Hétfő reggel. Rémálom.

Az ébresztőm rémes hangja keltett fel. Komótosan kikeltem az ágyból, földhöz basztam a telefont hogy végre abbahagyja a zenélést és kimentem a konyhába reggelizni. Charlie-val megbeszéltük, vagy inkább kijelentette, hogy ma bevisz a suliba. A baj az, hogy elképzelésem sem volt hogy hányra akar ideérni.

Összedobtam egy gyors melegszendvicset, majd leültem a tévé elé megenni. Időközben bekapcsoltam a tévét is, ahol éppen valamilyen régi Disney mese ment. Nagyban ettem a reggelimet, amikor hirtelen kinyílt az ablakom és Charlie mászott be rajta. Annyira megijedtem, hogy leejtettem a padlóra a kajámat.

-Szép jó reggelt. -vigyorgott rám.

-Miattad leesett a kajám. -néztem rá csúnyán, majd nekiálltam összetakarítani a tetemet. Szegényke. Pedig olyan finom volt.

Miután szegény szendvicsemet felkapartam a földről, kivittem a konyhába. Éppen a tányért tettem be a mosogatóba, amikor Charlie a karjaival átölele a derekamat, és egy puszit adott a nyakamra.

-Ne haragudj a reggelid miatt. -duruzsolta. A lehellete csiklandozta a bőröm.

-Tudod hogy nem haragszok. -elfordítottam az arcomat, így a szánk találkozott. Egy gyors csókot nyomtam az ajkaira.

-Nem kéne készülődnöd? Sminkelni vagy ilyesmi? -húzta fel a szemöldökét.

-Az életben nem sminkeltem magam. -ráncoltam össze a homlokomat.

-Helyes. Nem is kell. -puszilta meg az orrom. -Na menjél öltözni asszony. -csapott rá a fenekemre.

-Tudod ki az asszony. -csaptam rá a karjára, majd kibontakoztam az öleléséből és elmentem a szobámba öltözni. Az ajtót becsuktam, de teljesen fölösleges volt, mivel Charlie három másodperccel később belépett rajta.

-Mi kéne? -kérdeztem, miközben a ruháim között matattam. Elővettem egy fekete farmert és egy piros trikót, hozzá pedig egy szintén fekete, kötött pulóvert.

-Gondoltam segítek. -mondta, majd rávetődött a matracomra.

-Az öltözködésben? Megoldom, köszi. -a ruháimat ledobtam Charlie mellé.

-Most kidobsz? -nézett rám bociszemekkel.

-Ki ám. Na, tűnés kifele. -hesegettem ki. Szomorú fejjel ment ki az ajtóm, amit rögtön be is csuktam mögötte. Nagyon gyorsan felkaptam magamra minden ruhát, majd megragadtam a táskámat és berohantam a fürdőbe.

A hajamat csak átfésültem, majd gyorsan fogat mostam és mentem is át a nappaliba. Charlie a kanapén ült és egy könyvet olvasott.

-Mit olvasol?

-Edgar Allan Poe. -csukta össze a könyvet. -Mehetünk?

-Persze. Suli után mit csináljunk? -tettem fel a kérdést az ablak felé sétálva.

-Először felveszel egy kabátot.

-Mert? -fordultam hátra.

-Mert mondjuk hideg van, a motoron még hidegebb és nem akarom hogy megfázz? -kérdezte hevesen gesztikulálva.

-Oké, felhúzok egyet. -mentem vissza az előszobához. A fogasról leakasztottam egy nem meglepő módon fekete kabátot, gyorsan felvettem és visszamentem Charlie-hoz. -Szóval mit csinálunk ma?

-Mondjuk megnézhetnénk egy filmet, vagy valami ilyesmi. -mondta kis gondolkodás után. Én idő közben már kimásztam az ablakon, ő pedig szorosan utánam jött.

-Átmegyünk hozzátok?

-Miért mindig nálunk akarsz csövelni? -jött utánam a tűzlépcsőn.

-Imádom az ágyadat. -vigyorogtam hátra rá.

-Tudtam én hogy csak az ágyamért tartasz.-sóhajtott egy nagyot.

Leértünk a lépcsőn, majd megkerültük a házat és már ott is volt Charlie motorja. Odamentünk hozzá, Charlie pedig kicsatolta a motor oldaltáskáját és kihúzott belőle egy fekete sisakot.

-Ezt neked hoztam. -nyújtotta felém.

-Magadnak nem hoztál?

-De igen, az is ott van. Eszembe jutott hogy eddig nem adtam bukót. -vakargatta a tarkóját.

-Köszi. Segítesz felvenni? -néztem rá kérlelően.

-Persze. -lépett közelebb hozzám. -De ezzel még lógtam. -mondta, majd megragadta a derekamat, mosolyogva magához húzott és erőteljesen megcsókolt. A karjaimat a nyaka köré fontam és visszacsókoltam.

-Akkor segítesz? -kérdeztem miután elváltunk.

