visszafogni, én mégis leordítom a fejét. 

-Sajnálom, nem akartalak bántani. - Lesüti barna íriszeit, amitől már nekem is bűntudatom lesz. Nem szeretném abbahagyni azt amibe belekezdtünk, de ha így folytatom elfogom venni a kedvét az egésztől. 

-Kezdjük újra. 

Közelebb mászva hozzá arcára tapasztom mindkét tenyerem és lassan megcsókolom. Bátortalanul viszonozza csókomat, átkarolva derekamat, ezzel magához húzva. Ráülök izmos combjaira, míg egyik kezemet elveszem puha arcáról és újra tagjára fogok, lassan mozgatva hosszán kezemet, nehogy lelankadjon itt nekem. Mozdulatom miatt belesóhajt ajkaim közé és gyorsít a csókon, amit hagyok, sőt követem nyelvjátékát. Nem nagyon voltam még senki mással sem eddig, ezért elég amatőr vagyok még ebben, de azért nagyjából tudom mit kell tennem. Megtartva magamnak tagját feljebb emelem magam és felé térdelek, magamhoz igazítva őt, de mielőtt magamba engedhetném megállít kezeivel. Értetlenül nézek szemeibe, amibe habozást látok, ami nem tetszik, nem akarom abbahagyni. 

-Biztos ezt akarod? - Kérdezi félve, amit nem tudok hova tenni, nem értem miért aggódik ennyire. 

-Nem lesz baj. - Mosolyodok el, majd nyomok egy gyors csókot szájára. 

Még mindig látom ahogyan kételkedve néz rám, amitől csak engem is elbátortalanít, ezért inkább nem nézve rá, lassan magamba engedem öt. Fáj és feszít, de nem állok le addig, míg teljesen bennem nincs, ezért fogaimat összeszorítva, de teljesen ráülök. Kapkodva a levegőt hallom ahogyan mély hangon felnyög, amire egy kis mosoly kerül arcomra. El sem hiszem, hogy végre megtörténik. Még a fájdalom sem tud érdekelni, annyira boldoggá tesz ez az egész, mert most már hivatalosan is az enyém! Szíve és most már a teste is hozzám tartozik. A gondolatra olyan boldogság és meghatottság megy végig rajtam, hogy még egy kosza könnycsepp is kigördül szemhéjaim keresztül, amit gyorsan le is csókol arcomról, gyengéd mozgása közben. Átkarolva nyakát résnyire kinyitom könnyes szemeimet, hogy láthassam gyönyörű arcát, amin mérhetetlen vágyat látok. Apró körmei csípőmbe vájnak, mégis lassan mozog bennem, ami arról árulkodik, hogy próbálja visszafogni magát, olyan élményt akar adni, amit én szeretnék. Gyengéd romantikus szeretkezést. Mióta vagyok én ilyen romantikus alkat? Néha még magamat is megtudom lepni. 

Halkan nyögve behunyom szemeimet, teljesen átadva magam a kellemesé vált érzésnek. Már nem fáj úgymint az elején, sőt egyre jobbnak érzem a dolgot, ezért felbátorodva kicsit gyorsabb mozgásba kezdek, aminek nagyon örülhet, mert kiereszti édes hangját. Ö is velem együtt kezd el gyorsabban mozogni, intenzívebben lökdösve fel csípőjét, amitől érzem teljesen kitölt engem. Baromira jó érzés az egész, így nagyon fog hiányozni ez az egész mikor már nem lesz itt velem. Már előre magányosnak érzem magam, pedig még itt van velem. Bárcsak még maradhatna egy kicsit, nem kéne ilyen hamar elmennie és magamra hagynia. Tudom nem lehetek önző, mert neki ez lesz a legjobb, végre kijuthat innen és normális életet élhet. Mindent megfogok tenni, hogy én is minél hamarabb elhagyhassam az intézetet és vele lehessek amilyen gyorsan, csak lehet. Belebolondulnék, ha későbbiekben elfelejtene...hiába mondja, hogy nem tenne ilyet mégis bennem van ez a félelem, hisz nem tudhatom mi történik vele odakint, amíg én itt rohadok. Megrázva fejem észhez térítem magam, mivel nagyon elkalandoztam, pedig most, csak rá kéne szentelnem minden figyelmem, de a szívemben lévő kételyek nem hagynak nyugodni. 

