-Kapd össze magad Bee, fél óra múlva indulunk. -toppant be a nappaliba teljesen felöltözve és meglepő jókedvvel.

-Mégis hova? Van négy nap szünetünk, azt hittem itthon fogunk dögleni egy kicsit. -ráncoltam a szemöldököm, miközben végignéztem a barátomon. Bőrkabátban és fekete farmerben feszített, a lábán bőrbakancs.

-Én is azt terveztem, de Nash felhívott reggel. Azt mondta lemehetnénk hozzá, mert már régen ivott egy jót. Úgyhogy kelj fel szerelmem, mert ma rohadtul be fogunk baszni. -vigyorgott rám, majd közelebb lépett a kanapéhoz és megcsókolt.

-Meddig maradunk?

-Ma lemegyünk és iszunk, holnap józanodunk és beviszlek a városba, másnap pedig hazajövünk.

-Kik lesznek még ott?

-Nash, Mini, Ash és Chris, meg még néhányan akiket nem ismersz. Georgie és az exeim nincsenek meghívva. -válaszolta meg a fel sem tett kérdést, ezzel mélységesen megnyugtatva. Lehunytam a szemem és halkan kifújtam a levegőm.

-Akkor menjünk. -mosolyodtam el.

-Ha elkészültél, rögtön indulhatunk is. Tűnés öltözni és pakolni. -éreztem a hangján, hogy vigyorog, úgyhogy kinyitottam a szemem és tényleg egy óriási mosoly ült az arcán. Kinyújtottam a karjaimat, mire szemforgatva, de felhúzott és magához szorított. Boldogan öleltem át és szívtam be az illatát.

-Nem lesz semmi baj. Megígérem. Soha többet nem fog megtörténni, ami szilveszterkor volt. -suttogta a fülembe.

-Elhiszem. Tudom, hogy nem lesz semmi. -motyogtam a vállának, majd nyomtam egy csókot a nyakára.

-Akkor igyekezz. -csapott a fenekemre, én pedig felkuncogtam, elengedtem és gyorsan a szobám felé vettem az irányt. Először összedobáltam egy hátizsákba pár napi ruhát, utána kiválaszottam egy szűk fekete farmert, egy teljesen random pólót és magamra kaptam őket. A táskába még belegyömöszöltem egy vázlatfüzetet és tolltartót, majd mielőtt Charlie még hülyét kapna kikászálódtam a szobából. A fürdőben még néhány dolgot eltettem és végül megálltam a barátom előtt teljesen készen.

-Nem sietted el. -szürcsölgette a kávéját.

-Hányadikat iszod ma?

-Szerintem még csak a harmadik. -gondolkozott el. -Napszemüveget hoztál?

-Minek? -ráncoltam a szemöldököm.

-Két órát fogunk menni, és ha nem akarsz bogarakat a szemedbe, felhúzol egyet. -pillantott rám mindenttudó fejjel, mire szívem szerint karon vágtam volna, de tudtam hogy igaza van.

-Fél perc és itt leszek. -sóhajtottam, majd vissza a szobámba, feltúrtam az egyik mindenes fiókomat és végül kikaptam belőle egy kerek napszemüveget, amit egy fesztiválon vettem. -Most már tényleg kész vagyok. -álltam meg előtte nagyjából két perc múlva, a lábamon bakanccsal és magamon bőrkabáttal, na meg persze hajamba a John Lennont idéző szemüveg.

-Fogd a táskád és lépjünk. -ragadta meg a derekam. Kimentünk a lakásból, bezártam az ajtót és lesiettünk a lépcsőn. Amint kiértünk az épületbből, megcsapott a tavasz illata. Átkocogtunk az úttesten, aminek a másik oldalán ott állt Charlie másik szerelme. Vigyorogva illesztettem a napszemüveget az orromra, majd hagytam hogy a barátom a fejembe nyomja a bukót. Mikor velem végzett, gyorsan ő is felhúzta mind a szemüveget, mind a sisakot, eltette a táskákat a motor oldaltáskájába és felpattant a motorra.

-Húzd össze a dzsekidet. Gyorsan fogunk menni. -figyelmeztetett, én pedig tettem amit kért.

-Összeöltöztünk. -vigyorogtam rá, miután felültem mögé.

