Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, az eddig visszafolytott könnyeim szépen lassan legördültek az arcomon. Az ajtónak vetettem a hátam, és lassan a padlóra csúsztam.

Még mindig nem bírtam felfogni, miért teszi ezt. Nem csak a múltban, hiszen a hegek között egészen frissek is voltak. Nem bírtam nem a karjára gondolni.

Egy idő után átmásztam az ágyra, a térdeimet az arcomhoz húztam, a karjaimmal pedig átöleltem őket. A szemközti falat bámultam, az arcomon csorogtak a könnyek.

Magamat hibáztattam. Miért nem tudok segíteni rajta? Úgy éreztem, csődöt mondtam. Mint legjobb barát, mint barátnő.

Halkan kinyílt az ajtó, de nem néztem oda. Tudtam hogy Charlie jött be.

Éreztem ahogyan besüpped mellettem a matrac. Szorosan mellém ült, egyik kezével átölelte a derekamat, a fejét a nyakhajlatomba fúrta. Éreztem hogy az arca nedves.

-Ne haragudj. -mormolta a bőrömre.

-Melletted eddig sosem volt meg a félelmem hogy elszúrok valamit. Hogy miattam történik valami rossz. Most viszont pontosan azt érzem. -a hangom színtelen, monoton volt és továbbra is csak magam elé bámultam.

-Nem miattad van. -emelte fel a fejét a nyakamból.

-De nem vagyok elég ahhoz hogy megakadályozzam. -sóhajtottam elkeseredetten.

-Figyelj rám. -a kezét az arcomra helyezte és finoman maga felé fordított. Neki is könnyes volt a szeme. -Amikor megvágom magam, nem gondolok semmire. Egyszerűen csak levezetem a feszültséget. Rád pedig sosem gondolok ilyenkor. Mert ha rád gondolnék, képtelen lennék megtenni.

-Ígérj meg valamit. -fúrtam a tekintetem az övébe.

-Bármit.

-Soha többé nem csinálsz ilyet. -a hangom követelőző volt.

-Megígérem. Akármit megígérek, csak ne haragudj rám. -ölelt magához.

-Én is szeretlek. -súgtam a fülébe. Éreztem a bőrömön ahogyan elmosolyodik, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Felejtsük ezt el, oké? -nézett rám bociszemekkel.

-Rendben. -mosolyodtam el, majd magamhoz húztam.

Ezek után sokáig csak ültünk az ágyon egymás karjaiban. Nekem nem volt kedvem beszélgetni, úgyhogy élveztem a némaságot.

-Van egy ötletem. -törte meg Charlie a kellemes csendet, közben összefűzte az ujjainkat.

-Mi lenne az?

-Ha anyám hazajön, megkérem hogy nézzen rád, -csókolt a nyakamba -és ha elenged, elmehetnénk moziba. Régi horrorfilmeket adnak újra.

-Micsoda? -kaptam fel a fejem és ránéztem.

-Ma este adják a Sikolyt. -vigyorgott rám.

-Úristen. Elmegyünk? -ujjongtam.

-Ha vagy olyan állapotban... -egy csókkal beléfojtottam a szót.

-Gyakrabban kellene ilyen jó híreket közölnöm. -húzta egy féloldalas mosolyra a száját, mikor elhúzódtam.

-Kis humoros. Mikor jön haza anyukád?

-Elvileg... -vette elő a telefonját -most. -mondtam ,majd az ágy másik végébe dobta.

-Hazaugrunk előtte?

-Minek? -vonta össze a szemöldökét.

-A Sikolyos pólómat akarom felvenni. A mozihoz illő kell. -magyaráztam abszolút feldobva.

-Miért nem lep meg hogy van egy ilyen pólód? -sóhajtott egy nagyot.

-Túl jól ismersz. -vontam vállat.

Lentről hirtelen ajtócsapódás hallatszott, ami azt jelenti, Camille hazajött. Charlie-val összenéztünk, majd elüvöltötte magát.

-Anya, feljönnél egy kicsit? -alig egy perccel később nyílt az ajtó, majd Camille lépett be a szobába.

-Sziasztok kedveseim. Baj van? -fordult Charlie felé, a tekintetében aggodalom ült.

-Megvizsgálnád Bee-t kérlek? Ha jól van, elvinném ma este moziba. -az ujjai a pulóverem alatt a derekamon táncoltak, de most nem volt olyan hideg a keze. Vagy csak én nem voltam olyan forró.