Önmarcangolásom közepette megérzem, ahogyan hatalmas lendülettel hátralök az ágyban, amitől el is terülök, döbbenten nézve rá. Most megint mi ez a hevesség? Fölém magasodik, miközben mindkét kezemet megfogva összekulcsolja ujjainkat és szorosan ott tartja a fejem mellett, de mielőtt felfoghatnám mi a franc folyik itt, addigra már ajkaimra tapad és szenvedélyesen csókolni kezd. Úgy meglep az egész, hogy visszacsókolni elfelejtek, főleg mikor megérzem őrjítően gyors tempóját, amitől még a levegő is a tüdőmbe reked. Egyáltalán nem fáj, inkább valami fantasztikus érzés az egész, ahogyan hossza bennem jár tövig, sőt még az is ahogyan félig meddig kihúzódik, majd erősen belém csapódik. Olyan mérhetetlen gyönyörér hirtelen, hogy az általában mély hangom most vékonynak tűnik, ami egy kicsit megijeszt. Rémisztő az ahogyan kifordulok önmagamból pár erőteljes lökése után. A mellkasom felemelkedik az ágyról és kidomborodik, míg gerincem egy ívben meghajlik, ajkaimat egyhangosabb sikoly hagyja el, miközben szemeim előtti hatalmas köd miatt mindent homályosan látok, mintha bepárásodtak volna. Mivel még mindig csókol, még levegőt sem tudok normálisan venni, de annyira élvezem, hogy inkább megfulladok, csak abba ne hagyja. Nyálamat se nyelem le, mivel nem is tudnám, inkább hagyom, hogy kicsorduljon a szám szélén, ezzel összekenve az egész arcomat. Karjaimmal szeretném öt átkarolni, de hatalmas erővel szorítja őket a matrachoz, így megmozdítani se tudom, pedig fáj ahogyan szorítsa, már tisztára nem is érzem az ujjaimat. Bár jelenleg az sem érdekelne, ha eltörné őket, csak had menjek el végre. Elhajol megtépázót ajkaimtól, ami után hatalmas levegőt veszek, látom tetszik neki az egész, mert olyan ördögien vigyorog, mint egy kis ördög. Kidugva rózsaszínű nyelvét, végig nyalja puha ajkait, majd nyakamhoz hajol. Nagyot nyelve fordítom el fejem jobbra, hogy hozzám tudjon férni, bár inkább nem kéne ezt tennem, de már olyan közel vagyok. Elsőnek nyelvét érzem meg, ahogyan végig nyalja nyakamon lévő bőrt, majd nem sokára fogait is, amikkel beleváj a bőrbe. Hatalmas sikoly szabadul ki torkomból, míg a testem megfeszül, kezeim ökölbe szorulnak. A fájdalom nyilall a nyakamba, de mielőtt túlságosan is elviselhetetlen lenne, újra jó helyen kezd el döfködni, így már az élvezet miatt látok csillagokat, nem a fájdalomtól. 

A farkam megráng, majd feladva a harcot kiengedi magából a fáradt gőzt. Mint az ördögűzőben ugyan úgy emelkedik fel a testem az ágyról, miközben élvezetem felrepül egészen a mellkasomig. Érzem ahogyan ö is velem együtt kerül a mennyek kapuja elé és belém lövi az örökítő anyagját. A szobát ellepi a hangos nyögéseink, majd a halk sóhajok. Elégedett mosollyal az ajkaimon, behunyt szemekkel pihenek, levegőt már azért lassabban véve. Jungkook lassan kihúzódva belőlem eldől mellettem, akár egy zsákkrumpli, amitől a mosolyom nagyobb lesz. Kifáradt a kicsike. Mondjuk én is elégé fáradt vagyok, pedig nem nagyon csináltam semmit, bár nem is hagyta. Még a jó testét sem tudtam elégszer megtapogatni. A gondolatra lebiggyesztem ajkaimat és a mellettem lévő feketeségre nézek. Behunyt szemekkel pihen, résnyire nyitva hagyott ajkak keresztül szedve a levegőt. A haja izzadtan tapad homlokához, de ahogy látom testén is elég szeppen gyöngyözik tőle. Felé fordulva tenyeremet izmos hasfalára tapasztom és eleget téve az előbbi ábrándozásomnak, simogatni kezdem, jól megtapogatva azokat a kockákat. Fáradt íriszeit kinyitva rám pillant, amire elmosolyodok és húzogatni kezdem a szemöldököm. Hülyeségemre ö is elereszt egy mosolyt és a szemeimről áttér a testem tanulmányozására. 

-Jó nagyot élveztél. - Végig nézve rajtam felhúzza egyik szemöldökét, incselkedve nézve újra szemeimbe. Milyen kis szemtelen lett hirtelen. 

-Pont te mondod, te kis vámpír? - Ujjaimat a nyakamon lévő sebre vezetem, kitapogatva a kárt, ami elégé fáj. - Legközelebb szájzárat kapsz! - Elemelve a sértet területről kezem, meglengettem előtte mutatom ujjam, szigort mutatva, de ö bűnbánás helyet nevetni kezd. 

-Én szívesebben látnám azt rajtad, egy csinos ki karpereccel és szemkötővel. - Felém fordulva átkarolja derekam és izgatottan meséli vágyálmait, amik nem hangzanak valami jól. 

-Ne gondold azt, hogy megint engedlek irányítani! Ez csak egy egyszeri alkalom volt, ne szokj hozzá. - Motyogom kicsit piros arccal.- Nem akarok én lenni a lány...irányítani akarok. - Őszinte mondatom után felnevet, ezzel együtt jobban magához ölel. 

-Értettem. - Hatalmas nyuszi mosolyát elővéve bólint egyet, amitől hatalmasat dobban a szívem és egy pillanatra elalélok, de gyorsan magamhoz térve elégedetten biccentek egyet. - Szeretlek Tae. - Puszit nyom arcomra, amitől jobban elvörösödök mint az előbb. Ez az egész annyira zavarba ejtő. 

-Én is..- Halkan motyogom, ahogyan a homlokomat mellkasának döntöm. 

Olyan boldog vagyok. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)