Reggel nagyon fáradtan kelltem ki az ágyból. Egy részt azért mert alig aludtam, mert végig a történtekre gondoltam. Másrészt Mia úgy aludt, hogy egész este forgolódott, rugdalózott és a térde beleállt a hátamba. Na mind egy, felkeltem és kivettem a szekrényből egy felsőt és egy rövidnadrágot, majd a fürdőbe mentem. Felöltöztem, hajat mostam, majd az arcomat is elfogadhatóvá varázsoltam.

Mikor minden megvolt visszamentem a szobába ahol Mia már szintén ébren volt. Miután ő is elkészült mindennel lementünk a konyhába.
A nagyi még aludt, ezért ugy gondoltuk hogy majd mi elkészítjük a reggelit. Na a kettő konyhatündér...Csak a ház ne égjen le.
Csináltunk palacsintát, majd megtöltöttük nutellával. Mire az utolsó is elkészült addigra a nagyi is felébredt. Meglepődve nézte hogy mi készítettük a reggelit.....

-Jó reggelt tündérkék. -köszönt.

-Jó reggelt. -mondtuk mi is, majd leültünk és enni is kezdtünk.

-Nos, milyen volt? -kérdezte a nagyi, a koncertre utalva.

-Egyszerűen fantasztikus volt. Az első sorban álltunk. Koncert után pedig tök  aranyosak voltak amikor találkoztunk...-kezdte mesélni Mia lelkesen.

-Ennek nagyon örülök. -válaszolta boldogan a nagyi majd rám nézett. -Emili?

-Köszönjük még egyszer. Te vagy a legjobb. -köszöntem meg.

Ezután még kicsit beszélgettünk, majd a szobába ránéztem a telefonomra ami jelezte a rengeteg olvasatlan üzenetet.

Billie: jó reggelt.
Billie: akkor ma?
Billie: vagy inkább hagyjuk
Billie: hát oké...
Emili: Jó reggelt
Emili: De igen találkozzunk, nemsokára indulok.
Billie: rendben én is akkor.

Eltettem a telefonom a zsebembe, majd Miával együtt indultunk el.

-Én elmegyek vásárolni addig. -Mondta Mia vidáman.

-Nem is te lennél -válaszoltam nevetve.

-De ha megakar erőszakolni csak szólj és rohanok érted- mondta

-Mi? -kérdeztem azonnal megeleptten.

-Csak vicceltem nyugi. -mondta majd elgondolkodott. -Abár, ugyis hagynád magad.

-Idióta! - mondtam majd megütöttem, de persze mind a ketten csak nevettünk. -Na menj vásárolni.

-Te meg menj a lovagodhoz. - mondta majd el is indultunk mind ketten. Ő a plázához, én pedig a parkba.

Néhány perc séta után oda is értem, majd elővettem a telefonom ami már vagy 3perce egyfolytába rezgett.

Billie: most indulok, kb 5 perc és ott vagyok. Merre leszel.
Emili: oks. Most értem ide. Itt vagyok egy fa alatt a padnál, mögöttem van egy tó.
Billie: oké. Akkor tudom.
Néhány perc mulva kaptam még egy üzenetet.
Billie: látlak is.
Megnéztem az üzenetet majd egyből fel is néztem. Visszaírtam.

Emili: én is látlak.

Miután elküldtem az üzenetet elraktam a telefonom, majd felkeltem a padrol és elindultam felé.

-Szia Emi. - köszönt

-Szia. - köszöntem én is amikor megállunk egymással szembe.

-Sajnálom ami este történt. -kezdte de egyböl közbe is szóltam.

-Nem. Nem kell sajnálnod. Én voltam a barom. Ne haragudj. -mondtam majd lehajtottam a fejem.

-Én nem haragszok. Megértelek. -Mondta.

-Dehogy értesz meg. -vágtam rá azonnal.

-De. Pontosan tudom, hogy összevagyok zavarodva. Azt is tudom hogy félsz. - kezdte

-Ez nem igaz. -Oh dehogynem. Ez mind igaz, gondoltam magamba.

-Nem? Ugyan Emili ne akard becsapni magadat. Tudom hogy rettegsz. Megértem. Betöltötted a 18-at és még csak nem is válaszoltál a "Boldog Szülinapot" üzenetemre-mondta, amúgy de válaszoltam, küldtem rá egy mosolyogós fejet meg Mikeval megüzentem hogy mondja majd hogy köszi.- , Én sokkal idősebb vagyok nálad. Félsz a hatalmas korkülönbségtől, félsz tőlem, a rajongóktól, mindentől és mindenkitől, mert nem tudod hogy mire reagálnának az emberek.  - sorolta Billie.
Csendben emésztettem a hallottakat majd néhány perc múlva kitőrt belőlem a sírás. Billie egyből magához húzott és szorosan megölelt. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Igaza van és ezt ő is tudja.

-Igazad van. Mindenben. - mondtam mikor már kezdtem abbahagyni a sírást. -Nem tudnám kezelni ezt a helyzetet. Most se tudom. -mondtam miközben a könnyeimet törölgettem.

-Segíttek. Majd együtt megoldjuk. Csak bízz bennem. -Mondta. -A szüleidet meg majd meggyőzöm.

-Én...én nem tudom. Én erre nem állok készen. Ezt nem tudnám végigcsinálni. - mondtam és ismét folyni kezdtek a könnyeim. -Tönkretettem mindent

-hogy érted?-kérzdete Billie és látszott rajta hogy tényleg nem érti hogy ezt miért mondom.

-Az egész a buszba való felszökésemmel kezdődött. Késöbb valami csoda folytán belém szerettél. Majd kiderült minden. Te elváltál a feleségedtől ésn meg miután szépen mindent eleontottam csak úgy kisétálok ebböl.

-Nem tettél tönkre semmit. Igazad colt a feleségemmel kapcsolatban. Tényleg megcsalt. Amikor hazamentem egyik nap egy férfival találtam kettesben a szobánkban. Te nem tehetsz semmiről. Csak felnyitottad a szemem az igazságra. -mondta Billie majd közelebb lépett és megfogta a kezem. -Szeretlek.

-Soha nem fogom ezt a néhány hetet elfelejteni. Örülök hogy részese lehettem ennek az egésznek, ha csak egy kis ideig is. -mondtam majd mielött Billie bármit is mondhatott volna gyorsan folytattam. -Nagyon szeretlek. Mindennél jobban. De így lessz a legjobb, neked is és nekem is.

Percekig néma csendben voltunk mind a ketten. Se ő, se én nem szóltunk. Némán néztük egymást. Majd Billie szólalt meg először.

-Meddig maradsz a városban?

-Nem tudom- válaszoltam. -még pár nap talán.

Billie bólintott, majd csalódottan állt elöttem. Ugyan olyan csódott volt mint amennyire csalódott voltam én is. Hirtelen, minden gondolkodás nélkül odaléptem hozzá majd megcsókoltam. Ez a hirtelen tettem mind a kettőnket meglepte. Nem számított erre. Bevallom én se gondoltam hogy ezt fogom tenni. Ebben a csókban minden benne volt. A harag, csalódottság, szerelem, a fájdalom..
Nagyon fog hiányozni.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Bevallom eredetileg ezt a részt szántam (volna) az utolsó résznek. Csak gondoltam nem leszek gonosz és nem hagyom így abba. Mondjuk mindenképp csinálok MÁSODIK évadot, ami igaz megvan csak publikálni kellene.
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️💚💚💚💚💚