Szó nélkül vette el a sisakot, majd a fejemre rakta, meghúzta és végül becsatolta.

-Kényelmes? -fürkészett a szemeivel.

-Jó lesz. -mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit az arcára. -Vedd fel a sajátodat is.

Eleget tett a kérésemnek, pillanatokkal később pedig már rajta is volt a sisak. Odament a motorhoz, felült rá és beindította, majd intett hogy szálljak fel. Átvetettem a lábamat a motoron, majd szorosan átöleltem a derekát és már indultunk is.

Szokás szerint rohant az idő a motoron, amit nagyon sajnálok, mert imádok rajta utazni.

Charlie nem a sulinál állt le, hanem az előtte lévő utcánál. Le nem parkolt, hanem csak hátrafordult épp annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Bee, tudod hogy múltkor, nos... kicsit helyretettem egy gyereket. -kezdte feszengve.

-Az enyhe kifejezés. Kórházba szállították.- jegyeztem meg.

-Igen, szóval... egyáltalán nem emlékszem rá. Elborult az agyam. Viszont mindenki más eléggé vágja hogy mi van. -mondta, miközben az alsó ajkát harapdálta.

-Tudom, de mi van ezzel? -kérdeztem értetlenül.

-Gondolom nem nagyon szeretnél ezek után velem bemenni a suliba... -hajtotta le a fejét.

-Úgy gondoltad hogy majd itt kiraksz és nélkülem mész be abba a lepratelepre? -nevettem fel.

-Őszintén igen. -emelte rám a tekintetét.

-Nem vagy normális. -ingattam a fejemet. -Csak veled mennék be oda.

-Biztos? Mert lehet hogy a többiek... -kezdett bele, de közbevágtam.

-Leszarom őket. -jelentettem ki. -Mikor jössz már rá hogy csak te érdekelsz?-mosolyogtam rá szelíden.

-Akkor mehetünk? -megeresztett egy óvatos mosolyt.

-A végtelenbe és tovább! -kiáltottam el magam. Charlie nevetve fordult vissza és már gurultunk is a sulihoz.

A parkolóba érve minden szempár ránk tapadt. Éreztem a perzselő tekinteteket magamon ahogy leszállok a motorról, majd ahogy leveszem a sisakomat. Rendkívül idegesített a tömeg, valamint a pillantások amiket Charlie felé küldtek.

Charlie már levette a sisakját, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a pulóvere nyakát és magamhoz húztam egy csókra. Rögtön kapcsolt, közelebb rántott magához és erőszakosabban csókolt. Kicsivel később húzódtunk el, mindketten kipirultunk. Charlie vigyorogva nézett le rám.

-Hát ez mi volt? -kérdezte meglepve.

-Jó reggelt puszi? -vigyorogtam vissza.

-Elmebeteg nőszemély. -nevetett fel, majd belepuszilt a hajamba.

Gyorsan bepakolta a sisakokat a motor oldaltáskájába, majd hozzám fordult és felém nyújtotta a kezét. Egyből megfogtam és összefűztem az ujjainkat. Charlie hálásan rámmosolygott és elindultunk befele.

Amíg az épületbe beértünk, nem volt annyi ránk tapadó szempár. De amint beértünk... a folyosón szinte minden szem Charlie-ra, majd rám irányult. Oké, azért ennyire nem vagyunk híresek vagy népszerűek, na.

Charlie-t szerencsére nem zavarta, bár engem kicsit idegesített a sok ember. Hála a magasságnak hamar odaértünk a szekrényemhez.

-Milyen órád lesz? -kérdeztem Charlie-t.

-Asszem fizika. Vagy kémia. Mindekettőt utálom.- vonta meg a vállát.

-Nekem tesi. Halál. Még jó hogy ma filmezünk, különben össze kellene kaparnod.

-Azért legyél szíves túlélni. Nem szeretnék új barátnőt keresni. -villantott egy féloldalas mosolyt.

-Majd bedobom a fáj a hasam kártyát.

-Sok sikert. Megyek én is haldokolni. Még összefutunk. -futólag nyomott egy gyors csókot a számra, majd bevágódott a folyosón hömpölygő tömegbe, ami elsodorta.

Halkan sóhajtottam egyet. Nagyon remélem hogy nem fognak belé kötni. Elhiszem hogy kiesett neki a verekedés, de nem szeretném ha megismétlődne.

Odafordultam a piros fémajtóhoz és elfordítottam a kulcsot a zárban. A szekrényemből kivettem a tesicuccomat, majd becsaptam az ajtót és elindultam szenvedni.

A tesiórák nálunk különösen kemények, mivel Ms. Reed feltétlen formába akar hozni minket. Viszont tényleg beveszi a fáj a hasam kifogást.

Elmentem az öltözőhöz, ahol sajnos minden lánynak együtt kell öltöznie. Szokás szerint bent voltak a kis cicababák és a divatmajmok. Mind a legújabb Adidas és Nike cuccokban feszítettek és természetesen a következő divatról beszéltek.

