Nem tudom mikor ébredtem fel, de Bee még aludt a javában. Ha pontosítani akarok, rajtam aludt, legalábbis félig. Nem akartam még felkelteni, gondoltam hagyom még aludni egy kicsit. Kicsusszantam alóla, és a kezébe adtam egy bazi nagy párnát, amit ugyanolyan lelkesedéssel ölelgetett. Még visszatettem rá a lecsúszott takarót, és egy gyors puszit adtam a homlokára. Kikászálódtam a meleg ágyból, majd felhúztam a pólóm, és halkan kimentem Rachel szobájából.

Kis bolyongás után felfedeztem a konyhát. Tipikus amerikai konyha, világosbarna bútorokkal, modern felszereléssel és az elmaradhatatlan konyhaszigettel. Ennél a konyhaszigetnél ült Rachel, előtte egy tál müzlivel. Az érkezésemre felkapta a fejét.

-Jó reggelt. -ásítottam.

-Neked is. Kérsz müzlit? -mutatott tele szájjal a tányérjára. Miközben mellé ballagtam, bólintottam egyet, ő pedig leugrott a bárszékről, majd az egyik szekrényben kezdtett matatni.

-Hogy aludtál? -kérdeztem kómásan, majd felültem a székre.

-Jól. Tőled meg sem kérdezem, mert az én ágyamon csak kényelmesen lehet. -visszatért, kezében egy kék müzlistállal, amiben egy kanál pihent. Letette elém, majd hozzám tolta a tejet és a gabonapelyhes dobozt is, és visszaült a helyére.

-Persze, csakis. -forgattam meg a szemem, miközben csináltam a reggelim.

-Megint rémálma volt? -kérdezte Rachel kis hallgatás után. Időközben már majdnem eltüntettem a müzlim, de ettől a kérdéstől egyszerűen képtelen voltam tovább enni.

-Úgy látszik minden éjszaka. -mondtam halkan, majd eltoltam magamtól a tálat.

-Te hogy bírod? -csapta le maga elé a kanalat, amitől egy kicsit összerezzentem.

-Ezt... hogy érted?

-Azt már tudom Becca mit érez. Elmesélte nekem, még amikor nem voltál itt. De most az érdekel, te hogy érzel ezzel kapcsolatban. -fordult velem szembe.

-Komolyan, mintha az agyturkászomat hallanám. -röhögtem el magam kínosan, aztán leesett mit is mondtam.

-Tessék? -kérdezte ledöbbenve.

-Miről is beszéltünk? -tereltem a szót.

-Akkor én most úgy teszek, mintha nem mondtál volna semmit.

-Köszi. -sütöttem le a szemem.

-Mit érzel? -kérdezte újból. Sóhajtottam egy nagyot, a márványpultra könyököltem, az arcomat meg a tenyerembe temettem.

-Kibaszott kudarcot. Elképzelni sem tudod, mennyire fáj látni, ahogyan éjszaka sikítva rángatózik. Vagy amikor kinyitja a szemét, és rettegés ül a tekintetében. Minden alkalommal elsírja magát, amitől konkrétan megszakad a szívem. És tudom hogy az én hibám. Ez az egész miattam van, és most kurvára nem tudom helyrehozni. -motyogtam a kezembe, majd egyszerűen ráfeküdtem a pultra, az idióta fejemet a karjaimba temetve. Összeszorult a torkom.

-Miért lenne a te hibád? -értetlenkedett Rach.

-Mert... ki akartam nyírni magam. -vallottam be. Már nem érdekelt ha megtudja.

-Hogy mit akartál? -kérdezte Rachel élesen.

-Meg akartam ölni magam. Eret vágtam, de megtalált. Ő hívta a mentőket is, és végig velem volt. Azóta pedig kísértem a rémálmaiban. -suttogtam. Hirtelen két meleg kéz kulcsolódott a derekamra, majd az illető a homlokát a hátamnak döntötte.

Becca

-Nem a te hibád. -motyogtam a hátába. Meg sem moccant.

-Szia Becca. -szólalt meg fásult hangon Rach.

-Jó reggelt Rach. -felé fordítottam a fejem és rámosolyogtam, de a szemeimet ellepték a könnyek. -Főzöl neki egy kávét, ha megkérhetlek?

-Persze. Feketén? -állt fel a székről.

-Igen. Köszönöm. -mosolyogtam rá szomorúan. Elengedtem Charlie-t és tettem egy lépést, így már nem mögötte, hanem mellette álltam. Átfésültem az ujjaimmal a haján, de az égvilágon semmit sem reagált.

