[Stray Kids] Seo Changbin x [Stray Kids] Lee Felix

Meztelen valóság

-Nyugi te nőcsábász, nekem is tették már ki a szűröm, nem kell aggódnod, azt nézd, van csajom.-kezdte el cukkolni az alacsonyabbat, miközben a szekér hátuljára pakolták fel a fiúk a kapákat, ásókat, egyéb szerszámokat. A fekete mérgesen nézett Chris-re, aki csak mosolyogva veregette hátba az ázsiait. Délután volt már, lassan a nap is nyugovóra szeretett volna térni fárasztó ciklusából. Minho, miután össze kötözte a fém és fa tárgyakat, intett a többieknek. Csizmák és rosszul varrt cipők lépdelése hallatszott. A vezető ülésre Jaehyun telepedett le, mellé Chrisopher. Jisung és a baráti társaság pedig a hátsó platóra tették feneküket. A rozsdás csavarokat arrébb seperve pihentek le, miközben a lovak elindultak, majd vele együtt a kocsi is. Az öt fiú haza fele tartott a földekről, az egész napos munka, kemény hőségben egész nehéz volt. Mindössze egy kis száraz kenyeret, pálinkát és szalonnát vittek ki a mezőre. A vörös csillagos telepet elhagyva tértek rá a földútra, melyen lassan szelték a kilométereket.

-Srácok, szerintem kint maradt egy eke, össze számoltam, de ez még mindig csak kilenc, nem tíz.-nézett a koreai előre, miközben számlálgatta az eszközöket.

-Bassza meg azúristen a szádat Jisung, ennyire figyelmetlen vagy. Komolyan, legközelebb el se viszlek haza.-morogta a legidősebb elől, miközben a szíjakat fogta.-Sőt, holnap egyedül jössz be a Téeszbe, komolyan, kéne neked egy asszony, aki jól elnáspángol.-közölte, mire kicsapott a nevetés mindenkiből. Ám egy emberből nem, Minho-ból, csak összekuporodva méregette az elhaladó szántóföldek határait. A percek haladtával beérkeztek a faluba, lefordultak egy kis utcába, ahol kitették Chris-t. Ezek után Jisung-ot, s mikor Bin-re került volna sor, kitalálta, most az egyszer, egy tartozás miatt a Lee gyerekkel tart, így meg sem álltak a következő tanyáig. Hogy miért Jae vitt mindenki? Ez egy bevett szokás volt a fiataloknál, ráadásul csak neki volt járműje, ugyanis gazdag paraszt volt a Jung család, közelbe laktak a Lee család farmjától.

-Köszi, még egyszer a mindennapi fuvarozást, Hyun. Akkor hajnalban.-azzal intett is a kocsis fiúnak, aki el is indult a földes úton a háza felé. A mezőgazdászok a port rugdosták, mikor meglátták a fehér pajtát.

-Abba tároltok is valamit?-kérdezte a házigazdát mikor a kerítéshez értek. A magasabbik felé fordult, lassan nyitotta ki szája szélét.

-Már nem, amióta be kellett adni a nagy részét a húsnak, a kormánynak, azóta üresen áll ott. Nem mertünk kockáztatni, mert akkor jön a fekete kocsi, azt pedig senki se szeretné. A postás amúgy is szólna az ÁVH-nak, hogy ha lenne is egy disznajunk, vagy egy kövér ludunk.-mesélte el Minho, mire Bin bólogatva értelmezte.-Egyébként, hogy is volt ez a visszautasítási dolog, csak részleteket tudok.-tette fel a kérdést, mire a kisebbnek égni kezdett az arca.

-Nos, megismertem egy leányt a főtéren, Sára volt a neve. Bele szeretünk egymásba, összejártunk titokba, egyebek, aztán pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek a szüleihez, ám nem fogadták jól, sőt, másnap kiették a kabátomat a kapura, szóval, ja.-suttogta elhallóan a másik, mire kapott egy együttérző megértést, s vállveregetést. Mikor beértek a kapun, a fekete már bőr kabátját kezébe fogta, ugyanis meleg idő volt. Changbin és Minho, úgy döntöttek csapnak ma egy görbe estét, már mindketten tizennyolc évesek voltak, így ez nem volt akadály. Faluhelyt ez bevett szokás is volt.

