[NCT U, NCT 127] Nakamoto Yuta x [VICTON] Do Hanse

Szerepcsere varázsa a habok közt

-Na és ő? Egész jól néz ki ez a csaj.-állapította meg a japán legjobb barátja, Shotaro, miközben a mobiltelefonján pörgették a jobbnál jobb nőket, a társkeresőn. Yuta igazából azt se tudta, hogy mi is az alkalmazás neve, csupán annyit, hogy egyedül neki nincsen senkije, ezért Shotaro s Johnny ráerőltették.

-Szerintem hihetetlen jól néz ki, komolyan öcsém, nehogy elhalaszd.- veregette meg a szőkés-fehér vállát a fekete, majd a harmadik is egyetértően bólogatott vele.

-Áh, ez nem nekem való.- zárta le a képernyőt a Nakamoto család egyetlen gyereke és próbálta elrendezni a gondolatait.
Egyszerűen nem ment ez neki. Mármint nem a csajok felszedése, hisz mindenki tudta az iskolában, hogy bizony a nagy Nakamoto Yuta, a nagy nőcsábász, a suli minden második lányával járt, vagy éjszakázott már. Hihetetlen technikákkal csavarta el mindenki fejét, ki csak felé nézett.
Ám valami az elmúlt félévben változott. Azóta a japán nem jár kocsmákba pókerezni, se hajnalokig tartó bulikba partizni, se sörözni a bandájával, kikkel elég jó kapcsolatot ápolt, se verekedni a főtérre, sőt, azóta az összes lányt visszautasítja s elkerüli nagy ívben.
A barátai pontosan emiatt kezdtek el cselekedni, hisz fogalmuk sincs, miért változott ennyit a fehér. Megijedtek, talán a szülei papolták teli szegény fejét, vagy esetleg valaki elvette a szívét, s ezért nem akart mást a közelébe látni.

A két barát csak összenézett. Fogalmuk sincs miért viselkedik ilyen furcsán.

-Yuta, nekünk nagyon fura vagy, mi van veled ember? Nem jársz el sehova velünk, se semmi. Ráadásul mióta szoktál te ötös dolgozatokat írni, puskázás nélkül? Hol van a mi haverunk, aki az utcán szétkúr egy csajt, részegen?- mondta el John, idegesebben. A kissebbik kicsit megugrott erre a hosszú monológra. Kezét beledugta pulóvere zsebébe és elkezdte.

-Ha elmondom tuti hülyének néztek majd.-kezdte el, ám félbeszakította a másik japán.

-Te beteg fasz, ez nem igaz, tény, hogy Johnny agya egy dióval se ér fel, de csak meg tudunk érteni.- biztatta Shotaro, mire kicsit megkönnyebbült a fa alatt ülő, s elmélyedt gondolataiba.

-Emlékeztek arra a srácra, akivel japánban jártam el soju-zni?- erre csak a másik kettő bólogattak helyeselve.- Nos ő biszex volt, és egyszer, mikor berugtunk az egyik csirkézőbe, letöltött egy appot, ami egy meleg társkereső, és mikor reggel felkeltem a lakásomba, ahova fogalmam sincs hogyan kerültem, a mobilomon láttam egy olyan értesítést, miszerint én hajnalban cseteltem egy koreai fiúval, akit Hanse-nak hívják.....és elég intim üzeneteket váltottunk.-kezdi vakargatni tarkóját a hosszabb hajú.

A két jó barát összenézett. Életükben nem gondolták volna, hogy a legjobb haverjuk, aki fűvel-fával kefélte a szebbnél szebb lányokat, biszexuális, netalántán meleg lenne. Ám nem is ez volt a legkiakasztóbb az egészben, hanem az, hogy Johnny ismert egy Hanse nevű diákot, aki vele egy osztályba járt, de valami miatt már fél év nem jött be a kapukon.

-Véletlenül nem fekete, hátul hosszú, elől rövid haja van, és több tetoválása a mellkasán?-feltételezte John, mire az előtte üllő furcsálva, de előkeresi a mobiljában azt az egyetlen képet, amit ő küldött azon a bizonyos pirkadatkor.
Yuta miután rátalált, hezitálva, de oda adta a készüléket neki.

