Shouto x Reader

-Tsundere!Egy kibaszott tsundere vagy Todoroki Shouto!-csaptam rá a még mindig érzelem mentes arcot mutató fiú padjára.

-Az meg mi?És lennél szíves nem káromkodni?

-Tudom, hogy szeretsz, csak nem akarod bevallani!-húztam ki magam, majd a szívemre tettem a kezemet-Mert e gerle pár biza, egybe fog kelni valaha!

-Oh, megint költős kedvedben vagy?Nem hogy inkább a matek Tz-re tanulnál.

-Milyen matek Tz?

-Látod?Erről beszélek.Nem tanulsz, nem figyelsz órán,inkább telefonozol, beszélgetsz, eszel, iszol, valaki mást nézel, bambulsz és sosem tudod, hol is vagy épp. Csodálom, hogy nem látszik az eredményeiden a hanyagságod és a nem törődömséged.Az a szerencséd, hogy a tanárok szeretik az energikus személyiséged és ha kérdeznek mindig tudsz válaszolni.

-Ahha...Szóval, milyen matek Tz?

-Amit a tanár már másfél hete bejelentett...

-Oh...És melyik anyagrésznél tartunk?

-Menthetetlen vagy.Inkább azt ajánlom, hogy menj és tanulj amíg lehet...

-Mineta Drágám!Most matekon a helyeden ülök!

-[Név] - san?Csak nyugodtan.Egy feltétellel.Beleülhetek az öledbe?

-Ha úgy akarsz hazamenni, hogy a pöcsöd a homlokodra van ragasztva, akkor csak nyugodtan-foglaltam helyet a Todoroki padja melletti lévőben.

-Nem fogok segíteni.

-Nem is kell.Elég ha itt vagy mellettem Szívem.

-Megtennéd, hogy amíg nem vagyunk együtt, nem becézgetsz?Eléggé fura és ha nem vetted volna eddig észre Yaoyorozu is szikrákat szór feléd a szemeivel...

-Ezt vegyem egy rejtett utalásnak, hogy a jövőben sor fog kerülni rá, hogy összejövünk?

-Nem így értettem-sóhajtott-Mindegy. Annak veszed aminek akarod-dőlt hátra a székén, majd megrázta a fejét. Ezt most mire véljem?

-Tudom, hogy szeretsz-vigyorogtam rá.

-Én ezt nem mondtam...

-Miért, az mondtad, hogy nem?Én nem hallott, szóval ez azt jelenti, hogy igen. Vagy tévednék?

-[Név]...Néha jobban lefárasztasz, mint a többiek együtt véve.Szó szerint egy energiavámpír vagy, aki csak szívja le, az amúgy sem sok életkedvem...

-Mentális problémákkal küzdesz? Ha akarod, leülök veled beszélgetni... Mondjuk ma suli után átmegyek hozzátok.

-Értékelem a kedvességed, de nincs szükségem sem törvényen belüli és sem azon kívüli pszihológusra.

-Akkor csak simán átmegyek, aztán, majd lesz valami.Tudom hogy szereted a társaságom, szóval nem hagyhatlak magadra a nehéz időkben sem.

-Mint mondtam, köszönöm, de nem szükséges.

-Miért érzem azt, hogy nem is akarod, hogy átmenjek?

-Lehet, azért, mert így van...

-Te most lekoptattál?Innen látom Yaomomo elégedett arcát...-suttogtam oda a fiúnak, aki a vállam fölött átnézett, majd visszavezette rám heterokrómiás tekintetét és bólintott egyet.

-Jó emberismerő vagy.

-Nem, csak a csaj tök átlátszó.Egy nyitott könyv az egész...Segítsek lerázni?

-Nem szüksége-

-Rendben Drágám, akkor ma nálad alszom-pattantam fel a helyemről, majd arcon pusziltam az előttem ülőt.Az osztály nagy része 'HUU' - zni kezdett, míg voltak akik nem is figyeltek, volt Yaomomo, igen ő egy külön faj, aki úgy el küldött volna melegebb éghajlatra, mint annak a rendje és volt Todoroki, akinek még mindig vörös színekben pompázott az arca.Pislogtam párat, hogy biztos jól látom-e, de a szemeim még mindig kiválóak.Valaki hozzon egy kamerát, mert ilyen többet tuti nem lesz!!Lencse végre kéne kapni ezt a különleges természeti csodát.