Kellemesen közlekedtek az udvarban. Komótosan sétáltak be az előkertbe, ahonnan egy kis köves út vezetett befele. Maga a ház nem volt óriás, viszont emelete volt. Bin még sohase volt itt, így kénytelen volt követni barátját. Egy kulccsal a kezébe léptek fel a tornácra, majd onnan be. Egy Tágas előszobába értek, hol a tipikus paraszti jellemvonások nem voltak elmaradhatatlanok. Fehérre mázolt vályogfal, barna tölgy bútorok, ízletesen festett képek a falra szegelve. Innen nyílt egy tágas konyha, benne a mesékbe illő paraszti lócákkal, szintén fa ablakokkal. Ezek mellett itt volt egy lépcsőfeljáró, illetve egy tisztaszoba, melynek falapján zár volt.

-Gyere erre, anya készített paprikás krumplit, vagyis azt mondta reggel, szóval együnk, farkas éhes vagyok.-duruzsolta el a szavakat a barna, majd beljebb lépett, szinte sietett a fazékhoz, persze a cipőik levétele után. Beérvén a helyiségbe, Min előkotort két tányért, majd fakanállal kikapart egy-egy adagot, s az étkezőre tette, s lassan le is kuporodott. Changbin megköszönvén falta az ételt, csak úgy, mint a másik. Egy ilyen fizikailag megterhelő napszak után jól esik a meleg étel a fiataloknak.

-Szüleid?-tette fel a bizonyos kérdést két falat között a fekete. Lee család idősebb sarja rá emelte tekintetét, s el is vigyorodott.

-Még a földeken, szóval, ha megettük, fent van a szobámba egy szilvapálinka, lehozhatnád majd igazán, illetve két üveg sör is.-motyogta teli szájjal mosolyogva. Miután ez a folyamat megtörtént, Chang gyerek tényleg felment. Halkan szelte a lépcsőfokokat, és nem is igazán tudta hova kellene menni. Így végül úgy döntött bemegy az első szobába, ám az, mint kiderült a szülőké. A következőbe is benyitott. Ez egy fürdőszoba volt. Ritka volt az ilyen szép fürdő. A harmadik szobába is lassan, de biztosan benyitott. Szerencséjére nem nyikorgott, így bedugta kobakját, ám amit látott az merően túlszárnyalta elképzeléseit. Egy szép ágy volt a közepén, libatollas párna, meleg gyapjútakaróval. Mellette egy tükör sorakozott. Előtte, pedig egy fiú. Egy fiú, ki meztelen testével állt, s nézte magát. Tetőtől talpig tömör gyönyör volt ez a valaki. Talpai nőiesek, s vékonykák, lábaitól felfele a combjai feszesek, feneke, melyet nem fedett semmi, kerekded formájával tündökölt, hátán gerinc vonala kirajzolódott az éden, világos bőrén. Haja, mely hosszabb volt, leért neki a válla tetejéig. Barna koronáján meg is csillant az üvegen beszűrődő fény. Ám a tükörből tökéletesen rálehetett látni ágyékára, mi tökéletességét mutatta. Felsőteste csillogott a napsugaraktól, mellbimbói kissé kívánatosan feszengtek. Kulcscsontja, melyek kiálltak a bőr felszínéből, ékesítette a testet. Arca pedig szavakba önthetetlen. Dús meggy párnák, pisze orr, mandula szemek, melyben fekete íriszek vannak jelen, s azok a pici szeplők, édesek. Arcába bele-bele lógnak a tincsek, mintha oda lett volna kitalálva. Chang ámult és bámult. Életében nem látott ádámkosztümös férfit, így. Oly tökéletes volt, mit még egy hiba se ronthat el. Viszont ekkor megérzett valamit. A pírt az arcán, amikor farkára lesett. Ezek mellett, hogy bizseregni kezd gatyája lent, mire tátott szájal meredt maga elé. Azonnal bevágta az ajtót, nem foglalkozva a következményekkel, miközben loholt lefele.

-Bazdmeg, nem hiszem el.-suttogta mikor leért. Igen, tény, hazudott mindenkinek. Nem tették ki a szűrét, se őt. Sőt a szülők imádták Bin-t. Ám egy baj volt. Nem állt fel neki a lányra. S mikor ezt megtudta, nem tudott mit tenni, azt hitte másra fel fog, de nem egy fiúra. Sokkolva állt az előszobába, miközben, cipőjével szenvedett. Mikor Minho kijött, lerázta egy „sürgős" üggyel, azzal el is iszkolt. Nem is törődött az addigra leért mogyoró fiúval, ki meg akarta volna szólítani, de már ott se volt.