-Nem összeöltöztünk, hanem lenyúltad a stílusomat. Ez nem ugyanaz. -öltötte rám a nyelvét. -Rendesen kapaszkodj, oké? Nem akarlak elhagyni.

-Nyugodj meg, elleszek itt hátul. -kulcsoltam át a kezemet a derekán, majd a hátának simultam, már amennyire tudtam.

-Ha valami gáz van, szólj.

-Rendben apu. -csúfolódtam. -Indulhatunk?

-Boszorka. -mormogta, de felbőgette a motort, pillanatok múlva pedig már kigurultunk az útra. Vigyorogva bújtam közelebb hozzá, mialatt repesztettünk. Franc se tudja mennyi idő múlva már az országúton mentünk, én pedig egyszerűen csak élveztem. Nevetve elengedtem az egyik kezemmel a derekát és boldogan kiáltottam egyet, mire rögtön a másik kezemre simította a kezét.

-Hé! -szólt rám hangosan, mire gyorsan összekulcsoltam az ujjaimat a hasa előtt. -Mondtam hogy kapaszkodj!

-Ne haragudj, de annyira imádom! -kiáltottam előre, hogy meghallja.

-Értem, de ne engedj el!

-Rendben! -szorítottam magamhoz. Ezután nem engedtem el egyszer sem, egyszerűen átadtam magam az élménynek. Vagyis csak átadtam volna, ugyanis hirtelen elkezdett cseperegni az eső, majd rendesen esni, rá két percel pedig konkrétan szakadni.

-A kurva életbe! -káromkodott a barátom és lelassított, majd mikor meglátotta az első benzinkutat, behajtott a tető alá és leállította a járművet.

-Mi történt? -ráncoltam a szemöldököm, majd lekászálódtam a motorról.

-Bee, szakad az eső. Szerinted mi?

-Nem látom az összefüggést. -próbáltam kicsatolni a bukót, de egyszerűen nem találtam meg a csatot. Charlie erre odahajolt és egy pillanat alatt megoldotta a problémát.

-Az eső miatt csúszik a kerék, ergó simán borulhatunk egy akkorát, amekkorától komoly bajunk is lehet. Így, hogy mögöttem utazol, nem kockáztatom ezt meg. -kapta el a derekam.

-Addig maradunk itt, amíg el nem áll?

-Aha. -húzta el a száját.

-Akkor elmegyek pisilni, mert már nagyon kell. -jelentettem ki, mire felröhögött. Mindketten levettük a sisakokat, rátettük a motorra, én pdig spuriztam be a mosdóba. Percekkel később, mikor végeztem és kimentem, Charlie a negyedik kávéját kevergette a pultnál.

-Ugye tudod, hogy nem egészséges a sok koffein? -csórtam ki a kezéből a papírpoharat és belekortyoltam. Rögtön elfintorodtam a keserű kávéra, úgyhogy nekiálltam tejszínt és cukrot pakolni bele.

-Köszi, drága vagy. -forgatta meg a szemeit, majd elvette a löttyöt és megkóstolta, milyen lett. -Ez undorítóan édes.

-Ebben az esetben marad az enyém. -nyújtottam rá a nyelvem és egy húzásra megittam a maradékot.

-Cukorbeteg leszel.

-Dehogy leszek. Kijössz velem cigizni? -döntöttem félre a fejem.

-Persze. De csak ha én is kapok egy szálat. -csókolt arcon. Megfogtam a kezét és kihúztam magammal a motor mellé. Leültem a patkára, Charlie mellém telepedett és elkunyizta a cigimet. Meggyújtottam először magamnak, aztán neki is a szálat, aztán egymás kezét fogva, csendesen dohányoztunk.

-Nem örülök, hogy rászoksz. -pillantottam rá.

-Te mondod? -mosolygott rám.

-Szar dolog a függőség. -hajtottam a vállára a fejem és kifújtam a füstöt. Unalmamban a vékony rudat táncoltattam az ujjaim között, ami már meglehetősen rövid volt.

-Ja, erre én is rájöttem.

-Miért, neked milyen függőséged van? -hökkentem meg, majd elnyomtam a cigimet.

-Te vagy az. -csókolta meg az arcomat. -Nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek. -nyomtam az ajkaira egy puszit, majd a nyakába bújtam. Érdekes, hogy tényleg mennyire függünk egymástól.

