,A szeretetet nem szavakkal, hanem tettekkel kell kifejezni'

Az egyetlen szerencsém az, hogy elkezdődött a téli szünet, így egész nap fekszem, olvasom, tévét nézek, és eszek. Szinte mindennap átjön Amy, és beszámolót tart a randijáról.

Mióta Amy Greggel jár megtudott néhány dolgot Ryan-ről. Például, hogy azért élt egyedül, mert az apja bepipult rá, hogy nem szeretne egyetemre menni, hanem hokiból akar megélni, ezért kidobta a házából.

Éppen az ágyamba fekszem, és tévét nézek. A szüleim elmentek Skóciába üzleti útra. Igaz, csak anyának van munkája ott, de úgy döntöttek ott maradnak plusz egy hétre, és kipihenik magukat. Túlságosan fárasztók vagyunk....elvileg.

-Haley Kane, beszélnünk kell!!!-ront be a szobámba, nagy meglepetésemre Ryan nővére, Mia.

-Hogy jutottál be?-ültem fel az ágyamon.

-Az öcséd engedett be.

-Mit szeretnél Mia?-kérdeztem, közben ő leült mellém.

-Ryan...

-Mi van Ryannel?-kérdeztem, és belenéztem aggodalmat tükröző szemébe.

-Teljesen maga alatt van. Minden este részegen jön haza, és....

-És?

-Apa lesz...

Azt hittem, most rögtön elájulok. Hogy érti, hogy apa lesz? Az nem lehet, hisz Greg szerint szeret engem....

-Mond meg neki-a végére elcsuklott a hangom, hogy gratulálok.-majd nem bírtam tovább, elsírtam magam.

-Sajnálom Haley....Akarod, hogy itt maradjak veled?-Én csak bólintottam egyet és hálásan rápillantottam.

Ekkor betoppant Amy is a szobámba. Amikor meglátott, egyből mosolya átváltozott keserű arckifejezéssé.

-Mi történt?-kérdezte suttogva.

-Ryan.....Ryan apa lesz.-dadogta Mia és lehajtotta a fejét.

Amy odajött hozzánk, és produkált, egy hármas ölelést. Szinte egész nap csak vigasztaltak engem, de nem hagytam abba a sírást. Túlságosan fájt az a tény, hogy Ryan apa lesz, és nem én leszek a kicsi anyja....

Ryan szemszöge:

Itt ülök az étkezőnél, és csak arra gondolok amit Miranda mondott. Én vagyok a kicsi apja. Hisz én is gyerek vagyok még, de nem hagyhatom egyedül a kicsit az anyjával, hisz a gyerek nem érdemelne rossz sorsot. Mit tegyek? A telefonom csörgése szakította félbe gondolat menetemet.

-Haló-szóltam bele.

-Szia Ryan!!!! Miranda vagyok. Arra gondoltam, hogy 1 hét múlva eljönnél-e velem az orvoshoz.-nyávogós hangja, szinte kínozta a fülemet.

-Igen Miranda. Majd megbeszéljük most mennem kell.

-Szia Ryan!!!!

-Szia Miranda!-majd kinyomtam.

Már vagy két órája, csak fekszem, és gondolkodom. A telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam, ezért felkeltem és megnéztem.

Nővérkém: Egyszer még kinyírlak!!!!!!!

Ryan: Már megint mit csináltam?

Nővérkém: Felcsináltad azt a lányt akit utálsz, és összetörted azt a lányt akit szeretsz?

Ryan: Honnan tudsz te róla???

Nővérkém: Inkább azt kérdezd meg, hogy Amy mikor támad rád, és üt le téged, mert előre szólok, ki fog nyírni! De nem csak ő....ÉN IS!!!!!!!

Ryan: Tud róla, Amy és Haley is?

Nővérkém: Igen elárultam nekik.

Ryan: Hol van Haley?

Nővérkém: Ne menj a közelébe!

Ryan: HOL VAN?

Nővérkém: Elment a bátyja hoki meccsére. De jól figyelj!!! Egy rossz szó, és ma a kinti padon alszol.

Ryan: Mindegy hol alszom. Csak azt szeretném, hogy megbocsásson.

Nővérkém: Siess mert elkésel!

Ryan: Köszönöm, hogy elmondtad. Viszlát nővérkém!!!

Nővérkém: Szia Ryan!!!!

Gyorsan felkaptam a kabátom, és beültem a kocsimba.

Mikor odaértem Haley és Amy a lelátón ült. Ráírtam Haley-re, hogy jöjjön ki a mosdókhoz. Mivel ebben a jégcsarnokban szoktam én is játszani, tudtam, hogy mi hol van.

Ryan: Gyere ki légyszi a mosdókhoz. Itt vagyok a bátyád meccsén.

Haley: Mit akarsz?

Ryan: Csak beszélni szeretnék veled. Ennyi...

Haley: Ha odaérek, 2 perced lesz elmagyarázni mindent.

Ryan: Elég, csak gyere már.

Pár perc múlva meg pillantottam Haley-t, ahogy felém közeledet. Haja ki volt engedve, míg egy bő pulcsit viselt, és egy fekete farmert. Lábán a szokásos szakadt csizmáját hordta.

-Itt vagyok, mit szeretnél?-kérdezte flegmán, és megállt előttem.

-Csak bocsánatot akartam kérni, amiért fogadtam rád. Te nem egy tárgy, hanem egy személy vagy.

-Nagyon jó Ryan. Megbocsátok. Most viszont, én vissza megyek a lelátóra, te meg menj vissza a terhes szerelmedhez, és hagyj engem békén.-nem mert a szemembe nézni. Láttam, hogy a sírás kerülgeti szegényt.

-Nem a szerelmem.-válaszoltam, és megemeltem az állát, hogy a szemembe nézzen.

-Attól még gyereketek lesz. És az nagy felelősség. Nem szeretnék harmadik fél lenni.-a lelátó mosdója előtt voltunk, ezért mindent hallottunk, ami a meccsen történt. Hirtelen mindenki fütyülni kezdett, és a mentő szirénáit is hallottam. Amy, könnyes szemmel felénk jött. Mikor ideért, alig tudott valamit kibökni. A lélegzete is elállt.

-Haley...-szólalt meg rekedtesen-A..a..a...bátyád-suttogta és elkezdett zokogni. -Érte jöttek a mentők....

Itt is lenne az új rész. Remélem mindenkinek tetszett!!! Hamarosan jön a kövi rész.