-Hyung, ki volt ez?-kérdezte, miközben az ingét gombolta befele, az aljától a tetejéig. Nem látta a jöttment arcát, se azt, hogy milyen fejet vághatott, de kínosan érezte magát, az biztos. Ránézett bátyjára, ki szintén tanácstalan volt a helyzettel szemben. Annyi biztos, elrohanásának oka a kisebb volt, ám a legfőbb kérdés az az, hogy ezek után hogyan fog szembenézni vele, hogy látta, a sej haját is?

-A barátom volt, Changbin. Úgy volt, hogy iszunk, de elment.-mondta, mire a barna elkezdte ajkait tépdesni. A fekete nevét ízlelgette megfele. Szinte a szájára jött a neve, olyan jó volt kimondani a „Changbin" nyelvi egységet. Ahogyan teltek a napok, úgy vált egyre érdekessé ez a név. A titokzatos srác, ki rányitott a szeplősre. Szinte a gondolattól vörös arca lett, annyira megborzongott a tudattól, hogy láthatta szűz testét, mely kecsesen pózolt a birka szőnyegen. Azóta a szerdától kezdve nem is látta a fiút, pedig már eltelt egy hét is. Hogy miért hozta lázba egy ilyen kis dolog? Felix a farkakra bukott, a helyes jóképű fiatalemberekre, nem pedig a keblekre. Erre akkor jött rá, mikor a kollégiumban, a tusolóban kiállt az ágyéka helyéről egy fiúra, azóta pedig sohase tudott lányokra nézni, úgy. Mindig is tisztelte a nőket, kedvesnek és szorgosnak tartotta az asszonyokat, de nem tudott volna egy bottal se hozzájuk érni. Eleinte azt hitte vele van a probléma, hogy biztos nem látott egy gyönyörű, kecses leánykát, de hiába hívott magához egy ágyast tizenhét éves létére, nem sikerült neki. Marcangolta mindig is a tudat, hogy a társadalom selejtje, és ha ez kiderül, neki annyi, vége az életének. Aztán Debrecenben, a gimnáziumában találkozott egy legénnyel, hasonló problémákkal. Beszélgettek, s közölte vele, hogy ez nem baj, csupán ritka, attól még nem kell szégyenkeznie. Hisz a szerelem egy csodás dolog, azzal éled meg, akivel szeretnéd, miért legyél azzal, akivel nem akarsz, mások elvárása miatt. A diszkurzust követően tartották a kapcsolatot Jeongin-nal, barátok maradtak. Viszont ő városi lévén, csak ott tudtak találkozni, iskola időben.

-Min gondolkozol, Lix?-Tette fel a kérdést bátyja, mikor belépett a szobájába elköszönni.

-Minho, szeretsz, mint testvéred?-nézett feléje, miközben felállt a székéből, s az ágyára telepedett.

-Persze, hisz ki ne imádná az aranyos öccsét?-ült le ő is vele szemben mosolyogva, ám mire elkezdhették volna, egy hangos kopogás hallatszott lentről.-Oh, ez biztos Jisung lesz, megyünk mozgóképszínházba, tudod abba az újba, majd este folytatjuk.-állt fel, s azonnal sietett is ki. Min elég elegánsan volt felöltözve, ami furcsa is volt, egy moziba nem szoktak így kiöltözni. Egy fehér vasalt ing volt rajta és egy csicsás, barna szövetnadrág, egy lakozott cipővel megspékelve. Haja fésült volt. Ekkor látta meg, hogy karóráját fent hagyta a nagyobbik. Felvette kezében, s le is indult, ám a lépcsőfordulónál meg is állt, egy hangra.

-Apád és anyád? Nem bukunk le?-halott egy vékonyabb hangot. Kissé férfias, de nőies volt.

-Nem nyugi, csak Felix, de ő nem zavar sok vizet, úgyse tudja meg, állandóan a szobájába van. Mozi után akkor idejövünk.-ekkor csend lett, amit nem tudott mire vélni, lassan egy percig tartott, így úgy döntött, kikukucskál a fal mögül. Amit látott arra nem volt felkészülve. Bátyja egy tőle fél fejjel alacsonyabb srácot karolt át a derekánál, mancsaival pedig erősen fogta őt. Testeik összesimultak, egy csók erejéig. A másik fiú is hasonlóan urasan öltözködött fel, ám neki voltak feminin vonásai. Vékonyabb volt, akárcsak az öcs. Nadrágja ráadásul feszesebb is volt, ezzel kiadta barackjait. Rajta egy krémszínű zakó volt, egy fekete ing, és egy szintén krém alsó. Arca teltebb volt, mintha egy mókusé lett volna. Haja, fakó volt. Karjaival átkarolta a testvére nyakát, úgy falták egymás párnáit. Lix nem is azért lepődött meg, mert szomorú volt, inkább az, hogy a bátyja is titkolta előle ezt, pedig, ő megértette volna igazán. Ekkor elváltak egymástól, miközben a Lee gyerek felvette bőrkabátját, mely adott egy dominánsabb varázst neki.