-Na baszki, Nash máris aggódik. -vette elő a telefonját, ami megállás nélkül rezgett és Nash neve villogott rajta. -Mondjad. -vette fel a telefont. -Aha. Ja, úton vagyunk, csak szakad az eső és megálltunk. Igen, ketten jövünk. Igen. Ne, neki még ne. Igen Nash, félreálltunk, mert rohadtul nem fogok kockáztatni a hülye eső miatt. Oké, majd ott leszünk. Aha. Jó, szia. Szia Nash. -nyomta ki a srácot.

-Ezt vicces volt hallgatni. -mosolyogtam rá.

-Képzelem. -nevetett fel. -Kezd elállni az eső. Induljunk tovább? -pillantott rám.

-Persze, mehetünk. -álltam fel, majd nyújtóztam egyet és felhúztam Charlie-t. -Segítesz? -fogtam meg a sisakot, mire újból elröhögte magát, de segített.

Nagyjából egy órát, talán még egy kicsivel többet is motoroztunk, mire beértünk a városba, ahol a szilvesztert is töltöttük és ahol a barátom felnőtt. Kíváncsian néztem körbe, és próbáltam a kicsi Charlie-t ideképzelni, ahogyan focizik az unokabátyjával, vagy ahogyan kamaszként egy fa alatt körmöli a gondolatait a naplójába.

A gondolataim közül az szakított ki, hogy leálltunk egy, az enyémhez hasonló tömbház előtt. Azonnal elkezdtem izgulni, hogy vajon milyen lesz a következő pár nap.

-Megjöttünk. Leszállsz? -fordult hátra. Nekem csak egy bólintásra futotta a gyomorgörcsöm miatt, így lekászálódtam a motorról. Két percen belül már mindketten táskával a hátunkon álltunk.

-Izgulok. -toporogtam, mire elnevette magát. Félig még a motornak támaszkodott és eszméletlen szexin túrt a kicsit kócos hajába.

-Gyere ide. -nyújtotta ki a karját, én pedig beálltam a lábai közé. Egy mozdulattal magához rántott, szenvedélyesen megcsókolt és két kézzel a fenekembe markolt. -Nincs mitől félned. Veled leszek. -suttogta a számra, majd tovább csókolt. Én átkaroltam a nyakát és úgy húztam közelebb magamhoz, nehogy egy pillanatra is elszakadjak az istenien puha ajkaitól.

-Elültem a motoron a seggem. -sóhajtottam, mire felkuncogott és csak azért is tovább markolászta.

-Fel kellene mennünk, nem gondolod?

-De, lehet. Viszont nem akarok. -biggyesztettem le az ajkaimat.

-Kicsim. Még csak Nash és Mini vannak itt, a többiek később jönnek. -döntötte a homlokát az enyének. -Jó buli lesz, hidd el nekem.

-Nekünk valahogy sosem jók a házubulik. -hajtottam le a fejem, majd egy lépést hátráltam, mialatt visszaemlékeztem, milyen volt a másik két alkalom, mikor csak szórakozni akartunk.

-Hé. -nyúlt a karom után és visszahúzott a mellkasára. Átöleltem, Charlie pedig a karjait a derekam köré fonta és a halántékomra is kaptam egy puszit. -Minden rendben lesz. Komolyan mondom. Szeretjük egymást és mégegyszer biztosan nem követek el ekkora baromágot. Oké?

-Ühüm. -bólogattam.

-Akkor gyere. -egyenesedett ki. Összekulcsolta az ujjainkat, felvettük a földről a bukókat, majd elkezdett a ház felé húzni, útközben pedig lezárta a motorját. A kapuhoz érve megnyomott egy gombot, mire pár másodperccel később felhangzott Nash hangja.

-Harper lakás.

-Chuck vagyok, engedj be. -szólt a kaputelefonba a barátom, majd pillanatokon belül zizegni kezdett a kapu, Charlie pedig belökte. Átvágtunk a kis udvaron, az épületbe beléptünk és nekiálltunk lépcsőzni. A harmadik emeletnél befordultunk a folyosóra, megálltunk a háromszázötös ajtó előtt, Charlie pedig bekopogott. Lépések, majd kitárult az ajtó és Nash szőke fejét pillantottuk meg, aki először Charlie nyakába borult.