-Nézzétek el hogy fél pucér, kérlek!- mondta a japán s félve nézett feléjük. Meglepődve látta, hogy nem akadnak ki, amiért biszexuális, de egyben jól esett neki.

Ekkor a legmagasabb előkapja saját okos termékét és egy telefonszámot kezd tárcsázni, nevezetesen Lee Mark-ét.
Dehogy miért őt? Mert az apja az igazgató, így bármilyen információt eltud árulni a fiataloknak.

-Csáo tesó, szerbusz.....Figyelj csak, kéne egy kis segítség.- néz a fehérre.-Tudod volt az a Hanse gyerek......Igen a D osztályban.....Igen ahova Yuta jár.....Utánna tudnál nézni mi a telefonszáma és, hogy hol a retekben lakik?........Mi? Jézus.....Okés köszi, csáo csáo.-nyomta ki a hívást, s a másikat fürkészte szemeivel.

-Mark azt mondta, hogy súlyos daganata volt a tüdejében, de időben kiműtötték, ezért nem járt már féléve be, a címe pedig Hongdae, kimchan utca 65, és a harmadik emelet.- mondta el a szavakat, mire felállt, táskájába belepakolt mindent, majd elköszönvén, elindult.

Órájára nézett, hisz nem akar későn beállítani, de örömmel konstatálta, miszerint még csak délután 4 óra van. Viszont erősen elkellet töprengenie, hogy hogyan fog beállítani, hisz Hannie a szüleivel él, nekik még is mit fog mondani? A választ maga se tudta, de azért biztonság kedvéért elindult a macskaköves úton és nem zavarta a tócsa, a sár, ő csak ment egyenest a célja felé.

A nap kezdett lemenni, miközben járta Seoul részeit, s a térkép szerint pár utca, és ott is van. Mikor a 65 háztömbhöz ért, rakta zsebre telefonját és a kis, kunkori lépcsőn indult a kapuhoz, hol egy hívóka volt a falra szerelve. Nem habozott sokáig, kikereste a 3 emeleti lakást, s félve rányomott. Szíve a torkában dobogott, keze megfagyott, a torkán az oxigén megakadt, háta pedig ívbe feszült.

-Háló, te vagy az Chan?-hallatszott egy női hang a vonal túlsó végéről. Nem tudta a japán ki az a Chan, és miért várja, az igent mondott, majd a kapu rezegni kezdett, miszerint kinyílt, s mehet be. Lassan de magabiztosan szelte kettesével a fokokat, ám ahogy a másodikon volt, ez egyre jobban tűnt el. Remegve ért fel a harmadik emeleti lakás ajtajához, ami már tárva várt rá, na meg egy fiatal asszonyka, aki 30-nál több nem lehetett.

-Szia Chan, örülök, hogy épségben ideért a géped Ausztráliából!-mosolygott rá, kedvesen, s Nakamoto Yuta egyből rájött, hogyha nem színészkedik, akkor bizony annyi az álmainak.

-Csókolom, köszönöm, hosszú is volt, de ki lehetett bírni.-hajolt meg, miközben azon gondolkodott, hogy milyen következményei lesznek ennek a hazugság láncnak. Miután bemutatkoztak, betessékelte az előszobába, ahol levette cipőjét, és lenge fehér dzsekijét, amit útközben kapott fel magára.

-Nagyon köszönöm, hogy eljöttél, Hanse-nak már nagyon szüksége van rád, hisz te vagy a legjobb barátja, nem akarom, hogy vissza essen a depressziójába, mert a múltkori is elég volt.-támaszkodott meg a konyhapultnak a szőke hajú nő.- Tényleg, a pároddal, Felix-szel megvagytok?-tette fel a kérdést, ami kissé kizökkentette az élők világából a fiatalabbat.

-Áh, igen, köszönjük, Felix egészséges, szóval minden rendben, Hanse merre van?-lett kicsit türelmetlen a fehér, mire az asszony csak halvány vigyort vett arcára.