-Mivel megyünk? Hoztam magammal biciklit.-mondta, s közben megfogta a másik kacsóit a mókus. A barna lassan vigyorogva rátekintett.

-Megszerettelek volna lepni valamivel, szóval nézz ki.-suttogta ajkaira, melyre rá is hintett egy csókot és az falapot ki is nyitotta. Egy nagy, termetes fehér ló állt kikötözve a kapuban, melyen egy fehér nyereg volt látható. A kisebb ámulattal nézte az újdonsült járműjüket.

-Tényleg lóval megyünk? A hajad miért nem szőke? Akkor dicsekedhetnék, hogy értem egy szőke herceg fehér lóval jött.-mondta boldogan, s megölelte párját, miközben az viszonozta is a szerelmes gesztust. Ekkor szánta a koreai a belépőjét. Visszament a lépcső tetejére, és elkiáltotta magát, hogy az óra, és viszi le. Persze tudta, hogy szét fognak rebbenni, hisz titkolják másságukat. Mikor eléjük ért köszönt nekik, és átadta az órát neki.

-Minho, lehet egy kérdésem?-nézett rá, gyanús tekintettel, mire a kicsi aggódva figyelte az eseményeket.-Nincs neked valami mondani valód?-kérdezte, mire-köpni nyelni nem tudott a másik.-Mondjuk, esetleg nem smároltatok? Egészen véletlenül nem egy fehér lóval vinnéd el a barátodat, randevúra?-ment hozzá közelebb, kin látszott nehezebben kezdi a levegőt venni, fejéről folytak az izzadtság cseppek.

-Fe-Felix, ez nem olyan egyszerű.-nyögte ki a szavakat, miközben lejátszódott előtte az egész élete.

-Ja, én is szoktam a barátommal csókolózni, teljesen igazad van. Most nagyon megérdemelnéd, hogy elmondjam anyáéknak.-mondta, mire a másik majdnem el is ájult, annyira félt.-Szerencséd, hogy én is homokos vagyok, nem csak ti.-ezzel el is érte, hogy a kisebb majdnem összeessen, közben a testvére kapott egy szívrohamot is.

-Lix, te-te is?-tért vissza a valóságba Minho, közben párja kezére fogott. Felix csak bólintott, el is vigyorodott.

-Aranyosak vagytok, vigyázzatok, este pedig beszélünk még Min.-azzal sarkon fordult, ott hagyva a sokkolt párt. Felment a falépcsőn, s letelepedett a szobába. Még azért ki nézett az ablakon, s látta, hogy a fiatal meleg pár el is vágtat a tűző napon, nevetgélve, s közben bátyja irányítja a jószágot. Leült az íróasztalához, elővette kedvenc regényét, majd miután ezt megunta, felállt és úgy döntött lefürdik, koszosnak érezte magát, amit nem tudott megmondani miért. Egy óra múlva egy szál fehér törölközőben lépett ki, gőzfelhővel maga mögött. Szokása volt nudista dolgokat művelni mikor egyedül van, ilyenkor senki látja, azt csinál, amit szeretne, sohase szégyellte a testét, szerette is kecses alkatát. Mellesleg nyár van, tombol a hőség. Papucsában sétált le a kanapéjukhoz, melyen egy bárányszőrme pléd volt rakva. rádőlt, s gondolkodott. A fiún, ki belopta magát a szívébe, úgy, hogy csak a nevét tudta. Erre a gondolatra csak az ágyékát kezdte el simogatni. Rég kényeztette magát ilyen módon, úgy vélte jót tenne neki. Rávezette csontos ujjait hosszára, közben becsukta a szemeit, hátradőlt, s maga elé képzelte az ismeretlen fiút. Ahogy izmos vállával és kacsóival simogatja combjait, közben a felsőtestét lepi el különböző nyomokkal. Aztán eszébe jutott valami. Felpattant, kiszaladt a konyhába majd a szekrényből előkotort egy üveget, s vissza is sietett. Lefeküdt a kanapéra, terpeszbe tette lábát, miközben fejét egy kényelmes párnába süllyesztette. Az üveg melyet behozott, hosszú volt a teteje, tehát a nyílásával, mely alig volt pár centi, ugyanolyan széles volt az üveg fele, ezzel tökéletes játékszert alakított magának. Mikor ezt megtehette volna, hallott egy apró neszt a konyha felől, egyből arra nézett. Changbin tátott szájjal meredt a kanapén fekvő pucér angyalra, aki éppen nyögdécselve jött rá, nem van egyedül. Mielőtt az alacsonyabb eltudott volna rohanni, Lix ráförmedt. Feltápászkodott a kanapé karfáját fogván.