-Te hülye köcsög, annyira hiányoztál. -szorította magához. -Miért nem jöttél fel Danny temetésére?

-Nash, nem bírtam volna. Tudod, hogy nem bírtam volna.

-Tudom. Faszom, senki sem bírta ki. Ott ültem a sírjánál és csak bőgtem. Bassza meg, azt sem tudtam, hogy vannak könnycsatornám! -ingatta a fejét szomorúan. -Akármekkora idióta volt, rohadtul szerettük.

-Nekem mondod? -túrt idegesen a hajába a barátom, miután elhúzódott az unokabátyjától. Nagyon szerencsétlenül állt ott, de nem tudtam mit kellene tennem, ezért csak óvatosan összefűztem az ujjainkat, mire Nash rám kapta a tekintetét.

-Baszki csibe, fel sem ismertelek! -kiáltotta el magát, majd felemelt és megpörgetett maga körül. Nevetve öleltem vissza a bolond szöszit. -Kibaszottul jó a hajad.

-Köszi. -mosolyodtam el szégyenlősen.

-Gyertek beljebb gyerekek! Még csak az idegesítő törpém van itt, de lehet hogy ő is sok. -terelt minket beljebb, mialatt folyton pofázott.

-Nash, kik jöttek? -dugta ki a fejét Mini, amikor pedig felfogta, hogy mi vagyunk azok, sikítva ölelt át egyszerre mindkettőnket. -Igen, igen, igen! Annyira tudtam, hogy újra összejöttök! -sikonyálta. Felócsúdni sem volt időnk, én is és a barátom is kaptunk egy-egy cuppanós puszit.

-Szia törpe. -vigyorgott Charlie.

-Szia Mini. -öleltem én is magamhoz a lányt.

-Hihetetlen a hajad. Végre megjött a stílusérzéked! -tapogatta meg a kék hajam, mire felnevettem. -Most azonnal elmesélitek, hogy ez a vadbarom, -bökött az unokabátyjára -mivel békített meg.

-Jó hogy ennyire örülsz nekem. -forgatta meg a szemeit.

-Azok után, amit csináltál, ne is csodálkozz. -pillantott rá Mini fagyosan, de utána egy pillanat alatt felmelegedett a tekintete. -Ne haragudj, nem úgy értettem. Üljetek le, én hozok valamit inni, aztán meséljetek. -invitált minket a nappaliba.

Meglepően tágas helység, a közepén egy fekete kanapéval, két fotellel és dohányzóasztallal. A kanapé mögött egy erkély nyílt a halványbarna falon. Szembe egy tévé függött, alatta egy Xbox és tucatnyi játék. Néhány polcon alap dísztárgyak voltak, váza, pár könyv, bekeretezett fotók. Charlie levetette magát a kanapéra, majd az ölébe húzott és megpuszilt.

-Megjegyzem, mocskosul nagy szerencséd van a csibével. -ült le Nash az egyik fotelba és a lábát feldobta az asztalra.

-Nekem mondod? -fonta a karjait a derekam köré, én pedig hátradőltem a mellkasára.

-Csibe, őszintén, mi a francot csinált amiért megbocsátottál neki? Nem mintha nem lennék rohadt boldog, de azért érdekel. -támasztotta az állát a tenyerébe.

-El ne kezdd a faggatást nélkülem! -tért vissza Mini a kezében egy tálcával, amin három pohár és egy bögre volt, meg egy kancsó narancslé. A poharakat kiosztotta nekem és Nashnek, a bögrét pedig a barátomnak. Természetesen kávé volt benne.

-Nem. -vettem ki a kezéből, mire Charlie csak megforgatta a szemeit.

-Aha, persze. -vette vissza, majd csak azért is belekortyolt egy nagyot. -Kávéval működök, és ezt te is tudod.

-Drágáim, lehetne hogy meséltek? -szakított minket félbe Nash.

-Miről?

-Úristen, na vajon miről?

-Bocsánatot kértem nagyjából egy milliószor és elvittem randizni. Utána megint együtt aludtunk, közben pedig megkértem, hogy legyen újra a barátnőm. Ennyi. -tárta szét a karjait a barátom.