Csendesen meghúztam magam az egyik sarokban, majd a farmeromat egy fekete jóganadrágra, a trikómat pedig egy fehér Led Zeppelin pólóra cseréltem le. Felkaptam a sportcipőm, összetettem a cuccaimat és már mentem is ki.

Vagyis csak mentem volna, mivel az egyik „szépség" volt olyan drága és megállított.

-Hallod Rebecca, te komolyan összejöttél egy pszichopatával? Mert tök sokan beszélnek erről, és oan naon izgi a téma. -csacsogott az egyik szőkeség.

-Charlie nem pszichopata. És őszintén csodálkozok hogy ilyen kifejezéseket is ismersz.- néztem rá fapofával. Ezek a lányok olyan szinten felszínesek, hogy az valami elképesztő.

-Most mé vagy ilyen bunkó? Csak megkérdeztem hogy komolyan együtt vagy-e a pszichóval. -sipítozott.

-Igen, együtt vagyok Charlie-val, aki még véletlenül sem pszichopata. -nem bírtam már ezeket hallgati, úgyhogy kispuriztam az öltözőböl, majd megkerestem a tanárnőt a „hasfájásom" miatt.

A nap további része rendkívül unalmas volt. Többen megbámultak, egyszer-kétszer összesúgtak a hátam mögött, de semmi extra. Charlie-val egy szünetben összefutottunk, akkor megbeszéltük hogy menza helyett ellógjuk a nap további részét. Ó, és végigtüsszögtem a tanítást.

Szerencsére gyorsan eljött a bűvös ebédidő, úgyhogy felkaptam a táskámat és kirohantam a suli parkolójába. Charlie már ott állt a motorjának támaszkodva és a telefonját nyomogatta.

Tettem egy kis kerülőt, így a háta mögé lopakodtam, majd hátulról megöleltem. Ahogy a karjaimat a dereka köré fontam és a fejemet a hátába fúrtam, éreztem hogy megugrik egy kicsit, aztán megfordult az ölelésemben. Ennek hatására a fejem a mellkasának ütközött, ő pedig nevetve visszaölelt.

-Ennyire szar volt ez a nap? -kérdezte szüntelenül nevetve.

-El sem bírod képzelni. Hiányoztál. -motyogtam a mellkasába.

-Te is nekem. De akkor menjünk filmezni. -tolt el magától egy kicsit.

Elhúzódtam tőle hogy ki tudja venni a bukókat, majd felvettem a sajátomat és Charlie is így tett. Felültünk a motorra és már mentünk is hozzájuk.

A Harper házhoz érve valamiért elkapott a gyomorgörcs. Még mindig izgultam a szülei miatt, annak ellenére hogy más ismerjük egymást.

-Nincsenek még itthon. -szólalt meg Charlie. Van egy fantasztikus képessége, amivel folyamatosan a fejembe lát. -Gyere. -megragadta a karom és behúzott magával a házba. Lent még gyorsan ledobtam a bakancsomat, ahogy Charlie is, majd felrohantam a szobájába.

Az ajtó nyitva volt, úgyhogy egyenes út vezetett az ágyáig, amibe azonnal beleugrottam.

-A kabátodat nem szeretnéd levenni? -hallottam meg a hangját az ajtóból. Felültem az ágyban, majd levettem a kabátomat és a kötött pulóveremet is, úgy csak a piros trikóm maradt.

-Megfelel? -mutattam végig magamon.

-Teljesen. -vágódott be mellém. -Mit nézzünk? -nyúlt a távirányítóért.

-Válassz te. -bújtam be mellé, majd magamra terítettem a takaróját.

-Akkor legyen Amerika kapitány. -kapcsolta be a tévét. -Nem jössz ide? -tárta szét a karjait, én pedig örömmel hagytam hogy magához öleljen. Charlie megpuszilta a homlokomat majd mégegyszer, hosszabban.

-Ugye tudod hogy valószínűleg lázas vagy? -kérdezte abszolút semleges hangon.

-Mi? Dehogy vagyok.

-Bee, konkrétan izzik a homlokod. Hozok egy lázmérőt. -kelt ki mellőlem.

-Ne! Ne hagyj itt! -nyúltam utána.

-Mindjárt visszajövök, várj egy kicsit. Hozok egy lázmérőt. -puszilta meg az arcom.

Sóhajtva visszahanyatlottam a párnák közé, és beszívtam a fenyő és eső finom illatát.Lentről ajtócsapódást hallottam, majd egy női hangot. Charlie anyukája hazajött.

Hirtelen elálmosodtam, úgyhogy betemettem magamat a takarókkal, magamhoz öleltem egy nagyobb párnát és pillanatokon belül elnyomott az álom.

Szép estét drágáim!

Tudom, egy „pöppet" elkéstem...

De most újra itt vagyok, és nagyban írom az új részeket :3

Remélem vártátok :D

És ha már itt írogatok... Nálatok Charlie mennyire üti ki az imádat faktort? Nálam teljesen :D

További jó nyarat drágicák <3 <3