[EXO] Oh Sehun x [SEVENTEEN] Lee Jihoon

Menekülés a szegény kocsis fiúval

Lovaskocsik pattogása, hölgyek s urak halk hol hangos beszéde és zene csendülése hallatszott az utcában. A macskaköves úton lassan haladt a kocsi, miközben a benne utazó három ember a járművel együtt rázkódott. Nagy nap volt ez a mai. Jihoon úrfi, Taeyong úr és felesége utazott a híres bécsi vacsorára fel egyenesen Buda egyik kúriájába, ahol az Osztrák-Magyar nagykövet, illetve a befolyásos családok voltak.

-Édesapám, miért is kell jönnöm nekem is? Hisz, oda csak a felnőttek járnak.- mondta, a lassan már tizennyolc életévét betöltő fiú.

-Fiam, édesanyáddal beszéltünk, s arra jutottunk, hogy a Jung család lányát kell feleségül venned.- válaszolt Lee úr, mire a fiatalabbik egy grimaszt varázsolt arca helyére. Mindig is tudta, hogy ez lesz a sorsa, de nem azt, hogy ilyen hamar.
-Szép is, kecses is, kedves is, jólelkű is, minden meg van, amit várhatsz egy lánytól, Jihoon. A családja elég vagyonos, így még anyagiaktól se kell aggódnunk, ugye drágám?- fordult kedvese felé, aki szintén mosolygott, hol a fiúra, hol a férjére.

A barna hajú csak tátott szájjal s egy nagyon csúnya arckifejezéssel nézett szülei felé. Sohase értette meg, miért jó ráerőltetni ezt. Így sose lesz boldog. Nem mert visszaszólni, hisz úgyis az lesz, amit ők mondanak. Viszont ami a legjobban idegesítette, hogy volt egy hatalmas titka, amiről senki se tud. Egy másik embert szeret, de azt igazán, aki viszont is szereti őt. Viszont ha ez kiderül, talán fel is akasztatja az apja. A lovas hintó lassan megállt, majd a Kocsis fiú leszállt és már nyitotta is ki az ajtót. Miután mindenki kiszállt, a szülők elindultak, ám valaki megérintette csuklóját. Mikor megfordult látta meg, hogy a fekete hajú mosolyogva tartja kezében a karját, mire a barna is mosolyogva leste őt.

-Sehun, ne most, megláthatnak.- szólt oda neki, de a másik nem tágított.

-Megígérted, hogy ma megkaphatom az ajkaid újra, édesem.- mondta szomorúan, s erre csak egy sóhajt hallatott a fiatalabbik. Gyorsan körülnézett, és miután látta, hogy senki se látja őket, egy puszit dobott a nagyobbik ajkaira.

-Mit szólnál ha egy óra múlva a mozgóképszínház oldalán találkoznánk? Az innen egy negyed emberöltőnyi perc.- súgta oda Sehun fülébe, aki egy kacér mosollyal felelt neki. A barna tudta jól, hogy ott van az apja egyik irodája, amihez van kulcsa. Ezek után elbúcsúztak, s a koreai vissza ment a lovakhoz, mire a másik szülei után futott. Bent köszöntek, majd szétváltak. Taeyong úr gyanúsan tűnt ilyen hamar, otthagyva a többi hölgy társaságában a kedvesét, amire az épp barátaival beszélgető Jihoon örökösnek is feltűnt, és barátai tanácsára utána eredt.Egy hosszú folyosóra ért, ahol rengeteg díszítés volt. Mire feleszmélt egy ajtócsapódást hallott. Lassan és magabiztosan lépkedett a hirtelen elkezdett beszédhang fele. Mikor egy fehér ajtóhoz ért, felfülelt egy idegen ember hangjára. Tudta, hogy nem szabadna hallgatóznia, de a család érdekében megtette.

-Tae nyugodj meg, hidd el ez nem segít a helyzetünkön. Tudod jól, hogy itt nem maradhatunk, ha velem akarsz lenni.
-a fiú nem értett semmit. Miért kellene az apukájának elmenni vele?

-Tudom de....Mit kezdjek a fiammal? A feleségemmel, akit annyira utálok? Nem hagyhatom itt őket azzal az indokkal, hogy bocsánat de Amerikába utazok.- erősödött a hang.

-Mert az jobb lenne, ha felakasztanának minket, mert melegek vagyunk?-kérdezett valaki a szobából.

-Nem de... de.... ajh Jaehyun, én ezt nem bírom tovább.- hallatszott egy zokogó hang a falap mögül. Az úrfi életében nem érzett ilyen keserű érzést. De nem amiatt érzett így, mert most tudta meg hogy, apja egy férfivel hál, hanem, mert tudta milyen érzés ez. Ő is homoszexuális volt. Párjával, Sehun-nal, már két éve folytat titkos viszonyt. Átérezte a helyzetet. Ám ekkor a cipőjével rálépett egy fehér szőrű, arra járó macskára, aki olyan zajt csapott, hogy a bent lévők is hallották.

-Ki van ott?- szólt idegesen egy mély hang, mire a barna csak csendben maradt. Ekkor nyílt az ajtó és egy öltönyös, jól kinéző úriember nézett le rá.
-De hisz te Taeyong fia vagy!- tette kezét szája elé, mire az apja el kerekedett szemmel nézte gyermekét.

-Én cs-csak.- dadogott a fiú, mire a magas csak megfogta és berántotta a helyiségbe, majd becsapta a kijáratot. Ekkor látta meg, hogy apja kigombolt ingben ült az ágyon, kissé vöröses szemmel.

