~Todoroki x Reader~

Mi értelme van az életnek?Mármint...Bármilyen sikereket is érünk el, egyszer úgy is mindenki elfelejt...Fölöslegesen eszünk, ha egyszer úgy is meghalunk.Tök mindegy, hogy milyen fejlesztést hozunk létre a világ számára, ha egyszer mindennek vége lesz...Mindenki egy álmosollyal járkál az arcán.Kétszínűek.Ha valaki nem olyan, mint a többiek, mert ő "egyedi", akkor köpködni kell rá és kiközösíteni.Unalmas.Ez az egész színjáték unalmas.Sosem értettem az ilyen és ehhez hasonló eszméket.

-Hát eljött ez a nap is...-néztem le a magas panel tetejéről.Itt nincs aki utánad jön és megakadályozza, hogy le vesd magad a mélybe.Ez a valóság, nem pedig egy cukormázos rózsaszín mese világ unikornisokkal.A "hősök" , akiket azoknak csúfolunk, nem léteznek...Mindegyik csak a pénz és dicsőség miatt csinálja.Valamilyen szinten egyetértek Stain-nel, de ahhoz gyáva vagyok, hogy gonosztevő legyek.Úgy, mint az öngyilkossághoz is. Mivan ha nem sikerül?Ha esetleg túlélem...Sokkal jobban figyelnének rám,ezért mégegyszer alkalmam sem lehetne megpróbálni...

-Most vagy soha...-léptem le a tetőtérről és elkezdtem zuhanni a mélybe.Az utcai világítás erősen csillogott. Milyen szép látvány egy ilyen romlott világban...

-[Név]!-oh,ez mintha Shouto lenne.Egy mosoly kúszott fel az arcomra, majd becsuktam a szemeim.Ez a fény?Valószínű, annak kell lennie...Elindultam felé, és vártam a csodát.

✨✨✨

-Todoroki Shouto, az első számú hős ismét elkapott egy újabb gonosztevőt.A...

Miután megtörtént az öngyilkosságom,a helyett, hogy örök békére leljek, egy új testbe születtem.Az összes emlékem megmaradt, kezdve az osztályomtól a családomig minden.Igen,még Shouto is...Most vagyok az előző életem szerint 22,a mostani szerint, pedig 7.

A mostani szüleim az elejétől fogva felfigyeltek arra, hogy éretebb vagyok, mint a kortársaim és ezt a képességemnek tudták be.Elengednek egyedül bárhova.Szó szerint.Simán rám hagyják az egész házat, ha esetleg elutaznak üzleti ügy miatt,mert tudják, hogy nem csinálok hülyeséget, mint a többiek.

Most is ez a helyzet.Egyedül vagyok itthon a tévét hallgatva,ami épp az ifjú 22 éves Todoroki Shouto-ról áradozik.Eljött az idő, hogy újra találkozzak vele.Ha nem változtatott számot, ez egész egyszerű lesz.Emlékszem rá.

Bepötyögtem a telefonom SMS részébe, majd a következő üzenetet küldtem neki:

Rég találkoztunk Shouto.Nincs kedved ma este pontban 7-kor találkozni a közeli játszótéren?

Felnéztem a fali órára,ami 6 órát mutatott.Elkezdtem készülődni, majd előkotorva a zsebemből a kulcsot bezártam magam után a bejárati.Elindultam a kijelölt hely felé.Nagy meglepődésemre tényleg ott volt.Ott csücsült a bal oldali hintában.

Odaugráltam hozzá, majd egy puszit nyomva az arcára beleültem a nellette lévőbe.

-Rég láttalak Shouto-mosolyogtam a mellettem ülő fiúra, miközben elkezdtem hajtani magam.

-Hol vannak a szüleid?Ilyenkor nem szabadna kint bóklásznod egyedül...

-De én megtehetem.

-Hogy hívnak kislány?

-Gondoltam, hogy nem fogsz felismerni-álítottam meg az eszközt, majd egy savanyú mosollyal felé fordultam-Mond neked az valamit, hogy Sho?

-Mi?Miért?Hazaviszlek...Hol laksz?

-Mond ez neked valamit vagy nem?

-Hát...Igazából...Volt egy lány, aki így hívott.De nem ez a fontos most.Eltévedtél?

-Nem,nem tévedtem el.Jó helyen vagyok... És ez a lány,ő most hol van?

-Jó helyen-mosolyodott el keserűen.

-Például?

-Most is épp egy egyszarvún lovagol a rózsaszín mezőkön.

-Nem vagyok gyerek, nem fogom ezt bevenni...Meghalt,igaz?-először meglepődött, majd bólintott egyet-Mivan,ha azt mondom, hogy él?

-Az ki van zárva...A saját szememmel láttam, hogy meghalt.

-És ha reinkarnálódott?

-Ilyen nem létezik bogaram-kócolta össze a hajam.

-Miért nem fogod fel végre, hogy én vagyok az?

-Az nem lehet...

-Akkor, hogy vagyok itt melletted, ha halott vagyok?Én vagyok az [Név]...-a fiú csak nézett a semmibe-Sho?

-Ilyen nincs.Egy ember sem képes ilyesmire.Aranyos vagy, hogy próbálsz megvígasztalni, de már beletörődtem, hogy itt hagyott...

-Te hülye vagy...

-Na,nagylány merre felé laksz?-nem válaszoltam, csak kiszálltam a hintából, majd megfogva a pólója nyakát lerántottam magamhoz egy csókot lehelve az ajkaira.

---
Shouto😍😍😍