-Fent van, már lement harminchét és fél fokra a láza, de szerintem még várnod kell mire felébred, tudod milyen, állandóan aludna.-nevetett gúnyosan az anyuka, s a másik helyeselte is.- A folyosó legvégén lévő szoba, amire rá van írva, hogy húzz innen, az az övé.-nézett a helységre.

Miután megköszönte, tapsolta meg magát, betörőket és színészeket megszégyenítő alakításáért, s örömmel indult a szoba felé. Kissé dobogott csak a torkában szíve, ám amikor lassan benyitott hozzá, esett le az álla.
Az ágyon feküdt, fél pucéran, félig kitakarózva, feje pedig nyugodt volt. Épp az igazak álmát aludta, s karjai között tartotta a plüss medvéjét is. Ezt a japán hihetetlen édesnek gondolta. Lassan besétált és körülnézett. A Falak halvány kékek voltak, és volt két szép, fehér keskeny ablak, amiken a reluxát lógtak, ezzel halvány sötétséget adjanak. Volt bent egy nagy üveges szekrény, amin a könyveit, kis bizsujait tartotta, egy nagy hosszú íróasztal, végében egy lehajtott laptoppal, pár könyvel. Széke hanyagul volt kitolva helyéről. Emellett egy csontszínű komód és egy krémszínű gardrob volt jelen. Az ágyán lévő mocorogni kezdett, mire a másik letette földre táskáját, majd feléje sétált. Hirtelen ekkor ébredezni kezdett, s nyitogatni szemeit. Ám meglepetésére, más reakciót mutatott a felkelő.

-Yuta, imádom, hogy az álmaiban mindig itt vagy velem. Imádok álmodni, csakis miattad.-suttogta s mancsát a karjára tette.-Hiányzol a valóságban is, ugye tudod?-fojtatta tovább, mire a magasabbik összezavarodott.
Miután rájött, hogy Sese, láza miatt képzelheti azt, hogy álmodik, így nem habozott, kis vigyorra húzta ajkait, miközben a fekete mellett besüppedt a matrac.

-Baba, nekem is hiányzol, tudod rengeteget gondolok rád.-erre kicsi csak mosolyogva bújik hozzá, s az ölébe fészkelődik.
-Sese, nem kellene lefürödnöd? Látom, hogy tiszta izzadtság vagy.-fogta meg a homlokát Csontos ujjaival, majd combjai alá tette kezeit és így emelte fel, s indultak el a szobájából nyíló másik helyiségbe.
A kövön csak talpai kocogtak, miközben a kád szélére ültette le, a félig kábultat. Lassan nyitotta ki a vizes csapot, s próbált kissé hideg folyadékot ereszteni, hisz nem lenne jó, ha még jobban feljebb menne hőmérséklete.

-Mivel szeretnél mosakodni? Van itt ilyen kókuszos meg epres tusfürdő, na?- nézett rá, viszont választ nem kapott, mert felsőjére fogott Hanse és belehúzta a félig teli, nagy fehér kádba, ezzel kissé beverte a hátát, ám foglalkozni nem foglalkozott vele, ugyanis teljesen meg volt illetődve. A fekete megállt, ezzel dominanciát árasztva magából, arca szerkezete vigyorba vágódott.

-Azt hittem nem vagy ennyire hiszékeny, Yutácskám.-kezd el nevetni, amolyan mélyen, mire a másik megrémült.-Azt hitted, Johnny nem fog szólni? Mit hittél, hogy anyám, aki amúgy a haverom, csak megjátszotta, akkora balfasz, hogy beenged egy vadidegent?-zárta el ujjaival a csapot, s lehajolt a japánhoz.
-Azt hitted hagyni fogom, hogy dominálj felettem?-szorította meg pólójánál fogva.-Nagyon rosszul hitted, édesem. Itt én dominálok.-ért keze lejjebb a fehér nadrágját, s mikor megfogta tagját, nyögött fel.

