Láttam hogy éppen félbeszakítottam valamit, de nagyon nem bántam. Megpróbáltam leplezni a zavaromat és a dühömet, majd odasétáltam Charlie ágyához.

-Szia. -mosolyogtam rá, majd ledobtam a sporttáskát és egy hosszú csókba húztam. -Jól vagy?

-Persze. De jobban lennék, ha ez a farok eltűnne innen. -vetett egy gyilkos pillantást Markra.

-Mark, húzz innen. -fordultam meg sóhajtva.

-Komolyan mondom, szánalmas vagy Rebs. Utánam összeállsz egy ilyen gyerekkel? -mutatott Charlie-ra. Az arca be volt dagadva, egy kék monokli ült a bal szeme alatt,és az orrán is látszott hogy eltört.

-Na milyennel? -húztam fel a szemöldököm. A szemem sarkából láttam hogy Charlie megfeszül.

-Egy rakás szerencsétlenség. Most komolyan, megpróbálta megölni magát! Lelkileg instabil, ráadásul egy agresszív állat! Szétverte az arcom! Egy kretén. -fújtatott Mark.

-Én szétverlek te rohadék. -sziszegte Charlie. Láttam hogy elsötétül a tekintete, és már készült volna felpattanni. Abban a pillanatban hogy megmozdult, a vállaira csúsztattam a kezeimet és visszarántottam.

-És neked kell visszatartanod? Veled is ennyire agresszív? Mondd csak, hugi, téged hányszor vert eddig meg? -kérdezte bizalmas hangnemben. Csakhogy a szemében csillogott a bosszúvágy.

-Tűnj innen. Nem akarlak látni soha többet. -szűrtem a fogaim között.

-Egyszer még könyörögni fogsz nekem. Már várom azt a napot. -vigyorgott gonoszan.

-Tűnj innen! -kiabáltam.

-Nyugi édes. Megyek is. -röhögött, majd kisasszézott a kórteremből. El sem bírtam hinni hogy mi lett Markból. Charlie jól mondta. Egy igazi rohadék.

-Nincs igaza. -fordultam azonnal felé. Tudtam hogy ezen rágódik, és teljesen elhiszi.

-Te is tudod hogy tökéletesen körülírt. -visszahanyatlott az ágyra és behunyta a szemét. Komolyan elhitte.

-Figyelj rám. -ültem az ágy szélére -Nem igaz amit mondd.

-Szerinted nem vagyok instabil? Agresszív? -nyitotta ki a szemét. A tekintetében szomorúság ült.

-Nem vagy az. -simítottam a kezemet az enyhén borostás arcára. Nagyon nyúzott volt.

-Miért vagy egyáltalán velem? -szegezte nekem a kérdést.

-Nem hiszem el hogy ilyet kérdezel. -csóváltam a fejem.

-Nem válaszoltál.

-Mert szeretlek. Ez elég válasz? -tártam szét a karom. Charlie arca lágyabb lett és egy apró mosoly is a szája sarkában bújkált.

-Nem érdemellek meg.

-Ne mondj ilyeneket, mert ez nem igaz. -kicsit arrébb löktem az ágyon és bemásztam mellé.

-Miket hoztál? -figyelmen kívül hagyta a kijelentésemet, közben a nyakát nyújtogatva nézett az ágy mellé, a sporttáskát keresve. Mielőtt kitörte volna a nyakát, felemeltem a földről a táskát és az ölébe dobtam, majd levettem a pulóverem. Rémesen meleg volt a kórteremben.

-Ruhát, tisztálkodószereket, pokrócot, könyvet...- soroltam.

-Melyik könyvet? -szakított félbe.

-Hármat is hoztam. A skarlát betűt, Dorian Gray arcképét és a Ragyogást. -halásztam ki a táskából a könyveket, neki pedig felderült az arca. -Megfelelnek?

-Teljesen. De neked jobban örülük. -húzott magához. A derekamat átkarolta, az ujjai a felsőm alatt táncoltak. A bőröm libabőrös lett az ujjai nyomán.

-Remélem tudod hogy bármikor bejöhet egy orvos vagy nővér.

-Remélem tudod hogy te mondtad, amint visszajössz folytathatom ami abba kellett hagynom. -mondta, miközben újra elkezdte a nyakamat csókolgatni.

-Nem tudom miről beszélsz. -sóhajtottam, majd félrehajtottam a fejem.

