A hétvége további része unalmasan telt. Csak a szokásos dolgokat csináltam mint például a házi írás, vagy a kockulás Jeannel.

Hétfő reggel "kicsit" korábban keltem a kelleténél, így már hétkor a suli udvarának egy padján ücsörögtem. Úgy döntöttem ha már így alakult alkotok valamit. Elővettem egy füzetet és húzogatni kezdtem a vonalakat az üres lapra. Le akartam rajzolni a törpét. Nem tudom miért, csak kíváncsi voltam sikerül-e egyáltalán.

/Levi szemszög/

Beléptem a suli udvarára ahol a magányosan üldögélő Yumét pillantottam meg. Oda sétáltam mögé, de túlságosan bele merült abba amit csinált így nem hallotta meg, hogy közeledem felé. Még közelebb léptem. Láttam hogy rajzolt, majd nagy meglepetésemre magamat véltem felfedezni a lapon, amit már csak elégedett fejjel vizslatott.

- Ez én vagyok taknyos?- olyan hirtelen ugrott fel hogy majdnem le esett a padról.
- N-nem... Vagyis igen de...
- Miért rajzoltál le?- Érdeklődtem szórakozottan. Láttam hogy nagyon zavarban van amitől, hogy is mondjam aranyos (?) lett. Igen azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó rá.
- N-Nos... Nem tudom cs-csak eszembe jutottál és mivel úgy sem volt más ötletem. Így gondoltam...- olyan fejjel nézett rám mint aki éppen várja, hogy az anyukája leszidja ezen akaratlanul is nevetnem kellett persze csak magamban. Nehéz be vallani de egészen élveztem a szituációt.
- Megtarthatom?- kérdeztem fél perc csend után. Az arca ha lehet még vörösebb lett mint az előtt. Látszott, hogy nagyon meg lepődött.
- Persze h-ha szeretnéd...
- Köszi taknyos. - Eresztettem egy félmosolyt az irányába, majd le léptem. Az osztály terem felé vettem az irányt. Le csapódtam a helyemre a rajzot pedig a padomba helyeztem. Ám ekkor az a buzi osztálytársam Yimir jött oda mellém.

- Na mi van törpe? Végre találtál magadnak valakit aki aki képes elviselni?-
- Befoghatnád semmi közöm ahoz a lányhoz.-
- Ohh ne mondj ilyeneket olyan cuki hogy le rajzolt téged.- vigyorgott gúnyosan. Ami még azt is el feledtette velem, hogy rá kéne jönnöm mégis honnan a francból tudja ez.
- Mondtam már hogy semmi közöm hozzá.- közöltem kicsit hangosabban.
- Akkor az se zavar ha eltépem ugye?- Azzal kirántotta a lapot a padból és ketté szakította azt. Életemben először ütöttem meg egy lány, és valószínűleg utoljára is. Fogalmam sincs miért reagáltam így. Egyszerűen gondolkodás nélkül cselekedtem. Borzasztóan mérges lettem rá. Asszem ideje bevallanom magamnak, hogy örülök ha a taknyos a közelemben van. És azt is hogy nem csak azért kértem el tőle a rajzot mert tetszett.

/Yume szemszög/

***Levi Ackermant várják az igazgatói irodában***

-Hmm... Vajon mit csinálhatott az az idióta?- Gondolkodtam valószínűleg hangosan ugyan is Hanji érdeklődve nézett rám.

- Levire gondolsz?-
- Igen...
- Nem ez az első alkalom hogy ott köt ki. Szerintem nincs miért aggódnod.
- Mindegy, majd meg kérdezem tőle késöbb.-
- Mióta vagytok ti ilyen jóban?-
- Nem vagyunk. Legalábbis szerintem... Na jó igazából én sem tudom, hogy jóban vagyunk-e.
- Ezt hogy érted- Nevetett a barátnőm mintha valami fergeteges poént mondtam volna.
- Egyszer kedves egyszer pedig bunkó. Nem tudom mikor mire gondol, hogy éppen idegesítem-e vagy sem. Elég furcsa fiú.
- Az már biztos.