-Nem vagy túl kreatív. -fintorodott el a lány. -Becca, ennyitől hogy hogy megbocsátottál?

-Szeretem, ennyi az egész. Szenvedtünk mindketten, utána továbbléptem és ennyi. -magyaráztam.

-Tényleg nem azért mondom, de egy kicsit még hagyhattad volna küzdeni.

-Ja, elég gyors volt ahhoz képest, amit tett. -szólt bele Nash is.

-Nem lehetne leszállni arról, amit csináltam? Felfogtam hogy egy rohadék vagyok, nem kell nektek is emlékeztetni rá! -csattant fel, majd kicsúszott alólam és elviharzott, pillanatokon belül pedig csapódott egy ajtó.

-Ezt megcsináltuk. -sóhajtott Mini. -Ki megy utána?

-Csibe, nézd meg kérlek te hogy hogy van. A fürdőben lesz, a folyosón jobbra az első ajtó. Mondd meg neki, hogy sajnáljuk.

-Rendben. -álltam fel, majd kimentem a nappaliból és megkerestem az ajtót.lenyomtam a kilincset, de zárva volt, ezért bekopogtam. -Kicsim, én vagyok az. Nyisd ki. -kértem halkan, mire pár másodperc után kattant a zár. Óvatosan benyitottam és bementem hozzá.

-Ne haragudj, nem akartalak lelökni. -hajtotta le a fejét. A mosógépen ült, a haja teljesen az arcába hullott.

-Nincsen semmi baj, nem estem le. -simogattam meg az arcát. -Minden rendben?

-Ja, csak kicsit feszült vagyok. El kellene mennem Dannyhez. -motyogta maga elé. Az ujjaimat az álla alá csúsztattam és szinte kényszerítettem,hogy a szemembe nézzen.

-Nashék nagyon sajnálják, nem akartak megbántani.

-Persze tudom, csak... a francba is, igazuk van. Nem kellene velem lenned. Annyival jobbat érdemelsz.

-Oké, ezt már most be is fejezheted. Azért vagyok megint a barátnőd, mert túlléptem ezen az egészen és mondjuk, hogy sikerült feldolgoznom. Szeretjük egymást, és csakis ez számít, rendben? -néztem mélyen a szemeibe. A tekintete olyan szomorúságot sugárzott, amitől összefacsarodott a szívem.

-Rendben. -bólintott, belőlem pedig kiszakadt egy sóhaj. -Megcsókolsz?

-Hogy a francba ne? -mosolyodtam el, majd odahajoltam az arcához és óvatosan az ajkaira helyeztem az enyémeket. Pár másodpercig óvatosan mozgattuk az ajkainkat, de utána szó szerint egymásnak estünk. Charlie leugrott a mosógépről, belemart a derekamba és nekitolt a falnak, amin csak úgy koppant a fejem, ennek ellenére egyikünk sem szakadt le a másikról. Szinte téptem a haját, mire lecsúsztatta a kezeit a combomra és belemarkolt. Annyira a falnak szorított, hogy egyszerűen a csípője köré fonhattam a lábaimat. Úgy csókoltuk egymást, mintha már évek óta nélkülöznünk kellett volna a másikat.

-Kurva élet. -nyögte a számba Charlie. -Rohadtul nem vagyunk jó helyen a mocskos gondolataimhoz.

-Olyan kibaszottul szeretlek. -motyogtam az ajkaira. Még hevesebben ostromoltuk egymást, egészen addig, amíg Nash ránk nem rúgta az ajtót.

-Baszki, miért mindig csak akkor tudok rátok nyitni, mikor szexelni akartok? -akadt ki, Charlie pedig abban a pillanatban elszakadt tőlem, majd finoman letett a földre és egy utolsó csókot nyomott a duzzadt ajkaimra.

-Tuti leskelődsz utánunk, azért. -boxolt a karjába, mire Nash felröhögött. Amíg egymást szórakoztatták, villámgyorsan megigazítottam a széttúrt kék hajam, ami konkrétan egy szénakazalra hajazott.

-Csibe, ne hagyd hogy megrontson. -karolta át a vállam a szőke srác, de én nevetve levettem a karját magamról.

-Ezzel egy kicsit elkéstél. -húztam el a szám.