-Most mondd hogy nem élvezed. -mormolta a bőrömre. Nekiállt feltolni a trikómat, de még időben csúsztattam a kezeimet az övére, ezzel megállítva. Viszont sajnos a nyakamnál és abbahagyta a tevékenységet.

-Nem mondtam hogy abbahagyhatod. -néztem rá durcásan, és ásítottam egy óriásit. Majd mégegyet.

-Nagyon fáradt vagy?

-Hm?

-Gondolom fáradt vagy. Egy ideje már itt vagy. -olyan édesen nézett rám, hogy majdnem elolvadtam. És eszembe jutott hogy valóban fáradt vagyok. Nem is kicsit.

-Igazából eléggé. -vallottam be.

-Akkor aludni fogsz. -jelentette ki, majd kivette a pokrócot a táskából. -Vedd le a gatyád. -mondta, miközben elővette az egyik könyvét.

-Parancsolsz?

-Farmerban akarsz aludni? -nézett rám amolyan „ezt te sem gondoltad komolyan" fejjel.

-Fáj ezt mondani, de igazad van. -húztam el a szám. Elkezdtem a táskába turkálni és kivettem az egyik melegítőjét.

-Lenyúlod a gatyám? -vonta föl a szemöldökét.

-Jól látod. -kiszálltam az ágyból, majd elkezdtem lehúzni a farmerem. Háttal álltam az ágynak, és éreztem ahogyan Charlie a tekintetével lyukat éget a hátamba. Halkan kuncogva kaptam fel a szürke nadrágot, majd a derekamig felhúztam és szorosan megkötöttem.

-Miért kínzol folyton? -dőlt hátra a matracra, közben nagyot sóhajtott.

-Nem én kértem hogy stírold a seggem. -huppantam be mellé.

-De ha egyszer ott riszálod előttem! -nyögött. Nevetve öleltem magamhoz, a fejemet a nyakhajlatába fúrtam, az egyik lábamat pedig átvetettem a derekán. Charlie lecsúsztatta a kezét a hátamon, majd a fenekemnél állapodott meg és finoman belemarkolt.

-Te kis sutyerák. -mormoltam a bőrére.

-Kikérem magamnak. Nagy sutyerák vagyok. -javított ki. Halkan felkuncogtam, majd lehunytam a szemem. Egy pillanattal később már magamon éreztem a pokrócot.

-Szeretlek te sutyerák. -duruzsoltam a nyakára.

-Én is szeretlek te kis avokádó. -csókolt a hajamba. -Aludj szépen.

-Rendben... -motyogtam. Hamarosan már az álmok világában jártam.

Charlie

Még mormolt valamit a nyakamba, de nem értettem. Lehunytam a szemem, de sajnos nem bírtam aludni. Ellentétben a barátnőmmel, aki aranyosan szuszogott a nyakamba.

Gondoltam megnyomom a nővérhívót, hátha segítenek. Egy két perccel később már jött is egy sötét hajú, fiatal ápoló.

-Szervusz! Valami baj van? -sietett az ágyamhoz.

-Nem, nincs semmi. Csak lenne egy kérésem.

-Igen?

-Tudja, alvászavarom van, és órákba telik mire elalszok. Ha már egyszer kórházban vagyok, kaphatnék valamit ami kiüt? -kérdeztem óvatosan. Nem igazán tudtam, mennyire normális ilyet kérni.

-Altatóra gondolsz? -megkerülte az ágyat és az infúziós állványhoz lépett.

-Olyasmire. -vontam vállat.

-Nos, egy keveset kapsz. Ez csak pár órára altat el. -valamit matatott az állványnál.

-Köszönöm. -biccentettem.

-Nincs mit. A barátnőd? -nézett Bee-re. Én is rá pillantottam. Olyan édesen aludt.

-Igen. A barátnőm. -mosolyogtam rá.

-Nagyon szép lány. És ahogyan látom rendesen szerethetitek egymást.

-A legszebb. És nagyon szeretem. -egy kicsivel még közelebb húztam magamhoz. Sokkal jobb érzés ha ennyire közel van hozzám.

-Aranyos pár vagytok. Aludj jól! -búcsúzott el, mire intettem egyet. Egy kicsit kezdtem álmosodni, ami nagyon jól esett.

-Ha tudnád hogy mennyire szeretlek... -suttogtam. Azzal a kezemmel, amelyikkel éppen nem a fenekét fogtam, kisimítottam egy kósza tincset az arcából. Lehunytam a szemem és a fejemet az övére hajtottam.

Nagyon sok ideje először sikerült hamar elaludnom. Olyan érzés volt, mintha valamennyire normális lennék.