-El nem merj menni, mint a múltkor!-kiáltott utána, mire nagyot nyelve meg is fordult, de nem bírt nem rá nézni, főleg nem lentre. Felix először azt hitte, magyarázkodnia kell miért volt pucéran, de amint meglátta a nadrágján a dudort, egyből vágta mi a helyzet. Bin nem azért rohant el, mert undorodott tőle. Azért rohant el sietvén, mert ő is meleg, s szégyenli valószínűleg. Lix vigyorogva felkelt, miközben kitalálta tervét. Ilyen izgalmi állapotban nagyon nagy esze tud ám neki lenni. Ledobta magáról az eddig rajta maradt törölközőt, mintha valami fimben lenne, s akcióba lépett. Megfogadta, ma nem megy úgy el a fiú, hogy szűz. Eközben a feketében is elindult az ondó termelés. Bizseregni kezdett az alhasa és a farka, miközben a nyála lassan kifolyt a szája széléről, ahogy végignézte a jelenetet az idősebb.

-Felix, nem kéne ezt csinálnod.-halkult el a vége, szinte elharapta a szót. Hátrálni kezdett, ám a másik a csuklójára fogott. Elakarta rántani, de keze nem mozdult, mintha agya elvesztette volna az uralmat teste felett, és a vágyinak élt volna. miközben a másik felsőtestét nézte, Lix hozzásimult, farkát ruháin keresztül is érezte, oly nagy volt. Nyakához tette fejét, kezeit vállára, úgy súgott fülébe.

-Tudom, hogy akarod. Tudom jól, Changbin.-zümmögte hallójába, amibe bele is nyáladzott, miközben a nevét nyögve mondta. A kisebb hezitált, nem merte elengedni magát. Félt, nem sül ki belőle jó dolog.-Engedd el magad. Csak a tiéd vagyok. Tégy velem, amit akarsz.-eddig bírta magát türtőztetni, magaféle fordította a magasabbat és rámart mézédes párnáira, kezdetben csak lágyan csókolta, derekára mart, közben már ajkai tépte. A koreai belül öröm táncot járt, hogy végre valaki elveszi az ártatlanságát, bele is markolt a bicepszekbe. Ezek után megfogta a csuklóját, majd nekidobta a falnak, s ment utána, majd ott folytatta műveletét Bin. Nyelvét erőszakosan tolta be szájüregébe, ahol egymásra találtak, nyúlványa bejárta a finom lyukat, hol fogait érintve. A barna lassan nyúlt pólója alá Changbin-nak, majd egy gyors elválás következtében a szoba másik felén landolt, egy szék karfáján, s követte a nadrág, majd az alsónemű. Így már mindketten vággyal telien passzíroztak magukat egymáshoz, mintha az életük múlt volna rajtuk, egy hajszál se fért volna közéjük.

-Mit tehetek veled? Bármit?-nyalt bele a nyakába, miközben rámart a világos felületre és szívni kezdte készségesen. Abban a pillanatban hátra vetette kobakját, nem is törődött azzal, hogy beverte fejét a kemény vályogba, inkább adott egy durvaság jelzőt az atmoszférának. Körmeivel felszántotta a tarkóját az alacsonyabbnak, ki belemosolygott a műveletben. Összesen három helyen végzett hasonló folyamatokat.

-Azt akarom, hogy érezzem a lüktető farkad, legyél kíméletlen, bassz halálra.-mondta mocskos szavakat, az egyébként is túlfűtött levegőbe, mire átkattant valami benne. Gyorsan ráfogott mancsára, majd egy ördögi vigyorral rálökte a hintaszékre. A kicsi semmit se értett.-Komolyan a nagymamám hintaszékében fogsz megrakni?-kérdezte kacéran, közben ajkait nyalogatta. Farka már rég az égnek állt.