-Mindent hallottál fiam?- nézett lesütött szemmel rá, aki csak bólogatott egyet. Erre a legmagasabb csak idegesen túrt hajába, majd így szólt hozzá.-Jihoon, ezt ha elmondod bárkinek is, az akasztóra megyünk, ugye tudod?- nézett rá, aki csak egy kis mosollyal válaszolt.

-Csak utánatok.- Mondta és lejjebb húzta az ingét, hol rengeteg szívás nyom sorakozott, ezzel mutatván, ezt nem egy lány csinálta.-Nyugodjatok meg, én is meleg vagyok, mint a kályha.-
az apa nem tudott megszólalni, se rejtett szeretője.

-Akkor most már értem miért maradtál a kisebb faházban olyan sokat. A szegény Kocsis, mi?-lesett fiára Taeyong úr, és ő bólintott. Nem haragudott gyermekére, hisz ő is ferde hajlamú volt maga is.

-És akkor most mi lesz? -mondta a barna halkan és hol Jaehyun-t hol Taeyong-ot nézte. Ők csak csendben voltak, majd az idősebbik így szólt.

-Fogalmam sincs Jihoon, viszont szerintem szét kellene szélednünk, gyanúsak lehetünk.-mondta s  miután az apa összegombolta az felsőjét, csendben távoztak.

-Apa, én elmentem.-ejtette ki a legfiatalabb, közben halkabban folytatta.-Sehun vár már rám.-erre Taeyong összenézett a másik nemessel, s bólintottak boldogan. Ezek után szétváltak, majd sietősen talpalt tovább egy titkos kijáratig. Hogy honnan tudta? Nem ez az első alkalom, hogy megszökik. Lenyomta a kilincset, és rohanva becsukván kezdett el futólépésben menni a helyre. A hentest elhagyván, a márkásabbnál márkásabb ruhabolt mellet lévő mozgóképszínházhoz ért, hol rengeteg arisztokrata járkált fel s alá. Egy fehér inges, fekete szövetnadrágos ázsiai állt a sarkon, kezében bőrtáskáját tartva. Mikor meglátta, egy kacér vigyorral intette magához, majd elindultak az iroda bejárata felé.

-Hoztál jeget?- kérdezte az alacsonyabb, miközben Sehun ráfogott csuklójára és húzta fel a lépcsőn.

-Persze megígértem, de siessünk mert hamar elolvad, ráadásul az omnibuszon sokan is voltak mire elhoztam a piacról.-tette be a kulcsot a fekete hajú a zárba. Hogy mire kell a jég két fiatal felnőttnek? Nos kiszerettek volna próbálni valamit a fagyos kockával.
Bent letették cipellőjüket, majd miután a kisebb elrakta zakóját, az előszobába ment. Szép Budai, harmadik emeleti lakás volt. Egy nagyobb hegy oldalán feküdt, hol rengeteg fa és park helyezkedett el. Ám nem a Duna felé voltak az ablakok, Viszont az a lakás is rengeteg vagyon lehetett. Két kisebb szobából, egy nagy szobából, méretes terasszal, s egy illemhely és mosdó keverékéből állt. Konyha nem volt, hisz oda az apja csak dolgozni járt, minek az oda.

-Bár lenne egy olyan masina ami képes lenne hűteni.-mondta az idősebb egy sóhaj keretein belül. Később leültek egymás mellé s eközben a koreai kezét párja combján pihentette.

-Sehunie, emlékszel arra a Jaehyun nevű német arisztokratára? Tudod aki megvette a budai várat.-kérdezte s meggyújtott egy gyertyát a dohányzó asztalnál, mire a másik bólintott.-Nem fogsz a fülednek hinni.- erre a másik kíváncsibb lett.-Hallottam őket arról beszélni, hogy elakarnak menekülni innen, mert együtt vannak és amikor rájuk nyitottam...elég érdekes volt a saját apámat kigombolt ingben és kiszívott kulcscsonttal látni.-közölte s a magasabb csak tátott szájjal meredt rá.

Miután átbeszéltek mindent, Sehun elővette a bakelit lemezjátszót s elindított egy kellemes lemezt rajta. Egy magas üveglap előtt ültek, mely az egész fal kétharmadát elfoglalta. Kényelmes bőrfotelt egy vastag prémes takaró fedte le, aminek olyan nagy volt a bundája, hogy a kisebb keze eltűnt benne, aki egyébként már a nagyobbik ölében ült nyugodtan, mellkasának dőlve. A kanóc halványan világította be arcukat miközben a nap már lenyugvóban tartott. A zene is kellemesen járta át a helyiséget. Az asztalon egy csupor díszelgett amiben a jégdarabok még nem olvadtak el.

-Woozi.-suttogott az idősebb. Ezt a becenevet akkor használta, mikor kuncsorogni akart egy kis mézédes csókot magának. A barna hirtelen, de lassan áttette a bal lábát szerelme másik oldalára. Lassan kezét körbe tekerte a fekete nyaka köré és kuncogni kezdett.

-Igen? Csak nem szeretnél valamit?-tudakolódott tőle, miközben fogai segítségével kigombolt pár gombot ruháján.

-Ha így folytatod nem fogok tudni leállni.- lehelte a piruló fülébe.

-Légyszíves ne is, nagyon rég kényeztettek így.-kuncogott tovább, mire a másik csak egy fagyos darabkát fogott fogai közé s úgy mart rá Jihoon szájára. A másik automatikusan engedte le állát, majd meg is érezte Sehun vad nyelvét kutakodni.

Ennél többre senkinek se lett volna szüksége. Az a nyugodtság és harmónia ami kettejük között áramlott, annyi elég volt a tökéletesség fogalma bebizonyításához. Már csak abban kell reménykedni, hogy a szomszéd nem kopogtat át, miszerint mik ezek az üvöltések.

[Félix-2020.10.04.]