-Micsoda? Ti... ti már lefeküdtetek? -hüledezett drámaian, majd a szívéhez kapta a kezét.

-Kérdezi az, aki hetente más csajt húz meg. Nem igaz Nash? -vonta fel Charlie a szemöldökét.

-Jól van na, csak vicceltem. -forgatta meg a szemeit Nash.

-Én nem. -vigyorodott el a barátom, majd hasba vágta az unokabátyját és elrohant, Nash pedig utána. Megforgattam a szemeimet, majd követtem a két óvodást vissza a nappaliba.

Charlie

Őszintén szólva, egy idő után kezdtem megbánni, hogy eljöttünk ide. Mármint nem megbántam, inkább egy rossz ötletnek tartottam. Oké, én vagyok a hülye, mert már úgy kezdtem hogy rohadtul be akarok rúgni, de nem gondoltam, hogy kettőnk közül Bee fog többet inni.

Mikor a többiek megjöttek, összeismerkedett a többi barátunkkal, akiket még nem ismert, sajnos köztük azzal a mocsadék Richie-vel is. Szilveszterkor nála és az öccsénél tartottuk a bulit, de akkor elkerülte a barátnőmet, hála égnek. De most, mikor összesen voltunk tízen, esélytelen volt.

Richie egy igazi faszkalap. Egy szoknyapecér rohadék, de nem úgy mint Nash. Richie szinte gyűjti az összetört szíveket és az elvett szüzességeket. Az életben nem akadályozta, hogy valaki más csaját húzza meg. Igazából rohadtul közel álltunk egymáshoz, egészen addig, amíg tizenhat éves korunkban meg nem fektette a barátnőmet, akiről rajta kivül csak Danny tudott, még Nash sem. Azt a lányt, akit Been kívül a legjobban szerettem. Alex.

Erre bassza meg én itt ülök ezen a szájbabaszott kanapén, miközben Richie a barátnőmmel táncol. Kurva élet, szívem szerint hozzávágnám a kezemben tartott sörösüveget, de nem hibáztathatom. Bee kibaszott dögös, a kék hajával pedig mocskosul feltűnő, ráadásul direkt csinálja az egészet. Mindent megtesz, hogy visszaadja a szilvesztert. Rengeteget ivott, ezzel a vadbarommal táncol és kerül.

-Tesó, nyugi van. -bökött oldalba Ash, ezzel kiszakítva a gondolataimból. -Mindjárt eltöröd az üveged. Csak táncolnak, oké?

-Be akarom törni a képét. -csikorgattam a fogaimat.

-Ne balhézz. Becca sem örült, amikor Georgie-val táncoltál, mégsem csinált semmit. -jegyezte meg gunyorosan.

-Baszki, de rohadt nehéz. Bee az enyém, és megőrülök ahogyan ez a mocsok tapogatja.

-Chuck, nem tapogatja, csak táncolnak és jól érzik magukat. Ha viszont ennyire zavar, kérd le tőle vagy csak hívd el beszélni. Együtt jártok, feleslegesen szenvedsz és baszol fel. -dőlt hátra a vörös. Jó ég, mennyire igaza van!

-Rohadjak meg hogy ezt mondom, de az életben egyszer igazad van. Kösz tesó. -pattantam fel, majd megkerültem a dohányzóasztalt és odasétáltam az ugrándozó barátnőmhöz, aki kivételesen semmilyen módon sem ért hozzá Richie-hez. Gyorsan elkaptam a derekát és hátulról megöleltem.

-Istenem, de megijesztettél! -ugrott meg a karjaim közt, majd megfordult és megcsókolt. Rendesen meglepett, viszont a világért sem hagytam volna ki az alkalmat, hogy Richie orra alá dörgölhessem a kapcsolatunkat. Igen, hihetetlenül gyerekes vagyok, de nem hagyom hogy elvegye tőlem Bee-t.

-Minden oké? Lerázzam neked? -biccentettem Richie felé, de csak a fejét ingatta.

-Dehogy. Nagyon jófej. Miért, nem vagytok jóban? -pislogott rám az óriási kék szemeivel.

-De, fogjuk rá. Csak szólj ha zavar, rendben? -suttogtam az ajkaira, mire sebesesen bólogatni kezdett. -Kijössz velem cigizni?