Ezt vajon én váltottam ki belőle?Ha ilyen könnyen zavarba lehet hozni, mi lesz később?Ez csak egy sima arcra puszi!

Vissza akartam ülni a helyemre, de a fele más, megfogva a kezem visszarántott, majd lehúzott magához, hogy egy szinten legyen a fejünk és suttogni kezdett.

-Ma délután tényleg el kell beszélgetnünk.Suli után ne menj haza. Rendben?-csak bólintottam, majd mivel bejött az én úgy szeretett matek tanárom,visszamentem a helyemre, akarom mondani Mineta helyére.

Valóban témazárót írtunk. Kiosztotta a lapokat, majd egy "Jó munkát" címszó alatt leült a tanári asztalhoz és valamit javítani kezdett.

A függvények nem valami nehéz anyag, így pik-pak megvoltam vele.Megtámasztottam a könyököm az asztalon, majd azon a fejem és Todoroki-t néztem, ahogy írja a saját dolgozatát.

Egyszer felpillantott, majd el is kapta rólam a tekintetét, vissza arra a darab A4-es papír lapra.Mégegyszer rám merészkedett nézni, mire elvigyorodtam, ő pedig csak bólintva egyet ismét visszatért a témazárójához.

-[Név] - san megtennéd, legyél szíves, hogy a dolgozatodra figyelsz más helyett?

-Be lehet adni?

-Ilyen hamar?Oh, ömm... Persze. Csak nyugodtan-fel keltem a helyemről és kisétáltam a tanár elé.Átfuttatta a szemeivel a lapomat, majd rámnézett-Rendben.Addig kezdd el olvasni a tankönyvben az új anyag részt vagy csendben foglald el magad.

✨✨✨

-Megkérhetlek, hogy ne szugerálj egész órán?

-Meg.

-Köszönöm.

-Csak lehet nem teszek eleget a kérésednek.

-Vajon késő még elfutnom?-kezdett el motyogni az orra alatt.

-Ha év elején akartál volna, lehet lett volna esélyed, de így már nincs sok-rántottam vállat-És,mit is akartál?

-Tőled?Semmit.

-Uh, ez fájt. Manapság milyen gorombák ezek a kanadai zászlók-ráztam meg a fejem rosszallóan.

-Todoroki!-hallottam meg Yaoyorozu hangját a hátam mögül, mire egy fintorral hátra fordultam-De jó, hogy utolértelek-remek,még le se szar-Megkérhetlek, hogy segíts nekem az angolban?

-Sajnálom Yaoyorozu, most nem alkalmas.

-Csak 1-2 óráról lenne szó, nem több.

-Talán, majd legközelebb...Gyere [Név]. Menjünk-ragadta meg a csuklóm maga után rángatva.

-A picsába...

-Tessék?-fordult hátra a mellettem lévő.

-Semmi, semmi-vörösödött el, majd inkább visszament a suliba.

-De idegesítő egy szuka-fújtam ki a levegőt, mikor már kellő távolság volt köztünk.

-Nekem mondod?!Rólam nem száll le!

-Hé!Kicsit kifordultál magadból!Ez az én szerepem!

-És?

-És ne kiabálj velem, mert tarkón váglak.

-Ugyan már. Úgy sem bántanál-tért vissza a normális hangnemébe.

-Ez valóban így van...-estem gondolkozóba-Akkor valakit megkérek, hogy rugdaljon meg téged.

-Nem hagynád neki.

-Pontosan!Így van okom őt megverni,és akkor nem téged bántalak.

-Ez egy fenomenális ötlet-forgatta meg a szemeit.

-Ugye? Szerintem is-karoltam át a vállát, miközben egy puszit nyomtam az arcára.Amint arrébb húzodtam odakapta a kezét és kétségbeesve rám nézett.

-Ez meg mi?

-Úgy hívják, hogy szerelem.

---

Hát...Nem a legjobb,de már nagyon sok ideje csak itt áll és vár a befejezésre, szóval, nah. Már nem is tudom ki kérte.😅❤️Mindegy, aki Shouto ☓ Reader-t kért, annak most itt van.

Remélem tetszett.
Pusz❤️