-Milyen remek ötlet a mozi! Akkor gyorsan essünk túl a vizsgálaton. Fiam, tudod a járást. -vetett egy szigorú pillantást Charlie-ra, aki lemondó sóhajjal felállt és kiment a szobából.

-Gyorsan vetkőzz le, pillanatok alatt megleszünk. -utasított, én pedig engedelmeskedtem. Megmérte a lázzam, meghallgatta a légzésem és a szívverésem és megnézte a torkomat.

-Na, hogy vagyok? -kérdeztem izgulva. Borzasztóan el akartam menni arra a vetítésre.

-Remekül. Legalábbis, ma este biztosan el tudtok menni. -mosolygott rám, majd megsimította az arcomat és kiment a szobából. Charlie azonnal váltotta és hozzám lépett.

-Haza akarsz menni a pólódért? -guggolt le elém.

-Aha. -vigyorogtam rá, majd felpattantam és a kezét megragadva elkezdtem kihúzni a szobából.

-Állj már meg, na. -rántott vissza.

-Miért?

-Ezért. -mondta, majd magához húzott és hevesen megcsókolt. Rögtön viszonoztam, a karjaimat a dereka köré fontam és közelebb bújtam hozzá.

-Ezt miért kapom? -néztem a szemébe, miután elhúzódott.

-Miért, nem tehetem meg amikor csak akarom? -vonta fel a szemöldökét.

-El fogunk késni. Mehetünk?

-Nem válaszoltál. De menjünk. -dünnyögte.

Leugrándoztam a lépcsőn, majd az előtérben belebújtam a bakancsomba, a nyakamra tekertem egy sálat és felvettem a kabátomat is. Mire készen lettem, Charlie még csak a cipőjét húzta fel.

-Lassú vagy. -nyújtottam rá a nyelvem.

-Ellustultam melletted. -jött azonnal a válasz, közben éppen a bőrkabátját kapta fel.

-Gyere máár! -nyújtottam el az á betűt, így szinte már nyávogtam.

-Ilyet többet ne csinálj. Borzalmas. -grimaszolt.

-Ha jössz, akkor nem csinálom.

-Gyere te nyomi. -ragadta meg a derekamat, majd kitolt az ajtón. -Elmentünk!

-Fulladj meg.

Negyed óra múlva már az ablakomon másztunk be. A lakásba lépve egy pillanat alatt borzasztóan otthonosan éreztem magam. Lekaptam a kabátom és a kanapéra vetettem magam.

-Ilyet nem játszunk. Eddig basztattál, most meg lefekszel. Na, kelés van! -tapsolt kettőt.

Nyögve feltápászkodtam és a szobámba vonszoltam magam. Elkezdtem a ruhakupacok között turkálni, amíg a keresett pólóra nem akadtam. A matracra hajítottam, majd kirángattam egy piros nadrágot is a kupac legaljáról.

-Keress egy pulcsit is. -szólalt meg a hátam mögött.

Nem is válaszoltam, csak a székemhez sétáltam és felkaptam egy fekete kötött kardigánt. Visszamentem a matracomig, majd nekiálltam levenni a pulcsimat. Alatta csak egy melltartó volt, hátulról pedig hallottam ahogyan Charlie élesen beszívja a levegőt.

Gondoltam húzom egy kicsit az agyát, úgyhogy azzal a lendülettel lekaptam a gatyámat is. Lehajoltam a ruháimért, erre pedig egy halk nyögés volt a reakció. Óriási vigyorral az arcoman húztam fel a felsőm, nagyon lassan, majd a nadrágom ugyanebben a tempóban.

Villámgyorsan még beletűrködtem a fekete pólót a nadrágomba és magamra kaptam a kardigánt is.

-Mehetünk? -fordultam meg és próbáltam leplezni a röhögésemet.

-Nem bírlak elhinni. -fogta a fejét, ami konkrétan vörösebb volt a nadrágomnál.

-Mi a baj? -hozzásétáltam, majd megálltam közvetlenül előtte. Alig pár centi választott el minket egymástól, Charlie pedig lesütötte a szemét.

-Inkább menjünk, különben ebből nem lesz mozi. -túrt a hajába és az alsó ajkába harapott. Elnevettem magam, majd lábujjhegyre álltam és egy apró csókot adtam a szájára.

-Én szeretném látni ezt a filmet. -paskolgattam meg az arcát.