-Emeld fel a fejed, kérlek. -simítottam végig a halántékán.

-Itt a kávé. Figyelj, -letette elém a bögrét, a kezét pedig a vállamra tette -kimegyek most, oké? Beszéljétek meg. Oldjátok meg. -mosolygott rám.

-Köszönöm Rach. -öleltem magamhoz, de gyorsan eltolt magától,majd kiment a konyhából.

-Most már hajlandó vagy rámnézni? Kérlek szépen. -újból a hajába túrtam, a hullámos tincseivel játszottam.

-Annyira utálom magam. -a hangja megremegett, majd lassan felemelte a fejét és rámnézett. Az arcán egymás után folytak le a könnyei, a szeme vérvörös volt, és az alsó ajka is remegett.

-Charlie... -gyorsan magamhoz húztam. A fejét a mellkasomba fúrta és hangosan felzokogott.

-Annyira sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom. Miattam szenvedsz. Minden az én hibám... -a teste rázkódott a sírástól.

-Ne beszélj... csak add ki magadból. -csitítottam, közben a haját és a hátát simogattam. Egyre jobban sírt, és egyre jobban szorított magához. A pólóm már rég átázott a könnyeitől, de nem hagyta abba. Folyamatosan rájöttek a sírógörcsök, ilyenkor még jobban öleltem, hátha megnyugszik.

-Jobban vagy? -kérdeztem körübelül negyed óra elteltével. Pár perce már nem zokogott olyan hevesen, így meg mertem kockáztatni hogy hozzászólok.

-Amíg nem alszod végig az éjszakát, nem leszek. -szipogott. Lassan eleresztett, de én még mindig a haját simogattam.

-Rachel főzött neked kávét. Idd meg. -toltam elé a bögrét, amit felkapott és egy húzással kiürített. -Van nálad gyógyszer?

-Van. -meredt maga elé. A bögrét még mindig a kezében tartotta, de a keze remegett.

-Melyik van nálad? -csúsztattam a kezemet az övére, hátha csillapodik a remegése. Kivettem a kezéből az üres bögrét, majd összefűztem az ujjainkat.

-Az... az antidepresszáns. -a hangja rekedt volt a sírástól és továbbra is csak maga elé meredt.

-Jól gondolom hogy nem vetted be? -kérdeztem lágyan.

-Kiválóan. -motyogta.

-Elmondod mi a baj?

-Mi a baj? Hogy mi a baj? Mondjuk az, hogy egy kibaszott szerencsétlenség vagyok? Egy idióta? Egy seggfej? Soroljam még? -csattant fel.

-Nem vagy ezek közül egyik sem. -szorítottam meg a kezét.

-Mindent, amit csak lehet, elrontok. Tönkreteszek. Sajnálom. Mindent sajnálok. -nagyon úgy látszott, hogy megint elsírja magát, úgyhogy közbe kellett lépnem.

-Semmit sem teszel tönkre. Sokkal szebb tőled az életem. A napjaim. Minden perc, amit veled tölthetek. Ne mondj ilyeneket, mert nem igaz. Emlékszel arra amit Rachelnek mondtam? Tudod, a rajzteremnél, amit kihallgattál. -végre elértem hogy rám nézzen. Olyan szomorúan nézett rám, hogy már engem is a sírás kerülgetett.

-Ja, emlékszem.

-Gondolj arra. Minden szava igaz volt. Nekem te vagy a legfontosabb. Az egész világon. -az arcát az ujjaim közé fogtam. A borostyán szemeiben könnyek ültek, de már egy kevés öröm is.

-Szeretlek. -hunyta le a szemeit. Végigsimítottam a halvány szeplőin, majd közelebb hajoltam és a számat finoman az övére helyeztem.

-Megnyugodtál?

-Mondhatni. Köszönöm hogy vagy nekem. -húzott magához.

-Ezt nem kell megköszönnöd. -öleltem vissza. Az arcomat a nyakhajlatába temettem és beszívtam az illatát. Létezik olyan,hogy valaki túlságosan szerelmes? Szerintem igen.

-Mondtam már hogy milyen gyönyörű vagy? -suttogta a fülembe.

-Hülye vagy. Most keltem fel te barom. -vágtam hátba röhögve.

-És ez miért is kizáró ok? -húzódott el, majd felvonta az egyik szemöldökét.

-Nyúzott vagyok, kócos és még álmos. Sőt, amúgy sem vagyok az. -magyaráztam, mire kinevetett.

-Mégegyszer mondom. Gyönyörű vagy. -döntötte a homlokát az enyémnek. Halványan elmosolyodtam, lesütöttem a szemem és a padlót kezdtem bámulni. Éreztem hogy enyhén elpirulok.