-De te nem is dohányzol. -kuncogott fel édesen és részegen.

-Te viszont részeg vagy, úgyhogy leviszlek a levegőre. Jössz?

-Persze. De nem is ittam sokat. -biggyesztette le az ajkait, én pedig nevetve nyomtam egy csókot az ajkaira, kézen fogtam és kivezettem a lakásból. Egyszer megbotlott a küszöbön, de még elkaptam mielőtt lezakózott volna a lépcsőn. Óvatosan levezettem a lépcsőkön, majd kiérve a házból leültem a járdaszegélyre és az ölembe húztam.

-Nem örülök, hogy Richie-vel barátkozol. -húztam el a szám, mialatt Bee a cigijét varázsolta elő. Egy szálat rögtön bedugott az ajkaim közé, egyet pedig a sajátjába. Miután mindkettőnkét meggyújtotta, kifújta a füstöt és erősen elgondolkozó fejet vágott.

-Miért?

-Richie nem egy jó srác. Mármint havernak jó, de már mondtam neked, hogy egy időben sok gondot okozott nekem. Nem akarom, hogy vele legyél. -mondtam ki kereken, mindenféle kerülgetés nélkül. Kissé feszültem szívtam a cigibe, aminek nem sikerült a várt nyugodtsággal eltöltenie.

-Ne mondd meg, hogy kivel barátkozzak. -csattant fel, mialatt összeakadt a nyelve.

-Csak kérlek rá, hogy kerüld el.

-Miért akarsz korlátozni? -remegett meg a hangja a dühtől. Eddig nem igazán ütött ki rajta, mennyit ivott, de most kezdett előjönni az agresszivitása, ami csak részegen jellemző rá, de akkor sem mindig.

-Kicsim, nem úgy gondoltam. Te nem ismered, én igen. Nem örülök neki, hogy észrevett téged, mert tisztában vagyok vele, milyen igazából.

-Ha rajtad múlna, mindenkitől eltiltanál, csak mert rám mer nézni vagy hozzám szól. -pattant fel az ölemből, majd eldobta a cigijét és idegesen rátaposott. -Nem teheted ezt velem, mert nincs hozzá jogod! Akkor és azzal barátkozom, akivel csak akarok! Rohadtul igazságtalan vagy! -idegeskedett.

-Bee, nyugodj meg. -nyúltam a keze után, de elhúzta előlem. -Nem akarlak korlátozni, egyszerűen féltelek. -tápászkodtam fel, de Bee szélsebesen berohant a házba, mielőtt még magamhoz húzhattam volna. Picsába.

Nem mentem rögtön utána. Lehet, hogy azt kellett volna, de muszáj volt lenyugodnia, na meg persze nekem is. Francba, annyira felesleges volt ez a veszekedés! Ezért nem akartam, hogy igyon, mert kiszámíthatatlan ilyenkor. Nem tudni, hogy édes vagy dühös részeg lesz és hogy éppen utálni vagy imádni fog.

Én is eltapostam a csikkem, majd percek után, de követtem a barátnőmet. Rendesen kifulladtam, míg feltrappoltam azon a rohadt sok lépcsőn. Fent belöktem a vállammal az ajtót, egy részeg havert kikerülve pedig a nappaliba értem, ahol viszont egy mocskosul kellemetlen dolog fogadott.

Richie egy elégedett vigyorral terpeszkedett a kanapén, az ölében pedig Bee nevetgélt valamelyik seggarc poénján. Nagyon részeg volt, de nagyon élvezte még így is. Nem mondom, hogy nem lettem ideges, de megfogadtam, hogy a barátaim előtt nem rendezek jelenetet, pláne nem azért, mert a barátnőm más fiúknál keresi a boldogságot.

Ennek ellenére nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak álltam a nappali falának támaszkodva mnt egy fasz, amíg Nash-sel össze nem akadt a tekintetünk. A fejével a konyha felé intett, úgyhogy mindketten kivánszorogtunk beszélgetni.

-Mi a franc ez? -kérte rajtam számon, a nappali felé mutatva. Tudtam mire céloz, nem volt nehéz kitalálni.

-Megkértem hogy kerülje el azt a barmot. Részeg és bedühödött, hogy szabályozni akarom. Utána felrohant és ez lett. -tártam szét a karjaimat.