-Oké, tűnjünk innen. -ragadta meg a kezem, majd kimentünk a nappaliba. Mindketten felkaptuk a kabátunkat, majd újra kimásztunk az ablakon. Charlie ezalatt egyszer nem nézett a szemembe, amin folyamatosan röhögtem.

-Nincs kedved sétálni? Úgyis csak tíz perc innen a mozi. -toporogtam az épület előtt.

-Ha szeretnél, felőlem. -rántotta meg a vállát.

-Na már, ennyire ne legyél zavarban. -fűztem össze az ujjainkat és közben nagyban mosolyogtam.

-Egy nagyon ádáz nőszmély vagy, tudod?

-Persze hogy tudom. Na gyere. -indultam el.

Gyorsan mellém ért, majd átkarolta a derekamat és beledugta a kezét a zsebembe, majd megfogta a benne lévő kezem.

-Te kis suttyó. -néztem rá sunyin.

-Fázik a kezem. -villantotta rám a szabályos fogsorát.

-Rebs, te vagy az? -hallottam egy mély hangot a hátam mögül. Egy pillanatra lefagytam, megfordultam, majd Charlie-t otthagyva a srác felé rohantam.

-Steve, úristen! -szó szerint ráugrottam, a lábaimat a dereka köré kulcsoltam.

-Hiányoztál. -pörgetett meg, majd letett a földre.

-Te is nekem. Már majdnem két éve találkoztunk utoljára.

-Na majd nyáron bepótoljuk. -kacsintott rám.

-Persze hogy bepótoljuk. -vigyorogtam rá, majd hirtelen megéreztem egy kezet a derekamon.

-Basszus de bunkó vagyok! -csaptam a homlokomra. -Charlie, ő itt Steve, az egyik bátyám. Steve, ő itt Charlie, a barátom. -mutattam be őket egymásnak. A bemutatás hallattán mindkettőnek leesett az álla.

-A barátod?

-A bátyád? -kérdezték teljesen egyszerre. Steve egy nagyon ellenséges pillantást vetett Charlie-ra.

-Igen Steve, együtt járunk. És Charlie, Steve egy a fogadott fesztiválos bátyáim közül.

-Mark nem fog örülni. -ingatta a fejét. A név hallattán teljesen lesápadtam.

-Mark... Mark itt van? -kérdeztem remegő hanggal.

-Mindannyian itt vagyunk.

-Na baszki. -dörzsöltem meg az arcom. -Charlie, meddig tart a film? -fordultam felé.

-Ha jól emlékszem kilencig. -válaszolt, de a hangja kissé fura volt.

-Mi lenne ha ma tízkor átjönnétek? -böktem ki az ötletem.

-Minenki? -kérdezte óvatosan.

-Mindenki. -sóhajtottam. Még nem tudtam mit vállalok be.

-Akkor felírom a címem. -húztam elő a zsebemből egy papírt, majd egy ceruzát. Lefirkantottam, majd Steve kezébe nyomtam.

-Rendben hugi. Akkor este jövünk. -ölelt magához. -Beszéljek Markkal? -súgta a fülembe.

-Nem tudom. -súgtam vissza. Kibontakoztam az öleléséből, majd vidáman szólaltam meg újra. -Azért piát hozhattok.

-Ez nem volt kérdés. Szia hugi. -puszilta meg az orrom. -Hali Charlie. -intett neki, majd megfordult és elsétált.

Boldogan ugrándoztam Charlie-hoz, majd megragadtama kezét.

-Elkésünk. Menjünk. -sütötte le a szemét, majd szinte maga után ráncigált.

-Hé, állj meg! Mégis mi a fene bajod van? -fékeztem le és magam felé fordítottam. Charlie arca szinte durcás volt, de leginkább értetlen.

-Ki az a Mark? -szegezte nekem a kérdést. Éreztem hogy erre még ki fog térni.

-Ő is a srácok közül van. Csak...

-Csak? -kérdezte idegesen.

-Vele sokkal szorosabb volt a kapcsolatom mint a többiekkel. -rágcsáltam a számat.

-Csak ennyi? -fürkészte az arcom.

-Csak ennyi. -erőltettem egy mosoly az arcomra. Hazudtam neki. És ezért borzasztóan utáltam magam.

-Akkor menjünk. -mosolygott rám, majd újra átkarolt és a mozi felé terelt.

Már akkor rossz előérzetem volt, pedig még semmi sem történt. De abból, hogy a barátom és a volt barátom egy légétérbe kerülnek, semmi jó sem sülhet ki.

li