-Tudod... nem sokan mondták még ezt nekem. Abban sem vagyok biztos, hogy hallottam-e már ezt akárkitől. -haraptam a számba. Azt nem tettem hozzá, hogy Mark ezzel indított a legutóbbi találkozásunknál. Inkább nem említeném.

-Ezt nem vagyok hajlandó elhinni. De tudod mit? Mondok jobbat. Te vagy a leggyönyörűbb lány akit valaha láttam. És nem számít, ha rossz napod van, ha most keltél fel, vagy ha teljesen toppon vagy. Egyszerűen magadtól vagy gyönyörű. De ha csúnya lennél, én akkor is szeretnélek.

-Menj a halálba. Elbasztál egy szép pillanatot. -röhögtem ki, majd karon vágtam.

-Kérdeznék valamit. -szólalt meg mosolyogva.

-Hallgatlak. -simítottam végig az arcán, ő pedig elkezdte a hajamat bizergálni.

-Tudod, anyám mondott valamit, ami őszintén nagyon tetszett. -tekergette az egyik hajtincsemet.

-Ez meglepő. Most már nagyon érdekel mi lehet az. -vigyorogtam rá.

-Nos, még nem beszéltünk a karácsonyról. Mik a terveid? -kérdezte édesen.

-Hát, ilyenkor kiakasztok a falra egy fenyőfás festményt, veszek magamnak instant levest, mirelit pizzát és valamilyen sütit. Meg karácsonyi filmeket nézek. -vontam vállat.

-A családoddal nem is karácsonyoztok együtt?

-Anyámék nem szeretnek. De küldenek egy lapot az aktuális országból ahol nyaralnak. Vagy telelnek. -ráncoltam a homlokom.

-Akkor már tudom mit csinálsz karácsonykor.

-Na mit?

-Mi minden évben a nagyszüleimnél vagyunk. Óriási a házuk, és ilyenkor eljönnek az unokatesóim is. Őket nagyon bírom, jófejek. Meg hát ott van az egész család. Szilveszterig maradunk, és nem húzhatom magam ki alóla. Úgyhogy, szeretném ha velem tartanál. -cirogatta meg az arcom, én pedig teljesen ledöbbentem. Karácsonyozzak velük? Ez abszurd, hülyeség és...

-Na? Eljössz? -fürkészett.

-Szívesen. Nagyon szívesen. -szorítottam magamhoz.

-Akkor menj, és hívd vissza Rachelt. -vágott a fenekemre.

-Egy állat vagy. -bontakoztam ki az öleléséből. Újból karon vágtam, majd elüvöltöttem magam. -Raaaaachel!

Egy perccel később bejött a konyhába, kezében egy ruhadarabbal, amit Charlie-hoz dobott. Ő homlokráncolva nézte meg a kék anyagot.

-Miért adtál nekem egy fürdőgatyát? -emelte meg a darabot Charlie.

-Mert megyünk fürdeni. -tárta szét a karjait Rach.

-Fürdeni. Decemberben.

-Látom felfogtad. Na húzzál átöltözni. A folyosó végén van egy fürdő. -utasította Rachel határozottan. Charlie még mindig gyanakodva ragadta meg a nadrágot, majd kiment a konyhából.

-Te pedig jössz velem. Mivel nagyon okos vagy és a bikinidben aludtál, adok egy másikat. -ragadta meg a kezem, és miközben ráncigált magával, folyamatosan beszélt. -Fürdőruha vagy bikini?

-Bikini. Utálom az egyberészeseket. -borzongtam meg. Az egyberészes fürdőruhák mindig a babaruhákra, azokra a rugdalózokra emlékeztetnek.

-Akkor... keresünk neked egy szépet. Mondjuk... van egy szép mintásom. Kicsit merész, de tuti jól fog állni. -csivitelte.

-Ezt most azonnal leveszem. -jelentettem ki szörnyülködve.

-Rohadt jól áll. -vágott vissza azonnal.

-Kilóg belőle mindenem. Mindenem! -akadtam ki. Újból belenéztem az óriási tükörbe, de továbbra sem voltam elragadtatva a látványtól.

A bikini, amit Rachel adott, lényegében alig takart valamit. Az alsórésze szinte már tanga volt, a felső pedig... hát nem hagy sokat a képzeletre, az biztos. A melleimet épphogy fedte, és rémesen feszélyezve éreztem benne magam. Mondjuk, az egyetlen ami tetszett, az a fekete-fehér márvány mintája.

-Ha már képpel nem tudtuk kínozni... -vont vállat, és újra előkerült az ördögi vigyora.