-Egy kicsit hintázgatunk, legyél jó fiú Lixie.-közölte vele. De mielőtt bármit is tette volna, leguggolt a testhez, majd végig húzta vastagabb ujjait a mellbimbói, körkörösen, s élvezte a dallamot füle, melyet Felix adott ki. nyálkás nyelvével végig is nyalogatta a terepet.

-Csih-Csihnáljh már valamiht.-lihegte a szavakat, közben a tölgyfát markolgatta. A bútorzat úgy volt kitalálva, hogy a karfái üregesek lehessenek, így lábait terpeszben, de be tudta a két lyukba rakni. Ezzel alatta volt a magasabbik. Kezeivel lehajolt hozzá és elfektette úgy, hogy a háta az üllőrészen lehessen, lábait combjánál felemelte.

-Szorítsad a mellkasodhoz.-morogta, mire a kisebb csinálta is, amit kért. Mivel a kicsi már kellően kitágította magát, nem is olyan rég, így a farkára kent a nyálából, be pozicionálta magát, majd becsusszant tövig a fiúba, ki ezt fájdalmas hanggal adta tudtára. Arca grimaszba torzult, az idősebb felé hajolt, hogy csillapítsa a hirtelen fájdalmat neki, az pedig karmaival végig szántotta a hátát. A szék szerencsére magas volt, így Bin-nek nem kellet behajlítania térdeit, a hossza pont magassággal volt a lüktető ánusszal. Mikor a barna fellökte csípőjét, jelezvén, hogy kezdheti, a hintaszéknek a mozgását kihasználva kezdett ringatózni. Már akkor is erős kéjt érzett volna Lix, ha csak a falnál történt volna az aktus. Azzal, hogy minden lökésnél, ahogy a hintaszék hátra mozdul, úgy löki magát a nagy befelé, erősen ingerelvén társa prosztatáját, s ahogy kezdené a következőt a bútordarab előre, azaz visszamozdul, úgy mozdul benne az eres farok kifelé, maga volt a tökély, és így folytatódott ez oda vissza, mintha hintáznának. Először kellemesen ringatóztak, olyan érzés volt Chang-nak mintha bármikor egy rossz mozdulat és elsül. Felix ezt tudtára adta, feje hátra rándult, szemei szinte fennakadtak, annyira sóvárgott ezért az érzés sorozatért. Fellegekben érezte magát. Ahogyan érezte, egy lükető, kemény fasz ingerli belsőrészét, a gondolattól is eltudott volna menni. Percek múltával a nyögéseit nem tudta kordában tartani, se a dominánsabb, mély, de sikoltó hangját nem türtőztette tovább. Kezével úgy próbált közelebb kerülni, minél többet tudhasson magának partneréből. Pláne, hogy a fekete golyói csattogtak hagyma gerezdéin, plusz pont volt.

-Ah, Bi-Binnie, mégh, ah.-kérlelte, miközben a másik morgásokkal jelezte, jól esik ez az egész folyamat. Egyből gyorsabbra váltott, most már nem várta meg, míg a szék teljesen vissza nem dől, csak a feléig, ami gyorsabb mozdulatokhoz vezetett. A kicsi érezte, egyre közelebb van a mennyországot jelentő ponthoz, szája habzott az izgalomtól. Bin közben szuszogván leste az erotikus arcot előtte. Haja, mely izzadsággal volt teli, letapadtak homlokára, ajkai állandóan tátva maradtak, felhevült bőrén szeplői mellett rózsaszín köd lepte el, vágott szemei pedig csukva voltak, valószínű, nem lenne ereje kinyitni azokat. -Bin én nem.-azzal a mozdulattal magas orkánú hangját ki engedte, szinte a lakás is ezzel lett teli. Ondója Bin felsőtestére fröccsent, úgy érte el a beteljesülést, másiké pedig Lix üregébe ment csakugyan élvezetből. Mind ketten Lihegve néztek egymásra mosolyt engedvén ajkukra, de a dominánsabb végül kicsusszant belőle, s élvezettel nézte, ahogy a fehér váladék kifolyik a pulzáló lyukból. A kicsi gyengén, de bevezette nyúlványát és le is nyalta ujjáról az édeskés folyadékot, a másikkal farkasszemet nézve. Nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy a fekete hasfaláról a párákra, s padlóra folyt a másik ondója. Észre se vették, az addigra hazaérkező házaspárt, akik a nappaliba állva nézték a jelenetet, sokkolva, ahogyan fiúkat egy ember megrontja. 

[Félix-2021.07.27.]