-Ennyi? Nem vagy kiakadva, nem akarod agyonverni? -fürkészett. -A barátnőd annak a seggfejnek az ölében ül. Ez nem zavar?

-Dehogynem, bassza meg! Viszont Bee nem csinált semmi olyat, mint én szilveszterkor, úgyhogy nincs jogom kiakadni rajta, bármennyire is szeretném.

-Nem akarlak még ezzel is terhelni, de kurvára sokat ivott. Valahogyan le kellene állítani, mert ebből alkoholmérgezés lesz, hiába bírja a piát. -csóválta a fejét. -Amióta feljött, lehúzott két deci vodkát, előtte pedig a franc tudja még mit. Nem lenne poén az ügyeletre cipelni.

-Mikor küldöd el a többieket?

-Hamarosan. Már páran kidőltek, a többit nem várom meg. -vonta meg a vállát lazán. Csodálkoztam, hogy neki nem álltak keresztbe a szemei.

-Hívjak taxit?

-Ja, jó ötlet. Addig felkaparom a népet. -jelentette ki, majd távozott a konyhából. -Emberek, a bulinak vége, tűnés haza! -üvöltötte el magát a nappaliban, mire fújjolás jött válaszul. Amíg Minivel együtt összeszedte az embereket, hívtam három taxit.

Fél óra múlva már senki sem volt a lakásban ötünkön kívül. Mini máris pakolászott, Nash a kanapét alakította át ággyá, Bee pedig az egyik fotelben feküdt és aludt. Nagyon édes volt, de túlzottan szomorú és csalódott voltam ahhoz, hogy ezt értékeljem.

-Emberek, hogyan alszunk? -kérdezte Mini, miután már megágyazott a kanapén. -Chucky, te Beccával, nem?

-Nem, ma nem. -ingattam a fejem. -Alszol te vele Nashnél? Mi alszunk itt kint, de csak ha nem baj neked.

-Persze. -pislogott, és láttam rajta hogy meg van rökönyödve.

-Kösz Mins. -öleltem magamhoz az apró lányt.

-Ne legyél vele túl szigorú. Nem tett olyan rettenetes dolgot. -suttogta.

-Tudom, és nem is haragszom rá. Egyszerűen szarul esik és ennyi. -sóhajtottam. -Beviszem a hálóba és átöltöztetem. Ne haragudj hogy rádsózom, csak a mai estét kihagynám. Bocsi.

-Minden rendben Chucky. Vigyázok rá az éjjel. -húzta le a fejem, majd egy puszit nyomott az arcomra és elengedett.

-Köszönöm törpe. -sóhajtottam. Mini tovább pakolászott, míg én felnyaláboltam az alvó lányt a fotelből. Bee aranyosan simult a karomba, viszont mikor Nash szobájában óvatosan lefektettem a franciaágyra, halkan felmordult. Előkotortam a táskájából egy pólót, lecseréltem a mostani ruháit és betakartam. Mini halkan bejött hozzánk és már rutinosan mászkált a bátyja szobájában. Kivett magának pizsamát, mialatt én a szerelmem haját simogattam.

-Jóéjt Chucky. -mosolygott rám. Enyhe célzás, hogy húzzak ki.

-Neked is. Aludj jól kicsim. -suttogtam Bee-nek, majd gyorsan nyomtam egy csókot az ajkaira és kimentem a hálóból. Minden szó nélkül levettem a farmerem és rázuhantam a kanapéra. Nash sem akart beszélni, úgyhogy lenyomta a villanyt és mind fél órán belül már mind a ketten aludtunk. 

Tudom. Tudom. Tudom.

Már megyek is megrohadni.

Nem akartalak titeket ennyire elhanyagolni, de nehéz a helyzet, mert ugyebár hamarosan véget ér a könyv, én pedig már a következőn dolgozom és ahhoz szerzek anyagot (nem elszívni).

Előreláthatólag gőzöm sincs hány rész van még hátra, de tíz vagy annál több sajnos nem lesz. Én is sírok emiatt, mert ez a könyv túl sok mindenen átsegített és mostanra mocskosul a szívemhez nőtt.

Remélem tetszett a rész, csókoltatlak titeket!