-Utállak.

-Dehogy utálsz.

-De igen. -makacskodtam.

-Mi lenne ha lemennénk? Nem szívesen hagyom a házban sétálgatni szerencsétlen Charlie-t. Eltéved, aztán az életben nem találjuk meg. -vihogott.

-Basszus amekkora ez a ház, simán lehet. Tiszta Roxfort. -röhögtem fel. Mielőtt még Rach kezd el ráncigálni, ahogyan szokott, elindultam magamtól ki a szobájából, ő pedig nevetve jött utánam. Szerencsére annyira nem vagyok aranyhal hogy elfelejtsem, merre van a konyha, így elég egyszerűen letaláltam.

Lent a konyhában Charlie támaszkodott a konyhaszigetnek. A haját egyszerűen felkontyolta, és a fürdőnadrágot is felhúzta már, ami nem kicsit állt jól neki. Éppen egy pohár vizet ivott amikor beléptünk. Mikor végigmért engem és a bikinimet is, majdnem kiköpte a szájában lévő vizet. Bár ki nem köpte, de félrenyelni félrenyelte. Lecsapta a poharat a pultra és elkezdett köhögni.

-Mondtam hogy ezzel sikert aratsz. -súgta nekem Rach, visszafolytott röhögéssel.

-Jól vagy? -kérdeztem Charlie-tól, aki éppen fuldoklott. Odaléptem hozzá, és segítség gyanánt megütögettem a hátát. Mondjuk nem segített, de mindegy.

-Nem... nem jutok szóhoz. -nyögte ki. Pár perc múlva csillapodott a köhögése, és újból, nagyon alaposan végigmért.

-Rachel. -szólalt meg, miközben még mindig rajtam legeltette a tekintetét. Oké, az enyhe kifejezés. Konkrétan felfalt a szemeivel.

-Igen?

-Hol a francba fogunk mi medencézni?

-Gyertek utánam. -intett Rach, majd megfordult és kiindult a konyhából. Charlie a tekintetét az enyémbe fúrta. Szemmel vívtunk csatát, hogy melyikünk menjen előre. Charlie már annyira nézett, hogy az már zavarbaejtő volt, mire lesütöttem a tekintetem és a padlót kezdtem bámulni. Mikor újból felnéztem, felvont szemöldökkel meredt rám. Újból lesütüttem a szemem és Rachel után siettem, Charlie pedig utánam. És mindez úgy három másodperc alatt történt.

Miközben Rachelt követtem, éreztem magamon Charlie tekintét. Szinte lyukat égetett a hátamba, én meg rémesen zavarban voltam, ami miatt durván feszengtem. Abban a pillanatban gyűlöltem azt a rohadt bikinit. Egyetlen szerencsém, hogy a hajam ki volt bontva, így elbújhattam mögé.

Ahogy beértünk a helységbe, megcsapott a medencékre jellemző klórszag. Halványan elmosolyodtam és a medence széléhez sétáltam, Rachel mellé, aki megint a batikolt úszódresszében feszített.

-Szerintem nagyon jól áll. Akkor is, ha utálod. -mosolygott rám. -És neki is tetszik. -pillantott hátra a barátomra, aki éppen a medencét mérte fel.

-De rémesen érzem magam benne. Túlságosan... nem én vagyok. -rágcsáltam a szám.

-Csak bemeséled magadnak. Beugrunk? -nyújtotta felém a kezét.

-De akkor fussunk neki. -vigyorogtam rá, majd kézenfogva hátráltunk pár lépést. Amikor megfelelőnek találtuk a távolságot, egymásra néztünk, majd üvöltve rohantunk a medence felé és beleugrottunk.

-Őrültek vagytok. -jött hozzánk Charlie. A vízbe még nem jött be, csak a csempével kirakott padlón ácsorgott.

-Te meg nagyon száraz. -hunyorított Rach.

-Arról ne is álmodjatok. Nem dobtok be. -ingatta a fejét.

-Oké, nem fogunk. -sóhajtottam mélyen, majd kiúsztam hozzá, és a medence peremére támaszkodtam. -Lejössz az én szintemre egy csókért? Tudod, a minyon méreteim. -vigyorogtam rá. Charlie nevetve guggolt le hozzám. Két keze közé fogta az arcom, én meg a karjaira tettem a kezeimet. Ám mielőtt megcsókolhatott volna, behúztam magammal a víz alá. Viszont amikor már teljesen körülvett minket a víz, gyorsan magamhoz húztam és megcsókoltam.

-Ezt még nagyon visszakapod. -prüszkölte, amikor feljöttünk a felszínre.

-Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted. -odaúsztam hozzá, majd rácsimpaszkodtam. Magamhoz szorítottam, a lábaimat a derekán, a karjaimat a nyaka körül kulcsoltam össze. Charlie magához ölelt, és a szemében a bosszú és a kibaszás fénye csillogott.

-Nem tagadom, annyira nem volt rossz. De amit most kapsz, az hidd el, nem fog tetszeni. -nála is előjött az a gonosz vigyor, amit Rachelnél láttam. Hirtelen elkezdett hátrafele dőlni, be a vízbe. Elkezdtem üvölteni, de a víz egy pillanat múlva már körülvett és telement vele a szám.

-Cseszd meg. -köhögtem. Egy fél medencét lenyeltem, ez a hülye meg csak röhög. Duzzogva ellöktem magamtól, majd átúsztam a medence másik oldalába, Rachelhez, aki kint ült a szélén. Törökülésben kiültem mellé, és a mellkasom előtt keresztbe tettem a karjaimat.

-Megsértődtél? -válasz helyett csak felmutattam neki a középső ujjam. Röhögve úszott mellénk.

-Mi van szépfiú? -vigyorgott rá Rach.

-Minden fasza. A törpe megsértődött rám. -biccentett felém.

-Nyugi, úgyis megbékél. Ha elég sokáig puszilgatod, tuti megszeret. -lubickolt a lábaival.

-Szóval csak puncsolnom kell neki. -vetett rám egy sunyi pillantást. Hirtelen kimászott a medencéből, mire felpattantam és megpróbáltam elfutni előle. Az ügy eleve halott volt, mivel egy ici picit hosszabbak a lábai, így gyorsan utolért. Elkapott a derekamnál fogva és felemelt a földről. Felhúztam a lábaimat, és magamban szidtam.

-Kibaszottul tökéletesen áll ez a bikini. -mormogta a fülembe. A mondata hallattán enyhén elpirultam, bár nem szokásom. Miközben Rachel felé tartottunk, elkezdett puszikkal bombázni, ahol csak ért. Az arcomat, a nyakamat és a vállamat ostromolta, én meg halkan kuncogtam közbe.

-Ugye most nem fogsz bedobni? -fordultam hátra bociszemekkel.

-Nem szeretem ha megsértődsz, főleg ha miattam. Hagyom hogy Rachel lökjön be, én meg majd kiröhöglek. -leült Racel mellé, engem pedig az ölébe húzott, átkarolta a derekam és szorosan tartott.

-Hát mondhatom, ez aztán a gesztus. Mindjárt meghatódok. -gúnyolódtam.

-Nem értékeled a kedvességem? -hőkölt hátra.

-A midet? -kérdeztem röhögve.

-Nem is érdemled meg hogy az ölembe ülj. Hess innen! -óvatosan kilökött az öléből, így kettőjük közé estem.

-Hisztis vagy. -nyújatottam ki a nyelvem.

-Te meg gonosz. -oltott be.

-Borzasztóan vicces ezt nézni. Tiszta kabaré basszus. -vihogott Rach.

-Legalább szórakoztatóak vagyunk. -nevetett Charlie.

-Ti vagytok a legjobb és leghülyébb bariaim. -öleltem át mindkettőjük nyakát, a fejüket meg az arcomhoz húztam. Charlie megköszörülte a torkát, mire kijavítottam magam. -Oké, te még a barátom is vagy. De ez nem változtat az előbbi állításon.

-Charlie, bár én még nem ismertelek meg annyira, mint Beccát, de örülök hogy a barátomnak tudhatlak. -jelentette ki Rachel.

-Én is bírlak Rach. -vigyorgott rá.

-És engem senki sem szeret? -kérdeztem panaszosan.

-De. Valaki biztosan. -röhögött ki Rach.

-Én azért szeretlek. -nyomott egy puszit a nyakamra Charlie.

-Más választásod nem is lenne. Terrorban tartalak. -mosolyogtam rá kedvesen.

-Igaz. Félelemben élek. Ver az asszony. Minden nap, amikor senki sem lát. -szipogott Charlie, tettetett sérelemmel.

-Oké, akkor inkább bevallom hogy szeretlek, mielőtt kinyírsz. -ölelt át Rach féloldalasan.

-Annyira örülök nektek. Konkrétan megváltoztattátok az életemet. Év elején nem volt senkim, most viszont itt vagytok nekem. Akármekkora idióták is vagytok, én nagyon szeretlek titeket. Nagyon, nagyon, nagyon. -szorongattam őket. Mindketten felnevettek és egyszerre átöleltek.