-Ha-Hanse..-sóhajtott fel a Nakamoto gyerek, de már későn, hogy megóvja magát.

-Kuss. Képes lettél volna kihasználni a józanságom, de semmi baj, most kapsz egy kis nevelést.-csillant meg szeme a vágytól, viszont a fehér köpni-nyelni nem tudott a mondatoktól. Mancsaival próbálta magát védeni, sikertelenül. Han, felsőjére fogott újra és vadul megcsókolta, mit a másik nehezen, de viszonzott. Erőszakos volt kissé, ám ahogy teltek a percek, érzelemmentessége eltűnt, helyébe egy szenvedélyes vadmacska lett. A kád alján üllő pedig sodródott az árral. Életébe nem volt passzív szerepben, de tetszett neki. Szabályosan élvezte, hogy a szemben lévő, ki épp lefogja kacsóit, dominálva uralkodik a japán felett.

-Most én szórakozok, mint te velem.-vigyorgott rá, fehér fogai pedig csillogtak. Kezével lenyúlt a csempébe, majd valamit felemelt.-Állj térdre cicus!-suttogta, ellent mondás nem tűrő hangon.-De a ruháidat vedd le!-parancsolta Sese. Yuta pedig villámgyorsan tette amit kért, nem akart bajt, ezek mellett kicsit tagja merevedni kezdett, így kívánta, hogy megtapasztalja, milyen ez.

Miután levetkőzött, térdkalácsaira botorgált szembe a fallal, alatta pedig a lefolyó szívta volna be a szennyvizet, viszont dugó volt neki berakva. Nem mert hátra nézni, csupán hallására fókuszált. Hanse mosolyogva lépett fel, barátja mancsaiért nyúlt majd egy fém bilincsel a falból kiálló szappantartóhoz kötözte, ezzel szabaddá tett mindent. A fehér pirosló arccal nézte a földet. Érezte mennyire is ki van szolgáltatva a kanosnak.

-Most babukám tanulunk valamit, először fájni fog, utánna már jó lesz.-mondta a koreai, azzal a fenekére mért egy ütést korbáccsal. A nakamoto gyerek feljajgatott a hirtelen fájdalomtól. Kobakját nekidöntötte a kőzetnek, ezzel levezetve a fájdalmat. A következő már nem volt annyira szőrnyű. Az azutáni viszont elindított benne egy euforikus érzetet, mire jólesően felnyögött. Hanse ezt látván, vigyorogva figyelte.

-M-Még...-nyöszörgött a kisebb. Yuta igazából megértette mit jelent az a fogalom, hogy mazochista. Egyszerűen kívánja a fájdalmat, mert egy jóleső állapotba kerül. Ez így ment percekig, míg meg nem unta a nagyobbik. Közelebb tapicskolt, a még mindig meglévő  folyadékba, ujjait hol a kipirosodott fenekére tette, hol mellkasát cirógatta, közben nyakát szívta ki. Az áldozat pedig bilincsét markolgatva sóhajtozott, ugyanis egy nagy farok az alfele közepét nyomta.

-Mennyire vagy kitágulva?-morogta a fekete neki. A fehér tudta, hogy életébe nem járt benne semmi, így semennyire, de hajlamainak köszönhetően csak egy "nagyon" nyelvi egységet durmogott. Hanse, lejjebb húzza sliccét, tenyerébe köpött, kivetette ágaskodó farkát, szétkente rajta a nyálat, majd felnyomta neki. A másik nyögve nyáladzott .

-O-Okéh, mhehet.-mukkant meg egy perc után. Lassan kezdett megmozdulni, Yuta pedig élvezte, hogy keveredik a mámor és a a kéj ánuszánál. Viszont valami kizökkentette.

-Hahó! Föld hívja Yuta-t!-lengette meg kezeit Shotaro, szemei előtt.

-Mi-mi? Mit mondtatok?-ébredt fel a japán, álomvilágából. Még a suli előtt voltak.

-Azt, hogy nembaj, bárminis az, mi meg fogunk érteni, szóval mondjad mi a baj.

[Félix-2021.05.04.]